Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. május 10. 'imÉPÜJSÁG 3 „Miért dobáltak még kézigránátokat is?!” K. Papp József a mosonmagyaróvári tragédiáról Csak lenne mär illetékes... Le vagyunk mi... Lejárt volna a szép lányok kora ? Mintha ritkábban tűnnének föl fekete démonként vagy éppen alig valamibe öltözött butuska szőkeségként a televízió reklámműsoraiban. S ha már csábos mosolyból kevesebb van, akad helyette más. Egyik kedvenc „gyöngyszemem” a már hónapok óta látható, bizarr fejfödőt viselő három katona, akik hol ilyen, hol olyan szituációban bukkannak föl. Különösen a visszataszító füstös-ködös kocsmai verekedés ' közben csapnak (na, nem csupán egymás fejére) hatásos hírverést a ... Mi körül is? Úgy látszik - s ezt kimondottan gyönge szellemi képességeimnek tudom be -, hiába láttam már többször az említett műsort, csak a szörnyülködés maradt meg bennem, az nem, hogy mit is „reklámoznak” ilyen módon. Legújabb kedvencem esetében - nagyon figyeltem! - megjegyeztem, hogy mely cég is igyekezett belopni magát szívembe. A Videoton Computer Leányvállalat. Ők végre a lányokra is gondoltak: nem domborodó női bájakkal, hanem egy snájdig fiú segítségével igyekeznek eladni magukat. Hogy a fiatalember arckifejezése félreérthetetlenül pimasz és lekezelő? Istenem, nem lehet minden tökéletes, meg különben is: lehet, hogy ez manapság a menő. Ennél azonban sokkal fontosabb a tökéletes összhang. Az arckifejezéshez ugyanis pontosan passzol a fiú hanghordozása, mondanivalója és kifejezésmódja is. A számítógépeket gyártó, forgalmazó, szervizelő cégek - amelyeknek ugyan „se alkatrészük, se szen/izhálózatuk”, egyáltalán semmijük nincs a „legjobb" Videoton Computer Leányvállalattal szemben -nem tudom mit szólnak a véleményem szerint becsületsértéssel és hitelrontással messze fölérő reklámműsorhoz. A magam részéről, ha valaha is számítógép vásárlására adnám a fejemet, ezek után véletlenül sem választanék a magát ily találóan reklámozó cégtől, még akkor sem, ha náluk „nem ... be a kedves vevőt". S hogy miért döntenék a józan ész ellen? Semmit nem utálok jobban, mint amikor „leereszkednek” hozzám, s jóindulatú mosollyal fölszólítanak, hogy saját érdé- - kemben gondolkodjak. Attól meg kifejezetten dührohamot kapok, ha - bár csak jelképesen, bodros fürtjeim helyett egy fémesen csillogó valamit mutatva megsimogatják a buksi fejemet, és fölszólítanak, hogy használjam is azt, nyugodtan... Tízéves kor után ezt aligha fogadja bárki is szívesen. Tízéves kor alatt pedig kevesen vásárolnak komputert. -riVéres események, súlyos tragédia színhelye volt 1956. október 26-án és 27-én Mosonmagyaróvár. Hogy pontosan mi történt máig sem lehet tudni, több eseménynek csak a körvonalai tisztázottak. Október 26-án tüntető tömeg vonult a határőrség laktanyájához, amelyben vagy nyolc vagon lőszert is tároltak. Amikor a kerítést 30-50 méterre megközelítették, a határőrök tüzet nyitottak, kézigránátok robbantak. 106 tüntető halt meg, sok volt a sebesült. Aznap, illetve másnap meglincseltek három határőr tisztet. A zászlóaljparancsnok, Dudás István Csehszlovákiába távozott... Az indulatoktól mentes megítélés alapvető feltétele a tragédia körülményeinek hiteles feltárása. Az ezzel kapcsolatos érdemi munkát eddig csak a határőrség kezdte meg. A minap Zubek János alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának titkára, és Horváth István határőr alezredes, a pártbizottság munkatársa azért jött Szekszárdra, hogy K.- Milyen feltételek mellett lehet megszüntetni az orosztanitást, s ezek adottak-e a Tolna megyei iskolákban? - érdeklődtünk Sebestyénné Miklós Juliannától, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesétől.- A minisztérium tervezetében - melyet a közeljövőben közleményként is megjelentetnek - az áll, hogy egy idegen nyelv lesz a kötelező, és a nevelőtestület dönti el, melyik legyen ez. Akkor lehet az orosz helyett másikat választani, ha így Papp Józseftől, az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága nyugalmazott első titkárától újabb adatokat kapjon. A beszélgetésre, amelyek tartalmát - K. Papp József hozzájárulásával - alább közöljük, az MSZMPTolna Megyei Bizottsága székházában került sor.- Viszonylag új emberként -, akkor másfél éve érkeztem oda - a mező- gazdasági akadémia docense, a marxizmus-leninizmus tanszék vezetője és az akadémia párttitkára voltam - kezdte a válaszadást K. Papp József. - A budapesti események természetesen ott is éreztették a hatásukat. Próbáltuk nyugtatni a hallgatókat, több-kevesebb sikerrel. 26-án délelőtt éppen előadást tartottam, tulajdonképpen betegen - megfáztam -, amikor odaért a tüntető tömeg. Bekiabáltak, hívták az akadé- mistákat, csatlakozzanak hozzájuk. Mi, a tanárok egy része, hogy valamiképpen próbáljuk féken tartani az indulatokat, a diákjainkkal tartottunk. A városban már látszott, hogy egyre az orosz szakos tanárok nem maradnak munka nélkül, ha jól képzett - más nyelvszakos tanári oklevéllel vagy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők, esetleg az utóbbi megszerzésére vállalkozó - pedagógusokból van elegendő, valamint, ha a szülők írásban nyilatkoznak arról: vállalják a rizikót, hogy ha netán elköltöznek, gyermekük olyan iskolába kerülhet, ahol nem tanítják az általa már elkezdett nyelvet. Több igazgató is felhívott már bennünket emiatt, dilemmában vannak, hiszen csak olyan variációt ajánlhatnak fel a szülőknek - mégpedig napokon bejobban elszabadulnak a szenvedélyek, ezért hazamentem, és - mert mint mondottam, beteg voltam - lefeküdtem. Később mégis visszatértem az akadémiára, aztán megint hazamentem. Este letartóztattak, bevittek a munkahelyemre, ahol akkor már mindenfélét kiabáltak, ellenem is. Ott volt kiterítve a lövöldözésben meghalt egyik hallgató holtteste. Valaki azt üvöltötte, hogy „íme az áldozat, de hozzák már a gyilkost is”. Bezártak, néhány hallgatóval, meg talán másokkal, a pincébe. Pár napot ott töltöttem, aztán hazaengedtek. Kikötötték, hogy a lakásomon senkit nem fogadhatok. Mivel valaki mégis meglátogatott, ismét letartóztattak. Utána már csak a szovjetek bevonulása után szabadultam ki.- Tehát nem volt ott, amikor eldördült a sortűz? - hangzott az egyik kérdés.- Nem. Később Cseh Zsófia, az egyik munkatársam mondta, mint szemtanú, hogy nem volt tűzpa- rancs. lül -, ami végig is vihető. Hogy mennyiben adottak a feltételek, ahhoz elég any- nyit elmondanom, hogy a német nemzetiségi nyelvet tanítóknak is mindössze hatvan százaléka rendelkezik csak megfelelő képzettséggel. Mi segíteni kívánjuk az orosz szakosok átképzését, ki is küldtük már a körleveleket, de ahhoz, hogy a jelentkezőkből megfelelően felkészült nyelvtanárok legyenek, négy-öt évre lesz szükség.- A néhány héttel ezelőtti rendelkezés szerint még egyedi engedély kellett a változtatáshoz, s a középiskolákra még Egyébként az ’56 utáni években a legtöbb ügyet kivizsgálták, de azt, hogy adott-e valaki utasítást a tüzelésre, nem. A beszélgetés során még sok minden, a tárgyhoz szorosabban vagy csak közvetve tartozó kérdés, vélemény is elhangzott. így többek között az, hogy K. Papp József soha nem értette, miért kellett Nagy Imrét és társait kivégezni, ha már lőttek a határőrök - valószínűleg pánik következményeként - miért dobáltak még kézigránátokat is a tömegbe? Megbocsáthatatlan, hogy a parancsnok a tragédia után alakulatát elhagyva Csehszlovákiába ment... A határőrség főtisztjei hangsúlyozták, hogy ők nem vizsgálatot indítottak - a tárgyilagosság biztosítása miatt erre mások hivatottak -, mindössze az eseményeket szeretnénk megismerni és az összegyűjtött anyagot készséggel az illetékesek rendelkezésére bocsátják. Csak lenne már illetékesmindig ez vonatkozik. Kért ilyent valamelyik intézmény a megyében?- A bonyhádi II. Számú Általános Iskola és a bátaszéki gimnázium, illetve az 505-ös szakmunkásképző, ahol a technikus osztályokban úgy szeretnék megoldani a némettanárhiányt, hogy elsőben és másodikban a két nyelvre járó óraszámban csak oroszt tanítanának, harmadik-negyedikben pedig csak németet. Igényüket továbbítottuk a minisztériumnak. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium pedig már meg is kapta a hozzájárulást más nyelvekre. - esi GYURICZA MIHÁLY Az iskolák többségében egyelőre marad az orosz nyelv A dombóvári gimnázium már megkapta az engedélyt (Folytatás az 1. oldalról.) Közgyűlés után Partnereket vár a Magyar Népfőiskolái Társaság (Folytatás az 1. oldalról.) A budapesti közgyűlésen Huszár István, a HNF főtitkára kifejtette: a mai reformszellemű időszakra is jellemző, hogy gyakran nem beszéljük meg az adott témát, amiért összejöttünk, csak beszélünk róla. Nem könnyű eligazodni mai társadajmi valóságunkban - mondta a főtitkár. - Új és új platformokról olvashatunk naponta, s nem szenvedünk fórumhiányban sem az utóbbi években. Ám a magyar valóság igényes elemzése nélkül nehéz a kiutat meghatározni. Csak tüneti terápia lesz, amit alkalmazunk, s a látszatkezelés nem olyan hatásos, mint a valódi. Társadalmi válságidőszakunkban a folyamatok egyre differenciálódnak, a régi modell nem reformálható meg. Egy új politikai intézményrendszerbe kell ágyazni a reformot, s ehhez kell a politikai közmegegyezés, nemzeti tárgyalások, összefogás - reméljük e folyamatnak hamarosan látható jelei is lesznek (nemcsak a széthúzásnak). A politikai érdekegyeztető tárgyaláson nem lehet figyelmen kívül hagyni a két oldalra be nem sorolható erőket. Azokat, akik egyik oldalra sem akarnak állni, voksolni. Jó, hogy minden szervezet a drámai körülmények elkerülése mellett kötelezte el magát - jegyzete meg Huszár István - s az is pozitívum, hogy az utóbbi időkben megnőtt az érdeklődés a közügyek iránt. Ám nincs olyan szociológiai felmérés a birtokunkban, amely megmutatná, milyen tömegeket érintett meg a társadalmi folyamatok felgyorsulása, változásai. Nem tudjuk, hogy valóban eljutottak-e ezek a nép nagy tömegeihez. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy létezik egy hallgatag többség, melyet valószínűleg idegesít a mai politikai kavalkád. A népfőiskolái mozgalom célja, hogy tömegeket neveljen közéletiségre, azzal a szándékkal, hogy értsék a magyar valóságot A politikai kultúra magasabb szintjére jutva, a közösséggé válás egy fejlesztett fokán nevelődjenek nemzedékek, akik hazafiakká válva a társadalom formálói lesznek, azért felelősséget is éreznek. A népfőiskola - hagyományaihoz híven - társadalmi erőt tud adni, s e célját segítve érdemi, eszmei együttműködésre kész vele a népfront is - fejezte be felszólalását Huszár István. Tóth János, a társaság titkára az önazonosság keresés, az arculatkialakítás problémáját vázolta. A népfőiskolái mozgalom az évtized elején a népfronthoz kapcsolódó szervezetként indult, s 1988. november 21 -én lett önálló jogi személy. Nem csúcsszerv, hanem keret, a sokféle irányzat közös fóruma. Nem reprezentatív emlékbizottság, hanem a jövő. felé forduló aktív munkaszervezet kíván lenni. Társadalmi hatókörében a vezetők, az értelmiségiek mellett tagjai sorában jelentős szerep jut a munkásoknak, parasztoknak, iparosoknak, vállalkozóknak - minden dolgozó rétegnek. Nemzetközi célja, hogy a több évszázados közös európai kulturális örökségre támaszkodva minél teljesebbé tegye az eszmék szabad áramlását, formálja az európai közösségtudatot. A közeljövő eseménye a július 1 -3. között megrendezendő népfőiskolái biennálé Sárospatakon, melyre külföldi szakembereket is meghívtak. Ez év októberében pedig nemzetközi szimpóziumot szerveznek A társadalmi-kulturális öntevékenység címmel. A jövőben szeretnék, ha tovább differenciálódna a profil: ifjúsági, farmer, egyházi népfőiskolái csoportok életrehívá- sával, kölcsönös egyéni és csoportos látogatásokkal, konzultációkkal. A népfőiskolái mozgalom jelenleg még nem rendelkezik megfelelő bentlakásos szálláslehetőséggel és kellő anyagi erővel. Rövidesen azonban lehetőség nyílik arra, hogy Ádándon egy régi kastélyépület átalakításával nemzetközi kurzusokat is lehetővé tevő állandó népfőiskola jöjjön létre. Tervezik, hogy létrehozzák az Európai Ház hálózat sajátos kelet-európai megfelelőjét. A Magyar Népfőiskolái Társaság várja a partnerek, leendő tagok jelentkezését. Belépési nyilatkozat, az Országos Közművelődési Központtól kérhető (1251 Budapest, Ff: 33.) CSEFKÓ JUDIT Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 36. Visszamentünk. Most, ha lehet még kevesebbet beszéltünk, mint jövet. Kivörösödött arcom, a visszafojtott indulattól könnyfátyolos szemem aligha kelthette azt a benyomást az utcai járókelőkben, hogy holmi baráti beszélgetésről jövünk. Már a községi kútnál jártunk, amikor hórihorgas kísérőm váratlanul kibökött egy bókot. Szó szerint idézem;- Hallja, maga faszább gyerek, mint gondoltam volna! Nem tudom mire számított, talán arra, hogy sikongatni kezdek? A százkét gumibotütés utolsó nyoma mindenesetre csak ötven nappal később tűnt el a testemről, miután a tusfeketétől, az opálos zöldön át a halvány cinóberig mindenféle színt játszott. Az emlékezetemből máig sem. Kék foltjaim csak rövid időre keltettek feltűnést a zárkában. A verés akkoriban mindennapos volt, bár az őslakók szerint csak egy új periódus kezdetét jelentette. Állítólag a mi érkezésünk előtt hosszú időn át senkihez nem nyúltak egy ujjal sem, ami szintén egy hosszú „verekedős” korszak lezárása volt. A régiek általában név szerint ismerték a helybeli nyomozókat és tiszteket, így a személyleírás alapján rövid idő alatt sikerült azonosítanom kihallgatóimat. A hullámoshajú azonban ismeretlen volt. Egyesek úgy vélték, hogy egy régóta működő „repülő bizottság” tagja, akinek társaival együtt nincs más feladata, mint hogy rendőrségről rendőrségre autózva megpuhítsa az éppen benn lévő letartóztatottakat. Ami természetesen nem azt jelentette, mintha a bádonyiak restek lettek volna hozzányúlni valakihez. Géza hadnagy híres volt kemény kezéről, a kisreingár Tóth Gyula pedig Sánta Dezsőnek - egy sárporodi parasztembernek - olyan pofont adott, hogy az fél fülére hosszú időre elveszítette a hallását. Andris Ferenc hozzám hasonló foltokkal tért vissza a kihallgatásról, egy kálmáncsai vörösképű legényt pedig szabadulása előtt úgy megvertek, hogy beszélni se tudott, csak sírni. Ez utóbbin a mérgüket tölthették ki, mert a leggorombább eszközökkel se lehetett kiszedni belőle, hogy hová dugta azt a pisztolyt, melynek rejtegetésével vádolták. Mindez vidéken történt, egy meglehetősen jelentéktelen, kis járási székhelyen. A járás területén, Újvárost is beleértve, összesen nem történt annyi 1956 októberében, mint Budapest egy kerületében. így rossz volt rágondolni, hogy a fővárosi börtönökben milyen élet folyhat. Hónapokkal később érdeklődéssel hallottam, hogy ott viszonylag sokkal enyhébben bántak a letartóztatottakkal, mint falun. Ebben közrejátszhatott az is, hogy Budapest jobban a világ szeme előtt, ugyanakkor a kormány közelében volt, míg nálunk a helyi basák és bégek kellően kiélhették ösztöneiket. Az sincs kizárva azonban, hogy azért akarták a rémület igájába hajtani a vidéket, mert az itteni megmozdulásoktól legalább annyira féltek, mint a pestiektől. Nekünk mindenesetre édeskevés közünk volt az úgynevezett MUK-hoz, ami kötve hiszem, hogy nagy veszedelmet, vagy fenyegetést jelentett volna az állam részére. ‘A verések és kihallgatások izgalmai ellenére se éltünk zárkáinkban örökös izgalomban. Nehéz lenne ma már folyamatosan elmesélni minden emlékemet, ezenkívül pedig unalmas és így felesleges is. Legfőbb beszédtémánk természetesen kinek-kinek az „ügye” volt. Ha ezt kimerítettük, akkor a legváltozatosabb témák kerültek sorra. Andris katonakori élményeiből adott elő, színesen és kifogyhatatlanul. Beszéltünk a nőkről, a gazdálkodásról, a világpolitikáról, nagyjából mindenről, ami alkalmasnak kínálkozott az idő elütésére. (Folytatása következik)
