Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-23 / 146. szám
1989. június 23. NÉPÚJSÁG 3 Szeretek sokat dolgozni, ha értelmét látom Az első titkár első hónapja A község párttitkára nagy tekintélyű ember volt. Baritonhangú, remegő tőkéjű, fekete autón járt, és csakis a téeszel- nökkel kártyázott. A gyermekkori emlék után a jelen: Dr. Jánosi György az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága első titkára. Egy hóDr. Jánosi György napja választották meg. Társadalmi munkában végzi e teendőket úgy, hogy tanári állását is megtartva, tanári fizetésből él. Fiatalember. „Sokat megénekelt” farmeröltönyében fogad a más módihoz szokott falak között. Természetesen tegeződünk.- Hogy élted meg a május eleji figyelmeztető sztrájkot a főiskolán e kettős funkciódban?- Kétélű dolog volt. Mint pedagógus, mint a tanítóképző igazgatóhelyettese, aki belülről ismeri a helyzetet, alapjában véve azonosultam a felhívó sztrájkkal. A műveltség, a kultúra értéke nálunk sajnos nem olyan mértékben megbecsült, mint lennie kéne. Óriási hangsúlyt kellene most fektetni erre a területre, mert hosszú távon csak így tudunk kilépni abból a válságból, amiben vagyunk. A legtöbb fejlett országban kulturális tőkebefektetés előzte meg a gazdasági fellendülést, mert a megújulás alapját csak a tudás, a felkészültség adhatja. De mi nem becsüljük meg, és anyagilag nem ismerjük el kellőképpen szellemi értékeinket. A pedagóguspálya nagymértékben „fölhígult”, a tehetséges emberek jövedelmezőbb pályákra áramlanak. Igaz ez a felsőoktatásra és azon belül a tanító- és óvóképzésre is. A demonstráció két órán át tartott - az elmaradt foglalkozásokat az oktatók később pótolták - és egy nyílt levelet küldtek a miniszterelnöknek. A dolog másik oldala politikai kérdés. Veszélyei is lehetnek az ilyen megmozdulásoknak: felerősíthetik a társadalomban amúgy is meglévő értelmiségi- és pedagógus- ellenességet. Egy ilyen válságos helyzetben szinte mindenhol felvetődik az a probléma, hogy különböző társadalmi csoportok egymásra mutogatnak, így vezetve le a felhalmozódott feszültségeket. Ebben a helyzetben egy ilyen ilyen fellépés, egy ilyen demonstráció az ellenkezőjét érheti el, mint a szándéka. Ez be is következett, mert a szimpátia és együttérzés helyett inkább az elutasító, tiltakozó magatartás erősödött fel a pedagógusokkal szemben.- Hogyan reagált a sztrájkra és benne a te helyedre, szerepedre az MSZMP-tagság?- Voltak olyan követelések, hogy határoljam el magam ettől a dologtól. De ezzel a saját gondolataimat tagadnám meg, hisz már a tavaly májusi pártértekezletre is hasonló témájú írásbeli hozzászólással készültem. (A tudás, a műveltség értékének helyreállítása, a felkészültség megbecsülése stb.)- Most, hogy az országban egyedül te látod el társadalmi munkában a megyei első titkári teendőket, mennyi pénztől esel el a függetlenítettekhez képest?- Havi 48 ezer forint a megyei első titkárok fizetése.- Az első hónap tapasztalatait hogy összegeznéd? Min kell változtatni az apparátuson belül, mi őrizhető meg a korábbi felálláshoz képest?- Az apparátus átalakul, a politikai munkatársaknak kb. egyharmada marad meg. Az elmenőknek igyekszünk segíteni, hogy nyár végéig új munkahelyet találjanak. Mikora három új titkárral idekerültünk, nagy volt a bizonytalanságérzés. Ez most már oldódik. Mindenki tudja, hogy megy vagy marad, képes-e vállalni az új típusú, nagyobb önállóságot követelő politikai munkát vagy sem. Szeretnénk, ha a jelentéseket gyártó, bürokratikus gépezetet felváltaná egy mozgalmi jellegű munkát végző apparátus. A választott tisztségviselőkön kívül kb. 10-11 politikai munkatársra van szükség a megyei bizottságban. Mindenki megkapja a maga szakterületét, információkat kell gyűjteniük, kapcsolatokat kell tartaniuk. Fontos, hogy egy-egy szakterületet jól ismerjenek, de még fontosabb, hogy jó politikusok legyenek.- A mostanában sokat vitatott „elvtárs" megszólításról hogy vélekedsz?- Elöljáróban: nem vagyok ellene. Ahol kell, használom, de jobban szeretem a személyes kontaktust, inkább keresztnevükön szólítom az embereket. Sajnos, többek között az „elvtárs” megszólítás is lejáratódott az elmúlt évtizedekben. Egyfajta közvetett, távolságtartó titulust érzek benne. Nekünk pedig most emberközeli, személyes kapcsolatokra épülő politikára van szükségünk.- Meg sem merem kérdezni, hogy van-e szabadidőd, magánéleted?- Nemigen. A család sajnos eléggé háttérbe szorult. A feleségem most gyesen van a második kislányunkkal. Keveset lehetek velük.- Felvetődik a kérdés: ha egy megyei első titkár társadalmi munkában látja el a feladatokat, leépítve az apparátust, nem volna-e ugyanez elvárható városi, vagy községi szinten is?- Nem szabad így összekapcsolni a kettőt! Sőt, a dolgok logikája éppen fordítva működik. A megyei pártbizottság arra szövetkezett, hogy viszonylag rövid időn belül megszünteti saját magát hatalmi centrumként működni. Ugyanakkor megnöveli a városi, nagyközségi pártbizottságok önállóságát. Ne a megyénél szülessenek a napi döntések, döntsenek ott, ahol a probléma megteremtődik. Nekünk itt információs, koordinációs központként kellene működni, a döntési hatáskör leadásával. A városi, községi pártbizottságoktól azt várjuk el, hogy sokkal intenzívebb kapcsolatot tartsanak a területi alapszervezetekkel és segítsék a helyi törekvések és kezdeményezések kibontakozását. Ez a pártélet új alapokra helyezése következtében az eddiginél jóval több munkát igényel tőlük, ami azt jelenti, hogy náluk most nem szabad radikális létszám- csökkentéseket végezni. Ott minden hadra fogható munkatársra és a helyi pártéletet közvetlenül irányító függetlenített titkárokra van szükség.- Elmennél Szekszárdról, ha „kiemelnének” és Pestre hívnának?- Nem. Egyrészt azért, mert most a pártszervezet alsóbb szintjein kell megújítani a politikai munkát, hiszen ma már csak egy mozgalmi jellegű, alulról szerveződő, a feje tétjéről végre a talpára állított MSZMP lehet versenyképes a politika színterén. Én erre vállalkoztam és ezt szeretném csinálni. Másrészt pedig azért, mert nem akarom feladni az oktatást, azt a tervemet, ami most a szociális szakemberképzés beindításával megvalósulni látszik. Hiszen ezért vállaltam társadalmi munkában az első titkári funkciót.- Végül áruld el, miért vállalkoztál kissé vonakodva erre az interjúra?- Azért, mert az utóbbi időben túl áok beszélgetést, nyilatkozatot kértek tőlem. Ez épp olyan visszatetszést, ellenérzést válthat ki az emberekből, mint egy látszólag szűk rétegérdeket tükröző demonstráció vagy sztrájk. A túl nagy nyilvánosság visszájára fordulhat, az agyonhangoztatott megújítási szándék a pótcselekvés látszatát keltheti. Az elkövetkező időben minden energiámat a munkára szeretném fordítani, mert a reformretorika helyett most már tényleges gyakorlati cselekvésre van szüksége ennek a pártnak. A község párttitkára nagy tekintélyű ember volt. Rettenetes, rettenthetetlen. A dolgok csordogáltak, a pénzek csordogáltak, ő pedig építkezett. Alulról. Föl, föl. Faluszövetkezetről: nem! Paradicsomtermesztes az Ózdi Kohászati Üzemekben Háromezer négyzetméter alapterületen építettek üveg- és fóliaházakat az Ózdi Kohászati Üzemek Rúd-Dróthengerművének területén, ahol a hulladékenergia hasznosítását használják fel konyhakerti, illetve dísznövények termesztésére. Ez a tevékenység két és fél millió forintos árbevételt jelent a vállalatnak. Az üzem területén lévő kertészet 20 mázsányi primőr paradicsomot, 10 mázsa uborkát, 15 ezer csomó zöldhagymát, 5 ezer fej salátát és 100 ezer szál virágot ad, amelyhez az üzem dolgozói kedvezményes áron juthatnak hozzá. (MTI FOTÓ) Kisvejkei önelszámolósdi Téeszen belüli belső piac (Folytatás az 1. oldalról.)- Kell-e, fontos-e ma az érdekképviselet, hogyan végzi a munkáját a Mészöv, illetve a Szövosz? - kérdeztem hát az elnöktől.- Ha az érdekképviseletre valaha is szükség volt, akkor most a piacgazdaság felé orientálódó gazdasági életben kiváltképp nélkülözhetetlen. Érdekfeltáró, egyeztető és koordináló munkájuk mellett információt is adnak nekünk. Persze ennek a feladatnak megfelelően kell felépíteni a szervezetet is.- Miben segít konkrétan a Kop-Ka Áfésznek a Mészöv?- A velünk kapcsolatban lévő gazdasági szervezetekkel szemben végzi az érdekképviseletünket, például előkészíti, segíti a vállalatok részvénytársaságokká való átalakulását, segít eligazodni a köz- gazdasági kérdésekben. En például nagyon sűrűén fölveszem a telefont, s jel, zem azokat a dolgokat, amelyek általánosak, másutt is előfordulnak.- Már megbocsásson: a Mészövnek semmiféle hatósági jogosítványa nincs, ily módon hogyan képes harcolni a szövetkezetekben felmerülő vitás ügyekben - a szövetkezetekért?- Nagyon könnyen megy ez, hisz próbáljuk azt az előnyt kihasználni, hogy a Mészöv a szövetkezetekkel egyeztetett vélemény ismeretében tárgyal a másik féllel. Ily módon sokkal kisebb a veszélye annak, hogy megosztanak bennünket. A Mészöv fellépése tehát a legtöbb esetben eredményes, s ezzel élnek is a szövetkezetek. Idáig tehát a Mészöv nekünk csak használt. A jelenlegi „felállás” azonban felülvizsgálatra szorul, mert el tudnám képzelni, hogy kevesebb emberrel oldhatná meg a feladatát a Mészöv. Tudomásom van arról is - igaz nem hivatalosan -, hogy a Szövosznál is átszervezés történik.- A Tolna Megyei Mészövnél hányán dolgoznak?- Most huszonnyolcán, de háromnégy éve még ötvenen voltak. Elindult egy egészséges folyamat egy működő- képesebb szervezet irányába, s meggyőződésem, hogy ez folytatódik.- Ön valamilyen tisztséget betölt a Mészövnél?- Semmi különösebb funkcióm nincs: a felügyelő bizottság tagja vagyok. Sokan felteszik mostanában a kérdést, kell- e, mire jó, miben segít ma az érdekképviselet. Nekem, aki igen régóta dolgozom a szakmában az a véleményem, igenis kell érdekképviselet! . _ A dabasi Fehér Akác Téesz és a MÜSZI volt a példaadó abban a kísérletben, amit most a kisvejkei Szabadság Téesz július 3-tól mint gyakorlatot követni fog. Kisvejkén önelszámolási rendszerben fognak dolgozni a szövetkezet tagjai. Korábban a mezőgazdasági szövetkezetek átalányelszámolásos rendszerben csupán az ipari tevékenységüket működtethették. Összesen 32 téesz volt ez alól kísérleti jelleggel kivétel, mígnem ez évben a PM feloldotta ezt a diszkriminációt. A teljesítmény elszámolásos rendszer így kiterjed már a téeszekre is, bár az állami gazdaságokra még ma sem. * Varsányi Kálmántól a kisvejkei téesz főkönyvelőjétől a következőket tudtuk meg: - A lényege, hogy maximum 40 tagú munkacsoportok, kisközösségek ténykednek majd eképp a téeszben összesen 15 csoportban. Mindez a teljes termelési vertikumra kiterjesztve. így a növénytermesztésben és az állattenyésztésben - ezen belül is a három fő ágazatban - önelszámolási rendszer lép életbe. Jelentősen csökkentettük az adminisztratív létszámot. Ezt a munkát jobbára a közelmúltban vásárolt IBM kompatibilis számítógép szolgálja majd ki. Vegyük alapul az állattenyésztést. Itt a tehén, a növendék- és a hlzó- marha-állománynál is megvannak a kötelezően előírt normatívák, amit súlyban, értékben (szűkített önköltségről indulva) paraméterekben teljesíteni kell. A költségráfordítás és a bevétel közötti különbözet jelenti a kis kollektívának az érdekeltséget. Amit képes ez esetben a 39 téesz tagunk, munkaminőséget, intenzitást és szervezettséget tekintve a nyereség érdekében áldozni, annyival növeli bevételi esélyeit. Sok-sok apró, de igen lényeges összetevő adja, adhatja a kívánt paramétereket. A megtermelt nyereséget a csoportok saját belátásuk szerint (a kellő fedezet meglétekor) fizetik. Mindezt önálló pénztár és bankszámla segíti majd a gyakorlatban. Az alapszerződést - egy-egy szerződés a részletekkel együtt átlag 30 gépelt oldalas - mindenki aláírja, azzal fogadja el feltételeit. Ma még mindez nem funkcionál, csak egy hasonlót próbáltunk ki kísérleti jelleggel. Mindenképpen a téeszen belüli, úgynevezett belső piaci rendszer alakulhat ki, melynek lényege a minőségi munka, s az azért járó fedezet, így feltételezhetően legoptimálisabban létrejövő aránya. -szsOrdas Iván: Ör az udvaron Börtönélmények 46. Ágyszomszédja egy MÁV főmozdonyvezetö volt, sajátállítása szerint egykori nyilaskeresztes párttag, most azonban más ügy miatt a börtön lakója. Közbevetve, előttem mindig rejtély marad, hogyan nem szégyenli valaki azt, ha a magyar történelem legszégyenletesebb pártjának, a nyilasoknak tagja volt? Ez a más ügy csak annyi volt, hogy Újváros ostroma idején katonapuskával lepuffantott egy görögöt, aki a védelem sorai mögött randalírozott. Mindemellé még tuberkulózisa is volt, ami nem tette vonzó lakótárssá. Alattuk egy vállas, szófukar csendőr őrmester feküdt. Nem az októberi eseményekért, hanem egyszerű verekedésért került be. Valamelyik falubelije, „egy telepes!”, ahogy nagy megvetéssel mondta, ’56 októberét vélte alkalmasnak valamilyen régi sérelme megtorlására. Az udvaron akaszkodtak össze, sejthetőleg a támadó még a medveforma zsandárnál is erősebb lehetett, mert földre szorította.- Nem tudtam mást csinálni mint, amig ő a torkomat szorította, benyúltam a zsebembe, kivettem a bicskámat, aztán a kis pengét szép csendesen belenyomtam a szemébe... Ezzel aztán meg is szűnt a támadás. A különböző históriák elmondásának, az „ügyek” részletes taglalásának ebben a zárkában a szokottnál is nagyobb időtöltő jelentősége volt. A MŰK heteinek egyik szakaszában ugyanis a börtönparancsnokságon olyan - valószínűleg központilag elrendelt - félelem vett erőt, hogy öt napon át még a szokásos napi félórái sétát sem engedélyezte. így szünet nélkül zárkáinkban poshadtunk. Az ilyesfajta rendelkezésnek az égvilágon semmi értelme. Hiszen a séta egy megközelíthetetlen őrtoronyból ránk szegezett golyószóró torka előtt körözött és az őrnek csak egyetlen mozdulatába került volna, hogy a fogházudvart temetővé változtassa. Azzal azonban, hogy a poros és rosszul szellőztethető zárkákba összezárt embereknek mennyire szükségük van a szabad levegőre, édeskeveset törődtek. Esti órákban, lámpaoltás után is folytatódtak a beszélgetések. Két napon keresztül a repülőszázados mondta el az „Egri csillagokénak egy meglehetősen szabadon át- költött változatát. Aztán rám került a sor, aki néhány régi írásommal és franciaországi élményeimmel szolgáltam. Sőt, egy alkalommal, igaz, hogy szűkebb körben, több mint egyórás előadást rögtönöztem a hazafiság- ról. Ma már pénzért se tudnám megismételni, alighanem képtelen zagyvaság lehetett, de meglepően nagy közönségsikert aratott. Az utolsó említendő esemény itteni életemben az volt, hogy váratlanul ügyvédi beszélőre hívattak. Én nem kértem ügyvédet, igy csak feleségem fogadhatta.- Doktor Bacsó Kálmán - mutatkozott be egy felpöd- rött bajuszú, rokonszenves, ősz hajú úr, amolyan nagypapaféle. Közölte, hogy a sógorom járt nála és megbízást adott arra, hogy ügyemmel foglalkozzon. Én is aláírtam a megbízólevelet és azzal váltunk el, hogy megtesz minden tehetőt. Mással nem is nagyon búcsúzhatott volna. Április első napjaiban váratlanul a szokásos „minden cuccal!” felkiáltással szólítottak a folyosóra. Természetesen egy pillanatig ismét átfutott rajtam a szabadulás gondolata, de aztán mihelyt megláttam a folyosón sorban álló bádonyi társaimat, ez a reménység tüstént elenyészett. Ismét gépkocsiba tereltek bennünket és visszaszállítottak Bádonyba. (Folytatása következik) WESSELY GÁBOR
