Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
4 "nEPÜJSÁG 1989. augusztus 28. Együtteseink a világban A mözsi kórus Belgiumban Roeselare városközpontja Mészöv, Ki- szöv, áfész, Okisz, a Tolna Város Tanácsa, a helyi ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, a Szekszárdi Húsipari és Tejipari Vállalat több alkalommal igazolta, bizonyította, hogy hajlandó áldozni - lehetőségeitől függően - a kultúra támogatására. Példázza ezt a mözsi Bartók Béla női kar is. Legutóbb egy belgiumi utazáshoz adtak segítő forintokat. A belgiumi roeselare-i „Alouette” kórus 1988-ban járt Magyarországon. Itt találkoztak a mözsi kórussal. * Az utazásról hozott emlékek idézését térképek, színes képeslapok, naptári feljegyzések segítik. Minden tagja a kórusnak más-más élménnyel gazdagodott, egyéni beállítottságtól, érdeklődési körtől függően, ám ami közös véleményként összegezhető az annyi, hogy mintha jobban szeretnék, értenék a belga vendéglátóik környezetében a kórusmuzsikát és egyáltalán a komolyzenét. Hasonlóan megegyező nyilatkozatok hangzottak el a fogadtatásról. Nem számítottak olyan alapos, minden percet kitöltő programra, mint amivel várták a magyarokat. Negyven nőt képviselő csoport beszámolóját hallgatva érezni lehet, hogy a roeselare-i kórus és családtagjaik igyekeztek bemutatni mindent hazájuk és szűkebb környezetéből, amire valóban büszkék. Nem pusztán zenei, vagy kulturális érdeklődésre számot tartó helyeket jártak végig, hanem gyárakban, üzemekben is megfordultak, például a Philips tévégyárában, a General Motors szalagsorai között. Voltak nagybani piacokon, ahol licitálnak a kereskedők az árura. Látták a tengeri kikötő világforgalmát, és egy mat- rózcsárdabelsőt. * Nem egyedi jelenség, hogy a külföldi együttesek fogadását, elszállásolását családoknál oldják meg. Sajátos hangulata van így az éjszakába nyúló beszélgetéseknek, muzsikálásoknak. Megismerik a háziak szokásait, életvitelüket. Erről a mözsi asszonyok azt mesélték, hogy - látszatra - jobban központban szerepel a család ott, mint nálunk. Ugyanakkor sok a fiatal válóperes példa is. Ez csak akkor történik, míg nincs gyermek. Utána már sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb körben élnek. Három, öt a gyermekek száma a családban, vagy egy sem. Abban is megegyeztek, hogy erős a hit és erkölcs tanítása a gyermeknek éppen úgy, mint az idegen nyelveké. Német, francia, görög is közel áll e kategóriához. A mözsi kórus nem pedagógus tagjainak feltűnt például, hogy egy líceumban mennyire nem a demokráciára teszik a hangsúlyt, hanem a tudás elsajátítására. A kórust kísérő tolnai tanácselnök, a közigazgatás területéről szerzett tapasztalatokat, leginkább a települések önállóságáról. A város, a falu, a saját ügyeinek gazdája, gondozója, senki nem szól bele fentről. Szakmai irányítás, minisztériumi szinten van jelen. Az ott élő állampolgárok viselkedése a települések köz- tisztaságából is megállapítható. Nincsenek építészrendészeti előírások, ám mégis rendről, fegyelemről árulkodnak, a hagyományokat is tisztelettel őrző mai épületek. * A belgiumi két hét alatt négy alkalommal lépett színpadra a mözsi Bartók Béla női kar. Kétszer templomi koncertet adtak. Az egyházi kórusmuzsika eddig nem szerepelt a mözsiek repertoárján. Az útra való készülés során mélyültek jobban az egyházi zenében. Az izgalom, feszültség, ami az itthoni próbákat jellemezte, Hoog- lede ötszáz embert ülőhellyel ellátó templomában - mely zsúfolásig megtelt - nem remélt sikert aratott. A műsorukban felhangzott: Lassus, Palestrina, Brahms, Bach, Bartók, Kodály, Karai, Bárdos Lajos egy-egy müve is, mellyel a nyelvi korlátokat leküzdve, nemzeteket kapcsoltak össze a barátság jegyében. DECSI KISS JÁNOS Kórus a kísérőkkel és a vendéglátókkal (Téma...) Ifjúságom megrendítő élménye. Balatonfüredről utaztam haza, az arácsi kanyarban már fel is tűnt a mozdony, az utasok szedelőzködtek, csomagjaik után nyúltak, a mellettem álló öregasszony azonban kis motyóját óvatosan maga mellé tette, s mint aki megszabadult minden földi tehertől, szinte lebegve a berobogó vonat elé lépett. Amikor a szerelvény megállt, mindenki a rémes színhely felé igyekezett, de már csak egy véres rongycsomó emlékeztetett arra, hogy néhány másodperccel előbb egy öregasszony állt mellettem. Mindenki úgy érezte, a menetrendszerűen közlekedő személyvonat a titokzatos végzetet testesítette meg, a jelentéktelen öregasszony pedig, akinek nevét nem tudta senki, főszereplője lett egy váratlan és megmagyarázhatatlan drámának. De ez csak néhány percig tartott. Mint ilyenkor mindig, határozott hang harsant, hogy engedjünk utat a hivatalos közegeknek, akik oly magabiztosan láttak munkához, mintha mindennapos esemény színhelye lett volna a füredi állomás, s most már csak az a fontos, hogy a vonat mielőbb folytathassa útját. Ez azonban mégsem volt olyan egyszerű. A véres rongycsomót el kellett távolítani, az állomásfőnök jegyzőkönyvet vett fel, arra pedig én figyelmeztettem az egyik vasutast, hogy a kendőbe bugyolált csomag az öregasszonyé. A vasutas megnézte, óvatosan felemelte, majd bevitte az állomásfőnökhöz, közben annyit mondott, hogy vonatunk sajnos késni fog. Az utasok, akik eddig dideregve álltak a tragédia árnyékában, most már tárgyilagosan várták az eseményeket, néhányan azt mérlegelték, elérik-e majd a sümegi csatlakozást. Tapolcára húsz perc késéssel érkeztünk, ez volt az utolsó életjel, amit a névtelen öregasszony maga után hagyott. (... és változat) Azért nem minden ilyen tragikus. Kora őszi délután egy Duna menti kisvárosban. A sétány napfényben ring, a főtéren előkelősködö étterem, restaurant, léccel elkerített részén néhányan söröznek, a közeli cukrászda ablaka előtt fagylaltért állnak sorba. Béke és elégedettség leng a tér felett, amikor hirtelen kiabálás hallatszik a Duna-part felől. Mindenki fölkapja a fejét s a következő pillanatban valamennyien a parti sétány felé igyekszünk. Az egyik pádon fiatal nő fekszik, most húzták ki a Dunából, nedves ruhája testéhez tapad, s már azt is tudja minírás közben denki, hogy öngyilkos akart lenni, de egy bátor legény utána ugrott és kimentette. Ott áll a legény, vizesen és sárosán, társai pedig, akikkel a pádig hozta a kimentett nőt, lelkesen magyaráznak. Fiatal nő volt, batisztruhát viselt, s időnként hányt, arca ilyenkor görcsbe rándult. Amikor végre megnyugodott, csodálkozva nézett szét, mintha most látná először a parti sétányt. Valaki orvosért kiabált, de a nő intett, hogy nem kell, s óvatosan felült. Részvéttel néztük. Minket, szerencséseket, sok mindentől megkímélt a sors, pedig talán meg sem érdemeltük, s itt van ez a húsz év körüli nö, csúnyácskán és csalódottan, aki a Dunának ment bánatában. Hajlamosak vagyunk arra, hogy felebarátaink tragédiájában kiválasztottságunkat lássuk, s ez a vélt védettség nagylelkűségünket is táplálja. így néztük a szerencsétlent ezen az ősz eleji vasárnapon. Voltak, akik kezüket csapkodva sápitoztak, mások azt kérdezték, mit lehetne tenni az életunt nő érdekében, volt aki a csa- podár férfiakat kárhoztatta, egy öreg hölgy, aki bársonyszalagot viselt a nyakán, azt tanácsolta, hozzon valaki kré- meslepényt a közeli cukrászdából. Ekkor iszonyatos dolog történt. A megmentett nő lassan fölemelkedett, kezét óvatosan fejéhez emelte, mert csapzott hajából még csöpögött a víz, s megpróbált fölállni. De megingott, oldalra dőlt, majdnem elesett. Az ingatag mozdulatot még részvét kísérte, de a kővetkező pillanatban láttuk, nem az átélt izgalom szédítette meg, hanem a buta tény, hogy míg a folyó sodrával küzdött, elveszítette egyik cipőjét, s most ott állt, meghatottságunk gyűrűjében, cipőtlen lábát tétován emelgetve. Amikor egyensúlyát visszanyerte, ismét lépni próbált, mint aki el akar indulni a visszakapott életbe, de újra megbillent, majdnem elesett. Egy gyerek elrikkantotta magát, de legtöbben csak jólnevelten mosolyogtak. Ebben a pillanatban egy élet tragédiája omlott össze. A szerencsétlen öngyilkosjelölt cipőtlen lábát nézte, s lemondó pillantást vetett arra a fiatalemberre, aki épp a cukrászdába indult, krémeslepényért, de meggondolta magát. A nő visszaereszkedett a padra s tehetetlenül meredt maga elé. És sírni kezdett, keserűen, hüppögve, mint aki tudja, hogy most kellene a Dunának mennie, de már ezt a lehetőséget is elkótyavetyélte. (Idézet, kommentár nélkül) „... keserű, de rögtön szívig ható nyelés a nemzeti passzív kínhelyéből: 56-ban a prágai tömegek Nagy Imre ellen tüntettek, négyszer verték le a magyar követség Kossuth-címerét; az újjászerveződő pesti rendőrségnek Csehország ajándékozott gumibotot, két vagonnal...” (Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1968. augusztus 21.) CSÁNYI LÁSZLÓ Befejeződött a II. Zemplén néptáncfesztivál Ünnepélyes díjátadással, majd azt követően két színházi gálaműsorral vasárnap befejeződött a II. nemzetközi szövetkezeti néptáncfesztivál Sátoraljaújhelyen. A fesztiválon való részvételt dokumentáló díszes diplomákat s a hét rendező országos és megyei szervezet ösz- szesen tizenhárom díját a zsűri elnöke Tímár Sándor, az Állami Népi Együttes művészeti igazgatója adta át A zárónapon a táncosok felvonultak a város főutcáján és főterén, ahol a sok ezer érdeklődőt kirakodóvásár is fogadta. A fesztivál egy héten át zajló programját a sátoraljaújhelyiekkel együtt a megye 22 településén több mint ötvenezren nézték végig, ugyanis nagy sikerű kihelyezett bemutatót, illetve versenyprogramokat is tartottak. A csehszlovák, görög, holland, osztrák, szicíliai, spanyol és szovjet együttesek mellett a hazai néptáncmozgalmat az üllési, gyulai, martonvásári, siófoki, sárospataki és sátoraljaújhelyi tánc- együttesek képviselték. Összesen hatszáz táncos és zenekaraik vendégeskedtek hét napon át a hegyaljai kisvárosban. Molnár György titkos vágya Megszakadt kapcsolattal címmel hamarosan megjelenik az Omega együttes gitárosának, Molnár Györgynek az első önálló albuma.- Hogyan jutott eszedbe, ennyi idő után ne csak gitárod hangját hallasd, hanem énekelj is?- Két dolog inspirált. Az egyik, évek óta szerettem volna egy önálló albumot csinálni, de úgy éreztem, hogy minden energiámat teljes egészében az Omegába kell fektetnem, így éreztem korrektnek. Miután a huszonötös jubileum után beállt egy állóvíz, ami persze nem azt jelenti, hogy megromlott közöttünk a kapcsolat. De összegyűlt bennem egy csomó dolog, amit szerettem volna elmondani. Mindig titkos vágyam volt, hogy énekeljek. Mivel a zenekarban van több jó énekes is, nem kellett énekelnem. Közben úgy éreztem, hogy én is le tudom írni gondolataimat. Nagyon rövid idő, három hónap alatt írtam meg az összes dalt. Segítőtársaim mind fiatal, ismeretlen zenészek. De közreműködik Sáfár József is, aki régen a V 73-ban gitározott, mára egy kicsit a perifériára szorult. Igyekztem belevonni a munkába tehetséges embereket. Ez volt fontos számomra. Gitározni' már sokan hallottak, de énekelni nem, és szövegeket sem írtam ez idáig. Szeptemberben jelenik meg lemezem a Proton Kiadónál. Nincs semmi bajom a MHV-vel, de egy kisszövetkezet gyorsabb és rugalmasabb, és igen jó a kapcsolatom velük. Több más produkcióban is dolgozunk együtt. Többek közt a Vértes Attilával készítendő albumon, melynek témája a misztikum, az asztrológia lesz.- Foglalkozol az asztrológiával?- Nagyon mélyen, ugyanis annyi mindent elvettek az emberektől, valamiben hinni kell.- Hogyan tovább?- Ezt a produkciót megpróbáljuk eladni az USÁ-ban. Miért ne sikerülne, hiszen az Omegával sikerünk volt Nyugat-Eurépában, miért ne lehetne Amerikában is?- Mi a helyzet az Omegával?- Omega! - sóhajt egyet - Ez egy nehéz dolog. Talán jövőre csinálunk egy koncertet a Népstadionban közösen a Metróval és az Illéssel. Azt hiszem, ezzel tartozunk közönségünknek. A Rockpont slágerlistája 1. Don Johnson: Tell it like it is 2. Milli Vanilli: Blame it on the Rain 3. Bobby Brown: On our own 4. De la Soul: Me, myself and I 5. Soul II Soul: Keep on movin' KINDL GÁBOR Don Johnson Zenebarát Zaklatott, rohanó és gondokkal terhes világunkban, mindenkinek szüksége van néhány órás pihenésre, egy kis megnyugvásra, kikapcsolódásra, olyan élményre, amit csak a zene adhat. A felfrissülés, az öröm perceit kínálja rendezvényeivel, koncertjeivel a szekszárdi Művészetek Háza, amikor Zenebarát címmel indít bérleti sorozatot szeptembertől, decemberig. A 200 forintos bérlet tulajdonosa arra jogosult, hogy valamennyi rendezvényre féláron válthasson belépőt. A szeptemberi hangversenytervből idézünk: 4-én: Matúz István és Szelecsényi Norbert kamaraestje. 9-én: Susana Ruzicskova (Csehszlovákia) csembalóestje. 14-én Klaus Christhardt Kratzeinstein (NSZK) orgonakoncertje. 16-án: Sass Sylvia dalestje. 23-án: Kocsis Zoltán és Hauser Adrienne zongorahangversenye. A Zenebarát bérlet augusztus 21 -tői szeptember 9-ig váltható Szekszárdon, a Művészetek Házában.
