Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

4 - TOLNATÁJ 1989. május 27. sége alapszabályt fogadott el. A „Röpülj páva” vetélkedőt követően olyan újabb nagyszerű megmozdulásnak lehetett ta­núja Bonyhád és a Völgység, mely impo­záns, lelkesítő és egybetartozást jelző rendezvényként is bátran nevezhető tör­ténelmi értékűnek. A völgységi székelység Fábián Ger­gely elnöknek és a bonyhádi kör vezetői­nek sokat köszönhet. Mentek a főváros­ban alakult körökhöz, hozták az egyre erősödő mozgalmat haza. Most a csatla­kozni kívánókkal erős csapatot alkotva - tiszteletben tartva a Budapestről indult jelleget és a fővárosiakat - szívesen együttműködnek az ország bármely szé­kely közösségével. A szövetségnek semmiféle politikai küldetést nem szánva, hagyományőrzés, a múlt értékeinek, művészetének ápolá­sa a céljuk. További gyűjtésekkel és köz­readásukkal. Azt tartják, a székely fiataloknak kell először mindezt megmutatni, megtaníta­ni. Ennek a hányattatott sorsú népcso­portnak a múltja a mai általános iskola történelemkönyveinek lapjaira való ki- vánkozást kifejező óhaj lett. A Völgység­ben Aparhant, Tevel, Kakasd, Majos, Bonyhád, Lengyel, Izmény, Győré, Bony- hádvarasd, Mucsfa (Hidas is ide sorolha­tó) lett tagja a szövetségnek, akik az Egy- házaskozáron élő csángó népcsoportot mint tagot vették fel soraikba. Éppen az ősi múlt értékeinek őrzése miatt. Az is el­hangzott, hogy a csángó népcsoport testvére a székelyeknek. Olyan testvéri népcsoport, amelynél erőteljesebben érvényesült a román ha­tás. 28 küldött, bonyhádi székhellyel, má­jus 21-én megalakította a Székely Körök Szövetségét, mely ma 17 egyesületet tö­mörít. Kilenctagú vezetőséget választot­tak, amely irányítja majd a székely körök több mint húszezer főt számláló csoport­ját. A szövetség elnöke Fábián Gergely, a bonyhádi kör tagja lett, alelnöke Gábor Péter mözsi, titkára pedig Gyergyóiné Dávid Mária szintén bonyhádi székely körtag lett. Albert István az egyházasko- zári csángó kör képviselője is tagja a ve­zetőségnek. SZABÓ SÁNDOR Fotó: ÓTÓS RÉKA múzeum udvarán. - „Egy székely ember­nek faragták azt is.” Valóban. Mint ezt. Mártonfi Mór emlékére. Sánta Lázár ki­csalta sok dolgos marokból a gyűrt zseb­kendőt köszöntőjével. A nagy találkozás napja lett ez a bonyhádi esemény. S bé- fordult a szeker, rajta a Szélkerék zene­kar, székely nótát húzva. Székely szeke­rén ültek, majosi székely ember hajtotta a hajnali eső miatt még álmos lovakat. A kislány kezében festett árvalányhajat szorongatott. A bukovinai Istensegíts, Andrásfalva, Fogadjisten leszármazottai, érdi és egyházaskozári, de dél-bánáti képviselőik is összejöttek ezen az emlék­ünnepen. „Télvíz idején, 225 évvel ezelőtt... Möl- dovába menekült... Bukovinában otthont lelt... magyar lobogóval új hazát keresni indult... nehéz sorsot vállalva” - ecsetelte a múltat; Sánta Lázár köszöntőjében. Igen, igen, 1945-ben behúzódtek a Völgységbe is. Baranya és Tolna szelíd, otthont nyújtó dombjai közé. A történe­lem képes önmagát ismételni. Hiszen erdélyi menekülteket is kellett az ünne­pen köszönteni. Fogadták és befogadták ezt a népet. Mára ledőltek a kérdőjelek, már nem halkan, suttogva vallják és vál­lalják a székely származást. Micsoda csodás kultúra birtokosa ez a nép? S az sem feledhető, ahogyan megérkezett er­re a tájra. Csoda hát, ha Kodályt, s Bartó­kot is rabul ejtették dalaik? Céljaik közé sorolják hagyományuk, múltjuk, kultúrá­juk, művészetük és emlékeik ápolását. Első papunk emlékére Lőrincz Vitus festőművész mondta: - „Ne vesszünk el a népek tengerében, múltunk kötelez rá.” Az első bukovinai pap emlékét hordozza Bonyhádon Már- tonfi Mór emlékfája.) A festő elé istensegitsi házak képe tor­nyosult. Látta a Szucsávát, a Kopac-he- gyet, a temetőt, s emléke a hétéves gyer­mek kitörölhetetlen képsora volt az ün­neplők előtt. Ott állt félkaréjban a nép és hallgatta. Ott állt a főorvos, a téeszparaszt, a tanár és a cipőgyári munkás. Hallgatta a festőt. Aztán a 11 együttes egymást szórakoz­tatta, mutatva a múlt kulturális értékeit, a hagyományőrzést. Délután tanácskozni gyűltek össze. "Azt mondták, necsak a Völgységbe települt és itt élő székelyek köreit, de Baranyát, Bács megyét is kép­viselni kell. Úgy indultak, mint a Dél-ma­gyarországi Székelyek Szövetségének megalapítására összegyűlt körök küldöt­tei. S úgy tűnik, országos szövetséggé sikeredett az alakulásuk? Az alapsza­bály-tervezet készítésekor és az előter­jesztésben már minden jel erre utalt. A küldöttek kezdeményezték, hogy ne dél­magyarországi, de országos értékű, nyi­tott szövetség alakuljon. Az érdiek is je­lezték, ide kívánkoznak. (Jó részül a Völgységből származott el - s ebből kö­vetkezik, hagyományőrzésük, kincs­anyaguk azonos is a völgységivei és a bácskaiak köreiével.) Bánátból is Bonyhádra •Képviseltette magát az al-dunai széke­lyek lakta települések (a Bánátba vándo­roltak között ma is szinte zárt székely te­lepülés például Pancsova) közössége is. Mint mondták, ha akadálya nem lesz, ők ide kívánnak csatlakozni. A Baranya, Tol­na, Bács-Kiskjin küldötteiből és Érd kép­viselőiből alakult Székely Körök Szövet­Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz Múltért, művészetért, hagyományért, népért Tizenegy együttes tagjai gyűltek az ün­nepre. Válogattak. A múlt emlékeit is megölelték egymásban a sokfelé sza­kadt barátnők, s nyitottak bukszát a szé­kely .művészet szőtteseire, épp úgy mint a fafaragásokra, vagy a kékfestőre. A kicsinyek bubacskát, lakocskát ké­szítettek. Tanulták, a fűzfának hogyan húzzák le a „gatyáját”, ha fűzfasípot akar­nak készíteni. A jól értesültek mutatták az asszonyt egymásnak, aki Sára Sándor filmkockáira is rákívánkozott. - „Elalud­tak a lovak” - mondta Szabó László, a Szélkerék együttes vezetője, az esőre hajló időt okolva a zenés hívogató ké­sőbbre datálódása miatt. A Templom téren tömeg gyűlt. Első ál­dozásra készülő fehér fátylakat igazgat­tak az anyukák kislányuk fején. S indult a nép a Völgységi Múzeum felé. Szekervel, s múlt emlékeivel...- „Tolnán van ilyen kopjafa a temető­ben” - mondta egyik asszony a másik­nak, megnézve Beréti István életfáját a Székely napok Bonyhádon A számítástechnika betört a disznóólakba ~ * ...IBM PC-k a sertéshizlalásban (Ha szellemeskedve akarnám kezdeni ezt a cik­ket, azt írhatnám: a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátban minden disznónak köze van a szá­mítástechnikához. De ez téves, sértő, bántó asszo­ciációkhoz vezethet, így tegyük zárójelbe, és felejt­sük el.) * A tények: A kombinát sertéságazatában dolgozó szakemberek ötlete, igénye volt az, hogy vigyék számítógépre a nyilvántartást és a tenyésztési mu­tatókat. A program 1983-ban indult, az akkor leg­könnyebben hozzáférhető Commodore 64 típusú géppel. Vizsgálták, keresték a takarmánykeveré­kek optimális béltartalmát és költségoptimumát. Mivel külső cégek ilyen speciális kutatási-számítá­si munkát nem vállaltak, helyi szakembergárdát fejlesztettek ki. Bővült a géppark, nőtt a személy­zet. Áttértek az IBM PC-k használatára. Ma tíz ilyen gépük van, közös hálózattal, ami annyit jelent, hogy az egyik billentyűzetén, monitorján előhívható bár­melyik másikban tárolt adathalmaz. Együtt dolgoz­hatnak, „tudásuk” összegezhető. 1985-ben elnyertek egy MÉM-pályázatot. Ennek értelmében 90-ig saját fejlesztésben létre kell hoz­niuk egy országos mintát - amit majd a többi gaz­daság is használni fog - a takarmánykeverők és sertéstelepek komplett számítógépes irányító- rendszerére. Mérei László közgazdasági igazgatóhelyettes azt is elmondja, hogy 1988-tól az ügyvitelt is el­kezdték gépesíteni. (Pénzügy, számvitel, anyag- gazdálkodás, munkaügy stb...) Az AGRODATA (a MÉM Műszaki Intézet Műszaki Fejlesztő és Számí­tástechnikai Leányvállalata) kötött velük szerző­dést e programcsomag kidolgozására. Szoftver vonalon tehát ennyi a hír. De a hardver fejlesztés­ben is részt vesznek - főleg az állattenyésztésben- külföldi partnerekkel is kapcsolatban állnak (NSZK, Ausztria). Susák Ferenc, a csapat standard embere, be­mutatja a masinákat. Mit mondhat a laikus? Szé­pek és okosak. * Falusi életkép a jövőből. Trézsi néni szomorúan önti ki a moslékot a vályúba. Hogy miért? Mielőtt kiöntötte volna, mintát vett egy kémcsőbe, kiele- meztette a komputerrel, az adatokkal betipegett a tiszta szobába, leporolta az IBM PC-t, bepötyögte az ismert paramétereket, és elszontyolodott a kijel­zett eredményen: ez a táplálék csak néhány gramm súlygyarapodást eredményez. Nincs más- motyogja Trézsi néni - amilyen a nyugdíj, olyan a moslék. Úgy, mint rég. WESSELY GÁBOR FOTÓ: SZENTE KÁROLY Susák Ferenc a csapat standard embere A lengyeli hagyományőrző énekegyüttes

Next

/
Thumbnails
Contents