Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 31. í TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Figyelem a magyar vidékre Gubcsy Lajosnak, a közgazdaságtu­domány kandidátusának neve nem is­meretlen az olvasók előtt, hiszen mint a Magyar Ifjúság című hetilap főszerkesz­tője annak idején sokat nyilatkozott, sze­repelt a sajtóban, rádióban és televízió­ban. Az utóbbi hetekben, az MSZMP KB osztályvezető-helyetteseként, kissé sa­játos feladattal járja az országot. Az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága szék­házában beszélgettünk vele. *- Mi az oka, hogy több megyében, vá­rosban, faluban személyesen keresi fel tárgyalópartnereit?- Meggyőződésem, hogy abban a nagy csatábanjés egyeztetési mechaniz­musban, amelyet az MSZMP folytat má­sik két tárgyalópartnerével, az ellenzék­kel és a harmadik oldallal, nem jut elég fi­gyelem a magyar vidékre és elsősorban a falvakra, amelyeknek az önszervező ereje az elmúlt évtizedekben kénysze­rűen csökkent, önkormányzati lehetősé­ge csekély volt. Ezért a legfontosabb baj­nak és veszélynek azt tekintem, ha a falu népe kimarad a most előttünk álló dönté­sekből, és elszenvedi a döntések hátrá­nyait. Úgy kell tekinteni, hogy a falu és annak lakossága a legbiztosabb ereje a belső egyensúlynak, azzal, hogy az el­látást megteremti.- Igen, de csökkent a termelőkedv és a vállalkozási szándék!- Éppen ezért lett veszélyes a város és az ország helyzete. Azt is hozzá kell tenni, hogy a falun politizálók kedve, ma szeré­nyebb, mint a városi embereké. Nyilván amiatt, hogy a pártok figyelmen kívül hagyják. Látni kell a falvak lakosainak ki­tartását, önbizalmát. Ezért vállaltam a fel­adatot, célom hogy faluban, városban, ahol barátot, szövetségest találok, ahol közös tervek születhetnek, oda el kell menni és összefogni. Lejárt az ideje, hogy a központ hívogassa magához a különböző beosztású aktivistákat. Ne­künk kell ott lenni a helyszínen, bizalmat szerezve és teremtve.- A közelmúltban itt Szekszárdon tar­totta nagyválasztmányi gyűlését a Ma­gyar Néppárt. Korábban az agrárreform- körök szervezték megalakulásukat és hasonló programmal a falvakat célozták. Ezeket a falu lakossága tudomásul veszi, de ma még csak szólam! A levegőben lóg, hogy például értékesíthet-e félmillió forintos értékhatárig vagy sem? Ehhez hasonló kérdésekkel találkozni napon­ta...- Magam is tapasztaltam a mostani utamon. Ezekre mielőbb határozott vá­laszt kell adni. Ha a faluban a kisiparosok visszaadják az engedélyeiket, ezt nem nézhetjük tétlenül. Az adózás következ­ményeire sürgős megoldást kell találni. Ezekkel a kérdésekkel nem szabad meg­várni a választási kampányt.- Azt hiszem, ez a kampány, már rég­óta tart! Most kongresszusra készül az MSZMP és parlamenti választásra az or­szág. Feljegyzései között milyen tapasz­talatok szerepelnek?- Az MSZMP-nek sokkal inkább vállal­nia kell mint korábban, hogy a vidék pártja is lesz. Ez nem egyszerű, hiszen a többi párt - hadd ne soroljam őket - ter­mészetes szövetségeseket, tagokat nyer vidéken. Az MSZMP-nek karakterisztiku­sabban kell megmutatkoznia. Sok sére­lem gyűlt össze vidéken. Nagy zavart kelt a föld tulajdonlásügye, ami az asztalon van. Kié a föld? Kié legyen? Ezt az érintet­tekkel kell megbeszélni és nem fölöttük dönteni! A vidék nincs felkészítve arra például, hogy egyenlő partnerként fo­gadja azokat, akik anyagi, szellemi tőkét akarnak Magyarországon befektetni. Jo­gos sérelem, hogy a külföldi működő tő­két a főváros nyeli el és senki sem tereli vidékre. A választások idején ilyet sem hagyhatunk figyelmen kívül. El kell jutni oda, hogy az ország ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor a túlígérés és a szociá­lis demagógia lesz a legfőbb fegyver. A feljegyzéseim között szereplő Tolna me­gyei települések neveiből néhányat ki­emelve, azt lehet bizonyítani, hogy a tenni akarás nem puszta szándék, hanem pél­dául igazolhatóak a gyakorlati lépések. Bátaszék esetében a társközségekkel való jó kapcsolatot lehet említeni. A szomszédságban levő Sárpilis az újra­éledés törekvéseit jelzi. Kakasdon az ösz- szefogással épülő faluház a jövő nemze­dékek számára készülő létesítmény, de a ma üzenetével. Röviden összefoglalva: a falu nélkül semmi nem oldható meg, ezért az ott sűrűsödő, tartalékerőkkel nagyon racionálisan kell foglalkoznia mindenkinek aki a hatalom valamilyen posztján felelősséggel akar szólni, dön­teni. DECSI KISS JÁNOS Nem kell félni Csernobiltől? Nagler tábornok szerint az atomerőműveké a jövő A manapság egy­re erőteljesebben jelen lévő menekült- ügyi problémák sem szorították hát­térbe azt a jó kap­csolatot, amelyet az NDK-beli és ma­gyarországi katonai szervek bizonyos téren hagyományo­san kialakítottak Karlheinz Nagler egymással. Ennek is köszönhető, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem­zeti néphadseregének vegyivédelmi fő­nöke, Karlheinz Nagler vezérőrnagy a közelmúltban hazánkban, még köze­lebbről Tolna megyében tanulmányozta a polgári védelmi alakulatok nukleáris katasztrófa esetére előírt tennivalóit. Erre az egyetlen hazai atomerőműben, a pak­siban adódott lehetősége. Ilyen jelle­gű objektumok terén egyébként az NDK előttünk jár: az ország két működő atom­erőművel, a greiswaldival és a reinzber- givel rendelkezik, s a stendali pedig most épül.- Ami az itt szerzett tapasztalatokat illeti, azokról a legnagyobb elismeréssel szólhatok - összegezte véleményét Karl­heinz Nagler látogatása befejeztével. - Meggyőződtem arról, hogy a magyar mérnökök sikeres választ adtak a bizton­sággal kapcsolatban jelentkező kérdé­sekre. A paksi erőmű talán a greiswaldi- hoz hasonlít leginkább, ahol magától ér­tetődően ugyancsak elsődleges szem­pont a biztonságos üzemeltetés.- A sajnálatos csernobili tragédia több szempontból is ráirányította a figyelmet erre az energiaforrásra, s nem véletlen, hogy növekszik az atomerőművek építé­se ellen tiltakozók száma. Miként véleke­dik erről: az atomerőműveké a jövő, vagy szerencsésebb lenne más erőforrásokat jobban kihasználni?- A személyes véleményem a kö­vetkező: ismerve az NDK - de ugyanígy Magyarország - energiahordozókban való szegénységét, egyszerűen nem lá­tok más alternatívát az atomerőművek rendszerbe állításán kívül. Mint ismere­tes, hazánkban az energiatermelés - az atomerőmüvek mellett - jórészt a barna­széntüzeléssel valósul meg. Új szénlelőhelyek feltárása viszont egyre nehezebb és drágább, nem is be­szélve arról, hogy ez a fajta energia- termelés rendkívüli módon szennyezi a környezetet.- Mint a csernobili példa bizonyít­ja, adott esetben az atomerőmű a legna­gyobb (sugár)szennyezű tényező...- Ez igaz, éppen ezért a biztonsági rendszabályok szintje soha nem szabad hogy állandósuljon. Nem nyugodhatunk bele egyfajta mérce elérésébe: a bizton­sági filozófia folyamatos gyarapításával, annak alkalmazásával soha nem követ­kezik be semmiféle katasztrófa. Persze, ehhez az kell, hogy az atomerőműben dolgozó szakemberek magas fokú kép­zettséggel rendelkezzenek, részleteiben is legyenek tisztában saját feladataikkal, s minden kétséges szituációban biztos kézzel uralják a helyzetet. Ismételten hangsúlyozom, mindezen feltételek megléte esetén a tudomány mai állása szerint kizárt egy csernobilihez hasonló atombaleset.- szá - rz ­Vélemények, viták - közügyben Városi közösségi antennarendszer- szellemképekkel A 70-es években egy tevékeny televí­zió-szerelő közösségi antennarendszert hozott létre, ami akkor feltétlen haladó, jó kezdeményezés volt. Évek múltán a városi tanács is csatla­kozott ehhez a programhoz és az állami lakásokba is ezt a rendszert vezették be. A rendszer létrehozóját és munkatár­sait alkalmazta a városgazdálkodási vál­lalat. A vállalattal azonban konfliktus­helyzet keletkezett, mert az antenna- rendszer műszaki és adminisztratív felté­teleit ez a kis csoport nem volt képes a vállalat számára elfogadható módon „rendbe” tenni. A vállalat kezdeményez­te, hogy olyan megfelelő képességű és képzettségű csapat is vegyen részt a munkában, amely már Székesfehérvá­ron bizonyított, kvázi egyfajta konkuren­cia állt volna elő. Nem kis „megyei segít­séggel” ez a megoldás megfeneklett. Maradt a szponzor a városgazdálkodási vállalat és a kilépett antennások megala­kítottak egy önálló szervezetet. A tanács a városgazdálkodási vállalaton keresztül fizet egy konkurencia nélküli szervezet­nek, amellyel szemben a közvetlen ellen­őrzés jogáról teljesen lemondott és így a legalapvetőbb szankcionálási jogok sem érvényesülhetnek. A műholdas adások belépése új hely­zetet teremtett, ugyanis a régi rendszer csak kb. 8 csatornán tud műsort sugá­rozni. Az akkori megyei vezetők és némi városi asszisztencia eldöntötte, hogy a szekszárdi polgárok mit nézhetnek. így a korábban éveken át beadott jugoszláv programok kikerültek, kivéve az újvidéki adást. (A jugoszláv I. programot a bajai honvédség - az antennások tájékoztatá­sa szerint - egyébként is zavarta, a kép sokszor szétesett, parancsszavak hang­zottak el időnként.) Megkaptuk a Super, a Sky, a TV5. francia, Sat I., Újvidék, a magyar I., II. és a szovjet programot. Az antennarendszer működtetésére jellemző, hogy utcánk a kórház egy olyan áramkörére volt évekig kapcsolva, amit hétvégeken 4-5 órára kikapcsoltak, kar­bantartás miatt. Panaszaink a vállalkozó­hoz futottak be, aki az üzenetrögzítőről azt naponta letörölte. Nézzük, mit kapunk: A magyar I., II. erő­sen változó minőséggel nézhető, de fel­vételt kész I teni már igen elvétve lehet ró­la, amit videofelvételekkel tudok sajnos bizonyítani. Az Újvidék teljesen szétesik, nézhetet­len, de ha bedugok egy szál drótot az an­tennacsatlakozóba, jobb képet kapok, mint az összes közösségi antennaprog­ramról. A francia tv5 heti 1-2 filmet sugároz, kevés szórakoztató programot, viszont rengeteg riportot, amit feltételezem, hogy mind a három franciául tudó és ilyen mű­sor iránt érdeklődő néző nagyon élvezne, ha a kép nem olyan lenne, mintha egy műanyag lavórból házilag barkácsolt pa­rabola antennával vennék és szórnák szét a városba - kézzel. A Sky nagyszerű sportprogrammá ala­kult képe és hangja is kiváló, így köröm­szaggató idegállapotban lehet nézni az izgalmas golf- és biliárdmérkőzéseket. A Super egy agonizáló, ráfizetéses te­levízió műsorszerkesztését tükrözi, bár ezzel együtt jó a program, különösen fiataloknak, akik videoklippeket is szíve­sen vennének fel. Igazán apróság, hogy az egyik magyar program hangja festi alá a zeneszámokat. A színességéről nem túl híres szovjet tv-program fogható - fekete-fehérben. Egy darabig azt hittem, hogy állandóan háborús filmeket vetítenek, mert millió apró lövedék száguldozik keresztül a képernyőn, de amikor Gorbacsov előtt is röpködtek ezek a lövedékek és más­nap erről mégsem írt egyik ellenzéki lap sem, bebizonyosodott előttem, hogy ez mégis képhiba. A Sat I., a mi viszonyaink között csúcsprogram. Ezek tehát azok a tényezők, amik lát­szanak. Nézzük a láthatatlant - ahogy én látom. Milyen jogon dönt helyettem bárki, hogy én mit nézzek a korlátozott prog­ramból? Konkurencia nélkül egyetlen iparos vagy szolgáltató sem képes csak öntu­datból jól működni. Ezt végre a gyakorlat­ban is kellene már alkalmazni. (Pl. a pak­siak jól műszerezett, jó szakemberekből álló gárdáját is igénybe lehetne venni, így a kiváló PAV-os szakemberek megyei in­tegrációja is végre beindulhatna konkrét ügyekben.) Igazán szükség lenne egy olyan városi főmérnökre, aki a város üzemeltetését hi­vatott biztosítani, beleértve a vízszolgál­tatást, a csatornázást, elektromos ellá­tást, szemétszállítást, parkfenntartást, a városi tv- és antennaellátást stb. és ezért feleljen is teljes körű felelősséggel. Azt kérdezhetnék: újabb hivatal? NEM, NEM! Alapjaiban kellene átszervezni a nagy létszámú, de korlátozott hatáskörű mű­szaki osztályt, a Gamesz-t, a nagy vízfej városgazdálkodási vállalatot, amely már multinacionális nagyvállalati irodai lét­számot tart fenn. Olyan rövid távú szerződéseket kell kötni a vállalkozókkal, hogy érdekük le­gyen a szolgáltatás színvonalának fenn­tartása és ne legyen érdekük a lakossági panasz szőnyeg alá söprése. Lám, egy jelentéktelen közösségi antennahiba ho­va vezet? Milyen szellemképeket lát az ember a képernyőn: a múlt máig ható, „atyáskodó” vezetői magatartását, az egészséges piaci verseny hiányát, a kö­rülményekhez gyorsan igazodni nem ké­pes tanácsi apparátust, mert még mindig „fentről” jöhet csak minden változás, de nem jön! Patt? RÁCZ ZOLTÁN Szekszárd-Ért Klub Téglahelyzet Fordult a kocka Nem építkezik a lakosság? (Folytatás az 1. oldalról.) A szekszárdi Tüzép-telep vezetője, Link Mária elmondta, hogy valóban túlkínálat alakult ki az építőanyagpia­con, a legtöbb gyárban felhalmozód­tak a készletek, ezért hirdetik a la­pokban a termékeiket. A kereslet alacsonyabb a megszokottnál, en­nek feltehetően az az oka, hogy ke­vesebben építkeznek illetve az épít­kezők általában jó előre megvásárol­ják az eddig hiánycikknek számító téglaféleségeket, tartva egy esetle­ges újabb áremeléstől. Nem ritka, hogy a házépítés elhatározása után azonnal megveszik a téglát, aztán sokáig - akár évekig - felhalmozva áll a telken, mire megkezdődik az építkezés. Már évekkel ezelőtt sokan azt jó­solták, hogy a sorozatos áremelések és általában az építési költségek erős emelkedése miatt visszaesik az építési kedv és az építőanyagok körében túlkínálat ala­kul ki. A jelek szerint ez most következett be. A Bátaszéki Cserép- és Vázkerámiagyár is megjelentetett lapunk­ban egy hirdetést, ter­mékeit kínálva. Az ember azt hinné, hogy,végre eljött a vá­sárlók világa, elegen­dő felhívni a hirdetés­ben megadott telefon­számot és máris meg­rendelhető közvetlenül a gyártól a kedvezmé­nyes áru tégla. A tele­fonálás azonban köz­tudottan nem könnyű Magyarorszá­gon, így aztán majd egy egész napot rááldozva, a hirdetésben megadott és a telefon könyvben szereplő - postán keresztül hívható - számokat több tucatszor próbálva sikerült vég­A nagy téglagyártó gépek folyamatos termelésre készültek. A kereslet folyamatos­sága viszont - úgy tűnik - megszűnt. re kapcsolatot teremteni a gyárral. Szabó István, a gyár vezetője el­mondta, hogy a keresletcsökkenést ők is érzik, és ez nagy problémákat okoz a termelésben. A nagy gépek, kemencék folyamatos üzemre ké­szültek, nehéz lenne a termelést a kereslet változásaihoz igazítani. Tá­rolókapacitásuk szinte nincs, mind­össze egy-két napi terméket tudnak az udvaron elhelyezni úgy, hogy ne keletkezzen komolyabb töréskár. A készletek azonban folyamatosan nő­nek. Mindez a téglaféléjcre vonatkozik, cserépből egyelőre még mindig na­gyobb a kereslet, mint a gyártóka­pacitás. A gyár reagálása a változásokra természetesen az, hogy reklámmal, jobb kiszolgálással, jobb kereskede­lem-szervezéssel igyekszik a vevő­ket megnyerni. . Ebben még van némi tartalék. Ké­sőbb azonban számolni kell tartós kereslethiánnyal, hiszen úgy tűnik, hogy az emberek építési kedve ala­posan megcsappant.- aa Égetésre - és vevőre - váró nyers poroton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents