Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27. TOLNATÁJ - 7 Nagydorogon láttuk Szimbólum a falikárpiton Szalontai Éva textilművész Szárnyasoltárok rendjét követő, idéző falburkolat díszük Nagydorogon a házasságkötő teremmé avatott pártszékházi tanácskozóban. A kompozíció szimmetrikus elrendezése diadalívszerűen öleli a teret. Akarva, akaratlanul jelképeket, szimbólumokat keres a néző a kissé szokatlan látványban. A hely szelleme elsőként az élethez kapcsolódó, valamilyen találkozás szivárványosan színes hangulatát kínálja, ami különböző távlatokba jutva gyászos feketébe torkollik. A textilművészet napjainkban vegyes technikának nevezi azt az eljárást, amellyel Szalontai Éva készítette nagydorogi alkotását. Mi az, ami különös erényt ad e műnek? Annyi csupán, hogy anyagában is egyszerű, vászonalapra vitte kézzel festve is gondolatait. A megfogalmazás nem pusztán a ma emberének szól, de a jövőben is helyt kap. így válik egyetemes jegyeket hordozóvá. Ami fokozza a látvány nagy- szerűségét, az a falikárpit és a belső építészeti tárgyak - asztal, székek, elektromos orgona, függönyök - egységet, azonos szemléletet sugárzó volta. Nem véletlen, hiszen ez is Szalontai Éva tervei alapján állt egésszé. A gyapjúból szőtt - békéscsabai - szőnyegek nemcsak a színeikben harmonizálnak az enteriőr már felsorolt tárgyaival, de anyaguk nemessége megteremti az egykor volt falusi tisztaszobák ünnepiségé- nek atmoszféráját is. Röviden: nem akar egy községben városi ízekkel hivalkodó termet. A szakemberek - Pauli Anna és Polgár Csaba textilművészek - bíráló, értékelő véleménye erősíti az elhangzottakat. Amikor valaki azzal a szándékkal lép e terembe, hogy a szerzett élményét másokkal - nevezzük sajtónyilvánosságnak - megossza, először is azt kell látnia, hogy nem Nagydorog, de megyénk is gyarapodott egy vizuális hatást keltő műalkotással, mely megtiszteli a ma emberét azzal, hogy élete fontos eseményének környezetét művészi eszközökkel formálja szebbé. Ha a tudósító veszi a fáradságot, megkeresi a felelősöket, akiknek igénye volt e szépség elérése, tőlük pontos választ kaphat arra a kérdésre, mindez mennyibe kerül. Aki hisz a jövőben, hinnie kell a családok erejében, melynek bölcsője éppen a házasságkötő termekben mozdul sírig tartó ringásra. Csak a pesszimistán kétkedők keresnek csomót a jószándékon. Ami sikert aratott Nagydorogon, forintban kifejezett értéke nem éri el a százezret. Amit viszont a falu erkölcsében megjelenít, az felbecsülhetetlen. Szalontai Éva textilművész Tolna megyéből származik. Édesapja - Szalontai János - hosszú ideig a Paksi Városi Tanács művelődési osztályvezetője volt. Diplomamunkája Simontornyához köti. Többször jelentkezett alkotásaival Tolnában. Pályájának alakulásában a nagydorogi falikárpit megújulást jelent. Nem a megszokott művészeti ágak, technikák - freskó, secco - vannak jelen, hanem egy melegebb textilkép. ily módon ma még ez az első házasság- kötő terem megyénkben, ahol a textil van jelen hangulatteremtő, fokozó elemként, de bízunk benne, hogy ez kezdete egy folyamatnak, mely esztétikumot „termel”, közvetít. A fekete-fehér felvétel nem Adhatja vissza a házasságkötő terem diszkrét színharmóniáját DECSI KISS JANOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Amin a franciák nevetnek Tanárok és tanulók • MOTTÓ: A butaság nem az, ha az ember nem tud valamit, hanem Az, ha ezt mások is észreveszik. AVAGY: Az iskola ma azért nem tud jó nevelést adni a gyerekeknek, mert azok mindenáron szüleiket akarják utánozni. * A nyelvtanár rendet az étteremben:- Legyen szíves, hozzon nekem helyesírási hibákat!- De uram, nálunk ilyesmi nincs - feleli a pincér.- Nincs?! De hiszen az étlap tele van vele! *- Jacques, miért nézed állandóan az órádat? - kérdi rosszalóan a tanár.- Mert attól félek, hogy a csengetés mindjárt félbeszakítja a tanár úr érdekes előadását! * A tanár, miután egyik diákja kihozta a sodrából, így szól hozzá:- Ide figyelj, Francois, itt van egy frank. Menj le a sarki fűszereshez, és kérj tőle egy kis észt. A fiú kisvártatva visszatér, és kaján mosollyal újságolja:- Mondtam a fűszeresnek, hogy az ész a tanár úrnak lesz, mire ő azt felelte, hogy akkor legalább ötven frankért kellene venni belőle. * A tizenkét éves srác komoly arccal áll tanárnője elé:- Kisasszony, én feleségül szeretném venni magát.- Oh! - kacagja el magát a tanárnő -, nem szeretem a gyerekeket!- Miért, a kisasszony, talán nem szed tablettát?! *- A papám és én, mi ketten mindent tudunk!- Igen? Akkor mondd meg, mi Afganisztán fővárosa.- Hm... ezt a papám tudja. * A tanár behivatja az iskolába Michel mamáját, és így szól hozzá:- Asszonyom, az ön fia állandóan hazudik.- Akárcsak az apja - sóhajt az asszony.- És káromkodik, mint egy pogány!- Akárcsak az apja...- És durva, rosszindulatú!- Teljesen mint az apja. Képzelje tanár úr, micsoda szerencse, hogy nem mentem hozzá ehhez az emberhez! *- Mond meg szépen, Martin, ki vert meg? - fordul a tanítónő a síró kisfiúhoz.- Azt már nem! Sohasem árulnám el a barátomat, Laurent Dupont! - hangzik a válasz. *- No kisfiam, mit tanultatok ma az iskolában? '- Az ábécét.- Helyes. És tudod?- Persze.- Jól van. Akkor mond meg nekem, melyik betűvel kezdődik?- Az „a"-val.- És mi jön utána?- ...az összes többi. *- A kutyáról írt fogalmazásod szóról szóra megegyezik a bátyád fogalmazásával - korholja Martint a tanítónő.- De hiszen egy kutyánk van! - hangzik a felelet.- * A hosszú, egész táblát betöltő matekpélda végén a tanár felírja a megoldást: „x= 0”- Te jó ég! Semmiért dolgoztunk ennyit! - sóhajt fel az egyik tanuló. ■ * Kérdés a nyelvtanórán:- Hogy van az „élek” ige jövő ideje? Válasz:- Meg fogok halni. *- Nos, Jean-Phillippe, jól sikerült a számtandolgozatod? - kérdi fiát a papa.- Igen.- Hány példát kellett megoldani?- Ötöt.- És mindet hibátlanul csináltad meg?- Igen... az első kettő és az utolsó három kivételével. * A nyelvtanórán a tanárnő a következő kérdést adja fel egyik diákjának:- Ha azt mondom, „szép vagyok”, ez milyen időben van?- Kétségkívül múlt időben - hangzik a felelet * “- Papa, fogadjunk, hogy nem tudod csukott szemmel leírni a nevedet!- Fogadjunk. '- Jó. Akkor csukd be a szemedet, és írd alá az ellenőrzőmet! * Jacques elkeseredetten mondja barátjának:- Nem tudok ma elmenni veled a strandra.- Miért nem?- A papám mindenáron azt akarja, hogy segítsek neki a számtanpéldám megoldásában! * Kérdés a tanórán:- Mit jelent a jogos önvédelem?- Ha az ellenőrzőmben olyan rossz jegyek vannak, hogy kénytelen vagyok magam aláírni - hangzik a válasz. *- Papa, csináld meg a házi feladatomat! - kérleli apját a kis Luis. A papa meg is teszi, s másnap Luis egy „0" osztályzattal tér haza. A papa felháborodik, s a következő üzenetet küldi a tanárnak: „Nem hiszem, hogy ez a megoldás nullást érdemelt volna." Másnap jön a válasz: „Én sem, de ennél rosszabb osztályzat nincs.!” * Vizsgán: ,- Mi van messzebb, a Hold vagy Kína?- Kína.- És hogyan tudod ezt bizonyítani?- Egyszerű. A Holdat látjuk, Kínát pedig nem. * Két diák ül egy padban a vizsgán. Miután leadták dolgozatukat, egyikük megkérdi:- Te hogyan oldottad meg a matekfeladatot?- Sehogy. Üres papírt adtam be. És te?- Én is.- Szent ég! Csak nehogy azt higgyék, hogy egymáséról másoltuk! * A kis Olivér megkérdezi tanárát:- Tanár úr, maga megbüntetne egy gyereket, aki semmit sem csinált?- Nem, Olivér, az igazságtalanság lenne.- Akkor jó. Csak azért kérdezem, mert nem csináltam meg a házi feladatomat Összegyűjtötte: LIPTÁK JUDIT Egy díszítőelem
