Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-09 / 107. szám

1989. május 9. ÜnTÉPÜJSÁG 5 A Népújság postája A lakások nem eladók?! Özv. Németh Imréné szekszárdi olva­sónk szerkesztőségünkhöz küldött leve­lében írta: „Szekszárdon, a Mészáros L. u. 7. számú házban lakom. A múlt évben egy ívet hordoztak a házban, melyben az állt, hogy a bérleményünkben lévő laká­sokat szeretnénk megvásárolni. Legjobb tudomásom szerint a lakók 82 százaléka igennel válaszolt, vagyis kifejezte óhaját, hogy amiben lakik, a lakást meg kívánja venni. Ezek után 1988. november 16-án a szervezők szabályos kérelmet nyújtot­tak be a városi tanács illetékes szervéhez a lakásvásárlás ügyében. Erre a kére­lemre semmiféle válasz nem érkezett a mai napig, sem igenlő, sem elutasító, sem türelmünket kérő. Nem tudom, a ta­nácsnál van-e olyan rendelet, hogy bizo­nyos határidőn túl - minden esetben - értesíteni kell a kérelmezőt ügyének mi­kénti állásáról. Ez az ügy nem egy ember magánügye, több mint ötven családot érint és már hónapok óta teljes bizonyta­lanságban vagyunk.” A levélre Kovács János, Szekszárd Vá­ros Tanácsának elnöke a következőket válaszolta:- A végrehajtó bizottság titkára 1988. Mozijegyárakról Csala Sándor szekszárdi olvasónk néhány sorban írt megjegyzése a következő: Nem tudom, ki hivatott a mozijegyek árának meghatározására, de olyan ér­zésem van, hogy egyre inkább begyű­rűzik tudatába a környezet „árrendezé­si” hulláma. Vagy csak elfeledkezett ar­ról, hogy volta mozijegyeknek egyszerű, sima ára is? november 8-án kelt válaszlevelében - melyet Sztárcsevity Ervin lakótársának küldött meg - arról tájékoztatta a lakókat, hogy az épületük a 7/1988. (II. 25.) sz. ta­nácshatározattal jóváhagyott elidegení­tési tilalmi listán szerepel, így az értékesí­tésre lehetőség nincsen. Sztárcsevity Er­vin ezután ismételten beadvánnyal for­dult hozzánk. Iratában hivatkozott a 85 százalékos vásárlási szándékra és a mó­dosított 32/1969. (IX. 30.) Korm. sz. ren­delet 3. § (2) bekezdésének rendelkezé­sére (a szövegét a 75/1987. (XII. 10.) MT. sz. rendelet állapította meg), mely szerint 75 százalék feletti vételi szándék esetén az értékesítést csak rendkívül indokolt esetben lehet megtagadni. A tilalomnak testületi feloldása nélkül a lakások értékesítésre történtö kijelölésé­re, az idézett jogszabályi rendelkezés el­lenére sem kerülhetett sor. A 90/1988. (XII. 22.) MT. sz. rendelet 2. §-a a vételi szándék 75 százalékos alsó arányhatárát, valamint a házkezelési és kijelölő szerveket terhelő elidegenítési kötelezettséget megszüntette. Tájékoz­tatásul közlöm, hogy ennek ellenére el­képzeléseink között szerepel a tilalmi lis­ta felülvizsgálata. Az esetleges későbbi döntésről a Szekszárdi Városgazdálko­dási Vállalat útján értesülni fognak. Postabontás Rossz szomszédság - török átok „Kivágták és eltulajdonították a saját területemről az összes akácfámat Em­ber! Milyen érzéssel tüzeled el az én fá­mat? Jól érzed magad vele? Az én fám­mal, amely az én területemen nevelődött Újra van bolt Újfaluban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) (Folytatás az 1. oldalról) Tíz éve kisáruházat létesített Magyarke- sziben az áfész, de ezzel egy időben bezár­ta és felszámolta az újfalusi vegyesboltot, ezáltal nyolc utca lakóinak tette nehezebbé az amúgy is hátrányos helyzetét. Közülük a Bercsényi, Báthory, Móricz Zs., Népköztár­saság, Arany János és Vörösmarty utcák­ból másfél kilométert kellett gyalogolni az időseknek, hogy a mindennapi kenyeret, tejet és egyebeket megvásárolhassák. Az arra lakók, de a község más részén lakók is azt méltánytalannak tartották, tiltakozásuk jeléül többek közt a Magyar Rádióhoz is fordultak, de jogos kérésüknek sehol nem tudtak érvényt szerezni. Azóta minden falu­gyűlésen, áfész-értekezeleteken követel­ték a bolt újra megnyitását. 1989-ben a község társadalmi szervezetei a tanács és a termelőszövetkezet támogtó javaslataival végre tízévi huzavona után egy üresen álló családi házat bérelt erre a célra az áfész Új­falu központjában, és 1989.-április 18-án újra megnyitotta az arra lakók megelége­désére a vegyesboltot, melyet még üzlet- politikailag sem lett volna szabad meg­szüntetni. Előny még az is, hogy a bolt mel­lett erre a célra kialakított helyiségben a bolt vezetője háztáji és kistermelői tápokat is árusít. MINÁRIK LAJOS és már több mint egy évtizede nőttek ek­kora fává. Boldog leszel majd, ha mellet­te melegszel? És közben nem gondolsz majd arra, vajon annak a nyugdíjas öz­vegyasszonynak volt-e annyi pénze, hogy megvegye magának a tüzelőt? Vagy talán nem tudod és nem is tanított rá senki a kilencedik parancsolatra, pe­dig érdemes lenne megtanulni és utána aszerint tovább élni, az embertársadat is tovább élni hagyni”. Özv. Wolf Ádámné, Gyönk. Jogszabályokról - röviden Több oldalról történt ér­deklődésre figyelemmel ez alkalommal a cégbejegyzés­sel kapcsolatos jogi szabá­lyozásról adunk tájékozta­tást. Tudni kell, hogy a jog­szabályok a „cég" fogalma alá vonják azokat a gazdasági tevékenységet foly­tató jogi személyeket és magánszemé­lyeket, amelyek működésüket saját meg­határozott nevük alatt folytatják, e név alatt jogokat szerezhetnek és kötelezett­ségeket vállalhatnak, továbbá ezt a nevet aláírásukkal használják. Gyűjtőfogalom­ról van tehát szó, amely a gazdasági élet résztvevőinek túlnyomó részére vonat­koztatható. A gazdasági társaságokról szóló és 1989. évi január 1 -jén hatályba lépett tör­vény előírja, hogy a gazdasági társasá­gok alapítását a szerződés megkötését (alapszabály elfogadását) követő har­minc napon belül cégbejegyzés és hiva­talos közzététel végett be kell jelenteni a területileg illetékes cégbíróságnak. Ugyancsak be kell jelenteni a cégekről jegyzett adatok lényeges változását a változás megtörténtét követő 30 napon belül. A cégbejegyzés megtörténtét és a bejegyzett adatok, valamint ezek változá­sait a cégbíróságok hivatalos lapban je­lentetik meg. A cégjegyzék a cégek lényeges ada­taira kiterjedő speciális nyilvántartás, amelynek két lényeges jellegzetessége a közhitelesség és a nyilvánosság. Az előbbi azt jelenti, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett jogi vagy magánszemély má­sokkal szemben nem hivatkozhat arra, hogy az általa bejelentett, a cégjegyzék­ben feltüntetett jog vagy tény nem felel meg a valóságnak, az utóbbi pedig azt, hogy a cégjegyzéket és a vele kapcsola­tos iratokat bárki megtekintheti, az érin­tett tehát nem hivatkozhat arra, hogy a cégjegyzékben szereplő valamely jog vagy tény fennállásáról nem tudott. A cégbejegyzések közzététele a Cég­közlönyben történik, amelynek ez év ja­nuár 30-án megjelent 1. számában to­vábbi részletes tájékoztató olvasható többek között a cégbejegyzés jelentősé­géről, annak módjáról, arról is, hogy a gazdasági társaságok egy részének be­jegyzését a jogszabály csupán megen­gedi, más részüknek a bejegyzését köte­lezővé teszi, sőt a bejegyzéshez fontos jogkövetkezményeket fűz. Ennek részle­tezésétől itt eltekintünk, utalunk azonban arra, hogy a Magyar Közlöny idei 18. szá­mában jelent meg az igazságügyi minisz­ternek a cégbírósági közlemények közzé­tételéről és a közzététel díjáról szóló 2/ 1989. (III. 22.) IM számú rendeiete, amely elsősorban a fizetendő díjak szempont­jából tarthat igényt a „cék”-ek érdeklő­désére. Ugyancsak többek kérdésére adunk választ, amikor közöljük, hogy munkanélküli-segélyre az jogosult, aki:- munkahelyének elvesztését megelő­zően három éven belül legalább 18 hó­napot dolgozott,- utolsó munkahelyének elvesztése óta egy évnél hosszabb idő nem telt el,- bejelenti munkavállalási szándékát a lakóhelye szerint illetékes munkaerő­közvetítő szervnél s azzal elhelyezkedé­se érdekében együttműködik,- a munkaerő-közvetítő szerv nem tud számára megfelelő munkahelyet felaján­lani,- más, legalább a mindenkor minimá­lis bért elérő rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik. A munkanélküli-segélyre való jogo­sultságot az igénylő kérelme alapján a munkaközvetítő szerv állapítja meg. Az igényléshez szükséges a személyi iga­zolvány, a munkakönyv és mindazok az igazolások, amelyekből a jogosultság feltételei megállapíthatók. A vonatkozó jogszabály a Magyar Köz­löny 1989. évi 69. számában olvasható. DR. DEÁK KONRÁD Cél a közlekedés biztonságának fokozása Megalakult a „Tolerancia” Közlekedésbiztonsági Szakértői Csoport A magyar közlekedésbiztonság hely­zetében az utóbbi néhány évben kedve­zőtlen jelek tapasztalhatók. A hetvenes évek elejétől kezdődő javuló tendencia megtorpant, a balesetekben meghaltak száma növekedett. A fejlett közúti közlekedésü európai or­szágok élvonalához képest már koráb­ban is tetemes lemaradásunk az utóbbi néhány esztendőben minden erőfeszítés ellenére tovább növekedett. A balesetek következtében - a pótolhatatlan emberé­leteken túl - keletkező, társadalmunkat mérhetően érő veszteség mértékadó becslések szerint évi 13-15 milliárd fo­rint. A hazai balesetek többsége a jármű­vezetők helytelen sebességmegválasz- tására és részben a járművezetők és a gyalogosok rossz partnerkapcsolatára vezethetők vissza. Nemzetközi összehasonlításban első­sorban ez utóbbi területen jelentős a le­maradásunk. Ezek a tények a közlekedés biztonsá­gának fokozása iránt felelősséget érző és viselő minden személyt, intézményt és szervezetet saját lehetőségeink jobb ki­használására, tudásának célszerűbb hasznosítására kell ösztönözze. Ez együtt jár a kutatási tapasztalatok, infor­mációk eddiginél eredményesebb hasz­nosításának igényével. A közlekedők veszélykerülő viselke­désének általánossá tétele érdekében legfontosabb feladat a különböző szere­peket játszó, eltérő érdekeket képviselő felek közötti kiegyezésnek, az egymás . iránti tolerancia megteremtésének, illet­ve a jelenleginél lényegesen magasabb szintre emelésének elősegítése. Erre annak ellenére, sőt annál inkább szükség van, hogy tudjuk: a közlekedés- biztonságra számos - közvetlenül nem befolyásolható - politikai, gazdasági, kulturális tényező gyakorol hatást. Az előzőekben foglaltakat fel- és elis­merve alakult meg T989. április 1 -jétöl az OTP titkársága mellett működő Toleran­cia Közlekedésbiztonsági Szakértői Csoport. A csoport kiemelt feladatnak tartja, hogy a közvéleményt szakszerűen és egyben közérthetően informálja a közle­kedés biztonságát kedvezőtlenül befo­lyásoló zavarok lényegéről, s - eddigi munkásságára alapozva, szakirányult­ságának megfelelően - kutatásokat foly­tasson a zavarok okairól. Hulladékból zsák Műanyag hulladékot feldolgozó üzemet léte­sített a Somogy megyei Kéthelyen a balaton- máriafürdői Aranyhíd Áfész. A különböző mű­anyag hulladékokból előbb granulátumot ké­szítenek, majd ennek egy részéből - mintegy 800 tonna granulátumot tőkés piacon értéke­sítenek - a korszerű gyártósor segítségével szemetes- és gabonazsákokat gyártanak. A március végén elkészült üzemben már ebben az évben 3-4 millió forint nyereséget szeret­nének elérni. MTI FOTÓ r Szemetelünk! (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az utóbbi hetekben többször volt alkalmam végigutazni a Bonyhád- Szekszárd útvonalon. Szomorú, s egyben igen lehangoló látványban volt részem valahányszor. Úton-útfélen eldobott papírdobozok, sörösüvegek, konzervdobozok jelezték a kulturált emberek jelenlétét. Még az oly sokszor megcsodált takaros kis szekszárdi tanyák környéke is hasonlóképpen fes­tett. A szőlősgazdák nagyfokú precizitással tisztogatják, kapálgatják föld­jeiket a telekhatárokig. A kerítéseken túl aztán kezdődik a senki földje. Fó- liadafabokat hord a szél, s vegyszeres dobozok éktelenkednek a vízmosá­sokban, árokpartokon. Falvainkban sem különb a helyzet.. Megyénkben sok település fogadja látogatóit kisebb-nagyobb szemétteleppel. Mindezt már eredménynek kell elkönyvelnünk, hiszen így a falu nagy része a kijelölt helyre üríti a háztartási hulladékot. Természetesen akadnak kivételek is. A talicska tolásában „megfáradt” emberek lustaságból, vagy egyszerűen mások bosszantásá­ra a szemétlerakóhelytől 50-100 m-re öntik ki a szemeteszsákok tartal­mát. A kényesebbje, s tehetősebbje személygépkocsival szállítja a szeme­tet, s a falu határain túl valamelyik útszéli bokorba hajítja. A környezetpusz­tító hulladék pedig csak gyűl egyre gyűl. Tisztában vagyok azzal, hogy egy- egy korszerű, s valamennyi műszaki és technológiai előírásnak megfelelő szeméttelep létesítése nagy összegeket emészt fel. A környezetünk iránti törődés, figyelem azonban nem kerül egy fillérünk­be sem. Nekünk embereknek kellene egyszer eljutnunk odáig, hogy a ci­garettacsikket, papírzsebkendőt a kukába dobjuk, a szemeteszsákot pedig elvigyük a szeméttelepre. J A tisztaságra való nevelést már gyerekkorban, s elsősorban a családban kell elkezdeni. Meggyőződésem, hogy a kulturáltság egyik fokmérője a környezeti tisztaság. Sajnos egyik-másik embertársunk primitív és barbár módon szennyezi saját és mások környezetét. ORBÁN LÁSZLÓ nmnHm Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! Meglepve olvastuk a Tolna Megyei Népújság 1989. április 28-i sz'ámának „Hétköznapi visszásságaink” rovatában az „SZS” aláírással megjelent „Befüröd- tünk vagy kinn vagyunk a vízből...?!” című cikket. Meglepve - mert bár az újságírónak jo­ga és kötelessége leírni az általa tapasz­talt negatív vagy pozitív jelenségeket - mivel szó van néhány olyan dologról is a leírtakban, melyekkel kapcsolatban szí­vesen és örömmel elbeszélgettünk volna „szs”-vel, ha netán ez ügyben megkér­dezett volna minket is. Elmondhattuk volna neki a tanuszodá­val kapcsolatos gondjainkat, örömeinket. Az újságíró állít valós dolgokat is írásá­ban, hiszen igaz az, hogy nem kötelező az úszósapka, sajnos egyelőre nincse­nek hajszárítóink, és valóban „jaj az érzé­keny szemüeknek". Nem akarjuk állandóan azt hangoztat­ni, hogy megbeszélhettük volna, ha itt lett volna..., de akkor elmondhattuk volna, hogy olyan vegyszereket is adagolunk a vízbe, amely az összes szennyeződést „összegyűjti" és ezek a szűrőn fenn­akadva kikerülnek a vízből. A vegyszere­ket nem öntjük bele óriási mennyiségben a medencébe, hanem automatika ada­golja a tervező és a Köjál által megadott mennyiségben. Hajszárítót Záhonytól Sopronig keres­tünk, de, sajnos, nem találtunk. Ahogy ön is írta tisztelt „szs”, ez tanuszoda, és itt tényleg rendnek kell lennie. Háziren­dünkben - melyet szeretnénk ha min­denki betartana - ott található a követke­ző: , „A medencébe ugrálni - az edzéseket kivéve - szigorúan tilos!” Lehet, hogy ez furcsa követelmény, de csak addig, amíg a fejére nem ugranak az embernek! A két hossz leúszáSával kapcsolatban rendkívül hasznos ötletet kaptunk az új­ságírótól - hiszen eddig más uszodák­hoz hasonlóan többszöri figyelmeztetés után megkértük a kedves vendéget, szí­veskedjen elhagyni az uszodát. Átgondolva az ötletet -, amely valószí­nűleg nem mint újságírótól, hanem haj­dani testnevelőtől származik - igyek­szünk megvalósítani. Nem is zavart volna minket az írás, ha a vegyszerekkel kapcsolatos mondata nem adott volna alapot a városban és a megyében különféle mendemondákra. Egyébként újságíróként és fürdőven­dégként ezután (is) örömmel állunk ren­delkezésére Tisztelettel és üdvözlettel: Hajdú Sándor uszodavezetö Bősze István igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents