Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
1989. július 14. NÉPÚJSÁG 3 Újabb erőművek helyett szervezőmunka Éjszakai áram A kapcsolóórák cseréjével csökkentéeló a csúcsterhelés Reformkor családi est Bonyhádon A vendég Krausz Tamás, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa (Folytatás az 1. oldalról.) A nagy erőmüvek méretükből adódó tehetetlensége és az állandóan változó fogyasztói igények nagy gondot okoznak az energetikusoknak. Nagy a különbség a nappali és az éjszakai fogyasztás között, hiszen napközben lépnek be az ipari üzemek, mint nagy fogyasztók, éjszaka viszont csak a közvilágítás és néhány három műszakos gyár használja az energiát. Éves ciklusok is megfigyelhetők, télen a fűtés miatt nyilván jóval nagyobb az áramfelhasználás, mint a nyári kánikulában. Az előbbiekből következik, hogy az ösz- szes hazai erőmű számát és méretét úgy kell megválasztani, hogy az elképzelhető legnagyobb csúcsigényt is ki tudják elégíteni (leszámítva persze az importot, amely a felhasználás 25 százaléka). Tudjuk, hogy az alaperőművek beruházási költsége 10 és 100 milliárdos nagyság- rendű, tehát nem mindegy, hogy ezek építése helyett esetleg szervezőmunkával meg tudjuk-e oldani a csúcsigények csökkentését. Mindez persze nem újdonság, éppen a fenti problémák miatt került sor az éjszakai kapcsolóórák felszerelésére a lakásokban és az éjszakai olcsóbb tarifa bevezetésére azért, hogy legalbáb a bojlerek és a hőtárolós kályhák ne csúcsidő- szakban terheljék a hálózatot. Ez mind szép és jó, csak egy gond van: ezek az órák nem pontosak. Ezért előfordul, hogy olcsó éjszakai díjért éppen csúcsterhelés idején kapcsolnak be. Az Állami Energiafelügyelet reprezentatív felmérést végzett, hogy képet kapjanak ezen órák állapotáról. Az eredmény lesújtó volt. A vizsgált készülékek túlnyomó többsége vagy nem működött, vagy annyira pontatlan volt, hogy funkcióját nem láthatta el. Mindezt Wiegand Győző, az Állami Energiafelügyelet igazgatója mondta el egy előadásában. Tartalékok tehát vannak. Jelentősen csökkenthető lenne a csúcsigény, ha pontosan, megbízhatóan működő kapcsolóórákkal szerelnék fel a háztartásokat. Nem kis feladat és költség az ország összes elavult kapcsolóóráját kicserélni, de ha arra gondolunk, hogy ezzel megspórolhatjuk egy nagy erőmű építését, akkor nyilvánvaló, hogy ezt kell választanunk. *- Halló! Paluska Zoltánnal, a Dédász üzemviteli osztályvezetőjével szeretnék beszélni.- Én vagyok az, tessék.- A rossz vagy pontatlanul működő kapcsolóórák felől érdeklődöm. Milyen a megyei helyzet?- Nincsenek külön megyei adataink, csak az országos felméréseket ismerjük, de nem hiszem, hogy itt jobb lenne a helyzet, mint más megyékben.- Milyen megoldás jöhet számításba? Tervezik-e lecserélésüket?- Kedvező helyzetben vagyunk olyan szempontból, hogy már kiépítettünk az egész megye területén egy hangfrekvenciás vezérlőhálózatot. Ez azt jelenti, hogy itt nálunk lesz egy központi kapcsolóóra, amely távirányítással kapcsolja be és ki a bojlereket, hőtárolós kályhákat, persze, abban az esetben, ha majd a fogyasztókhoz felszereljük a szükséges vevőegységeket. Ez a megoldás tökéletes pontosságot biztosit.- A fogyasztóknak ez nem jelent többletköltséget?- Nem, a csere ingyenes lesz.- Mennyi a most érvényben levő tarifa?- Városokban két forint 5 fillér, vidéken két forint 45 fillér, az éjszakai pedig egységesen 90 fillér.- Mikor számíthatunk a csereakcióra?- Terveink szerint ez év vége felé kezdjük, de több évig fog tartani, tekintve a munka méreteit és költségeit.- áa Válaszoltak A büntetés 300 forint Előfordul mostanság is, hogy ezeken a hasábokon is szóvá teszem, ha úgy látom, valami nincs rendben. Ha rosszul gazdálkodnak az illetékesek a rájuk bízott pénzzel, vagy hatalommal. Szóval, ha olyan dolgokat tesznek, amik ellentétben állnak az elvekkel, elvárásokkal, nem a köz érdekeit szolgálják. Ezekre az írásaimra néhány napon belül megérkezik a válasz. így történt pár hete is, mikor pár sorban kifogásoltam a szekszárdi múzeum előtt épülő járda minőségét. Négy gépelt oldalon bizonygatták az illetékesek, hogy nem úgy van. A minap, egészen pontosan, kedden, megint megjelent a Népújságban egy dolgozatom, ez esetben arról, hogy Szekszár- don, de másutt is, hemzsegnek a szabálytalanul, vagy etikátlanul - jogtalan előnyöket biztosítva egyeseknek - a kirakott forgalomszabályozó táblák. Uram bocsá’ valami olyant is sugallt ez az írás, hogy a városi tanács e területen tevékenykedő hatósága nem áll éppen hivatása magaslatán. Másnapra megkaptam a választ Délelőtt az autómra, amelyik ugyanott állt, mint négy-öt éve mindennap - annak ellenére, hogy a városi tanács volt gondnoka oda egy parkolni tilos táblát tetetett, amiről akkor az elébb említett hatóság vezetője is kifejtette, hogy értelmetlen, kiraktak egy stencilezett értesítést, meg egy csekket. Az előbbin az áll, hogy a KRESZ-szabálysér- tés miatt kirótt 300 forint büntetést az utóbbin fizessem be. Az említett cikkben leírtam azt is, sok tábláról a rendőrök is tudják, teljesen értelmetlenül tették oda, s így ha nem tartják be azok parancsát, nem is büntetnek. Most sem ők tették, hanem a táblakihelyező hivatal másik részlege, a városi tanács közterületfelügyelete. Sok éve előfordult hogy írásomra jött a válasz. Durr ki az autóm gumiját. Ez a mostani annál egy fokkal intelligensebb. Igaztalan lennék, ha nem szólnék egy másik reakcióról is, ami pedig egyértelműen pozitív. írtam azokról a táblákról is, amelyikek egy-egy intézmény közelében vannak, s megtiltják a várakozást mindenkinek, kivéve az intézmény dolgozóinak. Nos, nem sokkal azután, hogy a lap az utcára került, a Beloiannisz utcában eltűnt az a várakozást korlátozó tábla, ami alatt volt az, hogy „Kivéve az MSZMP’. Egyébként, mint újságíró, aki az olvasó, a hallgató érdekeit hivatott szolgálni, örülök, hogy soraimra reagáltak. Hogy nem írtam azokat hiába Azt már csak a magánember mondatja velem, hogy azért az igaztalant kirótt büntetésektől inkább kíméljenek.- Szepesi A tétel egyszerű, s még a spanyol viaszt sem kell hozzá feltalálni. Csupán annyi a teendő, hogy azegyívású, alapjaiban azonos gondolkodású embereket össze kell hozni egy baráti szóra, közös vacsorára, találkozóra. Az MSZMP Bonyhád Városi és Városkörnyéki Reformköre legutóbbi összejöveteleként családi estet rendezett: gyerekestől, feleségestül voltak hivatalosak a tagok a mintegy a hetet befejező pénteki estre. Vendég is érkezett, Krausz Tamás személyében, aki az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Még a reformkörök első szegedi országos találkozóján beszélte meg Vanya György, a bonyhádi pártbizottság titkára, a helyi reformkor vezetője Krausz Tamással, hogy családostól egy hétvégét Bonyhádon töltenek. S íme a recept, hogyan lehet a kellemest a hasznossal összekapcsolva egy jó hangulatú fél nap alatt eszmét, gondolatot cserélni. A programban beszélgetés szerepelt Krausz Tamás történelemtudóssal, a Sztálin című könyv egyik szerzőjével, a mai magyar politikai reformgondolkodás jeles képviselőjével. A kötetlen jellegre mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy a felvetett témák bármelyike kapcsán a körben ülők, s egymásra figyelők azonnal reflektáltak is. Időnként vitát kezdeményeztek, míg máskor az információk sokasága és újszerűsége hallatán inkább hallgattak. Természetesen szóba került Sztálin és Buharin. Az a Buharin, akinek éppen az akkori lemaradottság, a meg nem értettség jelentett bajforrást. Ebből például a mai sajtó igen nagy felelőssége. A mai reformmozgalomról vitázva kiderült - nem elég címert váltani a jövőhöz, mert példa lehet rá a 36-ban „megcsinált” sztálinizmus is, amit szocializmusnak hívott Sztálin, de ami mégsem volt egyenlő a marxizmussal. Ma akkor hogyan építünk egy olyan szocializmust, ami nem is jött létre...? Krausz Tamás 1984-ben Trockijról írt egy tanulmányt valamelyik „páncél- szekrénynek”, amiben már öt éve kifejtette ezt a véleményét. Vagyis azt, hogy valami más jött létre, nem a szocializmus. 1968 megítéléséről szólva elmondta: ma messze nem olyan pozitív a gondolkodásmódjában, mint amilyen diákként megélve, végigélve az egyetemistának az volt. Kérdés kérdés hátán... Hol erre, hol arra szaladt a beszélgetés, s benne Lukács György meg nem jelent tanulmánya, a Lukács-féle többpártrendszerről alkotott vélemények mai aktualitása bújt elő. Aztán a humanista és a bürokrata közötti filozófiai megítélésbeli különbözőségek adtak témát, a mai „apparát-csíkokról”, hozott példákat. S újra a sajtó... A Platform kiadványról folyt a beszélgetés, ami Szegeden jelent meg. Majd az Új Fórumról, ami már arra is képes, hogy akár ellenzéki indíttatású írások bírálatára is vállalkozik. A sok politikai pártról, az adósságcsapdáról, a valutaalapról, Grósz Károly megítéléséről, 1965 bonyolult két hetéről, az „ingyen párttitkár” szekszárdi példájáról esett szó. No meg arról, hogy „üzlet-e a reform”?! Meg arról, hogy... Sok mindenről cseréltek eszmét, gondolatot, s vitáztak ádázul Chiléről és a női szépségről, a mai foci állapotáról, mígnem elérkezett a programban a kistermelői borok kóstolása, és a közösen főzött vacsora bográcsának körülülése. S vé- geláthatatlanul, szakadatlanul folyt a vita, a beszélgetés, a biztatás. Mely mind egy jobb, szebb, tiszta és demokratikus Magyarország reményét erősítette a résztvevőkben.- szs Kft. a padláson A Kft. megelőzte korát. A Kft. nevű zenekarra, Laár Andrásékra gondolok. Hol volt még akkor a társasági törvény, mikor ők ezt a formációt választották? Megnyerték a Ki mit tud-ot. Igaz,hogy festett arccal, igaz, hogy gépies mozgással, de azok átmeneti idők voltak. Aztán lekerült a smink, szabaddá vált a légzés és a színpadi játék. * Öt íróasztallal és tizennégy fővel megalakult egy építész Kft. Szekszárdon. Csöppnyi irodáját - padlásszobát - bérelnek a Széchenyi utca 62. számú ház tetőterében. A Korall Gmk-tól vették át. Ha mind együtt vannak, még leülni sem tudnak. De hamarosan elkészül a másik helyiségük is a Herman Ottó utcában. Mint ügyvezető igazgatójuk, Huszti Pál elmondta, azért váltak ki a Tolnaberből, mert ott a kollektíva közel 40 százalékát az apparátus tette ki. A mai piaci helyzetben ez megengedhetetlen. Ilyen sok ember rezsiköltségét nem tudja kitermelni a többi. Az Építész Tervező Vállalkozó Kft. csak aktív dolgozókat foglalkoztat. Szeretnének még ebben az évben nullszaldósok lenni. Megteremteni a kiadások és bevételek egyensúlyát úgy, hogy közben a legszükségesebb felszerelésekkel - irodabútorok, számító- és fénymásoló gép - ellátják a csapatot. Jövőre aztán jöhet a nyereség! - W Fotó: Ritzel Z. ordas iván: Ör az udvaron ______________________Börtönélmények 1956-57-bőt_______________________ 6 0. Amire legkevésbé se számítottam, 1958 őszén váratlan (és elhamarkodott) közjátékként még egyszer lekerültem Mezősárosra. Sógorom, aki az egyik ottani termelőszövetkezet agronó- musa maradt, egy pesti látogatásakor közölte velem az örömhírt, hogy Bácskai Sándor, a volt igazgató és járási pártbizottsági tag lebukott. Nem áthelyezték, hanem leváltották, és már el is költözött Mézősárosról. A mi bírósági tárgyalásaink sora még egyszer és utoljára annyira megpiszkálta körülötte a mocsaras vizet, hogy a felszálló bűz és rothadás szagára a földművelésügyi miniszter jónak látta egyszer s mindenkorra megszabadulni tőle. Hamarébb is megtehette volna. Legszebb öröm lévén a káröröm, nem ejtettem egy könnyet se érte. Távozása azonban egy másik lehetőséggel is kecsegtethetett - volna. Idáig minden olyan kísérletem, hogy ismét mezőgazdászként helyezkedjek el, dugába dőlt. A káde- rezök minden esetben 1956 októberi munkahelyemhez fordultak véleményezésért, és Bácskai aligha vethetett papírra bókokat rólam. Most azonban ideiglenes megbízatással a szélkakas Csordás Tivadar viselte a főmezőgazdászi és igazgatói tisztet. Azt biztosra vettem, hogy ha írásban fordulok hozzá, még csak nem is válaszol soraimra. Azt azonban reméltem, hogy ha személyesen keresem fel, találkozásunk legalább a bíróságon elérthez hasonló emóciókat vált ki belőle, és ezzel előttem megnyílik a tisztességes elhelyezkedés útja. Maga az elképzelés nem volt ostoba, de a megvalósítására kiválasztott időpont annál inkább az. Nem sokkal az őszi választások előtt voltunk, amikor a magamfajta gyanús elem felbukkanása különös gyönyörűséget okozhatott az egyébként csak tyúklopási ügyekkel foglalkozó helyi rendőröknek. Mindennek tetejébe én még a római katolikus plébánián is szálltam meg. Itt az egykori ciszter-igazgató, a plébános: dr. Vincze László jóvoltából kényelmes, de rendőri szempontból felettébb gyanús szállást kaptam. Ottlétem másnapjának délelőttjén egy feketekávé erejéig a presszóba tértem be, amikor váratlanul betoppant régi ismerősöm, Bulla szakaszvezető és egy társa. Nagy garral igazolta magát és előállított az őrszobára. Este bevittek Újvárosba és mivel Bulla - egyébként tökéletesen hazugon - azt közölte rólam, hogy „ellenforradalmi ismeretségem felújítására” érkeztem Mezősárosra, kerek hat napig tartottak egy ablaktalan lyukban. Szerencsére a folyamatban lévő bírósági ügyem nem tette lehetővé, hogy ugyanazon okból, amiért már elítéltek, egyúttal internáljanak is. így azzal a szóbeli útravalóval bocsátottak el, hogy többé ne tegyem a lábam az újvárosi járás területére. A dátumok ismét játszottak. A Legfelsőbb Bíróság 1958. december 10-én tárgyalta ügyemet. Pontosan két esztendővel azután, hogy a gépállomási üzemi gyűlésen elmondtam életem első és remélem utolsó nagy nyilvánosság előtti szónoklatát. A dr. Simor-tanács elé kerültem. A környezet itt már bíróságibb volt, mint a megyeszékhelyen. Állandó jellegű padsorok, magas bírói pulpitus, komoly, szinte szertartásos csönd. A három bíró egyike, az előadó bíró felolvasta ügyem lényegét. Unalomig ismertem, csak egyetlen lényeges passzus ragadta meg a figyelmemet: Bácskai Sándor vallomását nyilvánvaló személyes ellenszenve és elfogultsága miatt a bíróság nem vette figyelembe. Az ismertetés után a Legfőbb Ügyész képviselője kapott szót. Dr. Dobó már előzőleg közölte, hogy a Legfőbb Ügyészség unja a megyénkből rendszeresen érkező fellebbezések és ügyészi óvások tömegét. Arról is szállongott hír, hogy a Legfelsőbb Bíróság - börtönbeli tapasztalatok szerint - ciklikusan változó szigorúság és enyheségi hullámhegy-hullámvölgyeinek most épp a mélypontján van - nem túl szigorúak az ítéletek. így méltán számíthattam arra, hogy öt perc tanácskozás után döntenek. A fáma az ügyész esetében nem tévedett. Egy testes, nagydarab ember közölte, hogy:- A Legfőbb Ügyészség a megyei ügyészségnek súlyosbítást célzó óvását elejti, csupán az ítélet végrehajthatóságának kimondását kéri. Másszóval nem többet, mint, hogy üljek még fél esztendőt. (Folytatása következik.) A második otthon
