Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
1989. július 1. TOLNATAJ - 7 A hónap műtárgya Gácsi Mihály: Szent Ferenc prédikál a jószágoknak Szent Ferenc alakját szinte minden művész megformálta már. Vászonra festették, papírra rajzolták, fazekaskorongon alakítgatták kedves alakját, kőből faragták, esetleg bronzba öntötték, vagy rézbe metszették mint Gácsi Mihály. S, hogy miért? Nos, én úgy gondolom, hogy a legtöbb művész életútján elérkezik egy helyhez, ahol meg kell formáznia ezt az embert, aki maga volt a szeretet és az élő reneszánsz. Akinek segítségével újra és újra rájövünk, hogy ez a Föld nem a siralom völgye, csak hétköznapjaink bajában elfelejtkezünk mindarról a szépségről, amit ez a bolygó nyújt nekünk. Gácsi rézmetszete furcsa helyet foglal el a többi alkotása között, s erről a látogató is meggyőződhetett, mivel a Dombóvári Galériában e kiállítással párhuzamosan megtekinthetőek a Gácsi életmű legjelentősebb alkotásai a Dózsa-sorozat- tól, a Lovaghalál ördögön keresztül, a Magyarok bejöveteléig; a Dombóvári Könyvtárban pedig Garay Obsitosához készített színes linómetszetei fakasztják mosolyra a szemlélődőt. Gácsi életművében két jól elkülöníthető irányvonalat különböztethetünk meg. Az egyikbe kisalakú képei, ex librisei és néhány nagyobb rézmetszet tartozik. Vidám, bár gyakran groteszk humorú, ke- serédes művek ezek. A másik csoport képei már híjával vannak minden humornak. Kivétel nélkül nagyalakú réz- és linómetszetek, s a pusztulásról, az emberi ostobaság okozta tragédiáról szóinak egy olyan érzékeny művész lelke legmélyéről, aki határtalan felelősséget érzett az élet védelméért, hiszen annyira szeretett élni... A Szent Ferenc prédikál a jószágoknak című rézmetszet derűsen vidám, mint egy késő tavaszi erdei csatangolás, vagy mint reggel a mezők; ugyanakkor boldog megelégedettség és a révbe jutottak nyugalma sugárzik a képről. Szent Ferenc rájött az élet értelmére, és arra törekszik, hogy a szeretet, a bennünk lakó Isten jósága mozgassa ki világunkat, a Földet. Körülötte az állatok értő közössége hallgatja és jobban érti - érzi mint az emberek, akik az Igehirdető korcs bábuit hagyták csak az utolsó prédikátornak, miután kiirtották egymást. A művész képein „élő” állatok mind eljöttek, hogy hallgassák az embert, aki nem verte, ölte, kihasználta, hanem megértette őket és a világot. Itt van a fanyar humorú képek szomorú próbakutyája, az ex librisek kopasztott madarai, a Cégem reklámján sétáltatott eb és eljött a Magyarok bejövetelének lógó nyelvű méné is, elhozta feleségét és kisfiát, és most boldog megelégedéssel hallgatja az Igét, nem sejti még, hogy részese lesz majdan a „Fizikai kísérletnek”. De nem is kell félnie, a jövőre gondolnia, hiszen úgy tűnik, hogy ez a táj kívül esik téren és időn; a fa, amiben a szerzetes másodmagával él hatalmas, erős, egészséges és a Remete című metszet fájára emlékeztet, a fán igazi levelek nőnek, a távoli dombokat fű borítja, jobboldalt egy kis bokor leveleket hajt, mert jól tudja a természet parancsát: „Az Élet szent okokból élni akar”. A porban fürge kis gyík csusszan, a föld nemhogy lebetonozva nincs (mint a legtöbb Gácsi képen), hanem virágok nyílnak rajta, belőle. Ez a táj egyetlen Gácsi-kép tájára sem hasonlít, a boldog, a romlatlan középkort idézi, nem a Dózsa-sorozat szörnyűségeit, hanem az emberi kultúra ifjúkorát, ahogy Hegel besorolta az emberiség kultúrtörténetét; azt a korszakot, ahová a romantikától kezdődően művészek sora vágyódott vissza-el, talán maga Gácsi is, a művész, aki gyakran saját magát is odarajzolta számtalan derűs, vagy kevésbé derűs életképére, utcai jelenetére. A Próba című képen ő a vándorköszörűs és a borotváját a kutyán próbáló „kuncsaft”, de ott van a Magyarok bejövetelén, számtalan szilveszteri „üdvözlő- kártyáján”, sajátos ex librisein és a Cégem reklámján, ahol ő a kentaur és az őt meglovagoló cimbora, a boltjában ülő grafikus, sőt talán a padlásszobájában békésen pipázgató úr is. Vígkedélyű jelenlétét a borosde- mizson és a pohár jelzi Szent Ferencről szóló rézmetszetén és nem csodálkozik azon sem, ha Szent Ferenc, vagy szerzetestársa egy-egy míves zsebórát viselne láncon kámzsája valamely ráncában, hiszen tudom, hogy a művész szenvedélyesen gyűjtötte az órákat, s most, amikor ezeket a sorokat írom és Louis Armstrong Wonderful Worldjét hallgatom, mely Gácsi kedvenc dalai közé tartozott és arról szól, hogy milyen szép a világ; igen most is arra gondolok, hogy mit szólna Gácsi Mihály, ha élne még, milyen metszetekben gúnyolná ki kicsinyességünket, mindennapi kegyetlenkedéseinket, miképp vetítené vízióvá a - sajnos - már klasszikussá vált mondatot: „Emberiség, vigyázz!” Bár lehet, hogy mindez nem igaz. Lehet, hogy csak dörmögne valamit nekünk bölcsen, megnyugtatóan. KELEMEN ZOLTÁN Decsi Kiss János: Lepottyant a keretes idő (G.M. dombóvári emlékkiállítása után) Lepottyant a keretes idő súlya Elhalt a ketyegés Rajzolt élted ki felülmúlja Torkába harap a remegés Hat fehér oszlop tartja Piaf dalára vonuló néped A szemeket vakító rés marja Elhízott emlék újraéled Vereckétől Temesvár felé Fekete napok csontosán feszülnek Miket prófétálsz a jövő elé Halk üveg alatt szorosan ülnek Pusztulásba csikordul a lét Kóróvá száradnak az utolsó virágok Nem egyéb az élet a tét Holtodban is az embert vigyázod Szabadságot koldul egy arc Gácsi Mihály-Molnár Edit fotója Torzult jellem levegőt kiált Állatok közé békül a harc Közénk csaltad a lebegő halált Tojástükörben hajtom előtted fejem Világomba világod villan Eleven hittel szorítom helyem Mellettem szerelem szele illan. Gácsi Mihály grafikusművész halála után a Dombóvár Galéria rendezett elsőként emlékkiállítást. Most összeállítással tisztelgünk művészete, embersége előtt. Alkotásai július 30-ig Tengelicen, az oktatási központban tekinthetők meg. A prédikátor A zene Fizikai kísérlet Gácsi Mihály alkotásai
