Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15. TOLNATAJ - 7 Ugyanaz a negyven huszár... Interjú flndráslaívy Bertalannal, az MTA- Beszélgetésünk a XVII. országos honismereti akadémia utolsó napján hangzik el. Méghozzá a szekcióvezetők összefoglalója után, szünetben, a szek­szárdi főiskola emeletén, egy kispadon, hogy az aulából felhallatszó hangzavart ne vegye a magnó. Afudósítás nem az én dolgom, engem az ön gondolatai érde­kelnek. Megkérem: összegezze, mennyi­ben tartja eredményesnek az akadémia Szekszárdon lefolytatott munkáját.- Nem lehet kétségbe vonni, hogy bár­milyen formát is ölt a munka, akármilyen előadások hangzanak is el, a találkozá­sok mindig eredményesek. Tulajdon­képpen a honismereti akadémia, mint minden mozgalom, az egyéni kezdemé­nyezésektől függ. Itt nincs központi irá­nyítás. Nem is lehet. Mindannyian, akik részt vettünk, más és más körülmények között élünk, más és más nehézségeink vannak, ki-ki közülünk sajátos körülmé­nyei között talál valamilyen -formát arra, hogy saját közösségének múltját kutas­sa. Bátran kimondhatjuk, hogy ez a tevé­kenység nem öncélú. Elsődlegesen a társadalom szerveződését szolgálja, amihez a hagyomány nagyon is szüksé­ges. Mikor egy-egy szekcióban elhang­zanak a beszámolók, a résztvevők példát látnak maguk előtt arra nézve, hogy mit lehet, hogy lehet tenni. Ez többet jelent, mint az újságokat olvasni. Más szemléle­tet jelent: az, hogy valaki az arcával, az egyéniségével hitelesíti a munkáját, a be­számolóját, élményt nyújt. Ebben áll ezeknek a tanácskozásoknak a legfőbb érdeme. Ez az előadásokon túli érték a többlet, mindazok felsorakozása, akik összejönnek az országból és a határo­kon túli területekről, és akik szebbnél szebb, biztató eredményeket hoznak.- Mi jelentett újdonságot ezekben a megbeszélésekkel zsúfolt napokban?- Az emberi élmények. A legnagyobb újdonság, bár hallottuk rádióban, láttuk a tévében is a részletes híradásokat róla, Kárpátalja fölfedezése volt. És az, hogy most nem csak azt hallhatjuk, hogy meg­indult a kulturális munka, hanem azt is, nyíltan kimondva, hogy micsoda sorsa volt ennek az országrésznek az elmúlt évtizedekben. Ez megerősíti a remény­séget, hogy ezek után is lehetséges a föl- emelkedés, hiszen az emberek vállalják a nemzeti identitást, ami a teljes ember létéhez okvetlen hozzátartozik.- Szeretnék rákérdezni az erdélyi ma­gyarság problémájára. Pozsgay Imre be­szédében történt rá utalás a megnyitón, hogy az akadémia munkálatainak le­folytatása során esetleg a kérdéskör megközelítésének újabb módjai, lehető­ségei merülnek föl. Ön szerint mi az, am- mit a Romániában élő magyarság segíté­sét szolgáló reális lehetőségnek nevez­hetnénk?- Szeretném másik oldalról kezdeni a válaszadást. A burgenlandi magyarság felől közelítve. De rövid a szünet, nincs rá időnk. Az, hogy valaki megmaradjon egy nemzetben, csak akkor lehetséges, ha az ad neki valamit. Hiszen annyi terhet, any- nyi megpróbáltatást, megszégyenítést kell vállalnia egy kisebbséginek, akárhol él a világban, még ott is, ahol teljesen rendezett a probléma... Aki nem a több­séghez tartozik, mindig egy kicsit lené­zett, azt mindig némi gyanakvással szemlélik. Évszázados történelmi hagyo­mányok alakították ki az előítéleteket. Az egyén nemzethez tartozását mindig az erősiti meg, amit maga a nemzet jelent egy nagy európai távlatban. A legtöbb, amit adhatunk a nemzetiségnek, volta­képpen nem az anyagi értelemben vett segítség. Biztos, hogy egyénileg élet­mentő lehet a gyógyszer. Szellemmentő lehet egy könyv. De átvitt értelemben a legtöbb, amit a határainkon túl élő nem­zetiségieknek adhatunk, az, hogy „a ma­gyar név újra szép lesz”... Ez annak a nemzeti kultúrának a megteremtését je­lenti, amely ledobja magáról mindazt a sarat, amit rákentek az elmúlt évtizedek, és amely felragyogtatja a magyarság ér­tékeit. Ennél többet nem tudunk adni. Természetesen ehhez hozzá kell gondol­nunk, hogy egy nemzet csak akkor nem­zet, ha meri vállalni nem csak a maga nemzetiségét, hanem a másikét is. És ez a szolidaritás ma egyre hangosabbá vá­lik Magyarországon. Mi nemzetben gon­dolkodunk. De nem csak a határokon belüli nemzetben.- Milyen tanulságokkal zárult a XVII. országos honismereti akadémia?- Ez a honismereti mozgalom, amelyet a Hazafias Népfront karolt fel, bizonyos mértékig pótcselekvés volt, amint azt a szekcióbeszámolóban is említettem. Hi­szen maguk az emberek, akik honisme­rettel foglalkoztak, országépítő emberek voltak valamennyien, akik számára egyetlen terület maradt: a tudomány, a múlt összegyűjtése, ami elengedhetetle­nül fontos a nemzeti identitáshoz. Ez a te­vékenység viszont nyilvánvalóan nem le­het öncélú, hiszen a nemzetépítés az elsődleges cél. Ezért a mozgalomnak ki kell szélesednie. Egyesületekké, társa­ságokká kell alakulnia. Szerveznie kell a magyar kultúrát, társadalmat ott, ahol szétvertek minden eddigi organikus szerveződést. Tehát most már nem tudo­mányos, hanem első sorban közművelő­dési feladatai vannak a honismereti moz­galomnak. Ezt pedig csakis az iskolákkal együttműködve és önszerveződés útján lehetséges megvalósítani. Nem lehet to­vábbra is a Hazafias Népfronttól, annak bizottságától várni a direktívákat. Még akkor sem, ha eddig ez biztosított egyfaj­ta legalitást a nemzeti identitásmozga­lomhoz. Ami azért nem volt egészen egyértelmű az elmúlt években, hiszen ennek a mozgalomnak nem biztosítottak mindenütt szabad utat. Meg kellett küz­deni azzal a régi felfogással, mely szerint mi Európa legbűnösebb, legnacionalis­tább, a német fasizmust leginkább ki­szolgáló, osztályharcban legdurvább né­pe vagyunk, satöbbi, satöbbi... Ismerjük ezeket az érveket, elhangzanak ma is, ha nem is itthon, határainkon túl. Nos, ez nem volt a legjobb ajánlólevél annak a pedagógusnak, aki honismerettel foglal­kozott. Ezért volt nagy szerepe a népfront nyújtotta legalitásnak.- Melyek ennek a mozgalomnak az anyagi perspektívái? Vannak ilyenek?- Sosem voltak. Ha csak azt nem te­kintjük valami ilyesminek, amit a Hazafias Népfront egy-egy konferencia megren­dezésére összehoz... De ezek a konfe­renciák is nagyrészt önköltségesek. Mit fizetnek? A külföldről érkezettek vendé­gül látását a Hazafias Népfront honisme­reti táborában vagy konferenciáin. így is sok pénzbe kerül a szervezés. Rendsze­resen egy-egy megye Hazafias Nép­frontja vállalja a központi keretet... Erre nincs külön költségvetés, mindig alka­lomszerűen alakul ki. Itt is érényes, amit Magyarországon úgy neveznek: a negy­ven huszár szindróma. Hisz tudja: Ozorá- nál a negyven huszár járta körbe a he­gyet, más és más öltözékben jelentek meg, és a figyelők úgy látták, nem negy­ven, hanem kétezer huszárral állnak szemben. így kényszeritették a többszö­rös túlerőben lévő ellenfelet fegyverleté­telre. Hogy kik csinálják a honismereti mozgalmat? Ugyanazok, akik a néprajzi gyűjtőtáborokban dolgoznak, akik Er­délybe járnak, és viszik a rászorulóknak a gyógyszereket, akik szerepet vállalnak a cserkészmozgalom hagyományainak fölelevenítésében, akik a szerveződő po­litikai szervezetekben is aktívan, prog­rammal állnak ki. A negyven huszár... En­nek a szellemnek kell továbbterjednie, a vállalkozásnak továbbszaladnia, a lelke­sedésnek továbbégnie.- De most már sem erkölcsi, sem poli­tikai akadálya nincs annak, hogy ez a mozgalom továbbfejlődhessen?- Papíron... természetesen. A tudat azonban nem változik ilyen gyorsan. Ahogyan a kormányban, vagy a parla­mentben elhangzó reformok is mega­kadnak vidékre jutva. Sőt: néha épp el­lenkezőjükre fordulnak... Az elmúlt évek­ben végbement szelekció alapján bizo­nyos embereket kihagytak a megfelelő posztokból: mert ellenzéki, mert szóki­mondó, mert klerikális, mert összeférhe­tetlen, vagy a származása, a rokonsága miatt. Sorolhatnám. Ez a hatalmi szerke­zet nem fog gyorsan megváltozni. Nem lehet a bosszútól lihegve a hatalomban rendet csinálni - és ezért nehéz, rendkí­vül nehéz okosan, meggyőzően úgy poli­tizálni, úgy mozogni a megadott játéktér­ben, hogy ezek az előítéletek mégis le­épüljenek. Én hiszek abban, hogy nem mindenkit kell lecserélni. Az emberek is változhatnak, nem csak a hatalmi struk­túra. Lejegyezte: DOMOKOS ESZTER Az egyesület születésnapján Tűzoltók mindig kellenek Az egész úgy kezdődött, hogy ügyele­tes voltam a szerkesztőségben. S mint ilyen, ott csücsültem a telefon mellett. Szuggeráltam a dicső Bell dicstelen ta­lálmányát: nehogy megszólalj! nehogy megszólalj, mert akkor nekem dolgozni kell! Jegyzetelni, kirohanni valamilyen eseményhez, utána meg beszámolni, harminc sorban, másfél flekkben, kis szí­nesben szerkesztőim és a lap egyetemes boldogulására. Köztudott - vagy ha nem, most azzá válik hogy én a foglalatosságok közül leginkább a merengést kedvelem. Néze- lődök, gondolkodom a világ folyásán. A világ meg csak folyik, anélkül, hogy gon­dolkodna rajtam. Épp itt tartottam a rend­kívül ígéretes filozofálgatásban, mikor csörögni kezdett a pokoli masina. Újvári József százados jelentkezett, Tolna Vá­ros Önkéntes Tűzoltó Egyesületének pa­rancsnoka.- Szombaton egy NSZK-ban rendezett nemzetközi tűzoltó versenyen második helyezést értünk el - mondta.- Ma van szerda, a csütörtöki lapban egy múlt szombati esemény már nem hír - válaszoltam -, de ha legközelebb lesz versenyük, ünnepségük vagy valami más eseményük, annak kapcsán szívesen el­beszélgetnék önökkel, önökről. * Az esemény pedig eljőve: július 15., az egyesület születésnapja. 1886-ban ezen a napon hozták létre a lófogatos és lajt­Évtizedek óta az élet- és vagyonvédelem szolgálatában kocsis tűzoltószertárat. A Ferenc József nevével fémjelzett Stiftung (alapító okle­vél) egy évvel későbbi, 1887-es keltező- * sű. Lassan csordogált végig az ügy a be­jelentéstől a bejegyzésig, a bürokratikus csatornákon. Az önkéntes tűzoltók önkéntesek. Senki nem dolgozik itt fizetésért. Újvári százados például Tolna Város Tanácsa műszaki osztályának csoportvezetője.- 36 hadra fogható tagunk van - kezdi a tájékoztatást -, ezen kívül 26 általános iskolás diák (saját nevelés) és 18 pártoló tag tartozik hozzánk.- Hogyan riasztható az egyesület?- Állandó ügyeletünk van. Ide bejön a hívás, bejelentjük a szekszárdi köz­pontnak, riasztjuk a kollégákat és az il­letékeseket a GÉM- nél, költségvetési üzemnél, vízműnél, Dédásznál stb... és kivonulunk oltani. Aztán vagy saját erőből megfékez­zük a lángokat, vagy nagyobb tűz esetén a továbbterjedést gátoljuk meg, míg odaér az erősítés.- Milyen helysé­gek tartoznak önök­höz? Közvetlenül Tolna, Mözs, Fadd, Bogyiszló, Fácán­kert, Jánosmajor, Medina, Szedres és Gerjen a mi zónánk, de bevethetnek bennünket máshol is, ahol nagyobb erőkkel szükséges felvonulni. Ott vol­tunk például a szek­szárdi mozitűznél is! Vagy előfordul, hogy „mi vigyázunk Szekszárdra”, mi­kor az ottani lakta­lletmentés - ingyen nyából kivonulnak valahova a tűzoltók, és a város védelem nélkül marad.- Nem túl elavult a technikájuk?- Magyar viszonylatban nem, de most hogy megfordultunk egy-két nyugati ver­senyen, látjuk, hogy nagyon le vagyunk maradva. Még szerencse, hogy a verse­nyeken egyenlő esélyekkel, egyenlő fel­szerelésekkel indulnak az önkéntes csa­patok. így sikerült 85-ben 40 ország kö­zül bronzfokozatot elhozni Ausztriából, és az idén 38 közül ezüstöt az NSZK-ból. * Jó húsz éve történt. Télen lángokban állt a zombai tsz lóistállója. Csikorgó hi­deg volt: mínusz 25 fok. A befagyott vizet égő szalmával melegítették az itatóban, ez aztán olyan jól sikerült, hogy kigyulladt az egész épület. Kimentették a lovakat, de úgy meg voltak vadulva szegények, hogy visszarohantak a helyükre az égő istállóba, és ottpusztultak. Talán három maradt meg a tízből. * Fácánkertben 5-6 évvel ezelőtt kigyul­ladt egy disznóól és egy gazdasági épü­let. Egy kilenc éves kislány gyufával ját­szott az ólban, meggyulladt a ruhája, pá­nikba esett, nem tudott kiszaladni, mert befelé nyílt az ajtó. Ráégett a ruha. A mentés után feküdt egy priccsen, és kö­nyörgő tekintettel nézett a tűzoltókra: bá­csik, ugye nem halok meg? Bőrátültetés­sel megmentették Pécsett. * Újvári József múltba kalandozó törté­netei után visszatér az egyesület jelené­hez.- Az idén 13 tűzesetünk volt. Az öreg, kb. 25 éves Csepel gépjárműfecsken­dőnk mindegyiknél becsülettel helytállt. Van még két kocsink: egy TÜ-2 típusú te­repjárónk, és egy ZSUK-unk. A TÜ-2 habbal olt, ezt inkább lakástüzeknél használjuk, ahol a víz több kárt csinálna, mint hasznot. A ZSUK-ban pedig egy kis 80 literes motorfecskendő található. Ez­zel szokott gyakorlatozni az „utánpótlás” Dombodban. Egy utánfutóval is rendel­kezünk (TD-800-as motorfecskendő), amit szivattyúzáshoz használunk nagy esőzések után.- A költségeket ki állja?- Az egyesületet a városi tanács tartja fenn. A tagok társadalmi munkában vég­zik a teendőket; legföljebb évente 1000-1000 forint jutalomban részesül­het 8-10 személy. * A nemzetközi kapcsolatok szépen ala­kulnak. Tűzoltó és tűzoltó keleten és nyu­gaton jó barát. Most már csak az kellene, hogy politikus és politikus, ember és em­ber is kövesse a példájukat. Újvári József keresztapa lett. Mégpedig egy Mercedes tűzoltó gépjármű keresztapja, egy oszt­rák kisvárosban, Langwiesben. A tolnai önkéntesek és a langwiesi önkéntesek testvérszervezeti kapcsolatot létesítet­tek. Eseményekkor, de események híján is kölcsönösen, rendszeresen látogatják egymást.- Ausztriában minden valamire való ember önkéntes tűzoltó - meséli Újvári százados. - Ezen a rendezvényen pél­dául egy püspök állt mellettem a sorban, tűzoltóruhában. Mikor elérkezett a szen­telés ideje, kilépett, az egyenruhára fel­húzta a miseruhát, és megáldotta az új autót. Keresztapának pedig engem kér­tek fel. * A tolnai parancsnok 1986-ban meg­kapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. Akkor 38 éve volt tűzoltó. A lángok elleni harcát Harcon kezdte, mi­kor 1948-ban az ottani egyesület kultúr- csoportjába került.- Nagy megtiszteltetésnek számított akkoriban, ha valaki tagja lehetett egy tűzoltó egyesületnek. Kis községekben ezek a csoportok jelentették az egyetlen politikamentes közösséget. 58-ban pa­rancsnok lettem Harcon, 77-ben pedig Tolnán. Soha nem voltam egyetlen párt­nak sem tagja. A politikamentesség az egyesület életében és az én életemben is, ami segített átvészelni különösebb zökkenők nélkül az elmúlt évtizedek tör­ténelmi kilengéseit. Bármilyen rendszer volt - van - lesz, tűzoltók mindig kelle­nek! * Élet- és vagyonvédelemre szüksége, joga van a különböző színű lobogók alatt masírozók mindegyikének. A régi hagyo­mányokat megőrizve beilleszkedni az új életbe. Ez Újvári József programja. Beilleszkedni, mint ahogy eddig beil­leszkedtek, több mint egy évszázadon át. WESSELY GÁBOR Fotó: Ritzel Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents