Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10. 2 NÉPÚJSÁG A hét végén sem pihentek A kánikula próbára teszi az embereket Ömlik a kipergetett mag a kombájn gyomrából A légkondicionált vezetőfülkében elviselhető a kánikula (Folytatáa az 1. oldalról.) Az őszi árpa aratása már befejeződött, ez volt az első komoly erőpróba a kom­bájnoknak. Aztán a hét eleje óta fokoza­tosan kapcsolódtak be a Tolna megyei termelőszövetkezetek, állami gazdasá­gok az őszi búza betakarításába, hét vé­gén már mindenütt a kenyérgabonát vágták. Négyszáz kombájn dolgozik a megye gabonaföldjein, naponta három­ezer hektár területről 17-18 ezer tonna búzát takarítanak be - sorolja az adato­kat Bea József, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának munkatársa. A hosszan tartó júniusi esős időszak egyrészt kedvező, volt, mert szépen fej­lődtek a kalászok és a nagy melegben sem szorul meg bennük a szem, könnyű kipergetni. Másrészt viszont a gyomnö­vények nagyon elszaporodtak és a viha­rok is okoztak károkat. A földre döntött búzával a gépek nehezebben birkóznak és az újrasarjadás miatt éretlen, zöld ma­gok is kerülnek az érettek közé. További gondot okoz, hogy a hirtelen jött nagy melegben gyorsan beérett mint­egy 9 ezer hektár borsó és a szemveszte­ség elkerülése érdekében sürgősen aratni kell. Erre két-három napot szán­nak a mezőgazdasági üzemek. Ezzel együtt előreláthatólag - ha az időjárás nem szól közbe - két héten belül végez­nek az aratással. Ha rekordtermés nem is lesz - ez 6229 kg volt hektáronként -, de jó közepes, öt és fél tonna körüli átlag várható a megyében. * A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nát kajmádi kerületéhez tartozó, a Sió és a tolnai elágazó közötti kis táblán három NDK gyártmányú kombájn dolgozik .Illet­ve csak kettő, a harmadik a tábla szélén egy ja alá húzódva áll. A vezető a gép ele­jénél a vágókések fölé hajolva szerel, mellette szerszámosláda.- Elromlott?- El, a fene egye. Pedig vadonatúj ez is, mint a többi. Négyet vett a kombinát, de sok baj van velük. Úgy emlékszem, egyetlen egyszer fordult elő, hogy mind a négy dolgozott. Egy-kettő mindig rossz.- Nincs alkatrész hozzájuk?- Persze. Ez a legnagyobb baj. Sorra szakadnak el az ékszíjak és nem lehet beszerezni. A fél országot végigkunyeráljuk ilyen apróságokért.- Egyébként milyen dolgozni velük, ha éppen nem rosszak?- Szépen dolgoznak ezek, de a fülké­jük nem fehér embernek való. Dolgoztam már én is Claas Dominátoron és meg­szoktam a jót. Ennek nem légkondicio­nált a vezetőfülkéje, meg lehet főni ben­ne. Literszámra isszuk az üditőt. Az ajtókat nem nyithatom ki a nagy por miatt, képzelheti, hogy milyen idő lehet bent.- Utólag nem lehet beszerelni a lég­kondicionálót?- Foglalkoztunk már a gondolattal, ta­lán jövő nyárra megcsináljuk.- Egyébként mivel foglalkoznak, ami­kor nem aratnak?- Mi hárman, akik most itt dolgozunk, szerelők vagyunk a gépműhelyben.- Fizetés?- Nem valami sok. Nyolcezer körül vi­szünk haza. Aratás után majd kapunk va­lami mozgóbért. Elég szép a termés, talán elérjük a hat tonnát, úgy hogy re­méljük, a pénz is szép lesz.- Mikor végeznek?- Ha minden jól megy, szombatra be­fejezzük, magtárba kerül a búza.- További jó munkát!- áa - Fotó: gk Csak abban értettünk egyet, hogy szomszédok vagyunk... (Folytatás az 1. oldalról.) nemzetközi kötelezettségeit, amelyek az ENSZ-tagságból, a Helsinki Záróok­mányból, a nemzetközi okmányokból erednek. Tovább folytatódik az úgyneve­zett településrendezés program, aminek következtében nem csupán egziszten­ciálisan vált súlyossá a magyarság hely­zete, hanem más téren is, mert megsem­misülnek évszázados kulturális és min­den más értékei. Érveket felsorolva határozottan felve­tettük továbbá azt is, hogy az utóbbi idő­ben egy széles körű politikai propagan­dakampány bontakozik ki Romániában Magyarország ellen, amely nemcsak meghamisítja a magyar törekvéseket, hanem megkérdőjelezi mindazoknak a változásoknak a létjogosultságát vagy helyességét, amelyek Magyarországon zajlanak, például a demokratikus fejlő­dés kibontakozása érdekében tett erőfe­szítéseinkét. Ugyancsak súlyosan terheli kapcsolatainkat, hogy az utóbbi hóna­pokban bizonyos katonai fenyegetőzé­sek is megjelennek. Ilyen megnyilatkozá­sok, kijelentések hangzanak el Romániá­ban. Úgy ítéljük meg, például ez utóbbi­val kapcsolatban, mintha román részről tudatos törekvés lenne az ellenségeske­dés szítására. A külügyminiszter a román reagálással kapcsolatban arról adott tájékoztatást: Nicolae Ceausescu hangoztatta, hogy a felvetett problémák nem léteznek Romá­niában. Az országban tökéletesen meg­oldották a nemzetiségi kérdéseket, ezen a területen nincs gond, sőt a világon leg­jobban Romániában oldották meg ezt a kérdést. A magyarságnak minden joga biztosított és azok az állítások, megnyilat­kozások, amelyek Magyarországon el­hangzanak, teljesen megalapozatlanok, „hiszen mi magyarok elfogultan viszo­nyulunk a romániai helyzethez, a romá­niai fejleményekhez”. Erre a magyar fél azt javasolta: „Ha mi elfogultak vagyunk, akkor engedjék meg, hogy egy pártatlan, nemzetközi szakértőkből álló delegáció utazzék Romániába, amely megvizsgálja a helyzetet, megállapítja a tényeket úgy, ahogyan ez az ENSZ Emberi Jogi Bizott­ságában megfogalmazódott." Nicolae Ceausescu hangsúlyozottan aláhúzta: ilyen delegáció beutazására soha nem fog sor kerülni. Felvetette azt is, hogy Aradon javasol­ták a miniszterelnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Németh Miklós miniszterelnök részére szóló meghívást. Magyar részről erre a válasz az volt - és ezt most is aláhúztuk a talál­kozón -, hogy készek vagyunk a minisz­terelnöki találkozó lefolytatására, de csak abban az esetben, ha a felsorolt problémákat sorra vesszük, és valami­lyen módon meg tudunk állapodni azok­nak a megoldásáról. Meg kell mondanom - hangsúlyozta Horn Gyula hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jellemezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás született - a településrendezéssel ösz- szefüggésben: Nicolae Ceausescu meg­erősítette, hogy utazzék Romániába egy magyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont kértük, hogy ez a helyszínen, főképpen Erdélyben tanul­mányozhassa a településrendezési programot. A válasz erre az volt, hogy a delegáció programját majd ők állítják ösz- sze. A továbbiakban szólt arról, hogy a VSZ PTT bukaresti ülésein az egyes tagálla­mok közötti kétoldalú kapcsolatok kér­dései nem szerepeltek. Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió milyen mélységben ismeri a* magyar-román problémát, s van-e vala­milyen reagálása. Horn Gyula kifejtette: „elég jól”, de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai felelős- séget visel a Varsói Szerződés helyze­téért, ezért bizonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyában ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar ebbe a viszonyba beavatkozni” - mondotta végül. A Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnöké­nek vezetésével Bukarestben, a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén részt vett ma­gyar küldöttség szombaton hazaérke­zett. A delegáció tagjai voltak: Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke, Horn Gyu­la külügyminiszter és Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi miniszter. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Iványi Pál, az MSZMP Politikai Intéző Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Glatz Ferenc művelődési minisz­ter, Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, és Krasznai Lajos vezérőr­nagy, honvédelmi miniszterhelyettes fo­gadta. Jelen volt Traian Pop, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Losonczy Gézát törvénytelenül tartották fogva A Nagy Imre és társai javára emelt tör­vényességi óvás benyújtásával egyide­jűleg a Legfőbb Ügyészség - bűncselek­mény hiányában - megszüntette a nyo­mozást Losonczy Géza ellen. A néhai ál­lamminiszter ellen 1957. március 19-én rendelt el nyomozást a Belügyminiszté­rium, annak bizonyítására, hogy 1955 végétől egészen 1956. november 23-ig - tehát a jugoszláv nagykövetségen is - el­követte' a szervezkedés bűntettét. A Legfőbb Ügyészség mostani határo­zatának indoklásából kiderül, hogy Lo­sonczy Gézát 1957. április 11-én Romá­niában tartóztatták le, s azt követően többször kihallgatták. Az iratok szerint augusztusban ismertették a nyomozás anyagát a gyanúsítottal, aki arra több mint 68 oldalnyi észrevételt tett. Ezt köve­tően azonban a nyomozást nem fejezték be, hanem 1958. január végéig folytatták. Losonczy Géza 1957. december 21 -én a börtönben elhunyt. Egészségi állapotára vonatkozóan nem találtak egyértelmű adatokat. Az akkor hatályos jogszabá­lyok szerint az előzetes letartóztatás el­rendelésének általános feltétele minde­nekelőtt a bűncselekmény elkövetésé­nek alapos gyanúja volt. Mivel ez nem ál­lott fenn, az egykori államminisztert halá­láig törvénytelenül tartották fogva - mutat rá a határozat. Utal a magyar-jugoszláv kormányközi egyezményre is, amely sze­rint a Jugoszlávia budapesti nagykövetsé­gén tartózkodók elhagyhatják az épületet, őket nem vonják felelősségre. Az eljáró szerveknek tehát figyelembe kellett volna venniük ezt az egyezményt is. Az építőanyagról és az utakról tárgyaltak Ülést tartott a Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, s két olyan jelen­tős pontról is tárgyaltak, melyek a lakos­ság tüzelő- és építőanyaggal való ellátá­sa, valamint a városi tanács úthálózatá­nak fejlesztése, korszerűsítése volt a VII. ötéves terv időszakában. A Dél-dunántúli Tüzép Vállalathoz tar­tozó bonyhádi telep úgynevezett nagykate­góriájú, mely a város és a városkörnyék el­látását célozza, és segítséget nyújt a bara­nyai megyehatárokon fekvő települések el­látásában is. Kiderült hogy a vizsgált egy esztendő alatt csökkent a lakosság építő­anyag-vásárlási kedve, így a telep el is ma­radt pénzügyi tervétől. Kevesebb cserepet, téglát kapott a telep mint amennyire igény lett volna. A jugoszláv cserép beszerzése és a Bramac új termékének megjelenése segítette az igények kielégítését. A nyílás­zárók kínálatában román, NDK, jugoszláv termékek is szerepeltek, sok új típus lépett be a piacra. A közeli téglagyárak (Máza, Hi­das, Tevel) a rossz tavasz miatt későn in­dultak, így kisméretű téglahiány volt a te­rületen. Az Érdért nehézségei országo­san jelentkeztek a fenyőfűrészáru ellátá­sában, így Bonyhádon is. Mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt akad­tak hiányidőszakok. Padlóburkolóból és csempéből nem, inkább azok választé­kából volt hiány, ami szintén országos je­lenség volt, de a sok jugoszláv „csempe­túra” oldotta a széles skálán mozgó ízlés kielégítését. Jó minőségű áru mindig volt a bonyhádi telepen. Valamennyi jogos igényt nem lehet egy­szerre kielégíteni, így sorrendet kell felállí­tani Bonyhád úthálózatának fejlesztési ter­veire. A VII. ötéves időszak első két eszten­dejében (1986-87) több út épült Bonyhá­don, mint az ezt megelőző teljes tervidő­szak idején. A lendületet pénzhiány akasz­totta, amit a tartalék pénz átcsoportosítása valamelyest enyhített. Háromváltozatos ter­vet dolgozott ki a tanács, amit 13 utcára ter­jesztettek ki. Négy utca nem csatlakozott, de a többi 9-re versenytárgyalást irt ki a műszaki osztály, s a Pécsi KEV-vel meg is egyeztek. Az előzetesen számított útépítési áraknál kedvezőbb feltételeket sikerült elérni, így lakásonként 17500 forintért épülhet szilárd útburkolat még az idei év­ben. Tanácsi kezelésben 49,4 kilométer út van Bonyhádon, amiből szilárd burkolatú 32,4 kilométer. Ez az utaknak több mint 60 százaléka, s év végére várhatóan ez 75 százalék lesz. - szs ­Baráti fogadtatás, tartalmas program Az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkáraként, 1989. jú­nius 26-30. között vendége voltam testvérmegyénk, Karl-Marx- Stadt megye, NSZEP megyei gazdaságpolitikai titkárának, Manfréd Hartlein elvtársnak. A fogadtatás és a vendéglátás minden várakozást felülmúlt, már a lipcsei repülőtéren külön mikrobusz jött értem a repülő­géphez, a reprezentatív váróteremben vártuk meg a formasá­gok elintézését. Egyben itt ért az első különös élmény: az étte­rem ajtajában várakozó sor, bent pedig üres asztalok, „reser­ved” felirattal. A vendégek fegyelmezetten várnak, míg föl nem szabadul egy asztal és a pincér oda nem vezeti őket; a „reser­ved” feliratról pedig mindenki tudja, hogy pusztán a pincérek kényelmét szolgálja. - Nincs érdekeltség! - tárták szét karjukat vendéglátóim. Karl-Marx-Stadttól néhány kilométerre, egy reprezentatív pártvendégházban laktam. Elmondtam, hogy az MSZMP nálunk elkezdte az ilyen üdülők, vendégházak idegenforgalmi haszno­sítását és megtudtam, hogy az NDK-ban ez nincs napirenden. Érkezésem napján, baráti vacsora mellett, tartalmas és őszin­te beszélgetést folytattam Manfréd Hartlein elvtárssal, a megyei gazdaságpolitikai titkárral. A program rendkívül feszes volt, de azért jutott idő hajókirán­dulásra a kriebsteini mesterséges tavon, ugyanitt egy vár meg­tekintésére; a lipcsei Tamás-templom meglátogatására. Láthattam belülről a hatalmas és modern Fritz Heckert Szer­számgépgyárat Karl-Marx-Stadtban; egy jól működő mezőgaz­dasági termelőszövetkezetet; egy kisiparos műhelyét; a megyei pártiskola-komplexumot; beszélhettem ipari szövetkezeti veze­tőkkel; voltam egy járási pártbizottságon, egy modern cipőgyár­ban; tartottam előadásokat, válaszoltam kérdésekre. Az utolsó napon fogadott a megyei pártbizottság első titkára, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Siegfrid Lorenz elvtárs, akivel szintén nagyon őszinte, tartalmas, kényes kérdéseket nem ismerő, elvtársi beszélgetést folytattam. Az NDK-ban rendkívül nagy az érdeklődés a magyarországi változások iránt, érezhető az aggódás, ugyanakkor kevés az in­formáció a nálunk végbemenő folyamatokról, azok hátteréről. Természetesen én is igyekeztem minél többet megtudni az ottani gazdaságirányítás módszereiről, a többpártrendszer mű­ködéséről, a jövőt illető elképzelésekről. Az NSZEP ottani megyei lapja, a Freie Presse, június 28-i szá­mában rövid hírben számolt be látogatásomról. Megígértem, hogy látogatásom tapasztalatait leközöljük a mi megyei pártla­punkban, és a cikket, vagy cikksorozatot eljuttatjuk nekik. Erősen centralizált gazdaságirányítás Szigorú tervutasításos, tervlebontásos mechanizmus műkö­dik, kézi vezérléses pártirányítással. A gazdaság alapegysége nem a vállalat, hanem a vállalatok összevonásából keletkezett kombinát. A megyei pártbizottság komoly operatív gazdaság- irányítási funkcióval bír. Karl-Marx-Stadt megye az ország egyik legfejlettebb ipari megyéje, nagy gazdasági súllyal. Az üzemekben meghatározó a vezetői négyszög: a párttitkár, az igazgató, a szakszervezeti titkár és az FDJ (Szabad Német If­júság) üzemi titkára. A piaci mechanizmust gyakorlatilag kiiktat­ták, fő szerepe a tervhivatalnak van, a terveket naturáliákban és pénzügyi tervmutatók formájában egyaránt megkapják a kom­binátok, majd lebontják vállalataik számára. A mezőgazdaságban továbbra is fennáll az állattenyésztő és a növénytermesztő üzemek szétválasztása. Az állattenyésztő szövetkezet a kijelölt növénytermesztőtől kapja a takarmányt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek is szigorú tervmuta­tókat kapnak, a termelési profil előírt, tehát például nem hagy­hatja abba egy szövetkezet a szarvasmarhatartást, arra hivat­kozva, hogy nem gazdaságos. Melléküzemági tevékenység, vagy a nagyüzem által integrált háztáji gazdaság gyakorlatilag ismeretlen fogalom. A termelőszövetkezet vezetőjét a tagság választja, ebbe a pártbizottság nem szól bele; ezt határozottan állította az álta­lam meglátogatott szövetkezet szimpatikus elnöke. Átgondolt stratégia, gazdasági sikerek Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon a 20 éve folyó gazdasági reform ellenére a gazdaság válságos állapotban van; míg a reformkísérleteket következetesen elvető; merev, tervuta­sításos gazdaságirányítást alkalmazó NDK gazdasága ma sta­bil, és komoly eredményeket mutathat fel? Kétségtelen, hogy a sztálini gazdaságvezérlési elvekre épülő direkt irányításos rendszerből messze az NDK hozta ki a legtöb­bet, az összes szocialista ország közül. A sikerek oka a jól át­gondolt, megalapozott gazdaságfejlesztési stratégia. Az NDK az elmúlt húsz évben hatalmas erőfeszítéseket tett az elektronika, a mikroelektronika, a számítástechnika, az optika, a szerszámgépgyártás és a többi csúcságazat fejlesztésére, mi­közben Magyarország még mindig a kohászat, a bányászat stb. bűvöletében él. A Fritz Heckert Szerszámgépgyárban láthattam a legmodernebb berendezéseket, az elektronika és a szer­számgépgyártás összeházasítását, a számítástechnika alkal­mazását a szervezésben. A gyáróriás 60 hektár területen terül el, 17 hatalmas üzemcsarnokban folyik a termelés. Olyan szá­mítógép-vezérelte magasraktárral rendelkezik, amelyhez ha­sonlót 3 évvel ezelőtt néztem meg Olaszországban, Modená­ban, a Fiat-Agri gyárban. Az alkatrészeket számítógépes prog­ram alapján „szellemtargoncák” szállítják a helyszínre, vezető nélkül, a padlózatba épített vezeték által vezérelve. A legmo­dernebb nyugati gyárakban látni ilyesmit. Vendéglátóim elmondták, hogy már 1971 -ben született párt- határozat a szerkezetváltásról és a csúcságazatok kiemelt fej­lesztéséről. Ez annál is inkább figyelemre méltó, minthogy 1971-ben még nyoma sem volt annak az energia- és nyers­anyagválságnak, amely a nagy világgazdasági korszakváltás­hoz vezetett. A Fritz Heckert Szerszámgépgyár is párthatározat nyomán kapott jelentős központi forrásokat a nagyarányú technikai fej­lesztéshez. Az ember elgondolkodik: ha nálunk az 1970-es években nem a kohászat, a bányászat és ezek vidéke kapja számolatlanul a tíz- és százmilliárdokat, hanem az elektronika, a mikroelektronika, a számítástechnika stb., akkor vajon most hol tartanánk? DR. GAZDAG LÁSZLÓ (Folytatjuk) Egy hét az NDK-ban I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents