Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. július 15. „Kenyérrel nagyobb rést lehet lőni az elzárt határokon, mint a híres 42-es ágyúval...”- Ön egyszerű, mondhatni átlagos munkásasszony, kábelforrasztóként dolgozik a BHG-nél. Ami viszont semmiképpen sem átlagos, az a családja. Négy gyermeke van. Manapság a házaspárok azt is meggondolják, hogy egy vagy két gyermeket vállaljanak-e. Önök a férjével négyet vállaltak. Miért?- Mert a gyermek öröm. Van egy 17 éves és egy 16 éves fiam, egy 10 éves és egy 18 hónapos lányom. Amikor megtudtam, hogy a negyedikkel állapotos vagyok, a férjemmel sokat tanakodtunk, hogy mi legyen, de aztán úgy döntöttünk, hogy vállaljuk. Boldog vagyok, hogy ezt választottuk. A kicsi a család szemefé- nye, mindenki kényezteti. Tudja, egészen megfiatalodtunk tőle. Én legszívesebben szülnék még egyet. ■ - A férje mivel foglalkozik?- Gépkezelő a BVK-nál, sajnos folyamatos műszakban. Ez okoz némi kényelmetlenséget, különösen, ha éjszakás, mert akkor nappal alszik és a családnak vigyáznia kell a nyugalmára. ■ - Másodállás, szőlő, kert?- Nincs. Havi 20-22 ezer forintból élünk. Nem mondom, hogy könnyen, de azért megvagyunk. Hó végén már várjuk a fizetést, félretenni nem nagyon tudunk. Kocsira, nyaralóra nem telik, de azért megvan mindenünk, ami kell. A szabadidőnket pedig inkább a gyerekeinkkel töltjük. I- Van szabadideje a munka és a nagy család mellett? Gondolom, a háztartás rendben tartása sok idejét elveszi.- Nem vagyok egyedül a családban. A fiaim mosnak, vasalnak, takarítanak ha kell, a férjem szeret főzni. Nem panaszkodhatok!, mindenki kiveszi a részét az otthoni munkából. Ha délután hazamegyek, a kicsivel foglalkozom, elmegyek vele sétálni, játszani. Erre szüksége van neki is, nekem is. I- A lakásuk megfelelő a nagy létszámhoz?-. Szeptemberben költözünk egy 86 négyzetméteres új lakásba a Csalogány utcába, amit a TÁEV épít. .1982-ben, amikor Faddról Szekszárdra jöttünk, kaptunk egy három szobás szövetkezeti lakást, akkor még csak 36 ezer forintot kellett befizetni. Ezt másfél éve elcseréltük egy, egy plusz három félszobás 81 négyzetméteresre. Már akkor is nagy családnak számítottunk, a tanácstól kaptunk 145 ezer forint támogatást. A szociálpolitikai kedvezményt azóta már jócskán megemelték, 700 ezer forint jár négy gyerek után. A különbözetet most megkapjuk és így a tartozásunk is kevesebb lesz az OTP-vel szemben, mint eddig. Az új lakásban amit tudunk magunk megcsinálunk - a tapétázást, fűtésszerelést, szőnyegpadlózást - és a TÁÉV a vételárból ezt visszatéríti. így tudunk spórolni. biztos, hogy nem 15 százalékkal emelkedett. Csak tejre, kakaóra, kenyérre rengeteg pénz elmegy, nem beszélve a húsárakról. Nekünk legalább két kiló hús kell egy vasárnapi ebédhez, az ma már 340 forint. Szóval nehezebb most megélni, mint régebben. Enni ugye kell, így tehát másra jut kevesebb. Szerencsére jó a családi összhang, a gyerekek nem követelőznek. Mindig összeülünk és megbeszéljük, hogy most ebben a hónapban erre, vagy arra futja, másra nem. I- Itt a nyár, az üdülőszezon. El tudnak menni együtt nyaralni?- Nem szoktunk. A gyerekek elmennek táborokba, vagy a szüléimhez Várdombra. Együtt inkább többször elmegyünk egy-egy napos kirándulásra. Reggel fölülünk a vonatra - ingyen utazhatunk - lemegyünk a Balatonra és este vissza. Most azt tervezzük, hogy veszünk sátrakat, és majd kempingezni járunk. Ha beköltözünk az új lakásba, kevesebb lesz a havi törlesztésünk, a nagyobbik fiam talán ősztől már dolgozni kezd és így többet tudunk félretenni. Megpróbálunk össszespórolni egy kocsira valót.- A politikusaink azt mondják, hogy az igazi nagy lépések a vállalkozó társadalom, a' piacgazdaság felé még ezután következnek. Ez az átrendeződés, egy jobban működő gazdaság megteremtése, néhány évig még biztosan áldozatokkal jár majd, amit természetesen a lakosságnak kell vállalnia. Tudnak-e még áldozatokat vállalni, hiszen tartalékaik nincsenek. I- Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Szóval, ha kell, ha a helyzet úgy alakul, tudunk. Legfeljebb kicsit összébb húzzuk a nadrágszíjat. Én nagyon bízom benne, hogy már csak rövid ideig rosz- szabbodhat a helyzet. Néhány év múlva javulnia kell. I- Tehát úgy gondolja, hogy jó irányba lépegetnek a vezetőink?- Igen. Egy valami zavar a vezetőket illetően, a zűrzavar. Annyi ember jön, megy és szól bele a hatalomba, hogy ezt nem lehet követni. A célok világosak és jók, csak kellene már végre egy erős és okos vezető aki mindezt következetesen meg is tudja valósítni. Mint a Pozsgay. Én azt hiszem, mindenkit zavar ez a bizonytalanság, kuszaság. Az emberek szeretnék tudni, hogy ki vezeti az országot, akit aztán lehet bírálni, vagy elfogadni, szidni vagy dicsérni. Mint amilyen a Kádár volt. I - Jó vezetőnek tartotta?- Sokat köszönhet neki az ország. Biztosan követett el hibákat, mint ahogy mindannyian követünk el. Most sokan szidják, én sajnálom. Jóindulatú ember volt, aki élete végén nagyot csalódott, hogy nem tudta a szép elképzeléseit megvalósítani. Én úgy gondolom, hogy nem rajta múlott és nem kívánom senkinek ezt a sorsot. I- Ha elbocsátanák, mit választana: munkanélküli segélyt, vagy újrakezdési hitelt?- Nem gondolkodtam még ezen, de azt hiszem, mindent megtennék, hogy munkát találjak. Lenne egy jó javaslatom. Azt mondják, hogy egy bölcsődei vagy óvodai férőhely 10-15 ezer forintba kerül havonta az államnak, adják azt oda nekünk anyáknak - vagy legalább a felét - és otthon maradunk. Mindenki jól járna. Mi is, az állam is, nem beszélve a gyerekekről. I- Arra sohasem gondoltak, hogy valamilyen vállalkozásba kezdjenek? Lehet, hogy könnyebben, jobban élnének.- Lehet. De lehet, hogy rosszabbul, vagy sokkal több munkával, idegeskedéssel, nagyobb bizonytalanságban. Mi nagyon gyári emberek vagyunk, és nem is akarunk ezen változtatni. Meg aztán pénzünk sincs a vállalkozáshoz. Van viszont négy gyermekünk, nem kockáztathatunk. Inkább szerényen, de biztonságban élünk. Í- Más oldalról nézve nevezhetjük ezt kiszolgáltatottságnak is.- Igen, ezt érezzük. De végső soron mindenki kiszolgáltatott valaminek, valakinek, rossz rendeleteknek, áremelkedéseknek, alkalmatlan vezetőknek, vagy a bürokratáknak. I- Nem zavarja, hogy egyre több nyugati autócsodát, szép villát látni, hogy nőnek a különbségek az emberek között?- Nem kell állandóan irigykedve a másikat figyelni, mert akkor nem marad idő az élet apró szépségeire. Aki mer vállalkozni és tehetsége is van hozzá, az csinálja és gazdagodjon. Én nem sajnálom tőle. Nem nélkülözünk, nyomorgunk mi sem és tiszta lelkiismerettel örülhetünk egymásnak, a családnak, minden kis eredménynek. Sajnos sokan nem tudják ezt, az emberek manapság mintha önzőbbek lennének, jobban befelé fordulnak, csak magukkal törődnek. Ezt itt a munkahelyen is érzem. Pedig éppen a nehéz időkben kellene jobban összefogni. Nagyon anyagiasak lettek az emberek. Talán ezért is mennek el olyan sokan családostól külföldre. ■ - Önök nem gondoltak erre?- Nem. Nem tudnánk mi máshol élni. Voltunk már nyugaton, láttuk, hogy milyenek az ottani körülmények. Jobban élnek mint mi, de ez nem minden. Bármennyire is bizonytalan a jövő itt Magyarországon, nem tudnám elképzelni az életünket máshol. Valahogy kevés a bizalom, a bizakodás az emberekben. Mintha egymást akarnák meggyőzni, hogy milyen rossz nekünk. Mindenki csak a bajokról, gondokról beszél, mintha biztos lenne, hogy valami végzetes rossz felé haladunk, és már nem lehet mást tenni, mint ebbe beletörődni és önmagunkat sajnálni szakadatlanul. Hát nem praktikusabb hinni abban, hogy igenis jobb lesz néhány év múlva, hogy kijutunk ebtjől a gödörből?- Igen, hajlamosak vagyunk az önsajnálatra és a felelősség áthárítására. Mindig megtaláljuk, hogy ki rontotta el a sorsunkat, mintha magunknak nem is lett volna beleszólásunk a dologba. Önből viszont sugárzik az optimizmus, a magabiztosság, a kiegyensúlyozottság. Mi a titka?- Nincs itt semmiféle titok. Egyszerűen, szerényen élünk, mint a többi magyar család. Vannak nekünk is gondjaink bőven, órákig sorolhatnám. De mindez elviselhető, ha nem hagyjuk, hogy a fejünkre nőjenek. A nagy család sok örömet, boldog perceket ad, de az egységre, összhangra vigyázni kell, hogy a napi problémák ne árthassanak nekünk. A munkában is lehet örömet találni, bármilyen egyszerűnek és unalmasnak tűnik amit csinálok. És hinni kell a jövőben, hogy a gyerekeinknek már biztosan jobb, könnyebb lesz. Bár nem biztos, hogy a nagyobb gazdagság boldogabb életet is jelent. Bethlen István kormányalakítását követően alapvetően fontosnak tartotta az egységes kormánypárt megteremtését. Politikai és gazdasági konszolidációra erős parlamenti háttér nélkül gondolni sem lehetett. Célja a KNEP, a Kisgazdapárt és a „disszi- dens csoport” egyesítése. E terv nem változott a legitimista államcsinykísérleteket követően sem. Az egységesítési manőver első lépésének számítható Bethlen és csoportjának belépése a kisgazdák soraiba, az egyesülés próbakövének pedig a Bethlen-Kle- besberg-féle választójogi törvénytervezet sorsa. E törvénytervezet alaposan eltért az 1920-as nemzetgyűlési választásokon alkalmazott elvektől: megszűnt az általános, titkos választójog és a törvényhatósági jogú városok kivételével a nyílt szavazás lett általánossá. A kisgazdák számára ez a terv különösen kényes kérdésnek számított, hiszen a titkosság a párt egyik fő programját jelentette. E rendelet is meghagyta a korábbi (Friedrich-féle) rendeletben szereplő ajánlási rendszert, de a jelöltek indulásához szükséges aláírások számát a korábbi kétszeresére emelte. Azaz a választókerületek szavazásra jogosultjainak legalább 10%-a bizalmát kellett élveznie a jelöltnek a választáson való induláshoz. Azon kerületekben, ahol 10 000-nél is több választó lakott a minimális indulási kvótát 1000 fő aláírása jelentette. Tolna vármegye politikai lapja, a Tolnamegyei Újság mindvégig a hivatalos verziónak megfelelő nyílt szavazás mellett kardoskodott. Az egyik cikk írója szerint e nemzetnek annyi baja van, annyi mulasztást kell pótolnia, hogy a „titkossággal való kísérletezgetés megmérhetetlen csapást, a nemzet pusztulását jelentené”. Battlay Dezső dr., aki az 1920-as választások idején a megye kormánybiztos főispánja volt, jelentős tevékenységet fejtett ki a szűkített választójogi törvénytervezet előkészítésében. Az 1920-as választások után összegyűjtötte mindazon momentumokat, ill. összegyűjtette a főszolgabírókkal, amelyek kezelhetetlenné teszik a demokratikus választások eredményeit. Nem riadva vissza a demagógiától sem arról szónokolt, hogy a titkos szavazás azért is felesleges, hiszen „az elnyomott néposztály kormányzó többséggé vált”. A munkásoknak országosan ' erős szakszervezetei vannak, „tehát senki sem hiheti, hogy a szakszervezeti munkást munkaadója politikai cselekvésében befolyásolni tudja”. Úgy vélte, hogy a titkosság azért is felesleges, mert a joggyakorlásra éretlen választó felelősség és politikai szeméremérzés nélkül adja át magát önző érzései, félrevezetett indulatai szülte elhatározásának, ami a titkos szavazást a demagógia melegágyává teszi. A törvényjavaslat parlamenti vitájára 1922. február 13-án került sor. Mivel a parlament kisgazda többségét nem sikerült az elképzelések mellett felsorakoztatni, a hozzászólások a törvénytervezet elvetésére mutattak, ezért Bethlen javasolta a kormányzónak még a törvényjavaslat elvetését jelentő parlamenti szavazás előtt a nemzetgyűlés feloszlatását. A kormányzói rendelettel 1922. február 16-án feloszlatott nemzetgyűlés honatyái tehát nem nyilváníthattak végső véleményt az új törvénytervezetről. A régi törvény alapján megtartandó választás bizonytalan kimenetelét Bethlen nem vállalta, mert ez a konszolidációt veszélyeztető eredménnyel is járhatott volna. A gondot az jelentette, hogy a kormány rendelettel nem módosíthatta a választójogi törvényt. Horthy kormányzó ekkor alkotmányjogi értekezletet hivott össze. E ta- nácskozmánynak lett a feladata véleményezni a kormány választójogi törvénytervezetét. Bár a március 20-i tanácskozáson többen - tiltakozásul a királypuccsok idején tanúsított kormánymagatartás miatt - távol maradtak, a megjelentek élükön a hercegprímással és két érsekkel azt tették, amit vártak e tanácskozástól. Egyetértettek a tervezettel. Ezt követően a kormány választójogi rendeletet adott ki. Tehát egy alacsonyabb jogszabállyal módosította a korábbi törvényt. E rendelet törvényerőre emelése annak a parlamentnek lett feladata, amelyet már ezen választójogi rendelkezés alapján választottak meg. Az április elején megkezdett választási harcban a kormányzat végső célja az abszolút többség megszerzése volt. Bethlenek, hogy még szélesebb választó réteg szavazatára számíthassanak a párt nevét is részben módosították: Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földműves és Polgári Pártra. A valóságban ez már az új, egypárt- nak volt tekinthető, amelybe a kisgazdák beleolvadtak. ATolnamegyei Újság februári híradása szerint az egységes kormányzópárt elnöke Nagyatádi Szabó István lett, de az elnökségben ott találhatjuk Gaál Gasztont, Rubinek Istvánt, Meskó Zoltánt Szíj Bálintot és Gömbös Gyulát(l) is. A 20 tagú intézőbizottságban két Tolna megyei képviselő: dr. Örffy Imre és Haypál István nevével találkozhatunk. Áprilisra ez a pártvezetési képlet jelentősen módosult. Az elnök, amely tiszteletbeli funkcióvá ködösült továbbra is Nagyatádi Szabó István maradt A pártvezér viszont Bethlen István gróf miniszterelnök lett. A párt ügyvezető alelnöke, tehát a pártélet irányítója, Gömbös Gyula. Megindult a harc annak érdekében, hogy az „új" párt jelöltjei között csak a megbízhatók maradjanak meg és megkezdődött a képletbe bele nem férő korábbi nemzetgyűlési képviselők lejáratása. Április a kialakulatlan helyzet a számos jelölt és önjelölt színre lépésének jeleit mutatta Tolna megyében is. A Völgységi járás korábbi képviselője Wéber János nem kívánt ismét indulni. Jelöltnek dr. Klein Antalt javasolta, de ő sem vállalta a kormánypárt képviseletét e kiszámíthatatlan választókerületben. Végül dr. Einbach Kornél gyógyszerész, a Bonyhád- vidéki Takarék- és Gazdaszövetségi Bank vezérigazgatója vállalta a megmérettetést kormánypárti színekben. Dombóváron a korábbi képviselő Pallavicini őrgróf ellen báró Pettrichevich Horvát Emil államtitkár kísérelte meg megnyerni a választók bizalmát és főleg voksait. A gyönki kerületben Haypál István, a szekszárdiban dr. Örffy Imre ismétlésre készült. A paksi körzetben dr. Erdélyi Aladár, Tamásiban dr. Battlay Dezső és a tolnai körzetben dr. Klein Antal vállalta el a kormányzópárt programjával történő megmérettetést. A 7 kerületben tehát mindössze két helyen volt lehetőség az ismétlésre, a többi képviselőre Bethlenék nem kívántak támaszkodni, helyettük új arcokat, megbízhatóbb képviselőket vártak a kormánypárt soraiba. A választójogi rendelet szerint az ellenzéki tevékenységet hivatalosan megakadályozni nem lehetett. A választási előkészületekben akadályozni, mozgásukat, gyűléseiket nehezíteni azonban nemcsak lehetett, hanem mint azt a szigorúan bizalmas - alispánok és megyei főkapitányok számára kiadott - rendelkezés bizonyítja, a közigazgatás illetékeseinek feladata is volt. „A nemzet szempontjából veszélyes demagógia megakadályozására politikai magatartásuk miatt kifogásolható egyének, különösen Drózdy, Ruppert, Rassay, Bállá, Batthyány, Fényes László, Garamiék, Nagy Györgyök stb. éber figyelemmel kiséren- dők. Hatósági területen való megjelenésükről és szereplésükről esetenként azonnal jelentés tétendő.” Ezen belügyminiszteri rendeletet a megyék továbbították a járási főszolgabíróknak. Milyen témák szerepeltek a választási gyűléseken? A szabad kereskedelem szükségessége, a Tolna megyében felhalmozódott eladatlan borkészletek számára piac szerzésének sürgetése éppúgy, mint az igazságtalan trianoni béke elleni tiltakozás gondolata. „A szabadkereskedelem megvalósulása esetén a mostani szalmacsóvával kitűzött határok nem akadályoznak, az egységben bennerejlő természeti erő rögtön működni kezd. Tót és rutén ismét eljön a magyar rónákra aratni,... a már- marosi só, az erdélyi vas és szén feltartóz- tatlanul erre tör utat magának, a magyar kenyér és bor elfoglalja régi helyét.” Szerepelt a programbeszédekben a királykérdés, a földbirtokok reformjának, a tisztviselők problémáinak, a gazdálkodás hatékonysága növelésének gondolata. Elgondolkodtatónak mondták azt a tényt, hogy Magyarország televény talaján fele annyi a termés, mint a homokos Németország földjén. Márpedig kenyérrel „nagyobb rést lehet lőni az elzárt határokon, mint a híres 42- es ágyúval”. Volt aki felvázolta az új adórendszert, de pusztán homályos, ködös megfogalmazás általánosságáig jutott: „erősebb váll több terhet bír”. Az újság is naponta jelentetett meg cikkeket, amelyekkel elsősorban a jómódú gazdákat igyekeztek befolyásolni. Az előző ciklus képviselőit a gazdák drága pénzén elvitatkozgató, ígérgető, de konkrét eredményeket fel nem mutató, az ország gazdasági felvirágzásáért semmit sem tevőknek állították be. Miközben az árak csillagászati magasságba szöktek (a kékkő 100 korona, szénké- neg 7200 korona), addig a borára mindösz- sze 15-20 korona. A nemzet számára - írja a megyei lap - csak egyetlen út kínálkozik. „Aki szereti hazáját, földjét, házikóját, aki aggódik gyermekei jövőjéért, aki dolgozni akar és ezzel kenyérhez juttatni családját, az nem akarhatja a felfordulást a fejetlenséget, a nyomort, Magyarország végső megsemmisülését” az csakBethlen István százlaja alá sorakozhat azaz a megoldásnak nincsalternatívája, a nemzet megújulásának letéteményese, reménysugara, realitása a Bethlen István által fémjelzett kormányprogram. DR. DOBOS GYULA I- A spórolást, gondolom, alaposan kitanulta a nagy család mellett. A mai árakat ismerve nem lehet könnyű kijönni ennyi pénzből. Hogyan osztják be a havi jövedelmet?- Nem nehéz beosztani, hiszen 7-8 ezer kell a rezsire, 10 ezer elmegy ennivalóra, ami marad, azt költjük a lakásra, ruházkodásra, szórakozásra, egyebekre. Akinek kevés a pénze, az legyen élelmes. Tudni Kell, hogy mikor, hol lehet például olcsó anyagokat kapni, és így megoldható a ruházkodás. Sokat varrók otthon esténként a családnak. I- Azt mondják, az infláció jóval magasabb, mint azt a hivatalos statisztikák mutatják. Mennyire érzik elviselhetőnek az árak emelkedését? 4- Valóban nagyobbnak érezzük, talán azért, mert mi a fizetésünk legnagyobb részét élelemre költjük és annak az ára- Az az irány, amit ön is jónak tart, azt is jelentheti, hogy gyárakat zárnak be, ezrek kerülnek az utcára, munkanélküliség lesz, nő a szegények száma, a létbizonytalanság. Mit szólna hozzá, ha önt vagy a férjét bocsátanák el.- Hát nem örülnék neki, de nem is félek ettől. Mindketten rendes, szorgalmas munkások vagyunk, a férjem kétszeres kiváló dolgozó. Szorgalmas, jó munkásokra pedig mindig szükség lesz. A tre- hányokat, lustákat, iszákosokat bocsássák el, akik pedig akarnak és tudnak jól dolgozni, azokat fizessék meg jobban. Ez lenne a helyes szerintem. Amelyik gyár rosszul működik, csak nyeli a pénzt és ezen nem tud változtatni, azt be kell zárni, különben sosem lesz jobb sorunk. De azt még meg kell tanulni a magyar államnak, hogy amelyik jól működik, azt hagyni kell gyarapodni, sőt segíteni, mert azzal mindannyian gyarapodunk. Samai Zoltánná és Árki Attila a családról és az optimizmusról
