Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. június 20. Számunkra létkérdés, hogy elsősorban szomszédainkkal jó viszonyban legyünk fariÉ^í Horn Gyulával Magyarjárás az osztrák nagykövetségen Fél napra magyarok lepték el az osztrák nagykövetség épületében lévő kulturális intézetet. Természetesen nem a tavaszi, éppúgy ostoba, mint ízléstelen „magyarjárásra” emlékeztető hűtőgép­beszerzési céllal, ami a meghívók részé­re se lehetett kellemetlen. A meghívók - az Osztrák Kulturális Intézet és a Ma­gyar Külügyi Intézet - a Duna menti me­gyék kulturális és társadalmi életének olyan képviselőit hívták meg kötetlen ke- rekasztal-beszélgetésre, akikkel szót ér­teni reméltek és akikről remélhető volt, hogy egymással is szót érteni képesek. A „Kulturális Duna-fórum - a Duna menti térségek kulturális együttműködésének esélyei” mondatnyi cím mögött sokkal több érdekesség rejtőzött, mint azt első olvasásra hinni lehetne. Az alig két tucat meghívott között me­gyénket Thész László, a szekszárdi ze­neiskola igazgatója, Kottán Károly festő­művész és Ordas Iván újságíró képvisel­ték. Meghívottak érkeztek a Magyar Tu­dományos Akadémiáról, de ott volt Miku­lás Ferenc, a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője, Tillai Aurél pécsi egyetemi tanár és a megyénkben jól ismert tudós, And- rásfalvi Bertalan is. A tanácskozás abból a felismerésből indult ki, hogy Európa politikai megosz­tottságának mérséklésében fontos sze­repet kaphat a kisebb területegységek kulturális közeledése, ami tulajdonkép­pen a hidegháború időszakában se szűnt meg teljesen. Amint azt dr. Sebes­tyén György, Bécsben élő egyetemi ta­nár, a közeledés gondolatának tulajdon­képpeni szülőatyja, elmondotta, már 1982 óta indulnak kísérletek a Duna mellett élő népek és ezek kisebb köz- igazgatási egységeinek közelebb hozá­sára. Nemcsak rokonszenves megszál­lottak vágyairól van szó, hanem állami szintű érdeklődésről, ami legújabban már román és szovjet részről is megnyil­vánul. Elhatározott tény, hogy a Krems- ben lévő főiskolát fokozatosan „Duna egyetemmé” fejlesztik. A beszélgetés során kiderült, hogy a kérdés mennyire a levegőben van. Pest megye nemzetközi erőfeszítéssel Duna menti kultúrközponttá szeretné restau­ráltad a gödöllői Grassalkovich-kas- télyt. Ilyesmit Kecskeméten is terveztek, Hajós község népművelője pedig nyom­ban asztalra is tette annak a háznak a ter­vét, melyet a Duna menti Népek Barátsá­gának kívánnak szentelni és nevezni. Megyénk képviselői csak saját gondola­taikkal tudtak előrukkolni, pedig jó lett volna olyan tényekkel is, mint például az, hogy Bácska és Salzburg évente 20-20 fiatalt cséréi, Kecskemét Vendéglátóipari Szakiskolájának Sankt-Pöltennel van kapcsolata, a győri független környezet- védők osztrák-magyar ökológiai táboro­kat szerveznek a fiataloknak, Mosonma­gyaróvárra naponta jár át Ausztriából né­met nyelvet oktató tanár, Kecskeméten pedig lehetőség nyílik a Duna menti né­pek meséiből animációs filmsorozatot készíteni. Megyénkből csakdunaföldvári példákat sikerült felhozni, de talán remél­hető, hogy amikor az itteni tanácskozás ötleteinek, tényeinek listáját minden me­gye illetékes kulturális vezetői megkap­ják, nálunk is sikerül meríteni azokból. Ezek többsége ugyanis nem pénzt kíván, hanem a már adott lehetőségek kihasz­nálását. » Andrásfalvi Bertalan arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a Duna menti együttműkö­désnek még sokáig lesznek történelmi előítéletekben gyökerező akadályai. Ép­pen ezért a kölcsönös népismeret a fon­tos, a hivatalosan meghirdetetteknél pe­dig sokkal inkább a személyi kapcsola­tok. Sok évtizedes Duna-tanulmányai ré­vén rájött, hogy a népeket összekötő fo­lyó mentén már 400 éve szokás volt a gyerekek cseréje, nyelvtanulási célból. Farkas László (MTA) megemlítette, hogy a század elején Passau és Vaskapu között napi 2 hajópár szállította menet­rend szerint az utasokat. Dr. Láng László, a Külügyi Intézet igaz­gatóhelyettese azt a magánvéleményét közölte, hogy a közeljövő kelet-európai kapcsolatrendszerünk konfliktusok so­rozatából fog állni. Kivétel Ausztria, mely állami szinten éppúgy nagy érdeklődést mutat Magyarország iránt, amiként az magánemberek között már általános. Sürget az idő. 1992-ben megnyílik a Du- na-Majna-Rajna csatorna, 1995-ben nyakunkon a világkiállítás, közben Euró­pa gazdasági arca átrendeződik. Gazda­sági fejlődésünk létérdeke a kulturális kapcsolatok elmélyítése. Ennek jegyé­ben október 10-én Kremsben kerül sora következő hasonló tanácskozásra. ORDAS IVÁN Horn Gyula külügyminiszter hétfőn inter­jút adott a Magyar Rádió Első kézből című műsora két szerkesztő riporterének, Havas Henriknek és Forró Tamásnak.- A Scinteia című román pártlap köz­leménye alapján Bukarestben a külügymi­nisztériumba kérették hazánk nagykövetét, Szűcs Pált és átnyújtották neki a román kormánynak a magyar kormányhoz inté­zett hivatalos tiltakozását amiatt, hogy - ro­mán megfogalmazás szerint - Nagy Imre és társainak június 16-i temetésén szocia­listaellenes, románellenes, nacionalista, revansista megnyilvánulásokra került sor. Válaszolt-e már a magar kormány a román nyilatkozatra?- Nem válaszoltunk és egyelőre nem is készülünk válasszal - mondta Horn Gyula. - Meg kell mondanom, hogy bennünket is meglepett a jegyzék átadása, illetve an­nak a szövege. Tudniillik gyászszertartá­son vagy előtte mi nem tapasztaltunk olyan kirohanásokat vagy olyan kitételeket, ame- lyeket a jegyzék tartalmaz, hiszen semmifé­le románellenes vagy soviniszta és egyéb megnyilvánulásokra nem került sor. Hozzá szeretném tenni, hogy megítélésem szerint a gyászszertartás nem csupán méltóság: teljes volt, hanem mértéktartó is egy-két beszédtől eltekintve. Gondolok a Hősök te­rén elhangzott utolsó beszédre, amely el­lentétes volt az egész szertartással. Ez azonban egyéni vélemény volt. Visszatérve a román jegyzékre, áttanulmányozva a szöveget, nekem az az érzésem, hogy ez előre megszerkesztett anyag volt, mert hi­szen figyelmen kívül hagyta mindazt, ami valójában történt június 16-án.- A diplomáciában számít az, hogy mi hangzott el és mi nem, vagy csak az a fon­tos, hogy ők mit állítanak, mert az a szó, hogy Románia vagy Erdély, el sem hang­zott- A diplomáciában is feltétlenül számíta­nak a tények, tehát azoktól nem függetlenít­heti magát senki sem. Ugyanakkor ahogy a két ország viszonya alakul az utóbbi évek­ben, hónapokban, ez a hangnem vagy ez a tartalom, amely függetleníti magát a té­nyéktől nem szokatlan.- Figyelembe vesszük mi a magyar bel­politikában, hogy Románia miként reagál nekik esetleg furcsának tetsző megnyilvá­nulásokra?- Mi minden szocialista ország reagálá­sára, illetve véleményére odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyanakkor mindaz, ami ma nálunk törté­nik, s ami június 16-án is történt, a nagy fontosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb országban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó, hogy egyes szomszé­daink kiragadnak egy-egy szélsőséges megnyilatkozást, például azokat a szovjet­ellenes kirohanásokat, amelyek egy-egy személy részéről elhangzottak, mert nem ezek jellemezték a megemlékezést.- Ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értel­me, miért nem utasítja vissza keményen és határozottan a magyar Külügyminiszté­rium a románok nyilatkozatát? Nem lenne ez diplomatikus vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek lát­szik.- Miért lenne beismerés? Aki figyelem­mel kísérte az eseményeket az tudja, hogy mi történt. Tehát külön reagálni egyelőre nincs szándékunkban, s ezt különben sem (Folytatás az 1. oldalról.) E tragédiában az ország elvesztette a munkaképes férfilakosának közel 1 /3-át. Hősök voltak ők mind. A politikát nem ők csinálták, de történelmünket - mint déd­apáink, mint nagyapáink - a vérükkel írták. A trianoni békepaktumot követő társa­dalmi és gazdasági sokk után szinte min­den magyar városban és községben méltó emléket állítottak hős honvédeink- nek. Ezek a magyar nép nemzeti önbecsü­léséből, elődei iránti tiszteletből, közada­kozásból emeltettek örök emlékeztetőül. Szinte még el sem hervadtak a kegye­let virágai, már újabb tragikus háborúba sodródott e hadak útjába eső ország. A II. világháborúban és annak követ­kezményeként mintegy 1 millió embert siratott újra e hányatott sorsú nemzet. Minden ötödik magyar családnak van halottja, akiket ösak titokban lehetett elsi­ratni, családi körben, suttogva. Hősök és áldozatok ők, a mi nagy­a Külügyminisztérium, hanem a kormány dönti el.- Ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra. Mi cél­ból?- Azt hiszem, hogy mások is joggal vetik fel ugyanezt, pontosan azért, mert Románia neve el sem hangzott.- Milyen eredményt várhat Románia ettől a demonstrációtól?- Megint csak feltételezésekre vagyok utalva. Megítélésem szerint ez beleillik ab­ba a politikába vagy abba a magatartásba, ami most már hónapok óta jellemzi az otta­ni politikai életet, s ennek lényege az, hogy folyamatosan bírálják, elmarasztalják a mi belső változásaink folyamatát. Ezt kifeje­zetten úgy igyekeznek beállítani, mint amelynek románellenes jelentéstartalma van, pedig szó sincs erről, hiszen mi nem minősítjük a román párt, vagy a román ve­zetés belpolitikáját. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ebbe az egész magatartásba il­leszkedik bele ez az esemény. Románia nem attól érezheti sértve ma­gát, hogy 1956 után egész más volt a ma­gyar és a román párt viszonya? És tulaj­donképpen meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk.- A kezdet valóban egyforma volt, de azután fokozatosan nőttek a különbségek, a stílusbéli jegyek különbözőségei, a politi­káknak az eltérései főképpen a belső hely­zettel vagy a nemzetiséggel, a nemzetiség­hez való viszonnyal kapcsolatban.- Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Romániában tartották fogva, valami­féle kötelezettséget jelenthetett egészen mostanáig a magyar kormányzatnak. Ta­lán ilyen alapon kérhetnének számon raj­tunk bármit is a románok? Ebben a kérdés­ben talán ez is benne van.- Én ezt nem hiszem, nem, mert ebben Románia csak közvetítő szerepet játszott, tehát Nagy Imre sorsának alakulásában nem a román vezetés játszott meghatározó szerepet, nem volt értelmi szerzője az ítélet­nek.- Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára néhány héttel Ceausescu prágai látogatása után a román reagáláshoz hasonlóan nagyon élesen szólt arról, ami ma Magyarországon törté­nik.- Reagál-e hivatalosan a Szovjetunió ar­ra, hogy a temetés előtti estén a FIDESZ ak­tivistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió budapesti nagykövetsége előtt, sőt a teme­tés egyes szónokai a Magyarországon ál­lomásozó szovjet csapatok azonnali kivo­nását követelték?- Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtóban megjelent írásokat isme­rem, mint azt már említettem is, a tüntetés azonban nem használt a két ország kap­csolatának. Véleményem szerint ezek a megnyilvánulások nem éppen felelősség­teljesgondolkodásról árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne csak jóban legyünk a mai szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan erősítsük a kapcsolatokat, a bizalmat. A magyar kor­mánynak nincs szándékában, és nem is akar olyan helyzetbe kerülni, hogy ilyesfaj­ta tüntetéseket adminisztratív eszközökkel tiltson be. Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény határolódjék el az ilyen jelen­ségektől - mondotta a többi közt Horn Gyula. apáink és apáink, kik itthon, vagy isme­retlen helyen névtelenül, jeltelen sírok­ban méltatlanul elfeledve alusszák örök álmuk. Eljött az az idő, amikor szembe kell nézni a múlttal és vállalni azt. Mert csak az várjon tiszteletet a jövő nemzedékétől, aki a múlt örökségével együtt kegyelettel őrzi ősei emlékét. Tolna megye ebben mindig is élen járt, akár az 1848. dicső napjai hőseinek, vagy Kossuth Lajos emlékének megörö­kítésében. Tegyük meg ezt újra a nemzeti köz- megegyezés jelképeként, hazafiúi köte­lességből. Szekszárd, 1989. június. Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság * A fenti cél érdekében a Tolna Megyei Területvédelmi és Hadkiegészítési Pa­rancsnokság mintegy tucatnyi megyénk­Megőrizve a hitet... A Keresztény Demokrata Néppárt első bemutatkozása A Keresztény Demokrata Néppárt szekszárdi szervezőbizottsága tegnap a Művészetek Házában tartotta bemutat­kozó és tagtoborzó gyűlését. Dr. Pálos Miklós, a Tolna megyei szervezőbizott­ság elnöke tájékoztatójában rövid törté­nelmi áttekintést adott hazánk tragédiák­kal terhes történelméről, a közelmúltunk eseményeiből adódó hátrányos követ­kezményekkel együtt. Magyarország ezeréves történelme azonos a magyar kereszténység történelmével - jelentette ki, majd röviden vázolta a színesedő poli­tikai palettáról nem hiányozható, keresz­tény színezetű, de az egyházaktól függet­len párt alapelveit. A Keresztény Demok­rata Néppárt azoknak a kisembereknek a szavazatára számit, akik minden reggel a kötelességteljesités tudatával indulnak dolgozni, akik minden megaláztatás elle­nére is megőrizték hitüket a keresztényi szeretet és megbocsátás igazságában - húzta alá dr. Pálos Miklós. Dr. Keresztes Sándor, a Keresztény Demokrata Nép­párt alapító tagja, volt országgyűlési kép­viselő a párt történetét, fejlődését, majd 1949-es - a Rákosi-féle szalámitaktika számlájára írható - megszűnését ismer­tette. Külön örömét fejezte ki, hogy az európaiságát hangsúlyozó párt első nyil­vános tagtoborzó ülését vidéken, éppen Szekszárdon tartotta. A rendezvény - amely lapzártakor még tartott - kötetlen eszmecserével, a szer­vezési kérdések megbeszélésével foly­tatódott. Közérthetőbb törvények kellenek Jogászfórum Pakson Terítéken a választójogi törvényjavaslatok A demokratikus jogállamiság megte­remtése érdekében még számos tör­vényt kell megváltoztatni vagy újakat al­kotni. Ezek közül meghatározó jelentősé­gűek a választójogi törvények, amelyek szabályozzák a helyi tanácstagok, az országgyűlési képviselők vagy a köztár­sasági elnök megválasztását. E, mind­annyiunk sorsát befolyásoló törvények - a napilapokban nemrégiben közzétett - tervezeteinek megvitatására gyűltek ösz- sze tegnap délután Pakson, a városi pártbizottságon a jogász végzettségű MSZMP-tagok. A számos elhangzott bírálat közül talán az volt a legfontosabb, hogy a választójo­gi törvényjavaslatok túlzottan bonyolul­tak, nehezen érthetők még a jogászok számára is. Minél bonyolultabb egy vá­lasztási rendszer, annál könnyebb mani­pulálni, csalni. Hosszas vita zajlott azon is, hogy egyéni választókerületi vagy pe­dig a listás választási rendszer lenne-e helyesebb. A jelenlévők többségének az volt a véleménye, hogy az egyéni mandá- tumos szisztéma mindenképpen na­gyobb demokráciát biztosít. - áa ­beli gazdálkodó egység részvételével ala­pítványt hozott létre „A II. világháború Tol­na megyei halottaiért” elnevezéssel. Szándékukban áll a II. világháború Tolna megyei halottal emlékének megőrzése, az elesettek megyénkben temetkezési helyeinek felkutatása, a gondozatlan sí­rok ápolása, a halottak nevének megörö­kítése, felvésése az I, világháborús em­lékművekre. Az alapítvány támogatást nyújt a megye közigazgatási határán belül a településeken önkéntes alapon létrejö­vő szervezeteknek, valamint egyéneknek a halottak felkutatásában, a megörökítés- hez szükséges dolgok beszerzésében. Az alapítvány nyílt, csatlakozhatnak hozzá magánszemélyek, jogi személyek, jogi személyiséggel bíró szervezetek, akik az alapító okiratban foglalt célokkal és fel­tételekkel egyetértenek, és egyetértésük jeléül erkölcsileg, anyagilag, munkafel­ajánlással támogatják az alapítványt. Ez utóbbi vagyonát OTP-csekkszámlán ke­zelik, melynek számát rövidesen közzé­teszik. Valuta­(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1989. június 20-tól 26-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 9332,84 9909,28 ausztrál dollár 4579,83 4863,11 belga frank 145,79 154,81 dán korona 784,57 833,09 finn márka 1366,53 1451,05 francia frank 899,42 955,06 görög drachma a/b 35,37 37,55 holland forint 2708,33 2875,85 ír font 8136,94 8640,26 japán yen (1000) 418,14 444,00 kanadai dollár 5072,42 5386,18 kuvaiti dinár 20 431,30 21 695,10 norvég korona 841,25 893,29 NSZK márka 3050,53 3239,23 olasz lira (1000) 42,00 44,60 osztrák schilling 433,33 460,13 portugál escudo 36,58 38,84 spanyol peseta 47,96 50,92 svájci frank 3527,42 3745,62 svéd korona 904,91 960,89 USA dollár 6074,23 6449,95 ECU (közös piac) 6316,80 6707,52 jugoszláv dinár csekk (1000)/b 3,89­a) vásárolható legmagasabb bank­jegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolások­nál alkalmazható árfolyam: görög drachma 36,42 36,50 jugoszláv dinár esek (1000) 4,00 Közéleti hírek Új, lakóterületi MSZMP-alapszervezet alakult Szekszárdon, nyolc taggal, a 42. számú tanácstagi választókörzetben. * Folytatódnak Szekszárdon az MSZMP-tagok lakóterületi találkozói, amelyeken a párt tagjai a városi választá­si programról váltanak szót, a pártbizott­ság tagjainak részvételével. Huszonegyedikén, szerdán kilenc ta­nácstagi körzet MSZMP-tagjai vitatják meg egymás közt elképzeléseiket, a vá­rosi és a lakóterületi tennivalókról, vala­mint személyi javaslataikat a közelgő vá­lasztások tanácstagjelöltjeire. Az Alisca utca 13-as számú épület kö­zösségi helyiségében a 21 -es számú ta­nácstagi körzetben élő MSZMP-tagok, a Mikes utcai párthelyiségben a 44-es, az V-ös számú iskolában a 22-es, a 26- os, és az 56-os körzet kommunistái talál­koznak. A 11 -es körzetben élő MSZMP-tagok a Csapó Dániel utcai párthelyiségben, a 16-os körzetben élők pedig a városi tanács vb-termében tartják júniusi talál­kozójukat. A fenti rendezvények 18.00 órakor kezdődnek. Tizenhét órakor kezdődik a megyei kórház szülészete mögötti klubtermében a 18-as, 19.00 órakor az újvárosi párt- helyiségben a 32-es tanácstagi körzet­ben élő párttagok lakóterületi megbe­szélése. Felhívás kegyeleti alapítványra

Next

/
Thumbnails
Contents