Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám

1989. május 10. NÉPÚJSÁG 5 Reformerek egymás között Sajtóházi ötletbörze a pártkongresszusra készülődve Egység nélkül ábránd a kibontakozás? (Folytatás az 1. oldalról.) A résztvevőket - a paksi, szekszárdi, bonyhádi és nagydorogi reformkörök képviselőit - lapunk főszerkesztő-he­lyettese, Hazafi József köszöntötte, aki Faludy György, a hires költő, író példáját idézte: ha a jelenleg gyógykezelés miatt hazánkban tartózkodó, de több évtizede emigrációban élő, az ötvenes években meghurcolt meggyötört, elhallgattatott művész optimista, akkor mi miért ne le­hetnénk azok? E gondolat jegyében adta át a szót a vendégeknek. Molnár László (Paks) a mostani hely­zetet sorsfordító időnek nevezte, éppen ezért az elkötelezett emberek nem von­hatják ki magukat az országos és helyi célkitűzések kidolgozásának folyamatá­ból. A leendő pártkongresszust illetően a következő - a kereteket tartalommal ki­töltő - megtárgyalásra ajánlott témakö­röket említette: elengedhetetlen az elmúlt négy évtized korrekt értékelése, az ebből szácmazó feladatok meghatározása. Tisztázásra várnak azok az alapelvek, amelyeket fontosnak tartunk, többek kö­zött mi az, amit építünk, létezik-e prole­tariátus, van-e munkáshatalöm ma ha­zánkban, stb. Ezenkívül olyan rövid távú program szükséges, mely biztosítja a vá­lasztások megnyerését, s ehhez kapcso­lódik a párt működésének számos kér­dése is. A következőkben Molnár László a megyei pártértekezletre tért ki. - Senki előtt nem titok, hogy az nem adott egysé­ges programot - állapította meg, tehát annak kidolgozásában a reformkörök komoly súllyal vehetnek részt. A reform­körök lépjenek fel gerjesztőleg, mintegy fáklyát tartva ebben a megyében, ahol annak idején Széchenyi Hitel című köny­vét elégették - zárta mondandóját. Katona Tamás (Paks) a lokális, helyi érdekek feltárására hívta fel a figyelmet. A párttagságot meg kell jeleníteni a lakó­telepen, s ez nem jelenti azt, hogy a párt azonnal vonuljon ki a munkahelyekről. A kibontakozási program helyi szinten is elképzelhető, ebben az összefüggésben „a hiteles, szép szó” alkalmazását emelte ki. Cserháti András (Paks) szavai szerint ami itt most „kikerekedik”, azt tovább le­hetne vinni a május 20-i, Szegeden meg­rendezendő reformkörök országos talál­kozójára. Kifejezte reményét, hogy ha­marosan kiteljesedik ez a mozgalom, ugyanakkor egységesedik és irányt is mutat. Légrádi Csaba (Paks) néhány - ko­rábban is létező - problémára világított rá. Az ifjúságpolitikát illetően továbbra is hiányzik a rétegspecifikus program. Az a ház, amelyiknek felújítják a tetőszerkeze­tét, de közben lebontják az alapját, előbb-utóbb összedől - hozott fel egy szemléletes hasonlatot a párt és a fiatal­ság viszonyára. Szükséges továbbá a párt és a kormány, a párt és az állam kap­csolatának felülvizsgálata. A szervezeti kérdések vonatkozásában pedig nem a keretet kell először meghatározni és azt megtölteni tartalommal, hanem éppen fordítva. Csekő Ernő (Szekszárd) az eddig szé­les mederben folyó eszmecsere leszűkí­tése érdekében két témakör részlete­sebb megvitatását javasolta. Egyrészt a régi struktúra elszámolásának tenniva­lóit, másrészt a helyhatósági és ország- gyűlési képviselőválasztások feladatait. Ez utóbbihoz rögtön hozzátette, hogy az MSZMP-nek nem kell eleve félni a vá­lasztásoktól, mert nagy tömegbázissal rendelkezik. A végső kimenetelt minden­esetre az határozza majd meg, hogy programja mekkora hitellel bír a közvéle­mény szemében. Lajtai Zoltán (Szekszárd) szerint a re­formkörök nem tisztáztak egy alapvető dolgot: nevezetesen azt, hogy miként vi­szonyulnak a szociáldemokratákhoz, vagy példának okáért egy svéd típusú demokráciához? Egyed László (Szekszárd) egy való­ban kormányzó kormány létrejöttét szor­galmazta, valamint olyan program kidol­gozását, amely mellett minden miniszter kiáll. Amíg a kormány szándéka és aka­rata nem egységes, addig a reform csu­pán ábránd - jelentette ki. Tóth György (Lengyel) egy túlhaladott ideológia alapelemeit vetette vizsgálat L alá. Vajon létezik-e manapság alapvető ellentmondásként a tőkés-munkás szembenállás nyugaton, beszélhetünk-e osztályharcról nemzetközi szinten? Jelenleg a fejlett tőkés országokban az információ a legnagyobb mozgatóerő. Ha nálunk is ennek az állapotnak az el­érése a cél, akkor befogadóvá kellene tenni a tömegeket. De hogyan? - ez a kérdés, ugyanis a hallgatag többség nem vevő az adásokra. Jankovics László (Nagydorog) min­denekelőtt a konkrét helyzet konkrét elemzését tartotta a legfontosabbnak. Csak így lehet ugyanis megfelelő progra­mot készíteni, mely megvalósítása felté­telezi a nagyobb összefogást. Nem sze­retem a címkézést - hangoztatta Janko­vics László, a „ki a reformer?” vitára cé­lozva. „Ezelőtt tíz évvel is kommunista voltam, most is az vagyok.” Lajtai Zoltán újabb felszólalásában az 1917-es orosz forradalom túlradikalizá- lódott mivoltára utalt, s úgy vélekedett, hogy ez a nagy történelmi átalakulás - mivel a legfejletlenebb országban győ­zött - tévedésnek bizonyult. A piacgaz­dálkodást és a demokráciát hatalmas hi­ba volt kidobni az ablakon. Beszélni kel­lene arról is, hogy mi felé haladunk. Katona Tamás nem vetette el a jövő­képpel való foglalkozást, de szerencsé­sebbnek tartotta a jelenlegi tennivalók számbavételét. Rácz Zoltán (Szekszárd) a tiszta lap­pal való indulás igényét húzta alá. Legye­nek választások, legyen tisztességes al­kotmány - ami nem budapesti! -, hozzuk rendbe az oktatásügyet, javítsuk meg a fiatalok lakáshoz jutásának esélyeit, mert az nem igaz, hogy erre nincs pénz. Egyáltalán, sokkal jobban ki kell terjesz­teni a szociális védőhálót, persze nem úgy, hogy azzal bizonyos rétegek visz- szaéljenek. Vanya György (Bonyhád) arra muta­tott rá, hogy minden - bármely jó szándé­kú program - zsákutcába jut, ha nem alulról építkezik. A régi struktúra leépíté­se elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy ne „felülről legyünk okosak". Szabó Zsolt (Szekszárd) Katona Ta­más egy korábbi kijelentésétől indíttatva úgy vélte: a „hiteles, szép szó” egyáltalán nem mindegy, hogy kinek a szájából hangzik el. Váljunk meg azoktól, akik el­veszítették a hitelüket - javasolta a sokak egyetértésével találkozó megoldást. Légrádi Csaba a választások néhány ellentmondásokat is magában rejtő problémáját említette. Csak úgy érdemes választani, ha előtte megismerjük a jelöl­tet. Megfelelő fórma kellene a beszámo­lók lebonyolításához. A kapitalizmusban az politizál, akinek pénze van, nálunk vi­szont annak van pénze, aki politizál - foglalja össze a két rendszer - ebből a szempontból adódó - különbségét. Szabó Antal (Nagydorog) kétségeit fejezte ki az iránt, hogy a jelenlegi tanácsi struktúra alkalmas lenne egy megfelelő program végrehajtására. Talán egy óránál is több idő eltelt attól fogva, amikor Katona Tamás fölvetette; a múlt boncolgatása és a jövőkép fölvázo­lása helyett célszerűbb lenne egy brain- stormingot, azaz egy ötletbörzét tartani, ahol praktikus, a gyakorlatot közvetlenül segítő megoldások kerülhetnek felszín­re. Szava ugyan „elszállt”, de egy követ­kező hozzászólás végre mederbe terelte a beszélgetést. Láng Károly (Bonyhád) veszítette el ki­csit a türelmét. „Több, mint egy órája azon vitatkozunk, hogy miről is vitatkoz­zunk” - mondta. Nézete szerint csak ak­kor tud a párt szándékának megfelelően 700 ezernél is több embert képviselni, ha programot képes adni nekik. Azt kell el­dönteni, hogy melyek azok a legfonto­sabb problémák, amelyek megoldását a reformerek föl tudják vállalni ma - és kü­lön hangsúlyozta - holnap is. Ebben kel­lene most állást foglalni. Csekő Ernő visszautalt azokra a hoz­zászólásokra, amelyek az elméleti-ideo­lógiai kérdések fontosságát hangsúlyoz­ták. Ezeket valóban tisztázni kell - mond­ta -, de nem feledkezhetünk meg az idő­tényezőről. Ha kicsúszunk az időből, ak­kor valóban lépéshátrányba kerülünk, hiszen az ellenzéki kerekasztal tagjai sem önmarcangolással töltik idejüket, ha összejönnek, hanem programot igye­keznek kidolgozni. Cserháti András is az időtényező fon­tosságát emelte ki. Emlékeztetett a rádió 168 óra című műsorában hallottakra; egy közvéleménykutatás szerint az MSZMP - amennyiben választások lettek volna - a fölmérés időpontjában a szavazatoknak 30 százalék körüli részét kapta volna meg. Ez az arány azonban az idő előre­haladtával csökken. A dolog másik olda­la; az MSZMP tagsága egyre inkább po­larizálódik, különböző nézetet valló tag­jaival lehetetlen közösséget vállalni. A köztük lévő ellentét sokszor nagyobb, mint az alternativok egymás közti véle­ménykülönbsége. Tendenciájában vi­szont a párt reformszárnyában a reform­gondolatok egyre nagyobb teret kapnak, ez az arány tehát az idővel kedvezően változik. Hol van a két folyamatban az az időpont, amelyik optimálisnak tekinthe­tő? Ezt kellene megtalálni és akkor ren­dezni kongresszust és megtartani, a vá­lasztásokat. Néber Tibor (Paks) szerint a legfonto­sabb kérdés a választás, amiről ugyan egyre több szó esik, de még mindig nem beszéltünk róla eleget. Nem vagyunk rá „ fölkészülve. A párt sem, de - példaként említette saját tapasztalatát - az ország- gyűlési képviselő sem. Programra, van szükség és a választásokat előre kell hozni - mondta. Ö is fontosnak tartja, hogy a politika ne budapesti legyen, en­nek elkerülését is szolgálja, ha eltörlik a képviselőválasztásoknál az országos lis­tát. Beszélni kellene a tanácstagi válasz­tásokról is, mert a pártnak most az a leg­főbb dolga, hogy a helyi harcokat nyerje meg. Ebben azonban csak annyit szabad markolnia, amennyit elbír. Tehát program és választás - hangzott el két szóban az összefoglaló, és a követ­kező hozzászóló is ezekhez a fölvetések­hez kapcsolódott. Elter Gábor (Szekszárd) - mint pár- tonkívülí - csodálkozását fejezte ki afö­lött, hogy nincs pártprogram. Nem érti - mondta -, hiszen sok az MSZMP-n belül az okos ember. Megvan a pártnak a szükséges hatalma is, miért tűri hát, hogy mindenféle impotens szervezet rontsa a hitelét? Pogátsa Alajos (Bonyhád) sokaknál derűlátóbban Ítélte meg a helyzetet. Nem a nulláról kell indulnunk - vélte -, főbb kontúrjaiban már körvonalazódik egy program. Nem értett egyet azokkal a vé­leményekkel, melyek szerint a megyei pártértekezlet nem adott programot. Vé­leménye szerint végül is az új vezétőség is hirdetett programot, s hasonlóan vala­miféle programnak tekinthető az ellenzé­ki kerekasztal által megfogalmazott do­kumentumra adott válasz. Ő azt hiányolta a pártértekezleten, hogy a gyengén fejlett megyék közül történő kiemelkedésre nem mutatott elképzelést. Légrádi Csaba munkamódszert java­solt. Mivel véleménye szerint a megyei pártbizottság nagy létszáma és a ráháru­ló sok operativ feladat ellentmond egy­másnak, javasolja teamek, kisebb cso­portok alakítását, amelyek egyfelől kap­csolatot tartanak a külső szervezetekkel - példaként említette, hogy megismerik az SZDSZ programját és mellé teszik a pártprogramot -, másrészt fölmérik és ütköztetik saját berkeikben a véleménye­ket. Fontosnak tartaná, hogy a megyei pb nevezzen ki egy szóvivőt vagy hasonlót. Tudhassa a megye párttagsága azt, hogy ki jogosult nyilatkozni azokról a kérdé­sekről, amiben a pb konszenzusra jutott. Kárpáti Vilmos (Bonyhád) azt tartaná fontosnak, hogy a párt visszaszerezze a hitelét. Ebben a lakóhelyi alapszerve­zetek sokat segíthetnének, mert a leg­rövidebb idő alatt tudják a problémákat föltárni, információt gyűjteni. Ez utóbbi­ban véleménye szerint a reformkörök is szerepet vállalhatnának. A választási harc is a lakóterületeken folyik, a „politi­záló párt” is ott tudna magának tömegbá­zist teremteni. Kiss József (Bátaszék) - több hozzá­szólóhoz hasonlóan - a továbblépés alapfeltételének tekintette a tabula rasát, azaz utóbbi negyven évünk végleges le­zárását, a tiszta lappal indulást. Vissza­csatolva előző véleményekhez elmondta, hogy szerinte 65 tagú testület is működ­het hatékonyan. Hangsúlyozta, hogy mi­lyen fontos szerepe van a hatékony működésben a kellő informáltságnak. Lapunk főszerkesztő-helyettese közbe­vetette, hogy tudomása szerint a megyei pb tagjai mind első és második számú vezetők. Vajon mennyi idejük marad munkájuk mellett a szükséges informá­ciók begyűjtésére? Dr. Murzsa András (Szekszárd) is föl­vetette, hogy megcsappant a bizalom a párt iránt. Ennek okát ő elsősorban ab­ban látja, hogy nem tudja a tagság, mi ke­rülhet még felszínre? Amig nem ismerjük igazán a párt belső helyzetét - s a jelek szerint még sokáig nem ismerjük -, ad­dig nem tudunk lépni. Elismerve, hogy a beszélgetésben jó ötletek is elhangzot­tak, hiányolta a hozzászóló, hogy egyik­re sem tudott rámozdulni a társaság. Ne találjuk ki azt, amit mások már egyszer kitaláltak - kérte többször is -, hiszen a paksi reformkor kiforrott ötletekkel jött el erre a beszélgetésre. Herczig Ferenc (Szekszárd) a paksi reformkör három gondolatát emelte ki. Az eddig megszokott körből fellépve lé­nyegesnek tartja a horizontális kapcso­latokra való építést a programokhoz tör­ténő megfelelő személyek kiválasztását, továbbá azt, hogy a reformkörök által képviselt gondolatok áramoljanak ki a párttagsághoz. A továbbiakban arra a következtetésre jutottak a résztvevők, hogy újra kell talál­kozniuk, mert a jelen összejöveteltől illú­zió lett volna túl nagy dolgot várni, a kö­vetkező alkalomra - a 19-ei pártbizottsá­gi ülés, a reformkörök szegedi találkozó­ja, a Népújságban addig megjelenő programtervezet nyomán - viszont már lenne vitaalap. A paksiak június elsején 18 órára Paksra hívták meg a reformkö­röket - melyeknek száma addigra a dombóvári reformkörrel kibővült - ha­sonló találkozóra. Az elhangzottakról a megyei pártbi­zottsági ülésre komplett kommünikét nem tartottak szükségesnek a résztve­vők összeállítani, a pb jelenlévő tagjai vi­szont képviselik majd az ülésen a reform­körök véleményét - hangzott el a beszél­getés végén.- szá - ri - gk -t A rendezvény résztvevői Légrádi Csaba (középen) a párt kapcsolatrendszerének felülvizsgálatára hívott fel Lajtai Zoltán gyakran jelentett be különvéleményt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents