Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
2 KÉPÚJSÁG 1989. július 20. KSH-jelentés Csökkenő ipari termelés „Kelet-Európábán túl nagy a remény ahhoz, semhogy a reformfolyamat visszafordítható legyen” Vélemények, nyilatkozatok Bush elnök hazatérése után Kedden hazaérkezett tíznapos európai körútjáról George Bush amerikai elnök és a Fehér Házat övező kert gyepén kijelentette: „Kelet-Európábán túl nagy a remény ahhoz, semhogy a reformfolyamat visszafordítható legyen”. A kényes diplomáciához szokott európai füleknek némiképp még mindig szokatlan az a stílus, ahogyan az amerikai vezetők - esetenként irigylésre méltó szókimondással - néhány mondatban megfogalmazzák véleményüket. Egy szuperhatalom esetében nem csekély kockázattal járnak a sommás vélemények. De az Európából hazatérő Bush lelkesedését ezúttal nemcsak a fogadóbizottság osztotta, hanem Nyugat- Európában is általános a vélemény: az amerikai elnök, mandátumának első félévében figyelemre méltó sikert ért el. Nemcsak az előre megírt beszédének szövegét tépte szét a budapesti Kossuth téren, hanem azt is érzékelte, hogy ezúttal döntő jelentősége van egy kelet-európai útnak - még akkor is, ha mindössze fél éve iktatták be hivatalába. Nyugat-Európában nem kerülte el a figyelmet, hogy Bush elnök először Lengyelországba és Magyarországra utazott - s csak ezután megy majd valamikor Moszkvába. Ez a sorrend minden hírmagyarázó szerint jelképes értékű. Ha Európában nem is mindig vagyunk tudatában annak, hogy történelemformáló korszakot élünk, ez kívülről jobban látható: „Mindenütt - Varsóban, Gdanskban, Budapesten, a csúcstalálkozó résztvevői között Párizsban, majd Hollandiában - óriási mértékű izgalmat tapasztaltam a kor miatt, amelyben élünk, és a lehetőségek miatt, amelyeket ez a kor kínál” - jelentette ki már Washingtonban az amerikai elnök. George Bush nem habozott kimondani, hogy „új világot” lát - a megosztatlan, együttműködő Európát amely szoros szálakkal kapcsolódik a nyugati féltekéhez, az amerikai kontinenshez is. Az Egyesült Államok elnöke egyetlen alkalmat sem mulasztott el annak hangsúlyozására, hogy Washington Európában nem óhajtja megsérteni a Szovjetunió „érdekeit”. Hogy ez utóbbi mit jelent, azt a szuperhatalmak tudják. De éppen Mihail Gorbacsov szovjet vezető volt az, aki a Párizsban tanácskozó hét legfejlettebb ipari országhoz intézett levelével elhárította az amerikai elnökről a „beavatkozás” vádját: Gorbacsov volt az, aki nemzetközi gazdasági együttműködést ajánlott fel a Nyugatnak, miközben - és ez az igazi változás jele - néhány szovjet tömegtájékoztató eszköz Bush ideológiai beavatkozását feszegette Kelet-Európábán. A szovjet sajtó immár nem feltétlenül „központi” véleményt tükröz. Bush lengyel- országi és magyarországi látogatását ugyanis nem Moszkvából illették fanyalgó kommentárok, hanem Prágából és Bukarestből, valamint - árnyaltabb módon - Berlinből. Bukarest szerint „néhány petákért” eladtuk a szocializmust, Prága pedig az egyik lapjában azt írta, hogy Bush megkísérli destabilizálni Kelet-Európát. Az NDK tömegtájékoztatása közvetett bírálatai általában a két ország belső gondjait taglalták. Érdekes az is, hogy esetenként éppen Nyugat-Európa bírálta az amerikai elnököt: nem nagyon nyitotta ki a pénztárcáját Kelet-Európábán. De a mértékadó hírmagyarázók felhívták a figyelmet arra, hogy Nyu- gat-Európának is van felelőssége a - bármily kényes a fogalmazás - „saját hátsó udvarával” szemben. Ezek a mértékadó források mutatták rá: Kelet-Európának nem annyira mennyei manna - készpénz - kell, mint inkább lehetőség a kibontakozásra. Magyar lap írta, hogy „a világ többet várt” a Hetek párizsi találkozójától. A hét legfejlettebb ország csak azt ígérte, hogy rövidesen értekezleten vitatja meg a kelet-európai reformországoknak nyújtandó segítség ügyét. Néhány nappal azután már azt is közölték, hogy erre a találkozóra szeptemberben kerül sor. Időközben az Európai Közösség döntött arról, hogy élelmiszersegélyt küld Lengyelországnak. Bárcsak a KGST működne ehhez hasonló hatékonysággal. A nyugat-európai fővárosokban Bush elnök szemére vetették, hogy „felfedezte Kelet-Európát” és most látványosan, az amerikai szerepet előtérbe tolva igyekszik segíteni. Lehetséges. De az is igaz, hogy Bush elnök látogatásáig a nyugati szerepvállalás nem volt világos - kimerült komoly szerkesztőségi cikkekben, óvatos segítség- nyújtásban és nem fogalmazódott meg az, ami Bush elnök kelet-európai útja során reflektorfénybe került: a kor, amelyben élünk, hatalmas lehetőségeket kínál - s ehhez nem elsősorban csekk-könyvek kellenek. Az év első felében átlagosan 1,1 százalékkal csökkent az ipari termelés - állapítja meg a KSH jelentése. Ugyanakkor az eltelt hat hónapban a tavalyihoz képest két munkanappal kevesebb volt, s így a napi átlagos termelés valamelyest meghaladta a múlt évi hasonló szintet. A termelés csökkenése mindenekelőtt a feldolgozóiparban tapasztalható; míg az első negyedévben csak egyszázalékos visszaesést jeleztek, a második negyedévben a csökkenés már 2,2 százalékot tett ki. A feldolgozó ágazatok közül a könnyűipari termelés esett vissza a leginkább, különösen a ruházati iparé, ahol 10 százalékkal kevesebb árut készítettek. Jelentős ütemű volt a termelés visszaesése a bőr-, a szőrme- és a cipőiparban, a bútoripari termelés pedig a tavalyi fellendülést követően ismét csökkent. A múlt év hasonló időszakánál kevesebbet gyártottak a vegyipari és a gépipari üzemek is. Míg az előbbinél az energetikai szakágazatok termelése némileg növekedett, más vegyipari ágazatoké viszont 0,8-3,9 százalékkal mérséklődött. Ez alól kivétel a műtrágya- és a nö- vényvédőszer-gyártás, ahol a termelés 4,3 százalékkal felfutott. A gépipari ágazatok közül egyedül a műszeripari termelés nőtt, mégpedig több mint 11 százalékkal; az összes többié csökkent. Jelentős a visszaesés a villamosgépgyártásban, a közlekedési eszközök és híradás- technikai termékek előállításában. Az élelmiszeripar termelése emelkedett, bár a két évvel ezelőtti szinttől több mint 2 százalékkal elmaradt. A növekedés elsősorban a szeszesital- és a dohánygyártásban, valamint a konzerviparban és a malomiparban mutatkozott, mérséklődött viszont a baromfi-feldolgozás üteme, továbbá a sütő-, az édes- és a növényolajipar termelése. A KSH jelentése szerint az év első felében a bányászati termékek közül szénből és kőolajból többet termeltek, mint tavaly az első félévben, viszont mintegy 4 százalékkal mérséklődött a földgáztermelés. A kohászaton belül az alumíniumkohászat termelése élénk ütemben, csaknem 10 százalékkal nőtt, míg a vaskohászaté nagyjából a tavalyi sínten alakult. Termelés-visszaesés tapasztalható az építőanyag-iparban. Mérsékelten növekedett a kivitelező építőipari termelés. A vizsgált időszakban az iparban dolgozók létszáma 3,4 százalékkal csökkent. Hazahívják az NDK-ba az emigráns írókat A kulturális miniszter a cenzúra enyhítését helyezte kilátásba Pártvezetők találkozója értelmiségiekkel Értelmiségiek egy csoportjával találkozott szerdán az MSZMP KB székházában Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, Grósz Károly főtitkár és Barabás János, a Központi Bizottság titkára. A találkozó apropóját az adta, hogy egy tanárokból, mérnökökből, közgazdászokból álló csoport még júniusban levelet intézett az MSZMP Központi Bizottságához, s e levélben megfogalmazták az októberi pártkongresszussal, a párt politikájával kapcsolatos véleményüket, észrevételeiket és jövőbeni elvárásaikat. Kuba - Egyesült Államok - kábítószer A nagy világvisszhangot kiváltó kábítószerbotrány után a kubai vezetés tárgyalni szeretne az amerikai kormánnyal a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben való együttműködésről. Kuba kormánya tanulmányozza: miként lehetne „párbeszédet kezdeni (Washingtonnal), mert senki nem engedheti meg, hogy a kábítószer-kereskedők győzzenek”. Vélemények a kormány gazdasági reformbizottságának elképzeléseiről Igazán nem mondhattuk, hogy semmi nem történik a magyar gazdaságban: a sok új programot még újabb programok követik. Tegnap Budapesten két érdekvédelmi szervezet is véleményt nyilvánított a kormány gazdasági reformbizottságának elképzeléséről, mely „A gazdasági átalakítás és stabilizáció hároméves programja” címet viseli. Ez a tervezet - mint ismeretes - úgy készül, hogy hivatalosan még senki nem jelentette be: a korábbi úgynevezett stabilizációs és kibontakozási program már érvényét vesztette... Mindenesetre a most készülő program sem tökéletes - ez derült ki mind a Magyar Gazdasági Kamara, mind a Vállalkozók Országos Szövetsége által tegnap tartott sajtótájékoztatón. A kamarában Kelényi Gábor főtitkárhelyettes azt fejtegette: az új programban nincsenek konkrét számok, időpontok, melyeket számon lehetne kérni. Azaz mellőz mindenféle Ígérgetést ami érthető, hisza közelmúltban sok hivatalos ígéret beváltatlan maradt így azonban félő, hogy a végrehajtás is túl laza és ellenőrizhetetlen lesz. Az a várható fejlemény, hogy egy éven belül új koalíciós kormány lép az ország élére, mely kormánynak elméletileg az eddigiekkel akár szögesen ellentétes elképzelései is „lehetnek” - nem zavarja a kamarát. A munkáltatók érdekképviseleti szerve szerint ugyanis a mai válságban semmilyen kormánynak sem lehet lényegesen különböző gazdasági programja. A Vállalkozók Országos Szövetsége sincs elragadtatva a reformbizottság terveitől. Az egyik baj az - fejtegette a VOSZ tájékoztatóján Palotás János, a szövetség elnöke -, hogy a lényeges intézkedéseket két vagy három éwel ezutánra teszi. Márpedig most hónapokon belül eredményeket vár a közvélemény. Továbbra is túlzottan törekednek a költségvetési bevételek biztonságára a tervezők, emiatt viszont elsorvasztják a vállalkozói kedvet: a várható haszonból ugyanis túl sokat von el az államkassza. Ráadásul a vállalkozói dinamizálást nem kötik egybe a fogyasztás fellendítésével, pedig ez a kettő csak együtt képzelhető el - legalábbis a VOSZ szerint. Szóba került a tájékoztatókon a magyar fizetőképtelenség bejelentése is. A kamara szerint ennek kicsi a valószínűsége. A VOSZ pedig úgy vélekedik: ha ez bekövetkezne, akkor úgy is az átütemezést lehetővé tevő bankárcsoport diktálna, nincs tehát jelentősége az erre való részletes fölkészülésnek. MOLNÁR PÁL Szolidaritásnyilatkozat a csehszlovákiai demokratizálásról Lengyel ellenzéki parlamenti képviselők kedden nyilatkozatban sürgették a csehszlovákiai állapotok demokratizálását A dokumentum - amelyet a Szolidaritás 169 képviselője, illetve szenátora írt alá - egyebek közt követeli a politikai foglyok szabadon bocsátását a cenzúra eltörlését és a vallásszabadság bővítését a szomszédos országban. A nyilatkozat emellett nyílt vitát sürget az 1968- as csehszlovákiai invázióról. Joachim Hoffmann, az NDK kulturális minisztere felszólította az országból távozott emigráns írókat, hogy térjenek vissza hazájukba. A miniszter hangoztatta, hogy visszatérésük esetén nem alkalmaznak ellenük semmiféle szankciókat, folytathatják munkásságukat, és a hatóságok a cenzúrát nem alkalmazzák a korábbi időszakokra jellemző szigorúsággal. Hoffmann szerint az országból illegálisan távozott írók és értelmiségiek az NDK-ban kiadhatják azokat a műveiket is, amelyek megírásáért egészen eddig kegyvesztetteknek számítottak. Az állam csak „különleges esetekben” rendel el „embargót” művek megjelenésére, hiszen müvek kiadása „nem pusztán kulturális tevékenység, hanem bizonyos társadalompolitikai normák" részének tekinthető - mondotta a miniszter. Joachim Hoffmann a kelet-nyugati kapcsolatok emberjogi vetületeiről Berlinben folyó nemzetközi tanácskozáson szólalt fel. Az értekezleten jelen voltak a nyugat-berlini Aspen intézet képviselői is. NDK-ban kiszivárogtatott értesülések szerint az akadémia néhány tagja olyan értelemben nyilatkozott, hogy „a szocializmus elképzelhetetlen demokrácia és emberi jogok nélkül”, s hogy „a szocializmusnak úgy kell a demokrácia, mint embernek a lélegzetvétel”. Algaháború Olaszországban A zöldek képviselője egy üveg algáktól sűrű adriai tengervizet vitt magával, amikor Andreotti kijelölt miniszterelnök fogadta, hogy a megalakítandó római kormányról tárgyaljon vele. A jelképes ajándékkal valóban súlyos helyzetre hívta fel a figyelmét. A szakértők immár 4500 négyzetkilométer kiterjedésűre becsülik azt a többé kevésbé összefüggő algamezőt, amely Itália adriai partvidékét csúfítja, s nemcsak a biológiai egyensúly megbomlására figyelmeztet hanem turisták ezreit is visszatántorítja. Illúzióromboló az algás tengerpart látványa, és erősen megkeseríti a nyaralás örömét amikor az azúr színű habok eléréséig kocsonyás mézgán kell átgázolni. Noha az utóbbi hétvégén az olaszok sűrű sorokban rajzottak ki a tengerpartra, mert a kedvező széljárás és a hullámok a partközel- ből több helyen a nyílt tenger felé kissé elsodorták az algákat csak reménykedni lehet abban, hogy a helyzet így marad és nem fordul meg a szél. A szállodások már hetekkel ezelőtt megkondították a vészharangot mostanában ugyanis szinte lasszóval kell fogniuk a vendégeket, s attól tartanak, hogy a nyár hátra lévő részében a szállodai férőhelyek hetven százaléka is parlagon maradhat. Eddig harmadával kevesebb osztrák és nyugatnémet turista érkezett mint 1988 azonos időszakában, de ötödével kevesebb a francia és csaknem tíz százalékkal a japán vendég is. Az olasz szállodások szövetsége 2000 milliárd lírára, azaz majdnem másfél milliárd dollárra taksálja az idei bevételkiesést A tengerparti idegenforgalomból élő vendéglősök, és emléktárgyárusok egyenesen katasztrófasújtotta területnek nyilvánították az olasz Adriát Az olasz egészségügyi szervek határozottan leszögezték, hogy nem ártalmas az algákkal együtt fürödni, s a lerakódás szappanos vízzel lejön a bőrről. Sőt, Elena Marinucci, az egészségügyi minisztérium államtitkár-helyettese kifejezetten azt állította, hogy az Adria vize Itália mentén sem rosszabb, mint más partok körül, de Olaszország, mint annyiszor, most is az önkorbácsolás csapdájába esik. A szakértők Rimini környékén, Emilia-Romagna tartomány partvidéken a normális klorofilltartalomnak harmincszorosát mérték a tengervízben. Az okot arra vezették vissza, hogy a tengerbe jutott túlságosan nagy mennyiségű nitrogén és foszfor miatt oxigénhiányossá váltak a vizek, s kipusztultak az algán élő halfajok, az algák pedig túlszaporodnak. Itália keleti partvidékének vállalkozói a kormány szemére vetik, hogy tétlenkedik, alig tesz valamit az áldatlan állapotok megváltoztatására. A szállodások kilátásba helyezték, hogy adójukat nem fizetik be a költségvetésbe, hanem egy külön alapba helyezik, amelyből az algásodás elleni lépéseiket önkormányzati alapon finanszírozzák. Ebből azonban csak az algák lehalászására futná, de arra már nem, hogy pénzeljék a környezetbarát ipari és mezőgazdasági technológiák térnyerését a veszélyeztetett vidéken, vagy gondoskodjanak a tengerbe ömlő vizek megtisztításáról. A szállodások egy része uszodák építéséhez követel kormány- hiteleket, s ezeket vagy saját telkükön, vagy a strandon akarják felépíteni. Nemcsak külön medencékről lehet szó, mert a víz felszínén tanyázó algákat távol lehet tartani úszófallal. Az uszodásitásnak azonban jelentős ellentábora van. Azok tiltakoznak ellene, akiknek a parttalan tenger horizontja a szabadságot jelképezi, de még inkább attól tartanak, hogy az „uszodastratégia” elterjedésével esetleg véget is érnének a tengervíz gyógyítására tett erőfeszítések. Ehhez a mozgalomhoz népszerű futballisták is csatlakoztak, például Cabrini, Ramazzotti és az olasz válogatott más játékosai. Giorgio Ruffolo környezetvédelmi miniszter higgadtan reagált az algasújtotta területek és üzleti körök segélykiáltásaira. Józanul bizonygatta, hogy egycsapásra nem lehet eredményt elérni, és legalább hároméves átgondolt szervezett és következetesen megvalósított programra van szükség az olasz tengerpart algátlanitására. Ez is csak akkor lehet eredményes, ha sem az ipar, sem a mező- gazdaság, sem a kommunális szféra nem vonja ki magát alóla. Az olasz kormány 55 milliárd lírát (40 millió dollárt) fordít most hirtelen arra a szükségprogramra, amellyel megpróbálják csökkenteni a tengerbe jutó nitrogén és foszfor mennyiségét Ezen felül három év alatt még 1300 milliárd lírát (csaknem egymilliárd dollár) költenek az Adria vizének megmentésére. Ebből a pénzből kell megoldást találni arra, hogyan csökkenthető a nitrogén és a foszfor felhasználása, illetve a növényvédő szerek és műtrágyák alkalmazása az adriai tengerpart mentén. Ám ezzel a programmal sem elégedett mindenki. A zöldek ne tartják kielégítőnek, mert szerintük nem tesz kellően határozott és konkrét lépéseket a baj kiváltó okának, a szennyezőanyagok kibo- csátának megszüntetésére. Mások meg azt kifogásolják, hogy az ország összes adófizetőinek pénzéből túlságosan nagy szeletet hasítanak ki az Adria-parti területek számára, ahelyett, hogy azok saját erőfeszítései játszanának döntő szerepet. Egy-két év alatt sok víz folyik le a Pón, s ha ez tisztábbá válik, akkor van remény arra, hogy helyre áll a természet egyensúlya, s újra béke lesz a flóra, a fauna és az ember között.
