Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

2 KÉPÚJSÁG 1989. június 2. Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítását célzó törvényjavaslatról - miután azt az előző nap nem bocsátották részletes vi­tára, és így átdolgozásra visszautalták az előterjesztőnek - most nem kellett dönte­ni. Ugyanakkor 9 ellenszavazat és 10 tar­tózkodás mellett a testület úgy döntött, hogy a kormány még az idén terjesszen be új vadgazdálkodásról és vadászatról szóló törvényjavaslatot a parlamentnek. Napirend szerint ezután az Orszá­ggyűlés KULCSÁR KÁLMÁN igazság­ügy-miniszter expozéját hallgatta meg a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatról, majd mivel hoz­zászólásra sem jelentkezett senki, az ex­pozét azonnal határozathozatal követte. A beterjesztett törvényjavaslatot az Or­szággyűlés egy tartózkodással elfogad­Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy tárgyilagosan szembe kell nézni a múlt fogyatékosságaival, hibáival - han­goztatta a többi közt a kormány elnöke. - Fel kell tárni az okokat, a szükséges kö­vetkeztetéseket le kell vonni és az okok ismeretében újra értékelhetők a történel­mi személyiségek is. Ezen a ponton érzé­kelek olyan törekvéseket is, amelyek a régi sebeket új sebek ejtésével kívánják begyógyítani. Ennek kellene egyszer vé­get vetnünk, mert a magyar társadalom­ban túl sokan hordoznak sérelmeket, he- ges vagy többször felszakadt sebeket. Az igazság feltárása mindig hosszú fo­lyamat. így lesz ez most is az 1956. októ­ber 23-án indult népfelkelés és Nagy Im­re szerepének értékelésében. Bizonyos tények talán már sohasem kerülnek nap­világra és szükséges az is, hogy az érin­tett szocialista országok mindegyike kész legyen velünk az együttműködésre ta. A népszavazásról és a népi kezdemé­nyezésről szóló törvényjavaslat előter­jesztője ugyancsak az igazságügy-mi­niszter volt. A népszavazásról és a népi kezdemé­nyezésről szóló törvényjavaslatot az Or­szággyűlés három tartózkodással elfo­gadta. A képviselők a módos ftó javasla­tokkal is egyetértettek. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetés­ről szóló 1988. évi XVII. törvény módosí­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervja­vaslatot nyújtott be. Horváth Lajos első­ként Németh Miklósnak, a kormány elnö­kének adta meg a szót. Németh Miklós a költségvetési tervja­vaslat ismertetése után szólt időszerű társadalmi-politikai kérdésekről is. a tények feltárásában, a történelmi forrá­sok felkutatásában. Ma már tudjuk: az ítélet az akkor érvényben lévő törvények szerint is jogsértő volt, s tartalmazott kon­cepciós elemeket. És ez nem is lehet másként, mert az ítéletet megalapozó po­litikai koncepciót nem csupán Magyaror­szág határain belül alakították ki. Nagy Imrét ugyan kivégezték, de az 1953-as Nagy Imre-kormányprogram több kezdeményezése lényegében meg­valósult. Annak szemlélete élt tovább az 1968-as reformban, a különböző reform- törekvésekben. Én azonban nem tudok Nagy Imréről beszélni Kádár János nevének említése nélkül. A két kiemelkedő politikus életút­ja, pályaíve ugyanis tragikusan össze­kapcsolódik. Ezt az összekapcsolódást több ponton sűrűn homály fedi, számos nyom kifelé vezet az országból, a kom­munista pártok akkori vezetése felé. Ma még tehát sok mindent nem tudunk. Az vi­szont biztos: az elmúlt harminc évet Kádár­korszakként tartja számon a magyar és a nemzetközi közvélemény. Ez a korszak - eredményeivel és fogyatékosságaival együtt - olyan reformokat is eredménye­zett, amelyek lehetőséget adnak egy bé­kés, rendezett modellváltásra napjainkban. A mi közös felelősségünk, hogy ezzel a le­hetőséggel élni tudjunk. A politikusok pályaíve rendszerint sajá­tosan alakul. Kádár Jánosé - mint első tit­káré - tragikusan indult, amelyet aztán fel­lendülés követett. Ez azután megtört, és el­húzódó válságba torkollott, ami még most is tart. Személyisége, történelmi szerepe tel­jes horizontú értékelés alapján kerül majd megállapodott helyre. Történelmi helyének kijelölésében a vádaskodás, a pillanatnyi politikai előnyszerzésnek alárendelt ítélke­zés nem játszhat szerepet. De térjünk vissza a közeli napokra, mikor az egész ország figyelme Nagy Imre és sorstársai temetése felé fordul. Engem, mint a kormány elnökét a vég­tisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezé­rel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunkjárulni ahhoz, hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Ebben a szellem­ben gondolkodnak az egyházak vezetői is, amint erről a tegnap velük folytatott megbe­szélésen is meggyőződhettem. A kormány megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Nagy Imre-per anyagainak tanulmányozása alapján a legfőbb ügyész a bűnügyben kifejthesse jogi álláspontját. Erre a közeljövőben - még a temetés előtt — sor kerül, amelynek nyomán megtörténhet a jogi és ezzel lényegében a politikai reha­bilitáció. Mindezek alapján úgy járulhatunk a ravatalukhoz, hogy fejünket a magyar kormány egykori miniszterelnöke, állammi­nisztere és hadügyminisztere előtt hajtjuk meg. És közben gondolnunk kell a koncep­ciós perek, a törvénytelenségek áldozatai­ra is. Politikai-jogi rehabilitálásuk együttes kötelességünk, ezért megfontolásra aján­lom az Országgyűlésnek egy, az ártatlan­ságukat kimondó törvény megalkotását. A kormány ilyen irányú törekvéseit és szándékát jól tükrözi a mostani üléssza­kunkon már elfogadott törvény, miszerint a jövőben politikai cselekményekért halál- büntetés nem szabható ki. A június végén kezdődő ülésszakon pedig előterjesztjük a Büntető Törvénykönyv államellenes bűn- cselekményekkel foglalkozó fejezeteinek megváltoztatását. Június 16-a legyen a ke­gyelet, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fo­gunk-e rá visszaemlékezni. Én hiszem, hogy így lesz! Csak rajtunk múlik, hogy az a korszak, amely 1956-ban nemzeti tragé­diával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett átme­net keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezés­re, s csak ily módon fordulhatunk a jelen és még inkább a jövő feladatai felé! - mondot­ta végezetül Németh Miklós. * A költségvetési vitában felszólalt LÉP FE­RENC (Tolna m., 5. vk.), a MÁV szertárfő- nök-helyettes is. Hangsúlyozta: az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hibája, hogy a gazdasági rendszerből azlrányítás kiiktatta a gazdasági kényszert, az érdekeltséget. A kis lépések taktikája a gazdaság átalakítá­sában nem vált be, ezért bebizonyosodott, hogy modellváltásra van szükség. A parlament ma a költségvetés vitájával folytatja munkáját. Helyreállt a rend (BUDAPESTI MUNKATÁRSUNKTÓL) Tegnap majdnem magára talált a parlament! Az első fordulóban megszavazta a Tisztelt Ház Séra János Komárom megyei képviselő javaslatát. A honatya még szerdán azt indítványozta, hogy külföldiek ne vehessenek termőföldet magyar honban. Úgy vélte, ez a magyar nép történelmi létbiztonságát kisebbítené. Tegnap Szűrös Mátyás ismertette, hogy a földtörvénytervezetnek ezzel a mó­dosításával sem a parlament jogi bizottsága, sem az illetékes miniszter nem ért egyet. Már ezzel a bejelentéssel veszni látszott Séra János kezdeményezése. Elő­zőleg ugyanis sorban vetettek el minden javaslatot, melyet 3 bizottság is, a minisz­ter is rossznak talált. És sorra fogadtak el minden indítványt, melyet a tárcavezető és a bizottság helyben hagyott. Miért épp Séra János indítványával történt volna másképp?... S lett csoda! A honatyák csekély többséggel ugyan, de a módosító indítványt fogadták el. Őszinte taps csattant az ódon falak közt. Am nem maradt sokáig ér­vényben a rendbontás! Pár perccel később egy szorgos „honatya” kiderítette, hogy a számokkal valami nincs rendben. Kifogása teljesen zavaros volt, ugyanis itt a közelmúltban hangsúlyozták a képviselőháziak, hogy nemcsak igennel, nem­mel szavazni, illetve tartózkodni lehet, hanem van még egy lehetőség: nem venni részt a szavazásban. Ez utóbbi ok miatt sokszor megeshet, hogy a voksok össze­ge egyik-másik szavazáskor nem azonos. Tegnap azonban elfeledkeztek erről. És megismételtették a szavazást. Talán mondani sem kell: a másodszori számláláskor már másképp lendültek a kezek a magasba. És - ahogy az a nagykönyvben meg van írva - elvetették Séra János ja­vaslatát. Aki televízión vagy rádión kísérte figyelemmel az eseményeket, az meg­tehette, hogy kikapcsolja a készüléket. Aki a helyszínen volt, az, sajnos, nem élhe­tett ezzel a lehetőséggel. Hanem csak csendben vehette tudomásul, hogy hely­reállt a rend. MOLNÁR PÁL A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen Pedagógiai pályázatok A tízezer forintos fődfjat nem adták ki Tegnap délelőtt az SZMT székházában István József, a megyei tanács általános elnökhelyettese adta át, a megyei műve­lődési osztály, a mégyei pedagógiai inté­zet, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Magyar Úttörők Szövetsége és a Peda­gógus Szakszervezet által meghirdetett megyei pedagógiai pályázat dijait. Hu­szonöt beküldött dolgozat közül 15-öt ju­talmazott a zsűri, de a tízezer forintos fő­dijat - nem lévén egyetlen, az ehhez szükséges szintet megütő értekezés sem - nem adták ki. I. díjat és a pedagógiai társaság kül- döndíját kapta Kurucz Rózsa, a szek­szárdi tanítóképző főiskola adjunktusa. II. díjat vehettek át Bajory Csabáné és Pesti Gyuláné, a szekszárdi I. Számú Ál­talános Iskola tanárai, Gálosi János, a paksi Vak Bottyán Gimnázium tanára, Kaszás Dezső, a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium tanára, Kutiné Adorján Gyöngyi, a bonyhádi Vörösmarty Általá­nos Iskola tanítója és Galli Andrásné, a bátaszéki általános iskola és a Szek- szárd városkörnyéki óvónői esztétikai munkaközösség szaktanácsadója. II. díjat és a Magyar Úttörők Szövetsé­ge Tolna Megyei Elnöksége küldöndiját kapta Nagy Sándor, a dombóvári Molnár György Általános Iskola tanára. III. díjas lett Kasza Anna, a simontor- nyai általános iskola szaktanácsadója, dr. Kolta László nyugalmazott bonyhádi szakfelügyelő, Pethő Jánosné, a decsi általános iskola tanára, Tarr Ágnes, a dombóvári 5. Számú Óvoda óvónője, va­lamint Vajnai János és a Puskin orosz szakos tanári munkaközösség (szek­szárdi Garay gimnázium). Önálló díjként a Pedagógusok Szak- szervezete Tolna Megyei Bizottságának különdíját kapta Hoffmann Ádámné, a paksi IV. Számú Általános Iskola tanára. ATolna Megyei Ifjúsági Szervezetek Szö­vetsége különdíját Nagy Sándorné, á' dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium ta­nára, valamint Vajnai János nyerték el. A Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizott­ságának különdíját Kovács Józsefné, dombóvári óvodavezetőnek (Dombóvár Városi Óvodai Igazgatóság) ítélték oda. A Művelődési Minisztérium megbízá­sából a fiatal nevelők országos pályáza­tán már sikerrel szerepelt három pálya­munka szerzője - Nagy Sándorné, Ku-, rucz Rózsa valamint dr. Horváth Béla, a szekszárdi tanítóképző főiskola oktatója - is jutalmat kapott tegnap. - esi ­A közélet hírei Az új választási törvénytervezet, il­letve a választások technikai lebo­nyolítása szerepelt annak a regioná­lis tanácskozásnak a napirendjén, melyet tegnap tartottak meg a ten- gelici oktatási központban. A részt­vevőket - a Dunántúl különböző me­gyéiből érkezett választásokat elő­készítő csoportokat - a Belügymi­nisztérium vezető munkatársai tájé­koztatták a tudnivalókról. * Az MSZMP Bonyhád Városi Bi­zottsága és az MDF Bonyhád Városi szervezetének kapcsolatteremtő beszélgetésére került sor a HNF székházában, 1989. május 30-án. A napirendi pontok között a kapcso­lattartás formáinak, valamint a köz­élet demokratizálásának lehetősége és városi feladatai szerepeltek. A fe­lek áttekintették a T. M.-i Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP T. M.-i Bi­zottsága által közösen elfogadott, céljaikat egyeztető 12 pontot. Kere­sik továbbá a lehetőséget egy helyi közéleti egyeztető fórum létrehozá­sának. MSZMP Bonyhád Városi Bizottsága MDF Bonyhád Városi Bizottsága Felhívás az MSZMP Felhívás az MSZMP Tolna megyei tágjaihoz Az MSZMP Tolna Megyej Bizottsága - mint arról beszámoltunk - legutóbbi ülé­sén saját programjáról, pontosabban an­nak tervezetéről is tárgyalt. Szükségesnek tartja a testület, hogy a pártélet megújításával valamint a soron következő képviselői és tanácstagi vá­lasztások előkészítésével kapcsolatos program a tagság, az alapszervezetek el­gondolásaira, akaratára épüljön. Ezt szolgálja a megyei bizottság fel­hívása is, amelyet a napokban vala­mennyi Tolna megyei MSZMP-tag kéz­hez kap. KedvesTIvtársak! A megyei pártértekezlet az alapszervezetek akaratából határozottan kezde­ményezte a párt tagságát foglalkoztató és elbizonytalanító sorskérdések meg­oldását. Társadalmunk gondjai súlyos teherként nehezednek a közösségekre, a családokra és az egyénekre. A magyar nép - benne a párt - tragédiákkal, meg­rázkódtatásokkal átszőtt történelme arra int valamennyiünket: napról napra megteremtett közmegegyezéssel biztosítsuk a jelenlegi társadalmi és gazdasá­gi problémák felszámolásának politikai feltételeit. Rajtunk múlik, hogy az MSZMP a jogos bírálatok és széthúzás ellenére to­vábbra is a társadalom legjelentősebb politikai ereje lesz-e. Meggyőződésünk, hogy ez a párt megújulva, többpártrendszerben is képes szolgálni és megvalósí­tani a jóléti, demokratikus és szociális igazságosság alapján működő társadal­mat. Nincsenek illúzióink - a jó szándékú bizakodás önmagában kevés a talpon maradáshoz. Olyan konkrét elképzelésekre, tettekre van szükség, amelyek kife­jezik az egyének, a társadalom jelentős részének érdekeit és a helyi önkormány­zatokat erősítik. A megyei pártbizottság arra törekszik, hogy az MSZMP valódi politikai pártként tisztességes, nyílt választási küzdelemben nyerje el minél több állam­polgár bizalmát. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha választási programja nem egy szűk pártvezetés elképzeléseire, hanem a tagság, az alapszervezetek elgondolásaira, akaratára épül. Kedves Elvtársak! Legyenek fogékonyak a helyi érdekek felismerésében és aktívak az érdekek egyeztetésében! Kérjük, alapszervezetük taggyűlésén fogalmazzák meg szű- kebb és tágabb környezetük - munkahelyük, lakóhelyük - gondjait, megoldá­suk módjait. Együttesen kialakított álláspontjukat juttassák el a helyi pártbizott­ságokhoz! így épüljön fel az MSZMP stratégiai és választási programja! A nemzet és az állampolgárok boldogulása a Magyar Szocialista Munkáspárt egyetlen tagja számára sem lehet közömbös. Cselekvő együttműködésre szólí­tunk fel, hívunk és várunk minden párttagot egy emberközpontú, szociális biztonságot nyújtó társadalom megvalósítására. Szekszárd, 1989. május MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből Nyílt levél Grósz Károly részére Tisztelt Főtitkár Elvtárs! Ezennel szíves tudomására hozzuk, hogy 1989. május 31-én megalakult az önálló, független Sajtószakszervezet, amely mintegy tízezer szervezett dolgo­zót képvisel. Tanácskozásunkon egyik központi kérdés volt a megyékben, az MSZMP irányítása alatt működő lapkiadó vállala­tok és megyei lapszerkesztőségek sorsa. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága már döntött erről szakszervezetünk (illetve jogelő­dünk: a Gutenberg Szakszervezeti Szö­vetség) megkérdezése, illetőleg tájékoz­tatása nélkül. Minthogy a szervezett dolgozók élet- és munkakörülményeinek változásában a szakszervezetnek kompetenciája van, kifejezzük értetlenségünket és tiltakozá­sunkat a döntéshozatal ilyen módja ellen. Igényeljük, hogy a döntést szívesked­jék a Sajtószakszervezet tudomására és nyilvánosságra hozni, mert ki akarjuk alakítani ezzel kapcsolatos állásfoglalá­sunkat. Ez alakuló kongresszusunk ha­tározott kívánsága. Tájékoztatására közöljük, hogy nyílt le­velünket továbbítottuk az Országos Saj­tószolgálathoz. Budapest, 1989. május 31. Tisztelettel: Berényi János Dr. Lepies György elnök titkár Tamásiban is megalakult a reformkor Május utolsó napján, a késő esti órákban hetven résztvevővel Tamá­siban is megalakult az MSZMP re­formköre. Az alakuló ülésen Jánosi György, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságá­nak első titkára tartott vitaindítót, amely felölelte a megyei pártbizott­ság programját, az MSZMP belső életének megújítását, valamint a kö­zelgő választásokra való felkészülés feladatait és lépéseit. Az első titkár, a jelen levő párttagok és a pártonkívüli érdeklődők között ezekben a kérdésekben élénk vita alakult ki, és nem egy választ a re­formkor tagjai a közös beszélgetés során egymásnak feleltek meg. Az alakuló ülésen vezetőséget még nem választottak, de állást fog­laltak a reformkor tevékenységével kapcsolatban. Feladatuknak tekintik a helyi politi­kai élet fellendítését, a párttagság és a politikai folyamatokért felelősséget érző pártonkivüliek összefogását, a párttagságot és a lakosságot érintő helyi gondok összegyűjtését, ezek gyors megváltoztatásának szorgal­mazását, továbbá az országos intéz­kedést igénylő kédések továbbítá­sát. További céljaik között szerepel még, hogy megismerkedjenek a me­gye más városaiban lévő reformkö­rök programjaival. A tamási reformkör rendezvényei­re minden érdeklődőt szívesen vár.

Next

/
Thumbnails
Contents