Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
I 1989. május 12. ^fePÜJSÁG 3 Teljesebb kép a Skála-ügyben Megyei pártértekezlet - vélemény Egy megkésett (?) egyperces (Folytatás az 1. oldalról.) távozási szándék bejelentése után „már lehet” - távol maradt a rendezvényről. Másnap - vezető munkatársaim jelenlétében - megkérdeztem, mi a véleménye az előző napi magatartásáról. „Nem érdemes foglalkozni vele, két héten belül úgy is elmegyek” közölje. Erre azt válaszoltam, a magam részéről - anyagi kérdéseken kívül - el nem tudok képzelni súlyosabb vezetői vétséget, mint azt, hogy valaki szemtől szembe nem meri elmondani a véleményét, vagy elhallgat valamit, és úgy bújik ki - nem először - egy tipikusan vezetői feladat alól, amit egy „beosztott” sem engedhet meg magának. „Nem gond, elismerem, adjatok nyugodtan fegyelmit" - volt a reagálás részéről. Ekkor megkérdeztem, fenntartja-e a 14-én bejelentett felmondási szándékát. Megerősítette. A felmondását elfogadtam, a felmondási időre - július 8-ig járó bért a szövetkezet kifizette, a munkavégzés alól felmentettem, a fegyelmi megindításától eltekintettem. A munkaviszony megszüntetését az Áfész igazgatósága és felügyelő bizottsága 1989. április 28-i együttes ülése 7/ 1989. sz. határozatával megerősítette. Ha az igazgató szóbeli felmondása (is) meggondolatlan volt, azt hiszem, nem lehet felelőssé tenni azt, aki ezt egy ilyen beosztású személytől komolyan veszi, s talán azon sem kell csodálkozni, ha az előzmények után a munkavégzés alól is felmenti. Engedjenek meg még néhány megjegyzést a dolgozói véleményekhez. Senki nem vitatja azokat a pozitív áruforgalmi változásokat, amik az elmúlt két évben az áruházban bekövetkeztek. Ebben nagyon nagy szerepe és érdeme volt az áruház igazgatójának. Ha részletekben kielemeznénk a változásokat az ötlettől a megvalósulásig, akkor még néhány személy nevét hasonló érdemmel lehetne megemlíteni, s a dolgozóknak bizonyára meglepetést okozna, hogy ezek között többen vannak az „áfésznél” tevékenykedőle Még egy megjegyzés a „Nem ez itt az első ilyen eset! Az előző igazgatót is úgy tették passz- ra, hogy beadatták vele a felmondását”... mondatokhoz. Ehhez a megjegyzéshez tisztelettel kérem, a megküldött levél másolatát szíveskedjenek leközölni. A levélből, azt hiszem, láthatják, hogyan zajlott le az említett esete. Ezek után tisztelettel megkérdezem: ennyire konkrét, de valótlan vélemény-nyilvánítás esetén kié a felelősség a hamis vádért? Azé, aki név nélkül félretájékoztatva, vagy szándékosan valótlant állít; vagy azé a személyé, aki ezt név nélkül feljegyzi, vagy azé a szervezeté, amelynek rögtön lehetősége lenne az állítást ellenőrizni és a megjelentetése mellett a cáfolatát is azonnal közölni? „Nem mindegy, hogy mit beszélnek a városban...”, s a megyében a sajtó közreműködésével. Tényleg! Béres Vilmos Áfész-elnök Tisztelt Béres elvtárs! Hivatkozva 1986. november 10-i személyes megbeszélésünkre, ezúton is megerősítjük arra vonatkozó kérésünket, hogy Mikóczi György elvtársnak a Szek- szárd Áruház jelenlegi igazgatójának a Skála-Kapós GT-hez való áthelyezéséhez hozzájárulni szíveskedjenek. Mikóczi elvtárs a Skála-Kapós GT-ben a kereskedelmi igazgatói munkakört töltené be, és úgy érezzük, ebben a munkakörben - felkészültsége és a megyei szövetkezetekkel meglévő szakmai és személyi kapcsolatai alapján - jól szolgálná az össz-szövetkezeti érdekeket. Megállapodásunk alapján áthelyezésére 1987.1. negyedévében lakáshelyzetének megoldásától függően legkésőbb 1987. március 31-ig kerülhetne sor, figyelembe véve a pótlásával felmerülő problémák megoldásához szükséges időigényt is. Megbeszélésünkről kérjük tájékoztatni dr. Kálmán Gyula elvtársat a megyei szövetség elnökét is. Amennyiben Kálmán elvtárs szükségesnek tartja, a neki megfelelő időpontban személyesen is felkeressük. Még egyszer köszönjük a személyes megbeszélésünk alkalmával tanúsított megértő hozzáállásukat kérésünket megismételve. (pecsét, aláírás) Az elnökkel folytatott hosszas beszél- getés - közös megegyezésáel - valóban egy mondatba tömörült, mivel úgy véltem; főnök és beosztott nézeteltérései, a köztük korábban fennálló bizalom megingásának okai nem feltétlenül tekintendők közügynek. Közügynek tekintem viszont a száznál több embert - közülük kilencve- nen nevüket adva írásban fordultak az elnökhöz - közvetlenül, több tízezret - a vásárlókat - pedig közvetve érintő problémát. Nem azt kívántam taglalni tehát, hogy mi okból és mely stációkon keresztül jutott az igazgató és az Áfész kapcsolata a végső konfliktusig! Ennek a konfliktusnak a megoldási módjával vitatkozom - ahogyan azt szóban is elmondtam és a cikkben is érzékeltetni igyekeztem. Azon, hogy a dolgozók érzelmektől vezérelve nyilatkoztak, magam sem csodálkozom. S hogy a tények ismerete nélkül... nos, ez a legkevésbé sem az ő hibájuk, még ha így lenne is. Mindenesetre a bizonyítékul felhozott levélmásolat nem bizonyít többet annál, minthogy az előző igazgatót új munkahelyére kikérték. Ennek az ellenkezőjét pedig sehol nem állítja a cikk. ROSTÁS ILONA Küldöttként vettem részt a megyei pártértekezleten, így érthető, hogy fokozott kíváncsisággal figyeltem az esemény sajtóját. Igen tetszett például a rádió „Vasárnapi Újság” című műsorában, a hírek között elhangzott tömör híradás, elgondolkodtató volt viszont a „Dunántúli Napló” április 30-i cikke, melyben többek között az áll, idézem, hogy „ingadozott a testület véleménye a sürgető tulajdonreform kérdésében”. Valóban, volt egy - a szerkesztőbizottság által véleményem szerint eléggé szerencsétlenül előterjesztett - határozati javaslat, mely valahogy így szólt: „elképzelhetőnek tartja-e a pártértekezlet a szocializmus felépítését a magántulajdon túlsúlyra jutása közepette?" Noha a kérdés szerintem kétszeresen is fából vaskarika, igennel szavaztam volna inkább, de hiába emeltem piros lapomat, a javaslat végül lekerült a napirendről. Elfogott a kísértés, hogy egypercesben reagáljak, de elálltam ettől, hisz korábban saját „bőrömön éreztem” azt is, hogy elméleti fejtegetésekhez a hét perc is milyen kevés. így a sajtó segítségét kérem véleményem vázlatos kifejtéséhez, mely talán a megyei pártprogram elkészítésénél is hasznosítható. (Felfogásom szerint ugyanis nemcsak a felhasznált, de a gondolkodásra késztető javaslatok is egyfajta hasznosítást jelentenek.) Tehát lássuk azt a mackót! A kérdésfelvetés rossz, mert:- A szocializmus nem definiálható mutatószámokkal. Ha mást nem is, ennyit tanuljunk már a szerencsétlen emlékezetű Joszif Visszarionovicstól, aki ugyan az ellenkezőjét állította, de tétele tarthatatlanságából elég sok 3 és 5 éves leckét kaptunk, elég legyen hát ebből a megközelítésből.- Amennyiben a szocializmus mégis definiálható, amire eléggé diszkrét formában például a párttörvény tervezete törekszik, zárórendelkezései között felsorolva azokat az elveket, melyeket el kell fogadniuk a legalitásukat, bejegyzésüket kérő pártoknak, így a népfelség, a jogegyenlőség, az esélyegyenlőtlenség mérséklésének elvét, akkor is tény marad a logikai bukfenc. Aki ugyanis vallja a tulajdonszerzés és a tulajdtinnal való szabad rendelkezés és a tulajdonformák egyenjogúságának elvét - márpedig a tervezet ezeket is tartalmazza -, ilyen kérdést fel sem tehet. Merjük már tehát egyszer kimondani, bármennyi vitát is kavarjon a kijelentés, hogy a szocializmus és a magántulajdon túlsúlya nem egymást kizáró kategóriák! Erre példa lehet a svéd, általában a skandináv modell, de a már létező, ember- központú és szocialisztikus társadalmakon túl ilyen lehet az „evangéliumi szocializmus” modellje, vagy az is, amit mi akarunk megvalósítani.- A kérdésfelvetésnek végül nincs semmi gyakorlati jelentősége! A nemzeti vagyon értéke - bármilyen modern vagyonértékelési módszert is vennénk alapul - valamint a potenciálisan meglevő magántőke mértéke között becsülhetően olyan nagyságrendű az eltérés, mint például a Jupiter és a Hold között. A legerőteljesebb ütemű és erőltetett, hitelezési módszerekkel is megtámogatott reprivatizálás megvalósulása esetén is - időbelileg - olyan mérhetetlenül messzire kerülne a magántulajdon túlsúlyra jutása - 50,1%, mondhatná J. V. - melynek felvázolása már nem a pártértekezlet, hanem a mundánasztrológia hatáskörébe tartozna. Azzal persze egyetértek, hogy az állami tulajdon mai, esztelen, minden célszerűséget nélkülöző, féktelen centralizációja nem vezet sehová, csak az ösz- szeomláshoz, jobb esetben egy bizánci stílusú megcsontosodáshoz. Van itt azonban harmadik út is, ez pedig az ön- kormányzati tulajdon konstrukciója. Halványan ez már tükröz az új alkotmány szabályozási koncepciójában is, ezt kellene majd erősíteni a társadalmi vitákban, de azzal, hogy a tulajdon alanya ne az önkormányzati szerv legyen, hanem a „KÖZSÉG”, sőt a polisz. Ebben a felfogásban az önkormányzó szerv az igazi tulajdonostól kapna esetenként megbízást (választások) a közösségi vagyon igazgatására, gyarapítására. A mai, államtól eredeztetett „kezelői” felhatalmazás tarthatatlan. Azt hiszem a modern po- ■ üszőkért pártállásra tekintet nélkül harcolhatunk. Ilyen tettekre és nem a definíciók gyártására van tehát szükség. Vannak fontosabb dolgok is mint a definíciók. Dr. Tóth Tivadar Lesz új iskola Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) viselői, hogy megvitassák az iskolák által megfogalmazott s néhány napja lapunkban megjelent, a Minisztertanács elnökéhez, Pozsgay Imre államminiszterhez és a megyei tanács vezetőjéhez címzett nyílt levélben foglaltakat. A levél céljával és tartalmával minden jelenlévő egyetértett, de néhányan módosító javaslattal éltek. Több igazgató véleménye szerint azt is meg kell fogalmazni, hogy nemcsak az iskolák tárgyi feltételei elégtelenek, súlyos nehézségeket okoz a pedagógushiány is. Ennek egyik oka, hogy az esetleges pályázóknak nem tudnak segíteni a letelepedésben - legalább egy garzonlakással. Méltánytalannak érzik, hogy a hibás költségvetési elosztási rendszer következtében még mindig a sor végén kullog az oktatásügy. Ez utóbbiban ugyan talán hamarosan változás várható, de addig is tenni kell valamit. A konkrét felvetésekre válaszolva Csáki Béla, a városi pártbizottság első titkára bejelentette az új megyei pártvezetés szándékát, miszerint az MSZMP oktatási igazgatóságát teljes egészében át kívánják adni állami oktatási célra a tanácsnak. Az APEH megyei vezetőségével is tárgyaltak, elképzelhető, hogy az adóhatóság apparátusát a pártbizottság épületében helyezzék el, bár az APEH központja korábban már átutalt 23 millió forintot a városi tanácsnak, s ezt esetleg visszakérheti. Az első titkár javasolta továbbá, hogy az új, feltétlenül megépítendő iskola költségeiből - mivel a középiskolásoknak mindössze egyharmada szekszárdi - a városi tanács 30, a megyei 70. százalékban osztozzon. Ezzel természetesen egyetértett Kovács János, a vá- . rosi tanács elnöke, aki elmondta, hogy 340 millió forinttal kevesebbel rendelkezik a tanács, mint amennyit a jelen tervciklusra előirányoztak. Elvenni pedig csak a fejlesztésre szánt pénzből lehet. Kijelentette továbbá, hogy a város tartja korábbi ígéretét, az új iskola terve elkészült, 1989-90-ben az építkezés pénzügyi fedezetét is előteremtik. Tehát 1991. szeptember elsejére megyei segítséggel állhat az új oktatási intézmény. Erről egyébként május 18-án állásfoglalást kér a tanácstestülettől. Csekei Gyula, a megyei tanács tervosztályának vezetője a 30-70 százalékos költségmegosztással kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi pénzügyi szabályok szerint, ha a megye nagyobb arányú céltámogatást ad, akkor a másik oldalon csökkentenie kell a városnak a fejkvóta szerint járó összeget. Tamás Ádám a beszélgetés összefoglalójában úgy ítélte meg, hogy a találkozó eredményes volt, markánsabban kirajzolódtak az iskolaügy legkritikusabb pontjai, s remény van a megoldásra is. Elmondta még, hogy számításaik szerint 46 új tanterem kialakítására van mód a közeljövőben. Nyolc az oktatási igazgatóságon, négy a Rózsa Ferenc Szakközépiskola Kadarka utcai faházában, illetve szolgálati lakásában, nyolca kereskedelmi szakközépiskola új szárnyában, öt a Pázmány téren, négy-öt az 505-ös melletti lakóházban, és 16 az új iskolában. Az utóbbi kiviteli tervének 3,6 milliós költségeiből egyébként ^ milliót a megye biztosít. Szorgalmazni kívánja a megyei tanács azt is, hogy megüresedő garzonokból pedagóguslakások legyenek. A felek tehát újra leültek, elmondták a problémákat és az eddigi késedelem okait, megegyeztek, a nyílt levelet módosításokkal postázzák majd a címzetteknek. Csak az iskola épülne már. A szülőket, gyerekeket ugyanis csak ez érdekli.- cser Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 13. A főmérnökkel az egyik cukrászdában találkoztunk és együtt kerestük fel Dynt, régi évfolyamtársamat. Soha nem felejtem el a hozzá vezető utat. Keskeny utcájuk végén egy újonnan épült bérház állt, melyet szovjet tisztek hozzátartozói laktak. Városszerte minden ilyen ház elé, érthető védelmi okból, egy T-valamilyen számú és mintájú harckocsit állított a parancsnokság. Jó néhány harckocsi mellett elmentünk eddig is, de ennek az egynek különösen nagy hatása volt rám. Legalább 200 méter hosszan egyenesen szembe motoroztunk vele és nem tudtam leküzdeni az érzést, hogy elég az őrködő katona egyetlen ujjának szórakozott nyomása és belőlünk motorostól, táskástól nem marad néhány drótdarabnál és foszlánynál több. Néhány perccel később már Dynnél voltunk, aki lényegesen izgalmasabb motorosélményekkel dicsekedhetett, mert 23-a óta megjárta a fővárost és így első kézből származó értesülésekkel szolgálhatott. Sógorai nem laktak messze anyámtól, megnyugtató volt tudni, hogy a mi utcánkat odáig nem érte komoly sérülés. Természetesen beszámolt egyéb élményekről is, én azonban most nem mások kalandjairól, hanem a velem történt eseményekről írok. Délután értünk vissza Mezősárosra, és ha jól emlékszem, ezen a napon tette első, rövid nyilatkozatát a kastélyinternálásából nemrég kiszabadult Mindszenty is. Tudom, hogy ezt a véleményemet sokak szemében szentségtörés hangoztatni, de nekem a hercegprímás mindennek tűnt, csak bölcsnek nem. Egyetemista koromban hallgattam a Bazilika melletti és Gellért-hegyi beszédét, utóbbit ott is hagytam, alaposan felháborítva ezzel egy rendezői funkciókat ellátó papot. Nem annyira a tartalom volt visszariasztó, mint a korszerűtlenül túlhangsúlyozott egyházfejedelmi forma. Azt természetesen egy pillanatig se hittem, hogy az emlékezetes perében elhangzott önmarcangoló nyilatkozatokat saját jószándékából tette. Éppen ezért féltem a mondandóitól. Kellemesen csalódtam, nagyon értelmesen és felettébb keresztényien kezdte:- „Nincs gyűlölet a szívemben senki iránt sem...” Kétségkívül bőséges emberi oka lehetett volna arra, hogy egyeseket alaposan gyűlöljön. Csak a befejezés nem volt megnyugtató, alig hiszem, hogy rosszul idézném, bár nem jegyeztem fel egyetlen szavát sem:- „Most tájékozódom és néhány nap múlva a kibontakozás útjáról szózatot intézek a magyar néphez!” Ez a „szózatot intézek” nem tetszett. Olyasformán hangzott, mintha a hercegprímás ex cathedra óhajtaná kijelölni a csak általa ismert, egyedül helyes utat. Már magától a kijelöléstől, valamiféle újszerű katolikus visszahatás, átértékelt ellenreformáció gondolatától is borsóztam. Nem részleteztem még eléggé, de ezekben a hetekben nélkülözhetetlen része volt az életünknek, hogy rádiót hallgassunk. Kis túlzással, szinte azért éltünk, hogy rádiózzunk. Az én kis masinám csak a budapesti adókat fogta, így estelente átvonultunk a velem egy házban lakó főállattenyésztőhöz, Szűcs Sanyihoz és ott népes társaságban, közösen vadásztuk a külföldi híreket. Egyébként a külföldi adások közül, akár csak a II. világháború éveiben, az angolok őrizték meg legjobban tárgyilagosságukat és leginkább lázító, uszító a Szabad Európa volt. Valószínűleg azért éreztük így, mert a spanyol rádió magyar adását nem hallgattuk és a törökökét is csak hellyel-közzel. A rádióadók egyébként nemcsak a határokon túl, hanem azon belül is tobzódtak az éter hullámaiban. Jóformán minden valamirevaló megyeszékhely produkált adót, ezek nemegyszer (mint például Győr és Budapest) valóságos háborúban álltak egymással és alaposan hozzájárultak ahhoz, hogy a fejekben még nagyobb zűrzavart teremtsenek. Később, amikor Nagy Imre már megbukott, egészen sajátos hangok is jelentkeztek. így például Újvárosból napokig szólt egy magát kommunistának nevező Rajk rádió, amelyik alaposan szidta a szovjeteket. Valahonnan, állítólag a Mecsekből, pedig a Rákóczi adó, melynek stílusa többnyire a Szabad Európáéra emlékeztetett. Ezzel azonban előreszaladtam az időben, hiszen még csak november 1-jének délutánján vagyunk. (Folytatása következik.)
