Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
1989. augusztus 19. TOLNATÁJ - 7 Simontornyán láthatók G. Staindl Katalin és Garányí József kémiái Simontornyán a várban láthatók G. Staindl Katalin és Garányi József kerámiái. Időszakos kiállításról van szó, mely szeptember 30-ig tekinthető meg. Akik jártak már a soproni gyermek szívkórházban, a debreceni, egri egészségügyi nevelőotthonban, vagy a siófoki Európa Szállóban, Miskolcon a megyei kórházban (nem folytatom) találkozhattak a G. Staindl Katalin és Garányi József művész házaspár épületkerámiáival. A hőgyészi művelődési ház „Múzsák” című színes, negyven négyzet- méteres reliefjét is ők készítették. Pontosabban G. Staindl Katalin jegyzi jelentősebb munkái között e Tolna megyei településen látható alkotását, de vallja azt is, hogy legyen bár külön-külön feladat valamelyikük számára, csak-csak közös, együttes erővel, a család harmóniájával körülvéve dolgoznak, munkálkodnak az agyag bűvöletében. Egy szóval azt is mondhatnánk: szétválaszthatatla- nok. Talán ezért sem jelezték külön feliratok a simontornyai kiállításuk tárgyainál az alkotó nevét, a mű címét, hiszen a másik is benne van valamiként. „Az agyag bűvöletében...” e hitvallás valóságérzete az alkotásokon keresztül hat. Ismeretlenül járva-kelve a kerámiaszobrok, faliképek között, azaz nem találkozva személyesen a művészekkel, az embernek különös érzése támad. Ha meg akarja határozni az alkotók életkorát, nem tippelhet fiatalnak sem feleséget, sem férjet. Minden egyes kiállítási tárgy érezteti, hogy alkotója sokat tapasztalt. Az agyag anyagismerete nem játékos megoldásokra indítja a megmunkáló kezeket, hanem sokkal mélyebb emberi érzések kifejezésére készteti. Kenyérszegő Pátzay Pál szobra » Múzsák Arc nélküli, egyszál agyagpalástba, stólába, lepelbe burkolózó ember alakú kisplasztikák magányt, félelmet sugároznak. A falra függeszthető terrakotta portrék-maszkok is inkább bölcsen-búsak, mint derűsek. A hasonló technikával előállított faliképek irodalmi, bibliai, zenei ihle- tésűek. E kiállítás látogatója tehát csöndes élménnyel lesz tapasztaltabb, gazdagabb. A tárlat rendezői gondoskodtak arról is, hogy a néző bepillanthasson az alkotás gyakran intim folyamatába, mikor megszületik, világra jön, kibomlik a mű. G. Staindl Katalin és Garányi József egyaránt használja eszközként a rajzot, mint a megoldás segítőjét. Láthatjuk vázlataikat e bemutatón, melyek önálló grafikák módjára is helytállnak. A simontornyai kiállításuk nem összegező állomása eddigi pályájuknak, egy megálló az arra járó turistáknak, érdeklődő idegeneknek, Burkolózók akik a nyári programjaik tartalmas időtöltéséül választhatják a két Mun- kácsy-díjas keramikus tárlatának megtekintését. DECSI KISS JÁNOS Repró: GOTTVALD KÁROLY Agyagcsipkében László-Kovács Gyula: Színek ti tarka színek, télen fekete és fehér, nyáron ezer arcba öltözött s minden emberben megújuló színek, ti őszi színek! Határokat elmosó győztes akácvirág-fehér, sejtjeimben érzem erőd s illatod bódít, fiatalít valami másra, újabbra, Sárga, te augusztusi sárga ki előkészíted nyugalomra erdőd, röppenj magasba kalászoddal s érleld tested kenyérré... hited gyermekek ünnepe legyen. S te üveggolyó-színű patak inni adj mindenkinek, hogy ereinkben keringjen és minden egyes gyöngyharmat-cseppje mosolyt fakasszon e tenyérnyi, de nekünk határtalan hazában. Vette a kenyeret... A fehér Skoda himbálózva haladt a dülőúton. Két fiatal nő - Mária és Márta, meg barátaik - András, János és Péter - keresték az Alföldön az egykori iskola épületét, ahol a jógatábor van.- Biztos, hogy 22-őt írtak? - szólalt meg gyanakvóan Mária. A vezető mellett ülő Péter, egy gyűrött lapot nyújtott hátra a kérdezőnek:- Tessék, olvasd, ha nem hiszed! A fekete, fiús frizurát viselő Mária hangosan olvasni kezdett, majd hirtelen elhallgatott - döccent a kocsi - aztán magában folytatta: „Dr. Svami R. Ananda Giri Puma jógi, a filozófia, a pszichológia és az orvostudományok doktora. Szaktekintélye a jógatudománynak... A szüntelen világkörüli utazásai az emberi lélek széles körű kutatását és ismeretét eredményezik... A Puma Jóga Ashram védnöksége alatt, Svami egy négynapos, oktatás jellegű jógatábor vezetését vállalta el, amelyen előadások, útbaigazítások és számos gyakorlati módszer ismertetésére kerül sor, amelyek által a test életereje és az elme növekedése érhető el...”- Igen! - mondja Mária - itt valóban azt írják, hogy Kettőshatár út, Külterület 22... és a...- Ott van - vág közbe János és már kanyarodik is a tanya irányába, ahol gépkocsisor csillogása keltett figyelmet. Ők öten mint érdeklődők jöttek e táborba, mert Péter hallott már Svam Írói és szerette volna barátait is megismertetni azzal a hangulattal, ami egy-egy jógaelőadáson van. Ő maga tizennégy éve jógázik. Előre ment, majd ujját a szájára téve fordult vissza és a tanya bejáratához mutatott. Egy ketteslétra állt az útban, rajta egy fatáblán: „CSENDET KÉRÜNK! MA NEM BESZÉLÜNK!” A fák alatt az udvaron fiatalok és idősek, takarókon, ruháikon ültek, vagy félig hevertek és egy angolul beszélő emberre - a Svami - figyeltek. Csak az ő hangját és a tolmácsét lehetett hallani. Akinek kérdése volt, az írásban egy cédulán előreküld- hette és a jógi válaszolt rá. Dél elmúlt már. Svami hosszú fekete hajat, szakállat viselt. Összekuporogva, egy karosszékben ült, fehér lepedőbe burkolózott. A mai napra tett fogadalmat szigorúan betartották. János lassan körülnézett. Azon gondolkodott, vajon miért menekültek ezek az emberek a jóga fedezékébe? Márta elkapta János tekintetét, egy noteszlapot vett elő, írt valamit és Jánosnak nyújtotta: „TESTI-LELKI NYOMORÉKOK". Ettől megborzongott János és értetlenül nézett Mártára, majd a mellette ülő fiatalemberre, aki éppen magához igazította mankóját. Távolabb egy nő ült tolókocsiban. Egy vastag fához idősebb férfi támaszkodott, egyik karja hiányzott. Amott egy atléta alkatú fiú nyújtott kérdést a jógi felé... X - A tökéletes nyugalom, a tökéletes csönd, a tökéletes fény érzése - súgta András Jánosnak - emlékszel Péter tegnapi szavaira? Péter művész és a jógának köszöni egészségét. Véleménye szerint a művészet lobogás. Meg kell találnia mindenkinek azt a nyelvet, amivel az emberekhez szólhat. Ilyen számára a fekete-fehér grafika és az egyszerűséget jelentő fa. András kissé tapintatlanul, de tovább súgta a Pétertől hallott szavakat, majd ő is papírt vett elő és jegyezni kezdte, amiket a Svami mondott:- Van valamilyen erő, ami mozgatja a világmindenséget... Ez lehet a Nagy Forrás, Az Őserő, vagy az Isten, de mindenben, így bennünk is jelen van. Ez hitünk alapja, a jógáé, mellyel igába hajthatjuk a testet. Irányíthatjuk akaratunkat, kitarátsunkat. Szellemi jógával is foglalkozni kell... A kiválasztottság, beavatottság csodának tűnhet. Mi nem tudjuk eldönteni, hogy valaki kiválasztott vagy sem... Azért kell hinni a jógában, hogy másokat is megtaníthassunk annak lényegére... Svami megigazította fehér leplét. Tekintete minden emberen csak egy pillanatra nyugodott, de akire nézett úgy érezte, hogy óráig tart ez a pillanat. Valami különös belső tisztaság áradta jógiból és öltözékéből. Az atléta alkatú fiú kérdésére Seneca 35. leveléből idézett: „Ha semmi másért, azért haladj előre a bölcsességben, hogy szeretni megtanulj... Ha szeretünk valakit, távollétében is örömet okoz nekünk - jelentéktelen, elenyésző örömöt. Megpillantása, jelenléte s a vele folytatott társalgás eleve gyönyörűséget rejt magában, különösen, ha nemcsak látod akit szeretsz, hanem olyannak látod, amilyennek akarod. Hozd hát hatalmas ajándékodat, magadat...” Ekkor Svami fölállt a helyéről és megindult az emberek között a búzatarló irányába. A lenyugvó nap fénye eltörölte arcának vonalait és csak a lepelbe burkolt magas alakjának sziluettje rajzolódott élesen a tájba... Állt a fényben, szinte villogott az aranyló tarlón. Megigazította vállán a haját... elnézett messze a magasba. Ekkor ért mellé az asszisztense egy kosárral. Svami lehajolt az abrosszal takart csomaghoz, felnyitotta, vette a kenyeret és egy-egy falatot adott a hozzá fordulóknak. Mária, Márta és barátaik távolról figyelték a jelenetet, aztán a fehér Skodába ültek és egy szót sem szóltak a város határáig. DECSI KISS JÁNOS Juhos László illusztrációja
