Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. június 9. Képújság 3 Péter-Pálkor: országos aratósztrájk? „Végső elkeseredésünkben csak sztrájkolni tudunk” A gazdálkodással senki nem foglalkozik (Folytatás az 1. oldalról.) Tolna megyében eddig 26 mezőgazdasági szövetkezet csatlakozott a felhíváshoz, köztük a bátaszéki Búzakalász Tsz is. Miért döntöttek a demonstráció mellett? - kérdeztük Izsák Gyulától a téesz elnökétől, aki a Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségé­nek az elnöke is egyben.- Olyan tűrhetetlen helyzetbe került a me­zőgazdaság, hogy a téeszek ma az ellehetet­lenülés szélén állnak. Ezen mindenképpen változtatni kell. De kétségbeejtő az is, hogy a kormány egyszerűen nem hajlandó foglalkoz­ni a mezőgazdaság helyzetével. Nemrégiben a TOT-konferencián ott volt a miniszterelnök, végighallgatta milyen gondokkal, problémák­kal küszködik az ágazat, ezt követően a téeszek megbízásából nagyon kemény han­gú, de korrekt levelet Irt a TOT elnöke, Szabó István a miniszterelnöknek, amire mind a mai napig nem érkezett válasz. Egyszerűen nem értjük, hogy miért nem foglalkoznak az ága­zattal, amely Magyarország élelmiszerterme­lésének a hetven százalékát adja.- Mi lehet ennek az enyhén szólva érdekte­lenségnek az oka?- Szerintem az, hogy el vannak foglalva bel­ső politikai hatalmi harcokkal, és itt a gazdál­kodással senki nem foglalkozik. Amig ez a po­litikai harc tart, addig a gazdaság teljesen leül és tönkremegy.- A sztrájkot már az elmúlt hónapban meg­hirdették, amivel kapcsolatban az egyik inter­júban a mezőgazdasági miniszter egyszerűen tudomásul vette, hogy sztrájk lesz...- Nagyon kétélű a dolog, hisz önmagában nem a sztrájk a cél, tudniillik nem demonstrálni szeretnének az üzemek, hanem eredményeket elérni. Életveszélyes játék a felvásárlási árak nö­vekedése, hisz ez érinti az élelmiszereket is, s egyszer majd úgy üt vissza a mezőgazdasági ter­melésre, hogy nem lesz fizetőképes kereslet a termékeinkre, s szűkítenünk kell a termelést. Nem ez az egyedüli üdvözítő eljárás. Lehetne be­szélni arról is, hogy adókedvezményeket kap­nánk kisebb lenne a kamatláb, s meg kellene ál­lítani az inpout (a ráfordítás) árak hihetetlen mér­vű növekedését. Ezek legalább hoznának a me­zőgazdaság konyhájára. Hangsúlyozom: a sztrájk nem önmagáért való, s ha mást nem, any- nyit jó lenne elérni, hogy üljön már le végre egy­szer a kormány az ágazattal, s legalább a gond­jait, a problémáit hallgassa meg.- Erre semmiféle fogadókészség nem mu­tatkozott az utóbbi időben?- Az égvilágon semmi. A múlt héten talál­koztam a TOT főtitkárával, akkor még semmi­féle reakció nem mutatkozott a kormány ré­széről. Hát, hogy mondjam? Végső elkeseredé­sünkben nem tudunk mást tenni, mint sztrájkolni. „A paraszt nem szokott sztrájkolni”- A földműves embertől - néhány, az agrártör­ténelemben nevezetes sztrájktól eltekintve - ide­gen ez a fogalom, inkább békességgel dolgozik, mintsem veszni hagyja a termést.- A parasztember valóban nem szokott sztráj­kolni, nem isteheti, hisz a kukoricát elvetni három héttel később, mint ahogy aztavetés ideje diktál­ja, nemigen illik. Nem is arról van most sem szó, hogy Péter-Pálkor nem dolgozunk, hanem fel akarjuk hívni az országos vezetés figyelmét ma­gunkra. Tehát reggel hat órától kilenc, vagy tíz óráig kivonulunk az utakra, aminek az lesz a kö­vetkezménye, hogy teljesen lebénul a közleke­dés. Leáll a kamionforgalom, nem tudnak eljutni a betegekhez a mentők, a tűzhöz a tűzoltók, s rengeteg sofőr lesz bosszús. Vegyék végre ész­re, hogy tavaly ötszáz termelőszövetkezet már tönkrement. Ha így marad a helyzet, újabb két­száz téesz kerül a tönk szélére. A kormány és a legfelsőbb vezetés olyan kényszerpályára tette a mezőgazdaságot, hogy nem tud mást tenni, mint tüntetni.- Eddig több mint ezer téesz csatlakozott a fel­híváshoz, ami már nem csupán egyfajta jelzés...- Az biztos, hogy nagyon kemény erőpróbája lesz a mozgalomnak, lévén, hogy mióta léteznek mezőgazdasági szövetkezetek, még nem sztráj­koltunk. Ha viszont nem sikerül tisztességesen meg­szervezni, újabb hosszú évekre nem foglalkoz­nak az ágazattal.- A mezőgazdasági miniszter, Hütter Csaba úgy véli, hogy a felvásárlási árak emelkedését nem lehet az egész élelmiszeripari ágazaton „vé­giggörgetni”.- Ez természetes. De akkor hadd tegyek fel én is egy kérdést. A napról napra emelkedő inpout árakat hogy lehet begyűrüztetni a mezőgazda­ságba? Állítsák meg az ipari termékek árának az emelkedését, és akkor egészen más lesz a hely­zet.- Mennyire „gazdaságos” ma gabonát ter­melni?- Mig öt évvel ezelőtt egy ötven-ötvenkét má­zsás búzatermés haszna egy hektárra vetítve elérte a 6500 forintot, az elmúlt évben 6,7 tonnás átlagtermésnél nem értük el a 6 ezer forintos jö­vedelmet. Mit lehet ilyenkor tenni? A gondjainkat évek óta csak szajkózzuk, de senki nem törődik velünk. •- Várható, hogy a mezőgazdasági kormány­zat, tudva azt, hogy Péter-Pálkor mire készülnek az üzemek, valamiféle lépést tesz?- Nem tudjuk, hogyan reagál a kormány a fel­hívásra, hajlandó-e egyáltalán leülni az érdek- képviseletekkel, a téeszekkel, s ennek a tárgya­lásnak mi lesz a végeredménye. Annak örülnénk, ha tisztességes, becsületes, kompromisszumos megoldásra jutnánk, s nem kellene Péter-Pálkor kivonulnunk traktorokkal, kombájnokkal az or­szágutakra... De mi van akkor, ha Peter-Pál nap­ján nem dolgozunk, és másnap elveri a jég a ha­tárt? D. VARGA MARTA Nyugalom helyett... Bogyiszlói vita I Büdös a birkaürülék j A Bogyiszló melletti Duna-parton, a révnél, a töltésen belüli ártéren horgász­tanyák, hétvégi házak vannak, csakúgy, mint a Duna árterének más részein is. Ezeket az épületeket régen, engedély nélkül emelték. A terület - kivéve a töltést és hullámteret - a helyi termelőszövetke­zet tulajdona. A tanyákra ideiglenes fennmaradási engedélyt adtak ki és a birtokolt területért cserébe bérleti díjat fizetnek - évi 500 fo­rintot - a téesznek. A természet, a nagy folyó szépsége, a csend és nyugalom ideális pihenési le­hetőséget biztosíthatna, ha nefri zavarná már jó ideje egy vitás kérdés a hangula­tot. Maga a töltés nem a téesz, hanem vízügyi igazgatóság kezelésében van, a füves töltésoldal hasznosítására, birkale­geltetés céljára tőlük bérli a téesz. Évek óta a horgásztanyák melletti területen éj­szakáztatják az állatokat és nap mint nap innét tereli a juhász a töltésoldalra legelni őket. A sok ürülék nyáron - különösen, ha esik egy kis eső - erős bűzt áraszt, zavar­ja az ide pihenni érkezőket. Az ő vélemé­nyük szerint a Duna-ártér Bogyiszló mel­letti szakaszán számtalan más alkalmas hely is lenne a juhok éjszakai pihenésé­re, ám a téesz indokolatlanul ragaszko­dik a jelenlegi területhez. Ha már a téesz bérleti dijat fizettet velük azért a mező­gazdaságilag egyéként nem hasznosít­ható területért, akkor annyit megtehetne, hogy figyelembe veszi panaszukat. Baka József, a téesz elnöke azonban más vé­leményen van, mereven ragaszkodik a jelenlegi éjszakáztató helyhez, mondván, hogy nincs más alkalmas terület a kör­nyéken. Nem nagy ügy, 30 tanyát, talán száz embert érint, de ha ilyen kis ügyekben sem tudjuk vitás kérdéseinket rendezni, akkor a nagyobbakban még nehezebb lesz. Egy kis odafigyelés, a másik fél meg­hallgatása és véleményének figyelembe­vétele megoldhatna ilyen elmérgesedő ellentéteket, amelyek mindannyiunk köz­érzetét rontják.- áa ­FELHÍVÁS 1. / A Gabonatröszt számoljon el arről, hogy az elmúlt 5 év­bSn évenként hova, mennyiért, milyen nyereséggel érté­kesítette a termelők gabonáját! 2. / Hozzák nyilvánosságra, hogy a 4,- Ft/kg körüli gaboná­ból hogyan lesz 14-15 Ft-os kenyér és 25 Ft körüli sütő­ipari termék"! 3. / A kormány a gabonavertik eszközeit térítésmentesen, vagy részletre fizethető minimális térítés ellenében véglege­sen adja át a gabonatermelő üzemeknek! 4. / Az 1989. évi gabonafelvásárlási árakat a termelési költ­ségek és a világpiaci ár függvényében a jelenlegi centrum­ár felett (minimálisan 30 % mértékben) emeljék! 5. / A gabonát felhasználó ágazatok felvásárlási ára mindenkor kövesse a gabonaárakat! 6. / Az áll'am garantálja a gabona felvásárlásához szükséges tökét, legalább 3 évig kedvezményezett hitelfeltételek mellett! 7. / A gabonaexport élvezze az európai átlag gabona szubvenció mértékét. Kerüljön le a gabona a kivételi listáról! Való­suljon meg a gabona szabad exportja a termelők alanyi jogán! 0 . 8. / A Kormány a Gabonatrösztöt számolja fel 1989. október 31-ig! 9. / Egységes elvek alapján alakuljanak meg a megyei gabonater­melő, feldolgozó, értékesítő gazdasági társaságok; válasz­tott vezetéssel, saját tőke befektetése nélkül, egyenlő szavazati joggal! 10./ Amennyiben a termelők ezen jogos követeléseinek a kormány nem tesz eleget, a javaslatok megtárgyalása céljából nem ül tárgyalóasztalhoz a termelők által delegált érdekképvi­selettel, abban az esetben 1989. június 29-én - Péter,Pál napján ­az üzemek betakarító gépeikkel felvonulnak az országos fö- és mellékűtvonalakra, demonstrálva ezzel, hogy a további elvonást nem képesek és nem hajlandók elviselni, ezzel egy­idejűleg 1989. őszén a gabona vetésterületet számottevően csökkentik! A termelő gazdaság neve, székhelye: ________________________________ K elt:................................................................... P.H. a gazdaság vezetése'nevében MAVAD uram, ha szolgád nincsen Fácánneveléssel összefüggő tanácskozást tartott a Mavad Rt. szekszárdi irodája. A megyében működő 35, területtel rendelkező vadásztársaságból 28 küldte el képvise­lőit a tapasztalatcserére. A Gemenc Szálló tanácstermében két előadás hangzott el. Nagy István: A fácántenyésztés időszerű kérdései és dr. Sztojkov Vladov: A fácánte­nyésztéssel kapcsolatos állategészségügyi kérdések. Ezután a konzultációkra került sor. A Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Részvénytársaságnak április 17-e óta működik önálló irodája a Hotel Gemencben. Ezt a mostani rendezvényt nem egyszeri eseménynek szánták. Negyedévenként szeretnének összehívni hasonló fórumokat más-más vadfajokkal kapcsolatos szakmai kérdések megtárgyalására. Cél, hogy a fá­cánnevelésben, az utónevelésben, illetve a többi vadfaj tenyésztésében, nevelésében is szakmai segítséget adjanak az érdeklődőknek. Véleménycsere alakulhasson ki el­méleti és gyakorlati szakemberek között, közelebb kerüljenek egymáshoz a vadász- társaságok és a tenyésztők. A helyi iroda vezetője, Éppel János azt is elmondta, hogy még ebben az évben va­dászklubot hoznak létre, a Hotel Gemenc, a Mavosz és a Mavad Rt. részvételével. Fele­lősséget éreznek a vadgazdálkodásért, hisz ők végezték a munkát, ők alakították ki, ők gondozták a jelenlegi állományt. Maguknak mondhatnak köszönetét a munkáért is, az eredményekért is.- W­Fűtés-távkápcsolás Délnyugat-Angliában a brit rádiónak (BBC) mind a négy csatornáján továbbít­ható olyan sajátos jelnek a kisugárzását rendszeresítették, amellyel például be­kapcsoltatható az egyedülálló, magate­hetetlen öregek lakásának legalább egy szobájában a hőtárolós kályha. Ezáltal a hidegre különösen érzékeny idős embe­rek megmenekülhetnek attól, hogy túlsá­gosan lehűljenek. Azt, hogy a külső hő­mérséklet mikor teszi szükségessé a kály,- hák be-, illetőleg kikapcsolódását, a helyi villamos társaság jelzi az ország áramszol­gáltató központjának, s az kéri fel a BBC közép-angliai droitwichi adóállomását a jel kibocsátására. A rádió-távkapcsoló fogja, parányi tárában rögzíti, s annak megfele­lően kapcsolja be, illetőleg ki a fűtőkészülé­keket. Tervezik, hogy ezt a rendszert egész Nagy-Britanniára kiterjesztik. Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 35. Már éppen engedelmeskedni készültem, amikor nyílt az ajtó és belépett a bekötözött kezű, alacsony, göndör hajú civil. Ké­sőbb úgy értesültem, hogy rendőrszázados volt. Ellentétben ed­digi kihallgatóm nem sok szenvedélyességet eláruló hangjával, ez valóságos hiúzként ugrott nekem és ezt károgta:- Ááááá! MŰK? Ismét egy MUK-os, kiskomám? Akkor már tudtam, hogy a MŰK, a „Márciusban Újra Kezd­jük” rövidítése. A sors iróniája, hogy ezt a nagyjelentőségű­nek kikiáltott rövidítést először a börtönben hallottam és je­lentését is ott ismertem meg. Akkor persze nem tartottam szükségesnek, hogy jólértesültségemet fitogtassam.- Nem értem, kérem... - mondtam halkan.- Nem érted? Majd én megmagyarázom! Tartsd ki a tenye­redet! Kitartottam és egy villanásnyi időre eszembe jutott, hogy utoljára Makai tanár úr sózott a tenyerembe, boldogult gim­nazista koromban. Igaz, hogy ő vonalzóval és nem gumibot­tal.- Ez a MŰK! Ez!... Ez!... és ez! - visította és minden „ez”-nél teljes erővel a tenyeremre csapott. Az ütés nem fájt. Mint később megbizonyosodtam róla, en­nek a szerszámnak vastagabb hús és izomfelület kell, hogy eredményesen hasson.- A másikat is! - förmedt rám és míg én ezúttal a bal tenye­remet nyújtottam engedelmesen iskolás módjára, folytatta - MŰK, mi? MŰK? Márciusban újra kezdjük? Az kellene? Valósággal hisztérikus rohamot kapott:- Hát én majd megmondom, hogy mi a MŰK! „Minden uszí- tónak kötelet!” Befejezésül még négyszer-ötször a nyakszirtemre sózott és egyet a vállamra is. Bekecsemből azonban olyan porfelhő szállt föl, hogy az egyik társa rászólt:- Ne a vállát, hiszen megfulladunk a portól! Mi vagy te? Patyolat? Valóban nem volt Patyolát, ezért újra csizmafogást vezé­nyelt. A lábamra zuhogó ütések már fájtak. A csizmanadrág fe­szült, a csizma nem kevésbé és nem volt nehéz kitalálni, hogy negyed óra múlva beledagad a lábam. Ezt ő is jól sejthette, mert noha bal kézzel, de teljes erővel ütött. Összeszorítottam a fogamat, a fejemben zakatolt a vér és láttam, amint a lábam alatti futószőnyegre apró cseppekben hull a verejtékem. Nem a verejtékcsöppeket számoltam, hanem az ütéseket. Ez is hozzásegített ahhoz, hogy ne nyissam ki a számat, ami feltét­lenül gyönyörűséget szerzett volna kínzóimnak, hiszen még egy félkegyelmű előtt is nyilvánvaló volt, hogy az ilyesfajta kihallgatásnak csak a megfélemlítés, a megalázás a célja. Ennek a gyönyörűségnek azonban híjával maradtak. A rúgá­sokat nem számolva, melyekkel időnként a hullámoshajú szórakozott, pontosan a százkettedik gumibotütés után en­gedték meg, hogy felegyenesedjek. Egy pillanatra megtánto- rodtam. Lehet, hogy a hirtelen helyrebillent vérkeringés hatá­sára, de az sincs kizárva, hogy a körülöttem lévő arcok láttán. A bekötött kezű százados vastag ajka szétnyílt, szeme csillo­gott az örömtől. Velem szemben Gémes kipirult pofával, vi­gyorogva nézett, olyasformán, mint aki egy lenyűgöző színi előadásban gyönyörködik. Rajkó hadnagy vastag, virsli ujjait tördelve változatlanul az asztalánál ült, míg a hullámoshajú épp arcvonásait igyekezett rendbe hozni. A szédülés azon­ban csak egy pillanatig tartott, összeszedtem magam és a folytatást várva, vörösen, ziháló lélegzettel álltam. Ezúttal az egyenruhás hadnagy szólalt meg:- Gondolom, ennyi elég! Most visszamegy a börtönbe és elmélkedik. Töprenghet egy. hetet, kettőt, akár két hónapot is, nekem mindegy. Majd ha rájön, hogy mire vagyunk kíván­csiak, akkor szól... Idővel esetleg mi is szólunk. Nekünk azon­ban van időnk, ráérünk. Elmehet! A hullámoshajú még egy pillanatra megállított:- Várjon csak! Milyen viszonyban volt maga a gépállomási dolgozókkal? Nyugodt lélekkel válaszolhattam:- Jóban! Gúnyos mosoly futott végi az arcán:- De a Bácskai azért gazember, ugye? Nagyjából ez volt az egyetlen rendes hanghordozással adott feleletem az egész, körülbelül háromnegyed órás ki­hallgatás alatt:- Az! Intett Gémesnek:- Vigye vissza a letartóztatottat! (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents