Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. június 28. KVIlffl ORSZÁ6Ö6 HONISMIRITI mmmrn SZEKSZARD, 1989 14 Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét! A megye legmagasabb fája ez az amerikai eredetű mamutfenyő. Törzsének körmérete a földön 10 lépés. Még szép fejlődésnek néz elébe, hisz várható élettartama 5-600 év. Védett növényi műemlék. Hol van? Fotó: Kispál Mária . Beküldendő az emblémával felragasztott helyes megfejtés. Címünk: 7100 Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. Vasárnap: plusz tíz százalék Balatoni séta (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Csendes a déli part. A legkedvesebb helyek, a vízparti sétányok békéjét is csak a szüntelen hullámzó víz parthoz csapódó hangja zavarja meg. Német szót alig, magyart is csak elvétve hallani a sétányokon. A szeles, hideg idő még a nyaralótulajdonosokat is visszatartotta attól, hogy június első napjaiban leköltözzenek a magyar tengerhez. Való igaz, a gyerekekkel kínszenvedés volna itt lenn az esős, borús napokon. Fürdésről egyelőre szó sem lehet, bár a szándék ott munkál mindenkiben. A hideg szél, a gyakran nekiinduló kisebb záporok még a sétákat is megzavarják. Előkerül a gumicsizma, esőkabát, meleg ruha. Az elszánt szörfösökön kívül csak néhány német turista merészkedik a vízbe. Mindennapos program a fagyizás, bármilyen idő is van. Nemcsak nagy választék, de még ülőhely is akad bőven ezekben a napokban. Hét végén mozi vagy gyerekprogram. Az Állami Bábszínház több előadásával is körbejárja a Balatont a nyári hónapokban. Szinte minden nagyobb településen van szombaton piac, illetve kirakodóvásár. A parkolóhelyek közül most még válogatni lehet Bogláron csakúgy mint Fonyódon. A bevásárlás rendje azonban idén valószínűleg sok családnál megváltozik. A Csemege boltjaiban vasárnap plusz tíz százalékot számolnak fel a végösszeg alapján a vásárlónak. Ez a rendelet nemcsak a nyaralókat, a turistákat, hanem természetesen a helyi lakosokat is érinti. Az egyre gyérebben csordogáló s a megszűnő állami támogatások összegét valahol persze kompenzálni kell. De muszáj mindig a vásárlók zsebére, pénztárcájára? Amúgy csöndes a Balaton. Még nincs zsúfoltság és hosszú kígyózó sorok a hajóállomásokon sem. A vonatok is csak hét végén telnek meg. A déli part most ébredezik. CSEFKO JUDIT Régészek és földmunkások Némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy a két szakma összefügg egymással. Végtére is a régész épp úgy a földet túrja, mint a földmunkás. Csakhogy nem ugyanazzal a céllal és ez már sok ösz- szeütközéshez vezetett. A történelmi múlt földből előkerülő emlékeit ugyanis hiába védi törvény, rengeteg ilyesmi pusztult már el felelőtlenség, vagy torz „kincskeresői” szenvedély miatt Annak idején megírtuk, hogy egy kisdorogi esetből még rendőrségi ügy is született. Annál nagyobb öröm hírt adni egy ellenpéldáról. Ifj. Szabó Géza, a megyei múzeum régésze újságolta, hogy a Szekszárd és Tolna közt folyó gázvezeték építésekor már a kezdet kezdetén - megyénkben példaértékű - megállapodás született a beruházó tolnai tanács és a múzeum között. Ennek értelmében a régészek folyamatosan nyomon követik a 180 centi mélységig folyó árokásást, anélkül, hogy a munkák ütemét lassítanák. Az ott dolgozók viszont minden leletre felhívják a szakemberek figyelmét. Azt, hogy lelet bőven lesz, már előre tudták, hiszen az árokásás a régészeti topográfiában ismert területen vezet át. Már korábban is felszíni maradványok hívták fel a figyelmet az itt várható értékekre. A valóság azonban felülmúlta a várakozásokat.- A mözsi termelőszövetkezet kertészetének fóliasátrai táján ismeretlen, kora középkori temetőre bukkantunk, - mondta a régész. - Ennél is fontosabbak egy rézkori település nyomai, mert leletekben gazdag megyénk épp a rézkorból származókban viszonylag szegény. A folytatás különösen fontosnak ígérkezik, hiszen belterületen halad majd keresztül, ahol sejthetőleg soha többé nem lehet ásatni. A tudomány egyik adóssága, hogy nagyon keveset ismerünk a megyének is nevet adó, egykori római erőd maradványainak felhasználásával emelt vár, a tolnai ispánság székhelyéről. A kutatások május közepén kezdődtek és július végéig tartanak, a már idézett régész, továbbá dr. Gaál Attila igazgatóhelyettes és dr. Rosner Gyula tudományos főmunkatárs folyamatos, egymást váltó ellenőrzése mellett. (ordas) Innsbruckban írják Pári monográfiáját Osztrák egyetemisták a tolnai kis faluban (Folytatás az 1. oldalról.)- Összesen kilencen érkeztek, közülük heten hallgatók. Az volt a kérésük, hogy egy magyarországi német település légkörében élhessenek pár napig. Ezért külön-külön helyezkedtek el egy- egy családi háznál. Mindenre kíváncsiak, most délelőtt például német nemzetiségi ételrecepteket sokszorosítottunk nekik a tanácsházán. Reimann Rózsa, a gimnázium akkor harmadéves hallgatója gyűjtötte, s a gimnázium honismereti szakköre 1979-ben a Néprajzi Múzeum pályázatán országos harmadik díjat kapott erre a dolgozatra. Van benne minden a Fik rubr zuspeiztől a Krumbira knedliig, s a hozzávalók felsorolásán kívül azt is feltüntettük, hogy kitől hallottuk a receptet, az illető hol lakik, milyen vallású - meséli dr. Benkö András, aki tanár lévén szakkörvezetője volt a szorgalmas gimnazistáknak. Pelczéket és Leander Petzoldtot meg csinos, fiatal lányát egy hatalmas fa árnyékában találjuk, a háziakkal beszélgetnek, s míg a „birtok” körüli munkákról folyik a szó, természetesen meg is kell kóstolniuk a fehér és a vörös itókát. *- Milyen céllal érkeztek, s hogy kerültek éppen ebbe az apró falvacskába? - kérdeztük Petzoldt professzort.- Az európai nemzeti kisebbségek, ezen belül a németek életmódját tanulmányozzuk. Magyarországot a közelsége miatt választottuk. Páriba pedig egy barátom, Gaál Károly, pécsi professzor segítségével jutottunk el, ő ajánlotta Tolna megyét. Én már vagy tizenötször jár-1 tam az önök hazájában. Most mielőtt ide érkeztünk volna, Nyíregyházán jártunk, de ott inkább csak turistaként, utána pedig Budapesten töltöttünk néhány napot, két előadást tartottam egy nemzetközi kongresszuson. Itt Páriban mind a hét hallgatónk egy-egy külön témakört tanulmányoz. A németek létszámát, szociális összetételét, hogy hányán dolgoznak termelőszövetkezetben, hányán vál- Jalatnál, irodában, ki kapott munkát helyben, ki jár el vidékre, a pályakezdők hogy tudnak elhelyezkedni, hányán szereztek diplomát, a családok életmódját, a lakások berendezését, az ünnepeket, szertartásokat. Az államvizsgáikhoz gyűjtik ezeket az ismereteket, de mivel nagyon jól érezzük itt magunkat, s a helybeliek lelkesen segítenek a kutatómunkában, úgy határoztunk, hogy jövőre, vagy egy évvel később - már hosszabb időre - újra eljövünk, további anyagokat gyűjtünk, s utána otthon elkészítjük Pári monográfiáját. * A kedves, közvetlen Gottfried Kom- patscher harmadéves az innsbrucki egyetemen. Szülei osztrák származásúak, de a család Olaszországban él. Nagyszülei az első világháború utáni határrendezés miatt váltak Bozen város lakóiból Bolza- nó polgáraivá.- Hogyan lett a Magyarországra utazó csoport tagja, s melyik témakör iránt érdeklődik leginkább vendéglátóitól?- A professzor úr hívott bennünket erre a tanulmányútra, s nagyon jó ötlet volt, mert így együtt könnyebben eljutottunk Tolna megyébe - válaszolta a fiatalember. - Engem a szőlőtermesztés, a bortermelés helyi sajátosságai izgatnak leginkább. Nagyon rövid volt persze az itt töltött idő, de azt már tudom, hogy maszekként művelik meg az itt lakók a szőlőjüket, főleg saját szükségleteikre termelnek, és rengeteget dolgoznak. Mind a fehér-, mind a vörösbor nagyon finom, megkóstoltam. Büszkék lehetnek rá a páriák. Persze nemcsak a szőlő és a bor érdekel, sok egyéb dolgot is feljegyeztem, hogy másfél év múlva a diplomamunkám elkészítésekor felhasználhassam. Örülök, hogy eljöttem ide, ez a falucska jobban tetszik mint Budapest. * Pénteken délelőtt rendkívüli esemény tanúi lehettek az innsbrucki néprajzosok. Egy idős férfi halála miatt mise volt a katolikus templomban. A szertartás ugyan magyar nyelven folyt - németajkú papja nincs a falunak, bár közel ezer lakosának többsége német nemzetiségű -, magát a ceremóniát összehasonlíthatták az otthonival. Utána természetesen részt vettek a temetésen is.- Mindent látni, tudni akarnak, tegnap még azt is megnézték, meg felírták, hogy mi van a spájzunkban, abból mit termelünk meg magunk, mi az, amit boltban kell venni - meséli Pelcz Mihályné. Elvittük őket a tájházba is, videóról meg lejátszottunk nekik egy pári lakodalmat. Jókat beszélgettünk, sütöttünk nekik finom rétest, kölcsönösen megkedveltük egymást. Szívesen látjuk őket legközelebb is. Azt ígérték, könyvet írnak Pári- ról... CSER ILDIKÓ Fotó: Kispál Mária Gottfried Kompatschert a szőlőtermesztés érdekli Petzoldt professzor vendéglátói házának tornácán Pályázati felhívás A Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia képzőművészeti alapítvány elnyerésére Katona Kiss Ferenc nyug. műszaki egyetemi tanársegéd, középiskolai rajztanár, festőművész feleségével néhai Túri Júlia tanítónővel közösen képzőművészeti alapítványt hozott létre 1 000 000 forintos tőkével, 35 éven aluli festőművészek részére abból a célból, hogy tehetségüket gondtalan körülmények között teljesíthessék ki. Az alapítvány ösztöndíját, mely a mindenkori tőke 1 évi kamata Szentesén rendezett pályázati kiállításon lehet elnyerni. A pályázat feltételei: 1. Az alapítvány ösztöndíját megpályázhatja minden olyan 35 éven aluli festőművész, aki diplomáját, oklevelét a Képzőművészeti Főiskolán, az Iparművészeti Főiskolán szerezte, illetve a Magyar Népköztársaság Alapjának tagja. 2. Pályázni csak természetelvű, felfogású, realista szemléletű művekkel lehet. 3. A pályázatra három képet lehet beküldeni, egy kép mérete lehetőleg ne haladja meg az 1 m 2-t. 4. A pályaműveket a Szentesi Művelődési Központ címére 6600 Szentes, Tóth József utca 10-14., illetve a Budapesti Műcsarnokba kell beküldeni. 5. Minden pályázó csak egy alkalommal nyerheti el az ösztöndíjat. A pályázat nyertesének 2 éven belül Szentesen a Kossuth téri Kisgalériá- ban rendezett önálló kiállítással kell bizonyítania, hogy milyen eredménynyel hasznosította az ösztöndíjat, illetve erről a kiállításról egy művét Szentes Városi Tanácsnak kell felajánlania az alapítvány nyomán létrehozandó gyűjtemény céljára. A pályaművek beadásának időpontja: 1989. október 3. és 4. 9-15 óráig. Budapesten a Műcsarnok raktárában," Szentesen a Művelődési Központ Kisgalériájában (Szentes, Kossuth tér 5.1. emelet). A pályázati anyagból 1989. október 20-án a szentesi Kossuth téri Galériában kiállítás nyílik. A kiállított pályaművek közül az ösztöndíjat egy öt főből álló kuratórium ítéli oda a legjobbnak tartott pályamű szerzőjének. Az alapítvánnyal és a pályázattal kapcsolata^ részletkérdésekről a kuratórium titkára, Kruzslicz Pál ad felvilágosítást, címe: 6600 Szentes, Tóth József utca 10-14. Telefon: 79. Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia a képzőművészeti alapítvány kuratóriuma
