Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

1989. augusztus 21. NÉPÚJSÁG 3 A Szent István-i államiság gondolatát ünnepelte az ország (Folytatás az 1. oldalról.) sági fórumon találkozott az Álmosdon és a környező településeken élők képviselőivel. Pozsgay Imre a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem aulájában megtartott augusztus 20-ai nagygyűlésen mondott be­szédet. Az MDF I—XII. kerületi szervezete este a budai Disz téren rendezett nagygyűlést, amelynek szónoka Csurka István, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja volt. Állami és egyházi ünnepségeken, politikai nagygyűléseken a különböző pártok és szer­vezetek rendezvényein tisztelegtek az állam- alapító Szent István király emlékének, s kö­szöntötték az új kenyeret városon és falun va­sárnap. Bár a naptárkészitők egy esztendeje még mint az Alkotmány ünnepét jelölték meg augusztus 20-át, mégis ezen a piros betűs ün­nepnapon nem az 1949-es alaptörvényt ün­nepelte az ország népe, hanem a hazánk jövendőjéhez, a jogállamisághoz kapcsolódó gondolatok álltak a középpontban. A polémi­kus hangvételű vitafórumok a múltat értékelő, s az útkeresés nehézségeit tükröző beszédek mellett jutott idő, s volt kedv is ahhoz, hogy kulturális rendezvényekkel, szabadidős prog­ramokkal színesedjen az ünnep. A korábbi hagyományokat felelevenítő, s minden bizony­nyal újakat is teremtő események ezreket von­zottak. * A reggel óta ömlő eső ellenére több ez­ren gyűltek össze vasárnap a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren, hogy tanúi legyenek az augusztus 20-ai rendezvények egyik ünnepé­lyes pillanatának, a hivatásos katonai pályára lépő fiatal végzős hallgatók fogadalomtételé­nek. A látványos katonai pompával megren­dezett ünnepségen az idén 21. alkalommal tett fogadalmat a haza fegyveres szolgálatára a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumban, illetve más hazai és külföldi felsőoktatási intézményekben végzett mintegy 800 hallgató. Az ünnepi eseményre eljöttek a végzős katonák hozzátartozói, roko­nai, jelen voltak az állami és a társadalmi élet kiemelkedő személyiségei, köztük Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke. Részt vettek Egész nap tartó rendezvénysorozattal ün­nepelhették Paks lakói Szent Istvánt és az új kenyeret augusztus 20-án. A Hazafias Nép­front és az MSZMP városi bizottsága, a helyi termelőszövetkezetek segítségével gondos­kodtak tartalmas programokról. Reggel 8-tól a Duna-parti Gesztenyésben halászléfőzö-ver- seny kezdődött. A 17 versenyző nagy szaktu­dással elkészített „alkotásait” háromtagú zsűri bírálta el. Az öt első helyezettet díjazták, a töb­biek oklevelet kaptak. A versenyzőnként két kilogramm halról a szervezők gondoskodtak, a többi hozzávalót a mesterszakácsok adták. Az elkészült ételeket az érdeklődő közönség is megkóstolhatta, elfogyaszthatta. A jó han­gulatról zenével, sátras büfével és tombola- sorsolással is gondoskodtak és a kellemes idő is hozzájárult ehhez. A déli harangszó után a 6-os út melletti Szent István téren gyülekeztek a paksiak. Az egykor volt Szent István tér négy évtizeden ke­resztül Marx Károly nevét viselte, vasárnaptól azonban ismét államalapító királyunk nevét kapta. Az itt rendezett nagygyűlésen különbö­ző szervezetek képviselői emlékeztek meg Szent Istvánról, máig ható szellemi örökségé­ről. Elsőként Kolbert Mátyás katolikus esperes plébános kapott szót. Elmondta, hogy Szent István ősi földje ez a hely, méltán nevezhetjük ezt a teret az ő terének, hiszen személyes bir­tokaihoz tartozott ez a terület. Méltó megemlé­kezésre gyűltek egybe a paksiak, hosszú ideig tartó méltatlan elhallgatás után. Nehéz, történelmi helyzeteinkben meríthe­tünk nagy királyunk életművéből, örökségé­ből. Nem Kelet felé fordult, hanem Rómán ke­resztül a nyugati civilizáció felé. Európaisá­gunk, kultúránk, gazdaságunk, szellemi éle­tünk gyökere ebben rejlik: a nyugati orientá­cióban. Évtizedeken keresztül Kelet felé for­dult népünk vezetése, Keletről vártuk a jobbat, a szebbet, a gazdasági fellendülést, a kultúrát, de mindhiába. Ennek a következménye az, ami ma az országunkban van. Ha ki akarunk lábalni ebből a kátyúból, akkor ismét Nyugat felé kell fordulnunk. Tanuljunk Szent István örökségéből! Ö min­dig hangsúlyozta, hogy az uralkodó díszét és hitelét az irgalmasság és a szelídség jelenti. Ha a királyt a kegyetlenség szennyezi be, hiá­ba tart igényt a királyi névre, zsarnoknak kell nevezni. Az ember jogainak megbecsülé­se és tiszteletben tartása döntö tényező és a társadalom alapvető kívánalma, alapja. A paksi polgárokat erős szálak kell, hogy fűzzék nagy királyunkhoz, hiszen ez a vidék személyi birtoka volt, feltehetően többször megfordult a Paks és Kömlőd közötti Sánc­hegyen levő udvarhelyén. Éppen ezért méltán az eseményen a budapesti katonai attasétes­tület tagjai, s jelenlétükkel tisztelték meg a fegyveres erők életének jeles ünnepét a sok­színűvé váló magyar belpolitikai pártok, moz­galmak képviselői is. Az óramű pontossággal zajló ünnepség kezdetét fél kilenckor kürtök jelezték. A térre érkező Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter fogadta Szabó János mérnök ezredesnek, a rendezvény vezénylő parancs­nokának jelentését, majd ellépett a végzős hallgatók díszezredének sorfala előtt. Dobpergés közepette érkeztek a térre a magyarság ezredéves múltjának emlékét őrző történelmi lobogók, majd felcsendült a Him­nusz. A felsorakozott végzős hallgatók a Him­nusz hangjai után mondták el a fogadalom tar­talmában és formájában egyaránt megújult szövegét. Társai nevében Szilágyi Tibor fő­hadnagy, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatója mondta el a fogadalmat. Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes köszöntötte a Magyar Néphadsereg és a Határőrség hivatá­sos szolgálatba lépő ifjú tisztjeit. A fogadalomtétel ünnepsége a Szózat hangjai után a felsorakozott katonák díszme­netével és a történelmi zászlók elvonulásával ért véget. * A Csongrád megyei Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban az államala­pító Szent István király tiszteletére rendezett ünnepség szónoka Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke volt. Beszédében szólt ar­ról, hogy augusztus 20-ához főleg az utóbbi négy évtizedben kötöttünk többféle új jelké­pet. Volt ünnepe az új alkotmánynak, az új fo­rintnak, a munkás-paraszt szövetségnek és találkozóknak. A nép azonban nem tudott igazán azonosulni változó tartalmú és olykor hamisnak tűnő ünnepekkel. Úgy tartja ma is, hogy augusztus 20-a az államalapító Szent István napja. Múltunk tisztázása - az érték őrzésével és gazdagításával - jelenünk politikai és lelki görcseit is oldja - hangsúlyozta. Éppen ezért, a nemzeti megbékélés szellemében, az or­szággyűlés már a legközelebbi, szeptemberi ülésén indítványozhatná, hogy az új alkot­mány október 23-át nyilvánítsa nemzeti em­léknappá. Az ország, a nemzet érdekeinek fe­elvárhatja a város, hogy itt Szent Ist­vánról elnevezett tér legyen, hiszen ő járt itt, Marx pe­dig nem járt. István kirá­lyunknak köszön­hetjük, hogy né pünk nemzet lett és ha keresztény­nek vallja magát valaki, akkor is rá kell gondolnia. Ha magyarok akarunk maradni, akkor szolgál­nunk kell ezt az örökséget. Az István által kije­lölt út az, ami igazán járható, mert hit és ma­gyarságtudat nélkül nem boldogulhatunk a vi­lágban. A jövőnk ott van ebben a szent jobb kézben, amelyet tisztelettel vesz körül az egész magyar nép. Kolbert Mátyást Márton János, a Magyar Néppárt országos elnöke követte az emelvé­nyen. Hangsúlyozta, hogy Szent István örök­sége a mi számunkra nemcsak eszme és ideo­lógia, nemcsak a nemzeti megmaradás kér­dése, hanem az erkölcs, a hit, és, talán ami a legfontosabb, az önbecsülés kérdése is. Ezeregyszáz esztendővel ezelőtt beküzdöt- tük magunkat Európába, vérrel szereztük ezt a földet és vérrel is tartottuk meg ezeregyszáz éven keresztül, de azt nem mondhatjuk, hogy Európa nekünk édesanyánk. Amit Európától kaptunk anyagiakban és szellemiekben, azt utolsó fillérig megfizettük. És ezután sem tar­tunk számot alamizsnára és könyöradomány- ra, mert nem koldusokként éltünk és akarunk élni itt. A mostani szegénységünknek sem mi vagyunk az okai, mert a Nyugat adott el ben­nünket Keletnek, ahova soha nem tartozott Magyarország az ezeregyszáz év alatt. Bíz­zunk abban, hogy Európa, amely kitaszított bennünket, most minden sanda szándék nél­kül visszafogad, mint ahogyan mi is tiszta szív­vel szeretnénk közeledni felé. Szent István abban is példát adhat nekünk, hogyan kell a magyar kultúrát a külső hatá­sokkal legeredményesebben ötvözni, hiszen akkor az ország nyitott volt minden jó befoga­dására. Mindez Mátyás korában csúcsosodott ki, amikor sok európai ország polgárai irigyel­hettek bennünket. Ezt a folyamatot kell most újrakezdeni és nem szabad az önbecsülésün­ket elveszteni. Horváth István, a Magyar Demokrata Fórum paksi szervezetének tagja azzal kezdte mon­dandóját, hogy örömmel láthatjuk: az MDF kezdeményezésére ez a tér végre visszakapta régi nevét. Igazi ünnep ez, amilyen már régen nem volt, hiszen a kommunista Magyarorszá­lül kell emelkedniük a szűk pártoskodás kere­tein és az egyéni sérelmeken is. Olyan világot akarunk itt, ahol a népek maguk rendelkezhetnek sorsukról, önállóan választhatják meg fejlődésük útját, és a jövő­ben nem dübörögnek fel - az „internacionalis­ta segítség” ürügyén - az idegen tankok. Azon vagyunk, hogy az Európa megosztottságát jel­képező vasfüggönyt, a jelképes és valóságos falakat, a népeket elválasztó határzárakat mi­nél előbb lebontsuk, hogy a béke és biztonság érdekében és jegyében a különböző nyelvű, nemzetiségű emberek egymásra találjanak. A mi népünk, a magyarság, mint az ol­dott kéve szétszóródott a világban. Voltak, akik önként távoztak, másoknak viszont meg­kérdezésük nélkül szabtak új határt. Vannak olyan országok - mint Románia -, ahol meg­maradásukat, puszta létüket veszélyeztetik. Az e tájon élők mindig is érzékenyek voltak a szenvedések iránt. így van ez most is, ha hoz­zájuk odaátról, Romániából jajkiáltások, halál­hírek jutnak el, ha a megszomoritott, megalá­zott emberek fájdalma feljajdul, vagy amikor, mint még nemrégen, megcsonkított emberi hullákat, gyermekeket sodort a Maros vize... Ezért kötelességünk, hogy fellépjünk a nem­zeti és faji megkülönböztetéssel szemben, bárhol is történjék a világban. De még inkább feladatunk, hogy kiálljunk a magyarság ügye mellett, minden lehetséges eszközzel, a nem­zetközi szolidaritásra is támaszkodva fellép­jünk az odaáti önkényuralmi rendszer emberi és nemzetiségi jogokat tipró intézkedései el­len. A várossá nyilvánításának 625. évfor­dulóját ünneplő Cegléd főterén a délelőtt tartott politikai nagygyűlésen - a kormány és az MSZMP központi ünnepségén - Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP elnökségé­nek tagja mondott beszédet. A mai napon egy magyar politikai és morális lángelmére, Szent Istvánra emlékezünk. Ö az, aki állócsillagként ragyog a magyar történe­lem horizontján. Sajnos túl sok üstökös és hul­lócsillag között. Ő az, akinek történelmi alakja kikezdhetetlenül áll a magasban. Csak felnéz­ni tudunk rá. Szent István, a magyar nép hal­hatatlanja, most is jelen van minden ma­gyar érzésvilágában, szokásaiban. Mi magya­rok, éljünk akár itt a Kárpát-medencében, vagy bárhol szerte a világon, mindnyájan Szent István magyarjai vagyunk, akárhonnan gon az ünnepeket felülről vezérelték Beszédében megemlékezett az erdélyi magya­rokról is, akik ma nem ünnepelhetik Szent Istvánt. Mi akik most tehe­tünk valamit, szo­morúan tapasz­talhatjuk az em­berek lelkében vasfüggönyként emelkedő közönyt, cselekvés-képtelenséget. Ez elfogadhatatlan magatartás, nem elég poli­tizálni, cselekedni kell, jobbító szándékkal. Az MSZMP képviseletében dr. Kovács Je­nő, a Központi Bizottság titkára, a Politikai In­téző Bizottság tagja következett szólásra. Be­szédében elmondta, hogy a Szent István ala­pította állam ezer éven keresztül adót szedett, katonaságot tartott fenn, jó és rossz harcokba vezette az országot, ezért sokszor nem szeret­tük. De mégis, ha ez az állam nem lett volna, akkor mi ma nem itt élnénk, nem lenne ma­gyarság, nem lenne Magyarország. Most, hogy a szocialisták és politikai ellen­zékük új államot akarnak itt teremteni, ez azt A szekszárdi sport- és szabadidőközpont­ban már reggel nyolctól sportprogramok vár­ták az érdeklődőket augusztus 20-án: kispá­lyás foci-, kosárlabda-, kézilabda-viadalokon mérkőzhettek alkalmi csapatok, de volt hét- méteresrugás, asztalitenisz, szauna, talpmasz- százs. A „Pályán maradni” jelige egész napra érvényben maradt, még ha a sportvetélkedők át is adták helyüket a szórakoztató progra­moknak - térzenét játszott a Szekszárdi Né­met Nemzetiségi Baráti Kör Fúvószenekara, volt hőlégballon-bemutató, könyvárusitás, Pop-Expressz és Metal Hammer újságos stand. A rendezvény csúcspontját az ünnepé­lyes kenyérszegésben és az azt kővető sza­bad fórum politikai eszmecseréjében érte el; az új kenyeret Szabó József, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szegte meg ün­nepi beszéde végeztével, melyben hangsú­lyozta, hogy ha ma ünnepelünk, vitatkozunk is, holnap mindannyiunknak azon kell dolgoz­nunk, hogy jövőre legalábbi annyi kenyér le­gyen az ország asztalán, mint az idén. A Szabad Fórum vezetője Bába Iván, a Dá­tum című független napilap főszerkesztője volt, a vitában Bajnok Sándor, a HNF Tolna Megyei Bizottságának munkatársa, Mátyás érkeztünk is ide, mert nélküle itt már nem len­ne magyarság - hangsúlyozta a miniszterel­nök, majd többek között erről beszélt: Szent István műve példát nyújt arra, hogy a haladás szolgálatában könyörtelenül le kell számolni a maradiság táborával. Példát nyújt arra, hogy a magyar nép válságos helyzetéből csak akkor emelkedhetik fel, ha engedmé­nyek nélkül kizárja életéből azokat, akik vál­ságba döntötték. De csak azokatl Mi bízunk az új Magyarországot formálni kí­vánó erőkben. Döbbenten hallgatjuk viszont, amikor azt mondják egyesek, hogy bennünk nem lehet bízni. Milyen alapon vonják kétség­be a most színre lépő generációk szándékai­nak tisztességét, hitvallásának őszinteségét? Kivel azonosítanak bennünket? Vegyék észre: mi csak önmagunkkal vagyunk azonosak, bennünket csak tetteink minősíthetnek. Nem fogunk szemlesütve sarokba állni és bocsá­natot kérni azért, ami a mi lekiismeretünket nem terheli. Nemzedékem nem fog a szégyen- pádon szorongani és hetedíziglen bűnhődni mások bűneiért. Nemzedékem egyik küldetése - és ezt személy szerint én is erkölcsi kötelességem­nek érzem -, hogy erkölcsi és politikai elégté­telt kapjanak mindazok, akiket az országban törvénytelenül meghurcoltak. Teljes körű anyagi kártalanítást a kormány nem vállalhat, mert nem terhelheti a most élők és gyermekeik számláját. A rehabilitáció megkezdődött. Pon­tos, körültekintő és indulatoktól, elfogultsá­goktól mentes értékelésre törekszünk. És a nemzet utána megítélheti, hogy mit végeztünk. Azok a tervek, amelyek a föderációs állam­ról, egy egységes, demokratikus Közép-Euró- páról álmodoztak, széttörték a nagyhatalmi tö­rekvéseket zátonyain és nem valósultak meg a térség nemzeti ellentétei miatt sem - emelte ki Németh Miklós, majd így folytatta: - Pedig Kossuth Lajostól a román Petru Grozáig már sok politikus belátta: e térség népeinek nin­csenek egymással szembenálló érdekei. Sőt ők igazán egymásra utaltak! Sajnos az 1949 utáni politikai rendszerek sem hoztak előrelé­pést. Sőt, nemzeti elzárkózást, mesterséges nemzeti ellentéteket eredményeztek a keres­kedelem, a kultúra területén. A szocialista kö­zösség érdekeire hivatkozva pedig még ese­tenként katonai akciókra is sor került. Ezért tartom különlegesen fontosnak, hogy jelenti, hogy ta­nultunk, tanulunk a múltunkból Olyan államot szeretnénk, amelyben a nép mondja ki a döntö szót. Sajnos, sok szervezet, alig né­hány taggal most azon gondolko­dik, hogyan lehet­ne a szocialistá­kat kiszorítani az ország életéből, fizikailag és politikailag. Nem hihetünk ebben a kizárásban. Demokráciát csak együtt teremthetünk. Megtiporni és meg­gyalázni nem hagyjuk magunkat, de együtt akarunk dolgozni mindenkivel azért, hogy ezen a földön a XXI. századnak megfelelő Ma­gyarország jöhessen létre. Nem veszíthetjük el a hitünket azért, mert a szocialista mozgalomnak is voltak szégyentel­jes foltjai, inkvizítorai, mint ahogy az istenhivő sem veszíti el hitét azért, mert Isten nevé­ben valamikor kegyetlen dolgokat is műveltek. Mózes azon parancsa, hogy apáik bűneiért a fiúk ne ölessenek meg, érvényes kell hogy le­gyen a mai politikai helyzetben is. Sok min­=k * * István, a Tolna Megyei Tanács általános el­nökhelyettese, Kovács Jenő, az MSZMP KB tit­kára, a PIB tagja, dr. Gazdag László, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának gazda­ságpolitikai titkára, Csáki Béla, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának első titkára, Kispál István, az MSZDP Tolna Megyei és Szekszárd Városi titkára, Say István, a Magyar Néppárt országos elnökségének tagja, Nyer­ges Tibor, az MDF Szekszárd városi szerveze­tének ügyvezető elnöke, Kapitány Ferenc, a FKgP Tolna megyei ügyvezető elnöke, illetve Nagy Ferenc, a Független Kisgazdapárt alel- nöke vett részt. A mintegy kétszáz főnyi közön­ség kérdéseire válaszolva, egymással élénk vitát folytatva szembesültek a fórumon a kü­lönböző nézeteket valló, de a magyar társada­lom jövőjéért egyaránt felelősséget vállaló pártok képviselői. A komoly vitának nem egyszer voltak tréfás pillanatai is: már önmagába véve az, hogy az emelvény elé hordókat készítettek oda a ren­dezők, több kicsit a politikai szónokok, egy nagyot a politizáló közönség számára. Talán jelkép, de lehet, hogy csak poén: a nagy hordó nem talált gazdára. A kérdések közül néhány: Kellenek-e ma a magyar kormány elítéli az 1968-as cseh­szlovákiai katonai bevonulásban való részvé­telt. Ezt a kormányunk nemcsak elitéli, hanem a Varsói Szerződés reformjának kezdemé­nyezésével intézményes garanciákat is kíván arra kapni, hogy ilyen akció ne ismétlődhes­sen meg. Fontos annak törvényi feltételeit is mielőbb tisztázni és megteremteni, hogy az Országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül senkinek - se a pártoknak, se a leendő köztár­sasági elnöknek, se a kormánynak - ne legyen lehetősége dönteni a magyar hadsereg ide­gen földre való vezényléséről. Meggyőződésem, hogy az 1968-as katonai beavatkozás elitélésével akadályt háríthatunk el a magyar, a cseh és a szlovák nép közele­dése elől. Ezt azért tesszük, mert mi a magyar­csehszlovák kapcsolatok bővülését, javulását alapvető fontosságú nemzeti érdeknek tekint­jük. Készen állunk a magyar-román kapcsola­tok javítására is. Ehhez azonban mindenek­előtt az szükséges, hogy a román vezetés re­habilitálja erkölcsileg és politikailag a magyar­ságot. És azt meg mondanom sem kell, hogy nem hagyjuk magunkat kioktatni senkitől sem! Ebből elegünk volt mindörökre. Szent István ezer évvel ezelőtt modell­váltást hajtott végre. Ezzel kiemelt bennünket a történelemben alámerülö keleti nomád né­pek tengeréből. Most is csak ez adhat szá­munkra esélyt. Most is egy modellváltás, új honalapitás előtt állunk, amellyel a harmadik évezredre kell magunknak helyet találni a világban. Most Szent István hű magyarjaihoz fordulva kérde­zem, töprengve, tépelődve, csak a népben bízva: képesek leszünk-e a feladatot végre­hajtani. Ezért segítséget kérek a kormány és a magam számára, hogy közösen megbirkóz­zunk a feladattal... Hiszem, hogy a magyar népnek külde­tése van Európában és a világban. Hiszem, hogy csak e küldetés felvállalása tehet ben­nünket erőssé. Hiszem, hogy összefogva akár még csodákra is képesek lehetünk. Hiszek az Önök, a nép teremtő erejében és tiszta hazaszeretetében! Önökben bízva hi­szek a magyarság jövőjében. Higgyenek ve­lem együtt, higgyünk egymásban és csele­kedjünk együtt! Paks denre kell vigyáz­nunk a most meg­kezdett úton. Ne hagyjuk, hogy a szocialista dikta­túra helyett most valamilyen más diktatúra követ­kezzen. Ne hagy­juk, hogy az eddi­gi függőség he­lyett a másik füg­gőségbe sodród­jon az ország. Ki­csi ez a nép, gyakran használták eszközként nagyobb hatalmak. Ne hagyjuk, hogy ezután is Így legyen. Felül kell most emelkedni a párt­kérdésekén és a nemzetért tenni mindennapi munkánkban. Az ünnepi nagygyűlés befejezéseképpen Jákli Péter tanácselnök szólt még röviden a paksi polgárokhoz, majd nagy taps közepette felvágta az új kenyeret. Délután számos érdekes program közül vá­laszthattak még a paksiak, volt néptáncbemu­tató, nótamúsor, folkzenei együttes fellépése, szabadtéri disco, a római katolikus templom­ban pedig Kovács Endre orgonaművész hangversenye. Magyarországon előrehozott választások? Legitim-e a mai magyar parlament, alkalmas-e arra, hogy alkotmánymódosítást hajtson vég­re? A HNF volt az elmúlt hetekben az időszaki választások lebonyolítója, saját maga is indí­tott jelöltet: ez a továbbiakban megengedhe­tő? Lengyelországban kormánykoalíció jöhet létre kommunisták nélkül - elképzelhetö-e ilyen Magyarországon is? Megújult-e már az MSZMP? Szükség van-e számonkérésre? A hallgatóságból Horváth Vera, Sotkó Attila és Stefanits Béla juttatott el kérdéseket a fórum vezetőjéhez. A választások előrehozásával kapcsolat­ban felmerült az esélyhátrány az MSZDP, a FKgP és az MDF részéröl: az ellenzéki kerék­asztal döntéséhez kötik magukat. Csáki Béla szerint leghamarabb akkor van szükség vá­lasztásokra, amikor a nép felkészült. Úgy vá­lasszunk - mondotta -, hogy a többpártrend­szer fillérrel se kerüljön többe, mint az egy- pártrendszer... AZ AUGUSZTUS 20-AI ESEMÉNYEKRŐL TUDÓSÍTOTTAK: ÁRKI ATTILA. C6ER ILDIKÓ, DOMOKOS ESZTER, GOTTVALD KÁROLY, ÓTÓS RÉKA ÉS AZ MTI. Visszakapta régi nevét a tér Az államalapítóra emlékezett Kolbert Mátyás Dr. Kovács Jenő Horváth István Márton János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents