Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-18 / 194. szám
1989. augusztus 18. népújság 3 A Mahart készül a Duna-Majna-Rajna csatorna megnyitására A Mahart annak tudatában készül az 1992-ben megnyíló Duna-Majna-Rajna csatorna adta lehetőségek kihasználására, hogy a közvetlen vízi összeköttetés hozzájárulhat az egységes nyugat-európai piaccal való kapcsolataink fejlődéséhez. A csatorna megnyitásával természetszerűen felértékelődik a vízi szállítás szerepe, hiszen a magyar cégek közvetlenül kapcsolódhatnak majd a nyugateurópai víziútrendszerhez, a nagy tengeri kikötőkhöz, s számos, eddig nehezen megközelíthető ipartelephez. A Mahart együttműködési megállapodást kötött két NSZK-beli céggel a würz- burgi Gebrüder Väth-tel, valamint a kel- heimi Transport- und Kontrollbüro (TKB) GmbH-val. A megállapodás alapján a csatorna üzembe helyezése előtti időszakban közösen vállalnak kombinált fuvarozást, mégpedig úgy, hogy a Mahart Kelheimig hajón, ezután a TKB - melynek közúti fuvareszközei, raktárai vannak - Nürnbergig közúton, onnan pedig a Vath megint csak hajón viszi tovább az árut. A csatorna megnyitását követően mindhárom cég vállalja, hogy társai részére ügynöki tevékenységet lát el, továbbá együttműködnek a hajószemélyzet s a járművek ügyeinek intézésében, a forgalom megszervezésében, lebonyolításában. Az ugyancsak nyugatnémet Freimesse speditőr céggel vegyes vállalatot alapított a Mahart. A 20 millió forint értékű alaptőkét 50-50 százalékban adta a két Alap a területfejlesztésre cég. A Ferroport néven működő vegyes vállalat hamarosan raktárház építését kezdi meg a csepeli kikötőben, s ezzel lehetővé válik, hogy a kényes vas- és acélárukat az időjárástól függetlenül hajóra rakhassák és vizen továbbíthassák. Hollandiában az amszterdami tengeri kikötő közelében hozott létre vegyes vállalatot a Mahart NAPE-Shipping néven, 52 százalékos holland és 48 százalékos magyar tőkerészesedéssel. Ez a vegyes vállalat egyebek között ügynöki tevékenységet lát el, s árut szerez nyugat-európai piacokon a Mahart tengeri flottájára. A Mahart gondja azonban, hogy nincs elegendő információja a magyar fuvaroztatók távlati elképzeléseiről. Több céget is megkeresett, de egyelőre úgy tűnik, hogy a külkereskedelmi cégeknek nincs hosszú távú, akár csak 1992-ig szóló tervük. A vállalatok ma még nem tudják előre jelezni forgalmukat a csatorna megnyitását követő időszakra, és így felmérni sem lehet a különböző közlekedési ágak között várható verseny alakulását. A Mahart ma meglévő járművei, kisebb módosítással, várhatóan alkalmasak lesznek a csatorna-hajózásra. Szükség lesz azonban néhány új típusú tolóönjáró építésére, illetve beszerzésére. A várhatóan megnövekvő forgalom igényli a tengeri flotta bővítését is. Egyelőre három hajót szállít egy kínai partner, ám a későbbiekben további nagy hajók beszerzése válik szükségesé. 1,4 milliárd forint költségvetési forrásból A kormány területfejlesztési és szervezési alapot hozott létre Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Sza- bolcs-Szatmár, Vas és Zala megye elmaradott térségeinek fejlesztésére. Az alapban költségvetési forrásból jelenleg 1,4 milliárd forint áll rendelkezésre az érintett térségek gazdasági fejlődésének gyorsítására, a szükséges infrastrukturális beruházások finanaszírozására. A pénz egy részének felhasználásáról központilag a kormány dönt, míg nagyobb hányadát az érintett megyei tanácsok kezelik. Aközponti keretben 600 millió forint áll rendelkezésre, amelyből a jelenlegi elképzelések szerint 150 milliót fordítanak a borsodi kohászati vállalatok korszerűsítésére. A megmaradó 450 millió forint sorsáról egyelőre még nincsen döntés. A központi és a tanácsi kezelésben lévő fejlesztési források felhasználására egyaránt pályázatot hirdettek. Állami vállalatok, szövetkezetek, vegyes vállalatok, magánvállalkozók, kisiparosok egyaránt részt vehetnek ezen a pályázaton. Azok részesülnek a szűkös forrásokból, akik a legjobb ajánlatokat nyútják be. A feltételek viszonylag szigorúak: az alapból nyújtott támogatás nem haladhatja meg a fejlesztési költség 30 százalékát. A termelő beruházásnak 10 éven keresztül reálértékben, vagyis az éves fogyasztói áremelkedésen felül 12 százalékos megtérülési rátát kell biztosítania. Előnyben részesítik azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyeknél a vállalkozók minél nagyobb arányban vesznek részt saját tőkével a fejlesztésben. Központi utasítás a díjtartozások behajtásáról A Magyar Posta Központja augusztus elején utasítást adott ki a posta- és távközlési díjtartozások behajtásának gyorsításáról, a hátralékok csökkentéséről. Az utasítás azért vált szükségessé, mert az év első negyedévében a vállalatok és közületek, illetve a lakosság díjtartozásainak mértéke már elérte a 13 millió forintot. Az utasítás hátteréről dr. Vida István, a Magyar Posta Központja jogi és igazgatási osztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta, 1988 végén a be nem hajtott postai és távközlési díjak összege 44 millió forintra rúgott. Ennek legnagyobb részét a vállalatok és közületek tartozásai, az általuk ki nem fizetett telefon- és telexszámlák alkották. Ez év május végére a múlt évi tartozások összegét sikerült 6 millió forintra leszorítani. Az adós vállalatok száma 900- ról körülbelül nyolcvanra csökkent. Az első félévben azonban a ki nem fizetett tartozások összege ismét rohamosan emelkedett. Az adósok többsége fizetési gondokkal küszködő vállalat. Ezek a cégek inkább a postának tartoznak, minthogy hátralékaik kiegyenlítésére kölcsönöket vegyenek fel. A posta ezentúl - több mint negyedévi díjkifizetés elmaradása esetén -, ha az érintett vállalat többszöri figyelmeztetésre sem hajlandó kiegyenlíteni számláit, a telefon és a telexvonalak nagy részét kikapcsolja. A vállalat továbbra is hívható marad, ám csak a legszükségesebb telex- és telefonvonalak üzemelnek majd. A segélykérő telefonokat természetesen nem kapcsolják ki. A telexek és telefonok kikapcsolása nem retorziós jellegű intézkedés. Csupán azt a szolgáltatást korlátozzák majd a cégnél, amelynek díját nem fizették ki. A posta emellett kezdeményezi az adósságok peres úton történő behajtását is. Húshagyó kedv múltával Tolnában sertéshús, néhány helyen disznóság Mit szólnak az SZHV-nál? Veszi? Nem veszi! - Írtam alig néhány hónapja. Akkori tapasztalataim között szerepelt, hogy „a hűtőkamrában jobb sorsra vár az imént érkezett hús, közte rengeteg a karaj, szinte megfizethetetlen a vásárlók számára”. A megkérdezett húsbolt vezetője pedig imigyen panaszkodott: „Fölvásárlás? Bár lenne! Nincs forgalmunk, szinte állandóan ilyen pangás van...” Gyakorlati tapasztalataimat alátámasztotta a statisztika is. Idén az első félévben országosan 10 ezer tonnával kevesebb hús fogyott, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ha a marhahúst leszámítjuk, akkor ez azt jelenti: 170 ezer sertéssel kevesebbet kellett levágni ebben a hat hónapban a belföldi fogyasztó kedvéért, mint tavaly. Ehhez képest a meglepetés erejével hatott a hústermelőkre és a forgalmazásban érdekelt szervezetekre is a nyár közepi bomba: hiány van sertéshúsból! S ezt olyan hangosan mondtuk, hogy a „Budapesten és a Balaton környékén” fél mondat szinte elsikkadt. Tolna megyében a véletlenszerűen kiválasztott üzletekben szinte egybehangzóan nyilatkoznak.- A megrendelt mennyiséget megkaptuk - így a Népbolt Vállalat illetékese.- Nagy gondunk nem volt, nem fordult elő, hogy ne lett volna húsunk - mondja a szekszárdi áfész 43. sz. csemegeboltjának vezetője.- A dalmandi vágóhidról kapjuk az árut, mindent, ami kell. Két hete volt rá példa, hogy nem egyszerre hozták a megrendelt mennyiséget, akkor délelőtt és délután is volt szállítás, de azóta ez sem fordult elő - emiatt elégedettek lehetnek a dombóvári áfész 42. számú boltjában.- Eddig nem tapasztaltunk hiányt. Szekszárdról és Hőgyészről kapunk húst, ha nincs valami az egyik helyen, akkor van a másikon - hallottam a simon- tornyai 4. számú ABC-ben. A megye tőkehússzükségletét teljes egészében helyi feldolgozóüzemek elégítik ki. Éves átlagban az igények 90 százalékát a Szekszárdi Húsipari Vállalat (SZHV) fedezi, a fönnmaradó hányad a tsz-ek, állami gazdaságok vágóhídjainak terméke - tudtam meg Szilágyi Ferenc- től, az SZHV belkereskedelmi főosztály- vezetőjétől, aki szintén azt mondta, hogy a megyei ellátással a sertés tőkehús vonatkozásában nincs gond. A vállalat szerződéses kötelezettségeinek helyben eleget tesz, a megyén kívül eső területekre - Baranyába, Bács- Kiskun megyébe, Budapest és a Balaton környékére - is szállít, bár esetenként nem olyan összetételben, mint azt a megrendelő szeretné. Az állami húsipari vállalatok vezetőit az elmúlt héten konzultációra hívta a mező- gazdasági tárca és a Húsipari Központ. Ezen az összejövetelen, melyen a szekszárdi vállalatot Szilágyi Ferenc képviselte - elhangzott, hogy az állatállomány a II. félévre a lakossági és az exportfogyasztáshoz rendelkezésre áll, azaz sertéshúshiány tulajdonképpen nincs! Az említett két területen meglévő feszültségek levezetésére azonban úgymond kötelezték a vállalatokat, ami azt Széna-e vagy szalma? jelenti, hogy átmenetileg exporttételeket - élő-és hasított sertést - visszatartanak, illetve csökkentik a szállítást. (Emellett intézkedtek a központi húskészletek fölszabadításáról, illetve külföldi vevőkkel olyan egyezségre igyekeznek jutni, hogy sertés helyett marhahúst is elfogadjanak.) Mennyire érinti vajon hátrányosan a fölülről ráerőltetett intézkedés a vállalatot? - tudakoltam. Év elején, amikor a belföldi értékesítés is erősen visz- szaesett, az export- lehetőségek sem voltak túl kedvezőek. A termelésnek mindössze 20 százalékát lehetett akkor kiszállítani. Miután az export- lehetőség és -érdekeltség javult - országos adatok szerint 200 ezer darabbal több sertést exportált a húsipar első félévben, mint tavaly - ez az arány az SZHV- nál elérte az 50-55 százalékot. Ennek visszafogása érthetően érzékenyen érintheti a vállalatot hiszen belföldön minden kilogrammot ráfizetéssel adnak el, s ezt a veszteséget az export (szubvencióval növelt) bevétele fedezi. Nyilvánvaló az ellentmondás az elvek és a gyakorlat között. Az eredményérdekelt vállalatokat utasította - finomabban szólva kérte, hiszen csak erre van jogosítványa - a minisztérium saját anyagi érdekükkel ellentétesen cselekedni! (Mert, hogy kárukat, elmaradt hasznukat természetesen nem téríti meg senki.) Szekszárdon csak növeli a gondokat, hogy élőállat hiánya miatt csak félig használják ki kapacitásukat: a heti 10-11 Hús van, fölvásárlási láz nincs ezer sertéssel szemben csak 5-6 ezret vágnak. Az „elsősegélyt" - a szerződésen fölül Kaposvárra és Budapestre 20-20 tonnát - eddig úgy sikerült megvalósítaniuk - részben készletekből, részben pedig a termelési program megváltoztatásával -, hogy az export nem csökkent. Az átmenetinek tűnő nehézség ezzel remélhetőleg megoldódik, mert további beavatkozás nem csak az exportszállítást és ennek megfelelően a bevételeket veszélyeztetné, hanem darabolt húsok és dobozolt sonka helyett a kevéssé munka- igényes tőkehús szállítása munkaerőt is szabadítana föl. Erre azonban talán nem került sor, mert „sertéshúshiány pedig nincs!” - mondja az illetékes. De lehet. Alacsony ugyanis az élőállatok száma, s tovább csökken, ha az érdekeltséget nem sikerül valamilyen módon fokozni. X. nemzetközi barlangkutató kongresszus Ezekben a napokban zajlik Budapesten a barlangkutatók nemzetközi találkozója. A rangos eseményre - mely augusztus 13—20-ig tart - szerte Európából, Ázsiából s a tengerentúlról is érkeztek. A több száz résztvevőt Magyarország számos barlangokban gazdag területeire elkalauzolják. A találkozóról dr. Fodor István pécsi kutatót, a kongresszus elnökét, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság vezetőjét kérdeztük.- A nemzetközi kongresszus megrendezésének lehetősége rangot jelent Magyarország számára. A találkozón a tudományos programok mellett túrákat, kirándulásokat is beterveztünk. A természeti és emberi tényezők a barlangok életére egyre károsabban hatnak, a karsztokra is, a barlangok elő- és ásványi világára is. E központi kérdést két szimpózium keretében vizsgáljuk. Egyik témában: a barlangok genezise - olyan információkat, elképzeléseket tárgyalunk, melyek a ma észlelhető folyamatokkal kapcsolatosak s a barlangok képződési folyamataiként foghatók fel. A barlangok és az ember tárgykörében pedig azt a kölcsönhatást vizsgáljuk, mely az emberi tényezők vonatkozásában merül fel: az emberi tevékenység szennyező hatását. Tesszük ezt annak tükrében, hogy a környezetszennyezés elérte az emberiség speciálisan utolsó tisztaviz-forrását, a karsztos víztározókat is. Cs. J.
