Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
1989. július 8. TOLNATÁJ - 7 Barokk és rokokó Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban * Keresztóra Hogy a barokk és a rokokó nem „idegen’’ import volt Magyarországon, az már rég tisztázódott. De a kiállítás nem egy darabja azt is jelzi, hogy kifejezője lett olyan magyar rendi, nemzeti gondolkodásnak is, amely az adott feudális társadalomban a kiváltságosok körén belül maradt, de ezen belül mégis nemzeti jelleget viselt - mondta Kosáry Domokos az Iparművészeti Múzeum Barokk és rokokó című kiállításának megnyitóján. E nagyszabású kiállítás, amely egész évben nyitva lesz, a múzeumnak az európai stílustörténeti korszakokat tárgyaló sorozatának újabb állomása. (Még látogatható e sorozat előző, a Reneszánsz és manierizmus címet viselő kiállítása.) A 17-18. században az európai művészet minden területén a bonyolultabb formaképzésű, nagyobb mozgalmasságra törekvő stílus, a barokk uralkodott. Megszületését a tridenti-zsinathoz (1545-1563) kapcsolják; a katolicizmus ekkor meginduló restaurációjához a zsinat a hivatalos egyházi jellegű művészetnek még anyagi fedezetet is biztosított. S mégis, a barokk művészet nagy egyházi feladatait tartalmilag és formailag egyaránt világi szellemben oldotta meg. Jellegzetes stílusjegyei a pompa, a pátosz, a formák gazdagsága, az érzelmek és szenvedélyek ábrázolása a kor iparműDolmány vészetében is tettenérhető. A rokokó a 18. században a barokk művészet túlhaj- tásaként jelentkezett, főképpen az építészetben és az iparművészetben. Magyarországon a barokk születésének éveiben még török világ dúlt. S csak a török kiűzése után, a 18. században honosodott meg az új stílus, amikor Eu- rópa-szerte már az érett barokk korszakát jegyzik. Ám ekkor tág teret kap a barokk a magyarországi építészetben, szobrászatban, bútorművészetben, új manufaktúrák termékeiben. Volt miből válogatniuk az Iparművészeti Múzeum munkatársainak, amikor összeállították a látványos és pompás gazdagságú kiállítást. Ötszáz műtárgy - liturgiái rendeltetésű darabok, szertartásedények, ereklyetartók, faragott oltárok, falikárpitok, ötvösremekek, világi témájú szobrok, dísztárgyak, ékszerek, főúri öltözetek, bútorok, üveg- és porcelántárgyak, fajanszok, hímzett képek - javarészt az Iparművészeti Múzeum saját gyűjteményéből. A kiállítás egyik része négy tematikai egységbe foglalja tárgyait - a vallásos átélést, a világi dicsőséget, az érzéki szépséget és az elmúlást idézve fel. Másik részében a stílusfejlődés korszakait érzékelteti, a korai barokktól az érett barokkig és a rokokóig. KÁDÁR MÁRTA Vándorkiállítás Szekszárdon A továbbvitt világ Erdélyi képzőművészek Magyarországon Július 16-ig tekinthető meg Szekszárdon a Magyarországon élő erdélyi magyar művészek csoportja, az „Erdélyi Műhely” vándorkiállítása. Azt írja Banner Zoltán a katalógus bevezetőjében, hogy fellépésük esetleges, hiszen azok lehetnek jelen a tárlaton, akik az elmúlt nyolc-tíz évben költöztek át, s közülük is sokan érkeztek úgy, hogy műveiket nem, csak tehetségüket sikerült átmenteniük. A kiállítás mégsem igazolja ezt az esetleges jelleget. Inkább arra figyelmeztet a művek sokasága, színvonala, összecsengő tematikája, hogy pillanatnyilag ez a tárlat történelmi dokumentumértékkel bír. A tavaly kiadott katalógushoz viszonyítva sokan csatlakoztak az utóbb érkezettek közül a csoporthoz. Buták András Forráshelyei, Nagy-Stoica Geor- geta Határvonala, Szöcs Lászlótól A tíznapos út, Kotsis Nagy Margit Tér, idő keresztje (I. és II.), illetve Pietá cíAdorjáni Endre: Kapu Árkossy István: Erőszak (olaj) mü kisplasztikái, Adorjáni Endre Kapuja, Láta László Marcangolók című olajfestménye, Árkossy István Erőszak című olajképe mind ugyanarról beszél. Méghozzá olyan egyértelműen, hogy az felér egy politikai pamflettel: a történelem és politika kacajaival teleszórt, azonos színvilá- gú mezőt mesterséges vonal választja el; a belső világ, az értékek továbbvitelét szimbolizálja a fekete bőrönd; kisplasztikák idézik az elgyötört, kiszolgáltatottember kálváriájának stációit; a bronzkapu egyik oldalán fejetlenül, kétség- beesetten döngető alak, a túloldali biztonságban figyel; a vérző szemű, elesett lovat szörnyetegek marcangolják; az Erőszak félig emberarcú, ragadozó fogú, kiéhezett, hüllőt-barmot-sárkányt egyesítő fenevad. A kiállítás anyaga gazdag és igényes. Egyik legszebb darabja Nagy Géza Kedd című képe, mely a cirkuszi világ szigorú rendjét állítja szembe a világ „cirkuszi” rendezetlenségével. A hideg színek uralkodnak a kQmpozíción, csak a testiséget, az élet melegségét jelző halk árnyalatai az angolvörösnek, okkernek törik meg ezt a dominációt. Kiemelkedően szépek a rajzfilmjei révén nemzetközileg elismert Szilágyi Zoltán gyer- gyószárhegyi akvarelljei, melyek az ott hagyománnyá lett képzőművésztáborra emlékeznek. A székely színvilág (piros-fehér-fekete) tradícióit idézik Zsigmond Aranka faliszőnyegei. Kifejezőek és technikailag igényesek Robotos Júlia bronz kisplasztikái, a Tánc és az Ugrás. Talán Banner Zoltán szavaival jellemezhető leginkább maga a jelenség: „ezek a művészek nem »menekültek«, hanem egy olyanfajta , inkább áldozatokkal terhes, mintsem érvényesülési vágyakkal fűtött emigráció önkéntes vállalói, amelyek során az odahaza megvalósíthatatlan, átmentett alkotói szándékok pillérein megépülhet a híd a magyarországi és az erdélyi magyar művészi gondolkozás partjai között.” DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY Péterfy László: Anya gyermekkel (bronz) Kocsis Előd: A próféta álma I. (bronz) László-Kovács Gyula: zsoltár hátamra vizes ing feszül nap szárítja hajam szarkaláb lázad út szélén intenek akácok homokon konokon kötnek meg gyökerek árnyékban állva körből kívül maradva arcomon holdsugár villan talpamra út pora tapad kezemben kőrisfa ága vergődök házamban mezőn széllel feleselek perlekedem gyógyító nappal füvekben keresem igazam reményem kegyelemben Győri László: Világ Búza mindenütt. Búza, napraforgó. Semmi gally, semmi fürt. Kenyér meg élelem. A dűlőszéleken nincs egy tenyérnyi hely, ahol egy szorongó sárga margaréta énekre alélna - tépik, ha énekel. A cél, a vetemény, Irt, dúl, tipor: haszon. Kenyere bárha lágy, a búza kőkemény, átgázol mindenen. A búza, de főképp az örök vetőgép gázol át mindenen. Teremni, termeni! S jó a föld: terem. Mit akarsz tőle hát?
