Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1. ^EPÜJSÄG 5 Tisztuló erővonalak Szavazott az ad hoc falugyűlés Nem szakad el Bonyhádvarasd Illés Lőrinc bízik a vezetőségben (Folytatás az 1. oldalról.) Mérettessenek hát meg a tanácstagok, döntsön a nép. Lemondjanak-e az egykor megválasztottak, s járjon-e külön utakon az ötszáznegyven lelkes község? Valljon színt mindenki, ne névtelenül, mint múltkor az újságban, s derüljön fény arra is: egy ember szorgalmazza igazán, vagy többen is a válás mellett kardoskodnak.- A végzett munkáról szóló számadás ezúttal elmarad, a tanácstagi beszámolókon ezt már megtettük, hallhatta, aki itt volt - mondta bevezetőjében Csopaki Gáspár elöljáró, de vázlatosan azért érintetté a járdaépítés, művelődésiház-felújí- tás, lámpatestek elhelyezése, önkéntes szemétszállítás ügyében hozott intézkedéseiket.- Két tanácselnök van ebben a faluban, hogy a Lakatos Ferenc vezette végig az újságírókat? - kérdezte az elsőként hozzászóló Lovász Pál, akihez eztán Illés Lőrinc csatlakozott, nem kevés indulattal. Felháborodva kérte számon: a télen miért nem jöttek ki, az újságtól, amikor a most csúnyán megrágalmazott Lendvai tanár nénit le kellett volna fényképezni? Négy kismalacot szoptatott...- Bíróságra is mehetne Lendvainé az ellen, aki megvádolta, hogy képzetlen - kiáltotta erre egy asszony valahonnan az első sorokból, Illés Lőrinc így folytatta:- Izzad, szenved az elöljáróság a faluért, főleg a Csopaki Gazsi. Mindenki egyetért. Ellene senki. Hatan tartózkodnak. Az eredményt kitörő taps fogadja. Aztán a szociális segélyek kerülnek terítékre. A vezetőség álláspontja, hogy nem kell megalázni a rászorultakat azzal, hogy nevüket kifüggesztik, de a tanácsnál bárki megtudhatja, ki miért kapott. Szomszédom oldalba bök, borízű baritonján figyelmeztet: - Azt is beleírhatja, hogy aki egész nap a kocsmában ül, az ne is kapjon segélyt. A tanácstagokkal nem volt probléma - veti közbe Kiág Ferenc. Egy kalapját szorongató idősebb falubeli hozzáteszi:- Eddig jók voltak, ezután is jók lesznek. Megint minden kéz a magasban, most tartózkodás sincs. Helyette taps. Csopaki Gáspár megköszöni a bizalmat, s egyúttal visszautasítja az őket ért rágalmakat. „Lajos hallgass, menj haza!” Ekkor emelkedik szólásra Lakatos Ferenc, a szétválás, a vezetőcsere tántoríthatatlan szorgalmazója.- Elmondom újra elölről az egészet, hogyan is bontakozott ki a felháborodás. Lassan beszélek, hogy jól lehessen érteni - mondja. Miközben részletesen taglalni kezdi kifogásait a vízműtársulati hozzájárulás összegével kapcsolatban, egyik szomszédja feláll és kiballag a teremből. Mikor Lakatos kijelenti, hogy Csopaki Gáspár „valahonnan szerzett negyvenezer forintot és azt szétosztotta a körzetében, mikor érezte, hogy meginog iránta a bizalom”, felbolydult a hallgatóság. Öten-hatan is elhagyják a helyiséget, a maradók pedig alig hagyják szóhoz jutni az öreget. Ö csak érvel, vádaskodik, számon kér rendületlenül. Van aki lehurrogja, mások csitítják a türelmetlen- kedőket: hadd beszéljen. Nem is kell különösen biztatni, előhozza újra az iskolakörzetesítést, a képzetlen tanítókat, a költségvetés elherdálását. Folyamatos zúgolódás közepette adja elő sérelmeit, többek között felesége nyugdíjfolyósításának kálváriáját.- Ez nem tartozik ide, magánügy - figyelmeztetik többen is, de egy atyafi lemondóan legyint;- Hadd mondja, aztán legyen vége, mert már megy a hírek a tévében. Lakatos pedig tántorithatatlanul folytatja. Elismeri, hogy elvesztett birtokhá- borítási pere is közrejátszik abban, hogy éles kritikusa a tanácsnak, de mint mondja, majd a végén csattan az ostor. S előáll azzal, hogy a vezetés visszaél a falusiak tudatlanságával. Erre aztán valóban csattan az a bizonyos ostor, de ütése magára Lakatos Ferencre sújt vissza. Éles, személyeskedő vita bontakozik ki közte és a többiek között. Kikérik maguknak: „Hát hülyék a falubeliek?”- Hazudsz - mondja valaki, mire ő: - Lajos hallgass, menj haza! Döglött malac nem terem az árokban Aztán rövid időre helyreáll a rend, Szálai János, az iskola igazgatója beszél a pedagógusok és a gyerekek védelmében, mások néhány utca romló burkolatára figyelmeztetnek, amit - még mielőtt sokkal többe kerülne, - ki kellene javítani. Kiss Miklós tanácselnök személyeskedéstől mentes, tárgyszerű eszmecserére, összefogásra biztat. Szó esik a temető gondozásáról, a sírhelyek áráról, a közterületeken lerakott szemétkupacokról, a gondosabb ároktisztításról is.- Döglött malac nem terem az árokban, pedig azt is sodort a víz a múltkori felhőszakadáskor - mondja a tanácselnök, s azt is kijelenti, ha ma megbontja valahol a zápor az utat, sokan azt várják, hogy holnap ott teremjen az apparátus, és leterítse az új burkolatot, mint egy szőnyeget. Negyed tíz tájban Lakatos Ferenc még egyszer megpróbálkozik, hogy a falura fordítható pontos összegről elszámoltassa a vezetőket, de a körülötte ülők belefojtják a szót. Hamarosan fogja magát és kivonul a teremből. Röviddel ezután be is fejeződik az ad hoc fórum. Békés egyetértésben szede- lőzködnek a végig kitartók. Ki megnyugodva, ki még mindig morgolódva, ki az idős bányászt, ki az újságot hibáztatva, a háboríthatatlan vizet megzavaró hullámokért.- Nemigen szoktuk meg eddig a demokráciát - hát most ez is belefér - véli valaki. Az udvari lámpa fényében Lakatos Ferenc próbálja győzködni valamelyik földijét, néhányan kijjebb, a kerítés előtt diskurálnak. A férfiak közül néhányan a vendéglátóipari egység, a helyi közélet látogatot- tabb színtere felé indulnak. A főutcán több kapuban is emberek álldogálnak. Talán arra várnak: jöjjön végre valaki, aki elmeséli mi volt a kultúr- ban. CSER ILDIKÓ FOTÓ: KISPÁL MÁRIA Lakatos Ferenc az elszakadás szószólója Mindegy, hogy Bonyhádhoz, Tevelhez vagy akárhova tartozunk is - teszi hozzá - nekünk a jólét a fontos, nem ám föl- hánytorgatni a múltat. Mondókája végeztével pár percig néma csend telepedett a hallgatóságra. Aztán egy fiatalasszony, Jakab István né kelt ki magából: a tanács dolga dönteni a szociális segélyekről, milyen jogon avatkozik ebbe Lakatos Ferenc?- Meg kellene tőle kérdezni, hogy mit akar: tanácselnök lenni? Elöljáró? Vagy többpártrendszert? - fakadt ki a matróz- trikós, tekintélyes termetű Jakab Lajos. Kiág Ferenc a településfejlesztési versenyen nyert négyszázezer forint sorsáról érdeklődött, bár mint mondta, nem saját érdekében szól, csak hát annyit beszélnek erről az emberek.- El kellett volna jönni falugyűlésekre, ott mindent elmondtunk, de volt, hogy tizenhatan ültünk csak itt - felelte Illés Lőrinc. A sorokból innen-onnan rákontráztak: meg öten! Az elöljáró részletesen tájékoztatta ezután az egybegyűlteket az illető ösz- szeg hasznosításáról, válaszát el is fogadták. Aztán szavazásra szólította fel a lakosság megjelent képviselőit, tegye fel a kezét, aki továbbra is a Tevellel és Kis- doroggal közös irányítás mellett voksol. Szalai János a gyerekek érdekében szólt Honvédelmi többtusa városi döntő ■regszemcsén (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ragyogó májusi reggelen gyülekeztek Tamási városkörnyék MHSZ-klubjának versenyzői az iregszemcsei sportpályán, hogy megvívjanak az összetett honvédelmi verseny idei döntőjén a helyezésekért. Balogh Béla városi titkár megnyitó szavai után az akadálypályán az ifjúsági fiúk, a párbajlövészetben pedig a felnőtt férfimezőny kezdett a küzdelemhez. Az akadálypályán a bukóalak leküzdése és a gránát célba dobása tetszett legjobban, a legnagyobb érdeklődést mégis a párbajlövészet vonzotta. A férfi, majd női körcsoport küzdelme után kezdődött a népes ifimezőny versenye. Bár helyenként a lelkesedés talán nagyobb volt, mint a lövésbiztonság, az ifjak egyre jobban belemelegedve töltöttek, lőttek, futottak, drukkoltak egymásért és egymás ellen. A lassan megeredő szemerkélő eső sem tudta lehűteni a küzdelem hevét, így maradanó élményt nyújtott minden résztvevőnek a maratoni, majd négy és fél órán át tartó városi döntő, amelyen a 79 versenyző a következő, végső eredményt alakította ki: Összetett egyéniben, a női kategóriában: 1. Simon Erika (Nagyszokoly), 2. Herczeg Imre (Tamási Szakmunkásképző), 3. Janeski Lajos (Simontornya). Férfiak: 1. Kocsándi Miklós (Tolnané- medi), 2. Erdős Zoltán (Hőgyész), 3. Föl- desi Péter (Nagyszokoly). A csapatok versenyében Nagyszokoly (Simon Erika, Nagy Tibor, Földesi Péter) együttese győzött Simontornya és Regszemcse előtt. DR jóji-i László klubtitkár Mérnök fejhallgatóval Elterjedt műszaki vívmány a derékszíjra, zsebbe helyezhető kazettás magnetofon, kisméretű fejhallgatóval. Az utcai járókelők már nem is furcsállják a fiatalos Szokást: a mászkálás eme tartozékát, s hogy az ifjabbja átszellemült élvezettel zenét hallgat ilyen módon. Annál meglepőbb viszont, ha él- tesebbeken is látjuk a kis szerkezetet. Mérnök ismerősömön észlelve, először csodálkoztam. Ő bizonygatta, hogy ez az apró szerkezet nagyon praktikus. Munkába menet, munkából jövet, két tárgyalási helyszín között szívesen hordja a fejhallgatót, amiből nem zene harsog. Á, dehogy! Akkor meg minek? A kazettáról nyelvlecke szövege jut a füleibe, majd a tudatába. Ismerősöm ugyanis angolul tanul... (Zs. L) Mindent az egészségért! (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A regölyi iskolában az egészségnevelési program keretében egész napot betöltő rendezvénysorozat volt. Videofelvételre kerültek az osztályok közötti szellemi és sportvetélkedők. Az esztétikai érzék fejlesztése érdekében a terítés mesterfogásaiból is vizsgáztak a tanulók. A tantestület folyamatos egészségne- velö munkáját reprezentálták az óvodai foglalkozások és a jól sikerült osztályfőnöki órarészletek. Délután a sportjellegű szakkörök mutatkoztak be: a néptánc, a turisztika, a tollas és a tájfutás. Ízelítőt láttunk az iskolán túli korosztályok sportbemutatóiból, a body building klub és az asszonytorna munkájából. A menedzseri tisztet a Tolna Megyei Egészségnevelési Intézet és dr. Farkas Tibor körzeti orvos töltötte be. A program igazi kikapcsolódást, maradandó élményt nyújtott a regölyi tanulóknak. ÁGOSTON ZOLTÁNNÉ
