Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18. 75ÉPÜJSÁG 5 Vélemények, viták, álláspontok Nem akarok farmer lenni! Ne engedjük tönkre menni a világ- viszonylatban is kitűnő eredménye­ket produkáló mezőgazdaságunkat. Mostanában sokat beszélünk or­szágunk nehéz gazdasági helyzeté­ről, ezen belül is a mezőgazdasági termelés jelenéről, jövőjéről. Sokan úgy gondolják, hogy ma az átalakítá­sok idejét éljük, ezért mindent meg kell reformálni. Ha valaki mélyebben elemzi mezőgazdaságunk helyzetét, akkor látnia kell, hogy az elmúlt 'nyolc-tíz évben az elvonás oly mér­tékben növekedett, amelyre nincs példa Európában. Élelmiszer- és mezőgazdasági export nélkül a magyar gazdaság már régen tönkrement volna. Pl. az energiaimport több mint 90%-át az élelmiszerexportból fedeztük. Hogy a mezőgazdaság működőképessé­gét megőrizte, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a nagyüzem és a kistermelés egymás mellett élése si­keres. És a siker annak köszönhető, hogy ma Magyarországon kb. 2 mil­lió kistermelő nem fizet személyi jö­vedelemadót. Ha a kistermelést is agyoncsapják az adóval, akkor rövi­desen Magyarországon húsért és tejért sorba kell állni, hisz a nagy­üzemeket éppen az elvonások hoz­ták nehéz helyzetbe. Nincs igaza an­nak, aki azt mondja, hogy a termelő- szövetkezetekben jól élünk, de an­nak sincs, aki azt mondja, hogy vál­ságban vagyunk. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy a köz­ponti vezetés látja a hibákat, mégis évről évre megismétlik azokat. A tá­mogatások nagy részét a rosszul dolgozó üzemek kapták, hogy ne menjenek tönkre, de ezzel tulajdon­képpen a veszteséget is újra termel­tették velük. A magyar mezőgazda­ság, az elmúlt évtizedekben bizonyí­totta létjogosultságát. Az én reform­gondolatom onnan indul ki, hogy csak onnan mehetünk tovább, aho­vá már elértünk, és ehhez a pénz- és hitelpolitika reformjára van szükség, nem farmergazdaságokra. Hisz mai számítások szerint egy harminc hektáros holland színvonalú farm létrehozásához kb. 30 millió forintra van szükség. Persze, fontos, hogy kialakuljon a magánszektor új háló­zata, amely bevonja a magántőkét a gazdaság vérkeringésébe, de nem gondolkodhatunk a nagyüzemek felszámolásában. Nem engedhetjCTk meg, hogy tönkremenjen a mezőgazdaságunk, mert igy veszélybe sodorjuk jó élel­miszer-ellátásunkat. Ha továbbra is a költségvetési egyensúlyt erőltetik, és mindent elszednek a termelőszö­vetkezetektől, akkor nem tudunk bő­vített újratermelést és műszaki fej­lesztést végrehajtani, tehát csökken a jövedelemtermelő és adófizető ké­pességünk. Azután az állami költ­ségvetéshez nemhogy hozzájáru­lunk, hanem még támogatásért nyújtjuk a kezünket. Ha az MSZMP és a kormány nem szerez érvényt az agrárpolitikában meghirdetett új elveknek, a legrövi­debb időn belül, akkor fennáll annak a veszélye, hogy faluhelyen komoly tömegek fordulnak el tőle. És a he­lyüket azok az új pártok foglalják el, amelyek többet ígérnek. Tény, hogy attól a szocializmustól amit az elmúlt évtizedekben építettünk végleg el kell távolodnunk. Hogy merre? Egy olyan rendszer felé, amely ugyan hasonlít a mostani nyugatihoz, ám azzal az eltéréssel, hogy nálunk olyan megoldások jöhetnek létre, amit a magyar nép elvisel, tudatilag és anyagilag egyaránt. Fennáll an­nak a veszélye is, hogy a különböző pártok választási fogásokkal, ígér­getésekkel próbálják megszerezni a bizalmat, és ha nem lesz mögötte konkrét tartalom, gyorsan bekövet­kezik a kiábrándulás. Akárki jut is hatalomra a választások után, ha­mar ki fog derülni, hogy a programja hoz-e változást, reális lehetőséget a megújuláshoz, vagy marad minden a régiben. Bárhogy is lesz, nem en­gedjük tönkre tenni mezőgazdasá­gunkat, mert akkor veszélybe kerül 10 millió magyar élelmiszer-ellátá­SZILÁGYI JÁNOS a Mőcsényi Völgység Népe Mgtsz tagja Javaslatok a gazdaság Az MSZMP Tolna megyei vezetősége a megyei pártbizottság elé szeretne vin­ni egy olyan, komplex gazdaságfejlesztési csomagtervet, amely két részből áll­nak. Az egyik rész országos jellegű, és átfogó stratégiai koncepció kialakítására tesz javaslatot, a másik rész Tolna megyével foglalkozna. Tudjuk, hogy Tolna megyében nem lehet megoldani az egész ország problé­máit, nem is ilyen céllal készítettük el az országos koncepcióra teendő javasla­tunkat. Azonban a gazdasági intézkedések, a kormányzati döntések kritikájára válaszul gyakran hangzik el az a jogos észrevétel, miszerint a kritikát nem tá­masztják alá konkrét javaslatok. Mi olyan konkrét javaslatokat akarunk útjára indítani innen a megyéből, ame­lyeket meg lehet vitatni másutt is. A vázlatos tervezetet azért közöljük a Tolna Megyei Népújságban, hogy a me­gye gazdasági szakembereit, vezetőit újabb, konkrétabb javaslatok megtételére inspiráljuk. Javaslat átfogó gazdasági stratégia kialakítására Nincs átfogó stratégiai koncepció Miközben a politikai intézményrendszer reformja felgyorsult, a gazdaságban folytatódnak a kedvezőtlen tendenciák, amelyek rövid távon a teljes pénzügyi-gazdasági összeomláshoz, hosz- szú távon pedig az országnak a 3. világba való lesüllyedéséhez vezetnek; veszélyeztetve egyben a politikai demokratizálás folyamatát is. Eközben azt kell látnunk, hogy a kormánynak a mai napig nincs átfogó fejlesztési koncepciója, intézkedései megragadnak a tüneti kezelés szintjén. Folytatódik az általános restrikció, amely az annyira kívánatos vállalkozói magatartás ellen hat, nincs elmozdulás a gazdaságszerkezetben, tovább támogatják a veszteséges, illetve a konzervatív ágazatokat, fokozódik eladósodásunk, egyre növekednek a szociális feszültségek. Történtek bizonyos előremutató intézkedések, pl. a visegrádi építkezés átmeneti leállítása, a mecseki uránbányászat és ugyanitt a gazdaságtalan szénbányászat felszámolása, a nyirádi bau- xitkitermelés megszüntetése; azonban a magyar gazdaság súlyos, strukturális válságának keze­lésére ezek az intézkedések elégtelenek; legfeljebb biztató kezdetnek tekinthetők. Nincs elképzelés a munkaerő átképzésére, új munkahelyek teremtésére, illetve úgy tűnik, hogy a kormány a munkanélküliség felvállalásával akarja az esetleges szerkezetváltást végrehajtani. A már megtett, illetve a tervezett reformintézkedések nem érintik a gazdaságszerkezetet, ezért sikerük kétséges. Döntő a gazdasági szerkezet! Még mindig nem tudatosult a gazdasági vezetésben, hogy amíg nem nyúltunk hozzá a gazdasági struktúrához, addig nem csináltunk semmit, bármennyi reformintézkedést is hozzunk. A magyar gaz­daság válságának alapvető oka az elavult, a XIX. század követelményeinek megfelelő szerkezet, amely főként nyersanyag-, alapanyag- és energiaigényes, nem képes befogadni a korszerű technikát, hiá­nyoznak belőle a csúcs- és húzóágazatok. Az elavult gazdaságszerkezet fenntartásának költségeit a lakosság, az agrárszféra és az infrastruktúra fedezi; azaz csökken az életszínvonal, egyre súlyosabb helyzetbe kerül a mezőgazdaság, és gyorsuló ütemben pusztul az általános infrastruktúra. Élnek és hatnak téves elképzelések a struktúraváltást illetően. Az egyik veszélyes illúzió egyenlő­ségjelet tesz a veszteséges tevékenység és a konzervatív ágazat közé, nem véve figyelembe az anyag- és energiaigényességet. Ennek a szemléletnek a következménye, hogy a pillanatnyilag nyereséges borsodi kohászat újra di­namikusan növeli a termelést, hatalmas „fejlesztési” beruházásokat eszközöl, természetesen közpén­zekből. A KSH jelentése szerint 1989. első öt hónapjában 0,5%-kal csökkent az ipari termelés, miközben a kohászat termelése 3%-kal nőtt. 1988-ban hasonló volt az egész éves tendencia. Az anyag- és energiaigényes ágazatoknak nem a pillanatnyi nyereségességét kell nézni, hanem az erőforrás-lekötő hatását. 1988-ban még mindig az energia- és nyersanyagtermelő szektornak jutott a beruházási erőforrá­sok 52%-a. Ebben tehát nincs benne az anyag-és energiafaló ágazatokra fordított pénz. A vas- és acélkohászat Indiából, Ausztráliából és Brazíliából importál vasércet, miközben az ország­nak nincs devizája fejlett technika importjára. Hasonlóképpen kell megítélni az alumíniumkohászatot, amely Guineából importál bauxitot. Az alu­míniumkohászat mindenütt a világon az olcsó energiaforrásokra (vízerőművek) települt, pl. Skandiná­viában, Kanadában. A bauxit értéke az aluminiumtermék önköltségének egy százaléka alatt van. Magyarországon mind az alumínium-, mind a vas- és acélkohászati termékek önköltsége manipu­lált, igy lesz a veszteségből nyereség. Azonban ha ezek a tevékenységek történetesen pillanatnyilag valóban nyereségesek lennének, akkor is le kell építeni őket, hiszen konjunktúraérzékeny termékekről, anyag- és energiaigényes termékekről, konzervatív ágazatokhoz tartozó termékekről van szó. A bauxitbányászat tönkreteszi Európa legnagyobb melegvízü tavát, amelynek racionális hasznosí­tása az egész alumlniumvertikuménál nagyobb devizabevételt eredményezne, sokkal rentábilisad­ban. Javasolható hazánkban az alumíniumkohászat és a timföldgyártás megszüntetése, valamint a je­lenlegi 3,5 milliótonnásacéltermelésleépítése 1 milliótonnára.Azacéltermeléstkoncentrálnikellenea legfejlettebb üzembe, Dunaújvárosba, és a nullára le kellene építeni a borsodi acélkohászatot. A 22 millió tonnás szén- és lignittermelést csökkenteni kell évi 15 millió tonnára, abba kell hagyni a veszteséges szénbányászatot. Az igy felszabaduló erőforrásokat egy kevésbé energiaigényes gazdaságszerkezet megteremtésé­re és általában az energiafelhasználás racionalizálására k kell fordítani. Meg kell teremteni öt-tízmillió t biomassza energetikai hasznosításának infrastruktúráját, tekintettel arra, hogy a szalma, a szár, a szőlővenyige, a gyümölcsfanyesedék, az erdészeti és faipari hulladék fű­tőértéke 2-4-szerese a lignitének. Ugyanakkor a mezőgazdasági melléktermékek kén- és salakmentesen égnek, szemben a szénnel és a lignittel. Le kell mondani a bükkábrányi beruházásról és az arra szánt 100 milliárd Ft-ot a mezőgazdaság ré­szére kell juttatni egy hatékony, decentralizált biomassza energetikai infrastruktúra megteremtése cél­jából. Az ezen túl fellépő távlati villamosenergia-igény többletet adtomerőművekkel kell kielégíteni! Kormányzati feladat! A másik veszélyes illúzió szerint a szerkezetváltás vállalati feladat és a piacnak kell vezérelnie. Itt a nagy nemzetgazdasági szintű ágazati szerkezetátrendeződés és az azt kővető, folyamatos, piacvezéreite, vállalati szintű termékszerkezetváltás összekeveréséről van szó. Az elmúlt másfél évti­zedben a fejlett nyugati országokban végbement egy lökésszerű korszakváltás, amelynek lényege az energia- és nyersanyagfaló konzervatív ágazatok visszaszorulása volt (a pillanatnyi gazdaságosságtól függetlenül) az egyik oldalon; és a brainigényes, kreativitásigényes csúcságazatok felfutása a másik oldalon. Ez a nagy ágazati szintű átrendeződés a kormányok erős beavatkozásával, gyakran kézi vezérlésé­vel, esetenként a vállalatok ellenállása közepette ment végbe, a pillanatnyi piaci érdekek kiiktatásával. Magyarországon a reformfolyamat sikerét vezélyeztetjük azzal, hogy a gazdasági reformot egy el­avult szerkezet mellett akarjuk véghez vinni, holott ez az elavult struktúra alkalmatlan arra, hogy rá piaci mechanizmust építsünk, illetve hogy mai nemzetgazdaságunkat a világgazdasághoz közelítsük. Erre a gazdaságszerkezetre nem szabad „ráengedni” a piaci mechanizmust, a reformot (pl. a tulajdonrefor­mot), mert alkalmatlan a befogadására. Először egy lökésszerű, ágazati szintű struktúraváltásnak kell következnie, erőteljes kormányzati kézi vezérléssel, s csak azután bízhatjuk a piacra a folyamatos vállalati szintű termékszerkezet-váltást! Csúcságazatok: a kis- és középvállalkozások szférájában A konzervatív, nyersanyag- és energiaigényes ágazatok leépítése egyben a nagyvállalati szfé­ra jelentős térvesztését fogja eredményezni, objektive, hiszen ezen tevékenységek a nagyvállalati szférában koncentrálódnak. Hiba lenne a brainigényes csúcságazatok felfuttatását központi programok alapján, a nagyvállalati szférában megkísérelni végrehajtani, ugyanis az mindenütt a világon a rugalmas kis- és középvállalati szférában volt csak igazán eredményes. Ki kell építeni a program finanszírozásához szükséges kis- és középbankok regionális hálóza­tát, meg kell teremteni hazánkban is a kockázati tőke különböző formáit. A kis- és középvállalati szférában intenzíven szorgalmazni kell a külföldi tőke bevonását, azon­ban hitelfelvétel helyett a működőtöké behozatalát célszerű preferálni, adókedvezményekkel, stb. A forint erős leértékeltsége súlyos akadálya a külföldi tőke bejövetelének, ezért átmenetileg a komplex fejlesztésére külföldi tőke utáni jövedelem hazai devizaátváltása során a reálárfolyamot kellene alkalmazni. Hosszú távon a forint leértékelésének politikája helyett a forint lassú, fokozatos megerősítésének gyakorlatát kellene folytatni, előkészítve a forint konvertibilissé tételét. Az erőforrásoknak a nagyvállalati szférában való koncentrálása helyett általánosságban is a töke „szétkenésére” van szükség a gazdaságban. Ugyanakkor a kollektív kis- és középvállalkozásokat kell preferálni a klasszikus magánvállalkozással szemben. Ennek nem annyira politikai, mint inkább gaz­dasági indokai vannak: Magyarországon a kfasszikus magántulajdonosi szféra nem rendelkezik még a kisvállalkozásokhoz szükséges tőkeerővel sem. Le kell állítani, illetve el kell halasztani a folyamatban levő, illetve a tervezett nagyberuházásokat: a recski rézércmű, a bükkábrányi ligniterőmű, Bös-Visegrád, illetve a tengizi és a jamburgi építkezések. A recski rézércmű, a nagyon is kétséges gazdaságossági szempontok mellett, megint a nyers­anyagkitermelés szférájába szivattyúzna el kb. 40 milliárt Ft-ot, ami ha meg is térülne, akkor is csak hosszú távon. Tengiz és Jamburg esetében inkább kétoldalú megállapodást kellene kötni a Szovjetunióval, és az ellentételezést agrárexporttal kellene megoldani. Ajelenlegi konstrukció Magyarországra nézve hátrá­nyos és rendkívül gazdaságtalan. A nagyberuházások leállításával, illetve elhalasztásával felszabaduló erőforrások megoldanák a sú­lyos költségvetési hiányból adódó problémákat. Általában véve: egy rendkívül restriktiv és szigorú költségvetési politikát kellene kombinálni egy na­gyon liberális, szelektív monetáris politikával. A pénzt oda kell áramoltatni, ahol hasznosul, illetve oda ki kell áramoltatni! Programot a munkanélküliség elkerülésére! A munkanélküliségnek Magyarországon csak káros hatásai lennének, hiszen nálunk nem a mun­kafegyelemmel, a munkaintenzitással, a végzett munka mennyiségével van baj, hanem az elavult gaz­daságszerkezettel, az alacsony technikai színvonallal és fejlődéssel. Nagyarányú strukturális munkanélküliség hazánkban elfogadhatatlan, súlyosan tovább élezné a társadalmi feszültségeket, munkafegyelem-javitó hatása helyett inkább demoralizáló hatása érvénye­sülne, fokozná a társadalmi devianciákat; gazdasági téren pedig nem rendelkezünk a finanszírozás­hoz szükséges erőforrásokkal. Erős a valószínűsége annak, hogy a munkanélküli-segély Magyarországon a lumpenéletmód legá­lis forrásává, néhány százezer alkoholista kocsmai pótlékává fog válni. Azoknak az országoknak a példáját kell ^követnünk, amelyek az átfogó struktúraváltást nagyobb arányú munkanélküliség nélkül vezérelték Iá (Pl. Skandinávia, Svájc, Japán, vagy az USA. Ez utóbbi­ban a nagy szerkezetváltás évei alatt 30 millió új munkahelyet teremtettek, többet, mint az egész tőkés világban együttvéve.) Olyan ütemben kell új munkahelyeket teremteni a felfutó csúcs- és húzóágazatokban, az infrastruk­túrában, a szolgáltatások és az idegenforgalom terén, amilyen ütemben megszüntetjükaveszteséges, illetve a konzervatív ágazatok munkahelyeit. A magán, illetve a kollektív kis- és középvállalkozások jelentős munkaerőt köthetnek le, ha megfele­lő szelektív pénzkibocsátással segítjük őket. Ügyelni kell arra, hogy figyelembe vegyük a magyarországi lakáshelyzetből adódó csökkent mun- kaerömobilitást, tehát az új munkahelyeknek a régiek helyén kell keletkezniük. Ugyanakkor megfelelő munkahely-telepítéssel célszerű csökkenteni a ma még jelentős ingázást, ami a nagyvállalati szféra dominanciájának a következménye. (Az ipar nem decentralizálódott a munkaerőforrások közelébe, hanem centralizálódott, illetve koncentrálódott, ezen forrásoktól távol.) Alkalmazni kell az elbocsátottak részére a nagy összegű egyszeri újrakezdési végkielégítés intéz­ményét, segítséget nyújtva egyben a pénzösszeg hatékony befektetéséhez. Ha sikerül a végkielégíté­sek nagy részét a termelőszférába áramoltatni, akkor ez a pénz nem a fogyasztás szférájába áramolna, tehát nem idézne elő inflációs nyomást. Jelentősen növelni kell a középfokú és a felsőfokú intézményekben továbbtanulók számát. Magyar- országon a megfelelő korosztályok 9-10%-a tanul valamilyen felsőoktatási intézményben. Ez az arány a fejlett országokban 35-45% között mozog. Természetesen egy nagyarányú oktatási program mögött is egy egészséges gazdaságszerkezet­nek kell állnia, amely a kiművelt emberfő iránt támaszt keresletet, a nyersanyag, az energiahordozók és a kétkezi fizikai munkás helyett; megoldva tehát a szellemi munka, a kreativitás felértékelését. Vázlatos gazdaságfejlesztési program Tolna megye számára Figyelembe kell venni a megye kedvező mezőgazdasági adottságait, az agrárágazat viszony­lag nagy súlyát. Erősíteni kell a mezőgazdaság munkaerő lekötő képességét, arra kell törekedni, hogy az ágazatban megtermelt jövedelem ne áramoljon ki más ágazatba. Szükséges az élelmi­szervertikum egészséges érdekstruktúrájának a kialakítása, ezért javasolható, hogy a Tolna Me­gyei Gabonaforgalmi Vállalat, illetve a Szekszárdi Húsipari Vállalat alakuljon át a megye mező- gazdasági üzemeinek részvénytársaságává, vagy közös vállalatává. A Gabonaforgalmi Vállalat magas jövedelméből így nagyobb részt kaphatnak vissza a termelők, másrészt az egyre nehe­zebb helyzetbe kerülő Húsipari Vállalat érdekeltsége is közelebb kerül az alapanyagellátókhoz. A megye déli részén, részvénytársasági alapon, a gazdasági üzemek és a papíripar részvételé­vel, esetleg külföldi tőke bevonásával (hitel és működötöké) szalmacellulózgyárat kellene létesí­teni, ahová az alapanyagot Tolna és Baranya megye szállíthatná. A szekszárdi székhelyű KSZE Agrárfejlesztő Közös Vállalatnak sok éves tapasztalata van ilyen irányú szervezést illetően, ugyanis a KSZE partnerei, a rendszerrel és a Dunaújvárosi Papírgyár­ral közösen eredményesen működteti a SZALMACELL Gazdasági Társulást, amely az ország egyetlen működő cellulózgyárát látja el szalmával. Távlati prognózisok szerint a Szovjetunió több okból is cellulózimportőr lesz, adottságai elle­nére, ezért hazánknak hosszú távon is fel kell készülnie devizáért történő cellulóz- és paplrim- portra. Ezen enyhíthetne egy új cellulózgyár. A szalmából való cellulóznyerés ugyanakkor kíméli az erdőállományt, és egy mellékterméket változtat fontos alapanyaggá. A szalmából exportminő­ségű cellulóz nyerhető. A szalmaösszegyűjtő- és manipuláló gépi infrastruktúra kiépítése ugyanakkor jó lehetőséget kínál a megyében egy nagyobb kapacitású biomassza energetikai vertikum, létrehozására. A szalma és a kukoricaszár energiatartalma 13-15 gigajoule/t, a szőlővenyige, a gyümölcsfanyese­dék és az erdészeti-faipari hulladék energiatartalma 21 GJ/t, mig a lignité mindössze 5-6 GJ/t. A mező- és erdőgazdálkodási melléktermékek kén- és salakmentesen égnek, míg a szén és a lignit kénnel, salakkal szennyezi a környezetet. Ezért javasolni kellene a bükkábrányi beruházás leállítását és az erre szánt 100 milliárd Ft át­irányítását a mezőgazdaságba a biomassza energetikai infrastruktúra megteremtésére. Környe­zetvédelmi beruházásról lévén szó, adómentességgel és egyéb módon is támogatni kellene egy ilyen programot. Hazánk szénerőműveinek kénmentesítése kb. 100-150 milliárd Ft-ba kerülne! Kedvezőtlen területeken energetikai célokra erdőket kellene telepíteni. Erre vonatkozóan fon­tos kísérletek folynak Karancsalapújtön, a Karancs Mgtsz-ben, dr.Gergely Sándor elnök vezeté­sével. Dr. Gergely Sándor e témában védte meg kandidátusi disszertációját. Egy biomassza energetikai ágazat kifejlesztése jelentős munkaerőt is lekötne a mezőgazda­ságban. Tolna megye modellértékűvé válhatna e téren, adottságai megvannak hozzá. Meg kell teremteni a megyében a kis- és középvállalkozások fellendítésének pénzügybeltéte- leit, bankok, pénzintézetek bevonásával, esetleg külföldi tőke bevonásával. Főként a magas szellemi munka tartalmú termékek gyártására specializálódó kollektív kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni. Ki kellene építeni a megyében egy kockázati tőkebankhálózatot, amelyet részvénytársasági formában lehetne megszervezni. Ez ötletekre, újítások megvalósítására, kipróbálására adna pénzt, „a hasznon osztozunk” elv alapján. Tehát nem szabadalmak, újítások előzetes megvételé­re költené a pénzt az ilyen pénzintézet, hanem csak a kipróbálásához adna segítséget, és ha be­válik, akkor osztozik a hasznon. Tolna megye telefonhelyzetének a javítására jelentős lakossági erőforrások bevonásával nagyszabású programot kellene indítani, vállalkozásszerű alapon. Az idegenforgalomban a magánerős beruházások, vagy a kollektív kisvállalkozások hitellel va­ló segítése legyen a követendő stratégia. Fel kell tárni, hogy a gyógyidegenforgalom terén milyen lehetőségei vannak a megyének, tekintettel arra, hogy a gyógyidegenforgalom nem idényjellegű. Természetesen a megye gazdasági fejlődése szorosan összefügg az ország általános helyze­tével, ezért szorgalmaznunk kell az adórendszer átalakítását, hogy ne az elvonás, hanem inkább a vállalkozásra való ösztönzés domináljon. A megye déli részén a Baranyában tervezett bányabezárások kapcsán foglalkoztatási feszült­ségek várhatók. Követelni kell, hogy ne munkanélküli segéllyel akarja a kormányzat megoldani ezt a problémát, hanem az új munkahelyek teremtéséhez nyújtandó támogatással. Az elbocsátottak részére nagy összegű végkielégítést kell adni az újrakezdés céljára, és szervezéssel, tanácsadással segítséget kell nyújtani e pénz hatékony befektetéséhez. Ha nem a fogyasztás szférájába áramlik a végkielé­gítés, akkor nem inflatórikus hatású! Bármilyen új ötletet, elgondolást szívesen várunk, vázlatos programunk tartalommal történő megtöltése érdekében. DR. GAZDAG LÁSZLÓ MSZMP Tolna Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents