Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-07 / 158. szám
Elhunyt Kádár János mértékben meghatározta az ország történelmét. Kádár János olyan személyiséggé vált a nemzetközi politikában is, akinek véleménye sokat számított, s figyelembe vették. Mégpedig azért, mert az, amit kádári stílusnak neveztek, sok mindenben szakított a szektás-dogmatikus elvekkel és gyakorlattal, a mondvacsinált ellenségképpel. A jelmondat, amely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van" tömör kifejezője szemléletének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdésekben hosszú időre a nemzeti közmegegyezés. Ugyanez a felfogás alakította ki már akkor a kormányzat nemzetközi politikáját; ez munkált a megélénkült magyar diplomácia részéről a helsinki értekezlet előkészítésében, létrejöttében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt - (Folytatás a 2. oldalon.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Kádár János, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége hosz- szan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Kádár János, az MSZMP nyugalmazott elnöke, több mint három évtizeden át első titkára, illetve főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, korábban két ízben miniszterelnök olyan politikus volt, aki egész életét, tudását, tapasztalatát és erejét mindenkor a magyar nép, a dolgozók boldogulását, az ország szocialista átalakítását szolgáló küzdelemnek szentelte. Megegyezésre törekvő emberségével, reformkezdeményezésekkel nehéz időszakokban törekvései mellé tudta állítani az ország haladó erőit, majd népünk túlnyomó többségét, elismerést szerzett külföldön is a magyar szocializmus ügyének. Kádár János kimagasló államférfi volt. Életútja, egész munkássága a magyar nép azon törekvéseit szolgálta, amelyek a társadalmi közmegegyezés talaján, a reform- politika segítségével eljuttathatják országunkat a felemelkedéshez. Kádár János neve és emléke élni fog a kommunisták, a magyar nép, az emberek emlékezetében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Életének hetvenheiedik évében elhunyt Kádár János. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emlékének, mint utódok, akiknek egy nagy életművet kell végső számadásra bocsátaniuk. E pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azonosnak érezte, tudta, s a körülmények felmérésével - szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudománya - ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt jelentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi haladás szolgálatától. Csermanek János néven 1931-ben kapcsolódott be az illegális kommunista párt tevékenységébe. 1942-ben a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Tevékenységének elválaszthatatlan része a Békepárt megalakítása. Ez volt az egyik kommunista kísérlet a második világháború elvadult közegében a nemzeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Amíg lehetett, aktív résztvevője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási mozgalom egyik fontos irányítója lett. 1945-től a pártélet vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság titkára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkárhelyettese. 1951-ben - hamis vádak alapján - letartóztatták. 1954-ben szabadult. Ám sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956-ban a párt vezetője lett. A történelem és az egyén viszonya - bárkiről legyen is szó - sokkal bonyolultabb kapcsolat, mintsem néhány sorban végleges ítéletet lehetne mondani a körülményekről, a tettekről és azok következményeiről. Olyan életpályáról kell szólnunk, amely csaknem három és fél évtizeden át nagyA gyász pillanatában Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. S tudjuk azt is, hogy olyan személyiség volt, aki a kultusz minden változatát határozottan elutasította. Ilyenkor szerénységét szokták emlegetni, bizonyára a munkásemberek erkölcse is kötelezte őt, a valóságos ok azonban más lehetett. Kádár János ugyanis egész tudatos politikai tevékenysége során a népfrontos politika kategóriáiban gondolkodott. Akkor lett kommunista, amikor hatni kezdtek a Komintern hetedik kongresszusának eszméi, amelyek kivezették a különböző országok kommunista pártjait a szektás elszigeteltségből és a nemzet, az antifasizmus, a progresszió általános kötelezettségét vállalták. Hitler fenyegető árnyékában, s hogy ne feledjük, Horthy-ország valóságában. Kádár János, mint fiatal politikus hamar rádöbbent arra, hogy az illegális kommunista párt szükségszerűen korlátozott lehetőségeit akkor sokszorozhatja meg, ha a nemzeti érdekek általános képviseletét ugyancsak vállalja. Ehhez pedig - egyebek között - az is szükségeltetik, hogy az ilyen feladatokra vállalkozó politikus az empátia, a beleérzés képességével rendelkezzen. Képes legyen arra, hogy az egymásnak ellentmondó érdekek, a földrajzi adottságok és a politikai viták bonyolult szövevényében felismerje: mi az az egyetlen, ám legfontosabb probléma, amelynek megoldásától függ minden további lépés. Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. Ismerjük, hogy a felszabadulás után, a hazai kommunista mozgalom egyik vezetőjeként rriiként kezdett hozzá az új rend szervezéséhez. Ismerjük személyes tragédiáját is: annak a rendszernek a börtönében kellett szenvednie, amelynek egyik legelkötele- zettebb híve volt. Mindannyian tudjuk, hogy Kádár János mindenkor és minden körülmények között fegyelmezett pártmunkás volt. Úgy is, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt első tisztségviselője. Az ő szájából nem olcsó szálam volt ha hallhattuk: a nép szolgálatában álló munkásnak tekinti történelmi szerepét. Valóban szolgált, de nem volt rabszolga. Fontos különbségtétel: túlságosan sok udvarno- ka gyülekezett össze Sztálinnak, akik feltételek és valóságos hit nélkül bármilyen kérdésben alárendelték akaratukat, szándékaikat a diktatúra kiszolgálásának. Kádár Jánosnak azonban többször nyilvánosan is kinyilvánított elképzelése volt arról, hogy a magyarországi társadalom öntörvényű fejlődési követelményeit figyelmen kívül hagyni nem lehet. Kádár János számos kompromiszumot kötött, mint politikus - ugyan, létezhet-e politikus kompromisszumok nélkül?! - de alkui nem voltak elvtelenek. Lehettek ezek az alkuk sikertelenek, de nem voltak elvtelenek. Őt ugyanis nem a hatalom ténye érdekelte, hanem a magyarság érdekében akart dolgozni. Manapság sokat és sokszor beszélünk az 1956 utáni évekről. Szenvedélyesen, szélsőségektől sem mentesen. A gyász pillanatában azonban tárgyilagosnak kell lenni. Az illem szabályai szerint ugyanúgy, mint a saját érdekünkben. Időtől és tértől függetlenül elképzelhetőek a politikai cselekvésnek akármilyen lehetőségei. Kádár János egyik nagy érdeme azonban az volt, hogy semmikor sem feledkezett meg az időről és a térről. Realista volt. A magyar történelem jeles egyéniségei közül egyike a ritka realista politikusoknak. Fájdalmas konfliktusokba sodorta az élet. Nem tudhatjuk, noha sejthetjük, hogy a konszolidáció folyamata, S annak a folyamatnak a szélsőségei mennyire idegenek voltak tőle. A szükségszerűséget ismerte el, s az Élet pártján volt. Tudta: a nemzet nem folytathat öngyilkos politikát. Nehéz történelemben gondolkozni, hiszen kortársai voltunk. Hadd idézzem fel azt az írását, amely a Kritika új folyamának első számában 1972-ben jelent meg. Az akkor elhunyt Veres Péterről szólt ez az emlékezés. Meghatottan idézte fel, hogy Veres Péter, amikor kórházba szállították, a mentőautóba való beszálláskor is a nemzetre gondolt. S kimondta: három kérdésben volt vitája Veres Péterrel, abből az egyik ügyben neki, Kádár Jánosnak nem volt igaza. A hetvenes évek legelején még nem éltünk olyan időket, amikor divattá lettek a bűnbánások. Kádár János azoöban szükségesnek tartotta, hogy ország és világ előtt igazságot szolgáltasson hajdani vitapartnerének. Ez is része a történelemnek. Kortársai voltunk mindannyian, mert munkatársainak hívott mindannyiunkat. Az álma az volt, hogy egy boldogabb és szebb Magyarország legyen az ezredfordulóra, mint az a romhalmaz, amelyet 1956 őszén örökölt. Nem volt hiba nélküli ember. Voltak elfogultságai, s akadt - sajnos - nem csekély hibás döntése is. A mérleget elkészíteni - a higgadt tudósok feladata lesz. A búcsú pillanata semmiképpen sem alkalmas erre. Azt azonban nem kegyeletsértés elmondani, hogy Kádár János sokszor cselekedett, sokszor határozott a körülmények kényszerében. Meggyőződése ellenére is. Abban a reményben - hadd tegyem ezt hozzá -, hogy az idő majd meghozza a javítás lehetőségét. Nem hozta meg, többször nem hozta meg. Ezeket a kudarcokat a szolgálat részének tekintette. Erkölcsös politikus volt. Mert realista volt, és sohasem cinikus. Erről nehéz kívülállóként ítélni, akik az úgynevezett nagy politika műhelyétől távol élnek. Realistaként volt bátor. 1964 őszén leváltották funkciójából Nyikita Hruscsovot. Kádár János a moszkvai döntés idején Varsóban tartózkodott. Hazaérkezve, a Nyugati pályaudvaron beszédet mondott. Hruscsov mellett? Inkább kiállás volt ez a XX. kongresszus eszméi mellett. Azon eszmék mellett, amelyek életének legfontosabb éltető eszméjét jelentették. Kádár János - szándékai szerint - az emberarcú szocializmus elkötelezettje volt. Most már történelemben kell gondolkoznunk, hiszen kortársai voltunk. E. FEHÉR PÁL Nagy Imre és mártírtársai nem követtek el bűncselekményt A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa tegnapi nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és mártírtársai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak találta, s annak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei törvénysértők, ezért ezeket hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette.. Az Elnökségi Tanács ülését - a hazai és külföldi sajtó tudósítóinak élénk érdeklődése közepette - dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyitotta meg a Lefelsőbb Bíróság dísztermében. A széksorokban helyet foglaltak a perben halálra ítélt és kivégzett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen maradt. (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar küldöttség utazott Bukarestbe „A hazám a házam fája” Tanulmányúton a honismerők Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének vezetésével tegnap Bukarestbe utazott a Magyar Népköztársaság küldöttsége, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A delegáció tagja Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, Horn Gyula külügyminiszter és Kán- páti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezetője, Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár. Jelen voltTraian Pop, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Decs, Grábóc, Simontornya, Ráceg- respuszta, Györköny, Sárszentlőrinc, Gyönk, Dunaföldvár, Gyulaj. Megyénk egy-egy néprajzi és etnikai szempontból nevezetes pontjával ismerkedtek az országos honismereti akadémia résztvevői csütörtökön. Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar - zengett a szózat Rácegres- pusztán, Illyés Gyula gyermekkorának színterén, az erdélyi Sándor Dénes által faragott kopjafa tövében, a meghatottságtól elcsukló torkokból. Az egykori római katolikus elemi népiskola hűvös falai, diáknemzedékek által simára koptatott tintatartós padjai szeretettel fogadták a honismereti munkások betérő hadát. Dr. Vadas Ferenc a megyei múzeum igazgatója mutatta be a résztvevőknek a múzeummá alakított egykori iskola épületét, ahol a kisdiák Illyés Gyula tanulta a betűvetést, 1901-1911 között, és ahol a fekete táblán gyöngybetűs felirat díszeleg emlékére: „A hazám a házam fája, amely pillantásommal, ahogy növekszem egyre bővül.” A megye különböző pontjait bejáró csoportok tagjai este hat órakor a len- gyeli Sánci-tetőn találkoztak, ahol megkoszorúzták a múzeumalapító tudós pap, Wosinsky Mór emlékoszlopát.- fké-gk Tiszteletadás Illyés Gyulának
