Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-21 / 170. szám
1989. július 21. NÉPÚJSÁG 3 Értetlenkedők Hallgatom, de nem értem őket. A fiatalembert sem, akiben forr az indulat, a tehetetlen düh, úgy kérdezi: meddig kell még ezt a gyalázkodást elviselni? Nem tesz ez ellen semmit a párt? Hiszen a - gúnyosan ejti - „nagy nemzeti gyásznapon” a 277-ből 200 közönséges gyilkosról is megemlékeztünk... Nem értem az idősebb férfit sem. Biztos, hogy számára, amíg csak él, ellenforradalom marad... Szeretném én is szabadjára engedni az indulataimat, úgy kérdezni tőle. Miért olyan biztos a dolgában? Hol volt, mit csinált, hogyan élt az ötvenes években? Összerezzent-e minden alkalommal, amikor a kutya ugatni kezdett az udvaron? Nevelt-e disznókat, és mégsem adhatott egy falat szalonnát a fiának? Robotolt-e állat módjára a semmiért? Jártak-e a lakásában, mustrálták-e, mérték-e bútorát, hogy jó lesz-e egy másik lakásba, valakijébe, aki pont ilyen szekrényre vágyott? Bújkált-e kitelepítés elől, vagy ment-e alig-motyóval az ismeretlenbe? Parancsoltak-e neki olyan főnökök, akik szakmailag és emberileg a bokájáig nem értek föl? Elutasították-e gyerekét iskolából, munkahelyről anélkül, hogy tudására, képességeire valaki is kíváncsi lett volna? Ha egyszer is igennel válaszolna, már nem lehetne annyira biztos a dolgában... De ha mindenre „nem”, akkor hol volt, mit csinált, hogyan élt abban az időben? Hiszen alig voltak, akikkel hasonló dolgok meg nem estek. Nem értem ezt az embert. Aztán hirtelen rájövök: ő az, aki semmit nem ért! Mert tovább beszél és így folytatja: fölháborító, hogy a múlt eredményeit - mintha szégyellnénk azokat - elhallgatjuk. Szép házak, nyaralók, amerre csak járunk, egy családban két autó is van, gyerekeinket taníttattuk. S többször újra megismétli: beszéljünk az eredményekről. Már-már mondanivalójának végéhez ért, de egy dolog még eszébe jutott, azt még szeretné megemlíteni, ha nem is tartozik szorosan a tárgyhoz. Ma lakáshoz jutni egy fiatalnak 20 százalékos kamat mellett szinte lehetetlen! Hogy gondolkodtak azok, akik ezt a rendelkezést hozták? Nem akarja a pénzügyminisztert bántani - sőt az előzőt sem - de azért ez elgondolkodtató! Meg van döbbenve, hogy egy-másfél év alatt ide jutottunk... Aki előbb még úgy éreztem, hogy én fiem értem őt, most legszívesebben fölugranék, úgy kérdezném tőle: hát tényleg nem ért semmit az egészből? Valóban nem látja, hogy a múlt eredményei - amelyeket oly fontos lenne véleménye szerint jobban hangsúlyozni - és a mostani lakáshoz jutási lehetetlenség mennyire összefüggnek? Nem látja, hogy az általa említett szép házakba annak idején beleépült a mai, lakásra hiába váró fiatalok otthona is? Valóban azt hiszi, hogy valami is múlik a pénzügyminiszteren? S, hogy az utóbbi egy-másfél év alatt - mikor szerinte lezajlott egy második ellenforradalom - ment minden tönkre? Hát tényleg nem érti? ROSTÁS ILONA Szekszárd - a bankok városa Szekszárd áruellátása aligha legjobb a hazai megyeszékhelyek között. Talán ezért is büszkélkedünk vele ily kevéssé. Amit a város szegénysége jól mutat - kirakataival. Ezen a téren - arányaiban - Pakson vagy Dunaföldváron sokkal jobb a helyzet. Egy valamiben azonban verhetetlenek vagyunk. Bankok dolgában. Az OTP elfoglal egy üzletsarkot, jókora területen. A Magyar Nemzeti Banknak erődnyi székháza van. Tőszomszédságában nemrég nyílt egy kisebb, a régi mozi mellett a Budapest Bank Rt. szépnek ígérkező irodája. A Hungária Biztosító (több-kevésbé ez is pénzintézetféle, vagy legalábbis épp oly nagy pénzekkel foglalkozó, mint az üzlettulajdonos ÁB) a volt és sokszorosan átépített Garay büfé legújabb átalakítását végzi. Tőszomszédságában egy ugyancsak szép fogadóterű bank, mely a kereskedelemnek és hiteleknek szenteltetett. Ha nem számolunk rosszul, úgy a kereken 40 ezres lélekszámú Szekszárd minden 6666 lakosára jut egy pénzintézet. Fogjuk fel mindezt gazdaságunk mércéjeként? k O. I. Falu a megye szélén A kis falvak népességmegtartó képességéről, ennek szükségességéről sokat beszélünk, teszünk is érdekében, hiszen a sok évtizedes falusorvasztás nyomai súlyosak. Mi a helyzet egy kis faluban, például Mórágyon? Mi történt itt mostanában, mi az elmúlt egy évben? Mik a kilátásai az itt élőknek? * Kedden este hatalmas vihar tört a környékre. Hat órakor „elment” a villany. Az, hogy Bush elnök Pestre érkezett, az bizony nem volt látható, csak telepes rádióból lehetett megtudni. Még jóval éjfél után is ez volt a helyzet, csak reggelre állt vissza az áramszolgáltatás. J Szerdán reggel a fél kilences busz fél tízkor ment ki a faluból. Vagy harminc ember várakozott és még csak azt sem mondhatom, hogy bizakodott, mert legutóbb egy másik napon a fél kilences egyáltalán nem ment sehova. De most jött egy kisegítő busz és elvitte az utazni vágyókat. Várakozás közben próbálkoztam az iskola telefonjával, de hiába. Nem volt jó a vonal, ami ugyancsak nem tartozik a ritkaságok közé. Csütörtökön délelőtt tiz óra tíz perckor még nem volt a boltban kenyér. Az mindig akkor jön, amikor jön. A falusi ember meg türelmes. Itt az élet, a gondolkodás lassú, az egy-két órai várakozás mindennapos és az igazi baj az, hogy ehhez az embereket már úgy hozzászoktatták, hogy azok ezt természetesnek tartják. Nem borítják fel a boltot, meg az elöljáró és a tanácselnök házát sem, úgysem változna semmi. Megvárják szépen a bátaszéki kenyereskocsit és hazaballagnak. Az, hogy közben fél nap eltelt észre sem veszik. Ez három nap történése volt. De nézzük az utóbbi egy évet: megszűnt a gyógyszertár. A tanács és a téesz közös müveként elvitték a faluból a kényszervágást, bezárták a húsboltot. Ma sem tiszta, melyik fél sárosabb a dologban. Egy biztos, a vesztes a lakosság. Vannak biztató jelek: egy rossz időben megközelíthetetlen utcát - igaz nem teljes hosszában - elkezdték betonozni. Az óvodában csiszolják, lakkozzák a parkettet. Az iskolában elkészült a központi fűtés. Egyébként idéns begyűrűzik minden. Jönnek a használt nyugati kocsik, van aki egy fél évet is áldoz arra, hogy a kint keresett béréből kocsit vásároljon, hiszen itteni keresetével és három kiskorú gyermekével ez nehezen menne. Begyűrűzik azonban a baj, a betegség is. A harminc-negyven éves korosztály itt is hullik. A többséget súlyos betegség viszi el, de van, aki mindent elkövet, hogy ne élje meg a negyvenet. A napi öt liter, bornak eladott lötty a legerősebb szervezetet is kikezdi. A környék csodálatos, ilyen szép fekvésű falu kevés található. A forgalom kicsi, a csend nagy, túl nagy is, és már csak ez az, ami a régi időkre emlékeztet. A falura valamikor jellemző szőlő és bor, az ma nincs. Volt vagy százötven tanya, melyek pincéiben sok száz hek- tónyi bor várt elszállításra. Ma tanya is, bor is alig van. Tej is volt itt valamikor, naponta harmincöt-negyven hektónyi, még a legnagyobb télben is. Ma ez nem jön össze. Nincs a faluban tehén. Van viszont egy gyatrán működő vendégház, meg egy tóféle, egy páratlan lehetőséget kínáló szabadtéri színpad a félbehagyott kőbányában, amelyben Juhász Árpád szerint olyan gránit van, hogy Európában sincs máshol. Olyan a falu, mint az ország. A jó, a rossz, a szegénység és gazdagság keveredik. ' A butaság épp úgy lehet mórágyi, mint az innen elkerült, Kanadában tanító egyetemi tanár ragyogó életpályája. Egy kis ország piciny faluja ezerki- lencszáznyöfcvankilencben. BAKÓ JENŐ Próbaüzem a posta új hírlapfeldolgozó üzemében Az épület elkészültével megkezdődött a próbaüzem a posta Orczy téri országos lapelosztójában. A napilapok kivételével ide érkeznek a nyomdákból a magyar, illetve konténerekben a külföldi újságok. Egy számítógéppel irányított rendszer segítségével osztják szét a lapokat a különböző megrendelők számára. A Potiber Postai Beruházó és Tervező Intézet 1 milliárd 100 millió forintos beruházásának kivitelezője a 22. Sz. Állami Építőipari Vállalat, a korszerű anyagmozgató berendezéseket az ÁCSI helyezte üzembe, amelyhez a Polár Kisszövetkezet szállította az irányítástechnikai rendszert. Az épületet Földesi Lajos az Iparterv Ipari Épülettervező Vállalat építésze tervezte. (MTI-fotó) „Kézben van a Volán?” Panoráma... buszok nélkül?! A Gemenc Volán Vállalat öt szállítással foglalkozó üzemegységgel rendelkezik, melyek közül a bonyhádi nagyságrendjét tekintve is éppen középen helyezkedik el. Az üzemegység vezetője, Salamon Lőrinc helyükről, szerepükről a következőket mondta: - Az öt közül valóban a középső testvér vagyunk, nálunk két kisebb és két nagyobb egysége van a Gemenc Volánnak, míg a szekszárdi méreteiben majd akkora mint az összes többi. Mi itt Bonyhádon 210-en dolgozunk a vállalat 1900 dolgozója közül, s az ellátottsági, technikai színvonalat tekintve is hasonló cipőben járunk, mint a többiek. Erre a fejlesztések során a vállalat vezetése figyelt. Talán a paksi, éppen „fiatal kora” miatt tűnik korszerűbbnek s ez így is van rendjén. Feladatunk kettős, a személy- illetve árufovarozás, ami mindenütt így van, de nem azonos súllyal. Bonyhádon a személy- szállítás teljesítményben és árbevételben jelentősen meghaladja az árufuvarozás árbevételét, míg másutt ez éppen fordítva van. Az üzemegységen belül így arányaiban is a személyszállító járművek vannak túlsúlyban, vagyis 51 Ikarusz buszunk van ötféle típusból. A napi munkánk a munkába fuvarozástól a helyi járatokon át, a külföldi turistautakig terjed. Évente átlag 6 millió 420 ezer utast fuvarozunk, közben megteszünk 3 millió 700 ezer kilométert. Bonyhádon 88 autóbuszvezető dolgozik az 51 buszon úgynevezett fordában (ez egynapi útvonalat jelöl), s gondjaink is hasonlóak a többiekéhez, vagyis több, jobb, korszerűbb járműre lenne szükségünk. Magyarán autóbuszaink javarészt amortizálódtak a gépkocsivezetőink leterheltek. Igen sok a szolgálatban eltöltött órájuk. Mi még 42 órás munkarendben dolgozunk, a havi kötelező munkaidő így 184 óra, míg átlagosan sofőreink 1989 első félévében 208 órát ültek buszaikon, amiért 7972 Ft járt. (Ezek szerint a Volánnál sincs rendesen megbecsülve a fő munkaidő... A szerk.) A sofőrök a kötelező 9 órás pihenőidőt két szolgálat között természetesen eltöltik. Éves tervet készítünk az üzemegységnél, s ha az elfogadásra került, már önálló a gazdálkodásunk. Bonyhádon 1988-ban 17 millió 115 ezer Ft nyereséggel zártuk az évet 95 milliós árbevétel mellett. A fejlesztésre fordítható eszközök fölött a vállalat illetékes fóruma dönt (beruházási bizottság). A Gemenc Volán éppen ezek miatt is, halad az önállóság felé, ami az átalakulási törvény elfogadásával egyértelműen arra utalhat, hogy a vállalat kft-vé vagy részvénytársasággá alakulhat. Ebben a formában viszont az üzemegységek önállósága egyértelműen nőni fog. Sikeresnek érezzük, hogy az első félévben elért eredmények alapján félmillió forintot saját döntésünk alapján fizettünk ki béremelésekre. - szs \
