Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-26 / 122. szám
1989. május 26. x Vélemények, viták - közügyben Reformkarrier, avagy „szólok majd a Jóskának!” A társadalmi folyamatok robbanásszerű változásai alapjaiban átformálhatják az egyének törekvéseit, vágyait és lehetőségeit. Az újólag megjelent ideológiákhoz, gazdasági formákhoz, politikai gyakorlathoz való alkalmazkodás iránytűje mindenkor a tudatosodott szükségleteket kifejező érdek volt. Az egzisztenciális fennmaradás és előrejutás ösztöne motiválja az emberek közösségi cselekedeteinek jelentős hányadát. Ez a természetes állapot akkor válik veszélyessé, ha az egyén saját személyiségét is hajlandó feláldozni - a nagyon is viszonylagos - felfelé haladás érdekében. Társadalmunk ellentmondásait manapság is az érdekek által mozgatott, nehezen ellenőrizhető energiák feszítik az elviselhetőség végső határáig. A különleges privilégiumokkal rendelkező és a múlt hatalmi struktúráját reprezentáló csoportok, egyének alapvető célja a birtokolt, de az új erők által veszélyeztetett hatalom átmentése. Ennek a törekvésnek a lényegét fogalmazza meg Hankiss Elemér SA »Nagy Koalíció« avagy a hatalom konvertálása” c. rendkívül figyelemreméltó tanulmányában. (Valóság, 1989/2 sz.) A hatalmon lévők és az aspiránsok furcsa kapcsolata, ellentéte és együttműködése jellemzi hétköznapjaink politikai csatározásait, melynek deklarált célja a békés, kompromisszumokra építő megegyezés kialakítása. A fő kérdés az, hogy mit várhat a tömeg a „nagy kiegyezéstől?”. Mert tudni kell, hogy a feltörekvők befogadása a hatalomba nem elegendő társadalmi, erkölcsi kórtüneteink megszüntetéséhez, vagy a gazdaság tehetetlen tömegének mozgásba lendítéséhez. A félfelé igyekvők és a fennlévők megegyezése - ha az a tömegek akarata és háta mögött történik - nem a konszolidációt, hanem az anarchiát és a társadalmi összeomlást segíti elő. Általánosítható tapasztalat, hogy az egyéni érdekérvényesítés lehetőségei az új politikai erők megjelenésével - az MSZMP-n belül is - számottevően kiszélesedtek. A szabadságjogok korlátainak oldása újabb, a szociáldemagógiára építő, a régitől eltérő kontraszelekciós folyamatot indíthat el. Félő, hogy a társadalomirányítás különböző területein dolgozó párttagok, a pozíciókért vagy küzdelem során csupán státusokat nyernek, de elhibázott taktikázásuk miatt elveszítik tömegbázisukat, ami előbb-utóbb pozícióvesztéssel is jár. Az a politikai vezető, aki saját karrierjét függetleníteni kívánja a tömegek támogatásától, demokraffkus viszonyok között nem életképes. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a vezetői szerepnek határozott morális feltételei vannak. (Pontosabban bízom abban, hogy lesznek.) A fentiekből következik, hogy a politikai vezetés, stratégiai célját - a hatalmi túlsúly fenntartását - nem elsődlegesen az ellenzék „legyőzésével” hanem saját erkölcsi szellemi bázisainak erősítésével érheti el. Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy a politikai intézményrendszer reformja több helyen irreális demagóg nyilatkozatokban, látszatintézkedésekben ölt testet, széles sávot hagyva az egyéni karrierérdekek érvényesüléséhez. Ez a jelenség a párttagság csalódottságát és passzivitását tovább mélyíti, annak ellenére, hogy a legfelsőbb szándéknyilatkozatokkal a többség egyetért. Újabban - nem ok nélkül - többen szembeállítják a hangos kisebbség aktivitását a csendes tömegek passzivitásával, levonva azt a következtetést, hogy a tömegek nem foglalnak állást a politikai vitákban. Nekem az a véleményem, hogy a hallgatás a legsúlyosabb politikai állásfoglalás, mely ha a párttagságról van szó, a pártnak kedvez a legkevésbé. Sok jel arra utal, hogy a küzdelem nem pártok és platformok hanem - sokszor bázissal sem rendelkező - személyek között folyik, pazarolvaa gazdaságépitésre fordítható időt és energiát. A karrierizmus kibővült fegyvertára és új módszerei nagyobb veszélyt jelentenek, mint azt érzékelni vagyunk képesek. Nemrég használta valaki a „reformkarrierista” elnevezést, melynek képviselőit az egyik idős barátom a „Fehér Asztal" lovagjaként emlegetett. A titulus onnan származtatható, hogy az e körbe tartozók számára nem a teljesítmény, hanem a „Fehér Asztal” körül gyülekező patronusi kör jelenti az egzisztenciális biztonság alapjait. Ezt a latens erőt nevezi Csanádi Mária „A döntési mechanizmus szerkezetéről” c. cikkében, találóan „fantomtömegnek”. (Társadalomkutatás 1987/4. sz.) A „Fehér Asztal” olyan informális pozíciókat biztosíthat a kedvezményezetteknek, hogy azáltal a hierarchikus lépcsők sokaságát ugorhatják át saját maguk veszélyeztetése nélkül. A politikai és gazdasági teljesitményhiány gyakorta arra ösztönzi a vezetést, hogy elismerje - rosszabb esetben elvárja, vagy kikövetelje - a látszateredmények produkálását. Ez a magatartás oda vezet, hogy a „kirakatrendezők” nyernek hatalmat a tisztességes „kereskedők” felett. A „Fehér Asztal” klub fenntartása olyan csapda a politikai vezetés számára, melyet önmaga ásott és amibe, akarata ellenére rendszeresen belelép. Gyakorta találkozunk ennek a jelenségnek külső, és sokszor mosolyt fakasztó, de drámaian komoly megnyilvánulásaival. Amikor az önmaga jogán védtelen funkcionárius kijelenti, hogy - „Szólok majd a Jóskának!” vagy „Majd a Péter elintézi!” - akkor azt akarja elérni - és sokszor el is éri -, hogy az alatta állók féljenek, az oldalt levők ámul- janak, a fentiek pedig tisztelegjenek. A Petik és Jóskák - akik általában felső szintű vezetők - nem,teljesen önhibájukon kívül, így válnak a karrieristák eszközeivé. Ezeknek a mechanizmusoknak a működése továbbra is lehetővé teszi a „káderek” kettős életét, melynek folyamatában végbemegy a csodálatos metamorfózis a káderek lelkének és véleményének színeváltozása. Ennek a képességnek a birtokában az állami ajándéklakást kiügyeskedő funkcionárius demokráciáért kiált, nyíltságot követel az autokrata vezető, békéért fohászkodik a marakodást szító álellenzéki. Úgy gondolom, hogy hinni kell a szellem fejlődésében, de a jellem gyors változásaiban már kevésbé. Nem hiszem, hogy a gigantomániásból emberbarát, a korruptból becsületes ember - vagy a népi bölcselet után fogalmazva - a kutyából szalonna lesz egy csapásra. A párton belüli, vagy a pártra hivatkozó „reformkarrierizmus” egyetlen ellenszere a működő pártdemokrácia feltételeinek sürgős megteremtése. Lassan a tagság is áldozatul esik az oktalan, hadvezérteremtő háborúskodásban, elvesztve a szervezethez tartozás biztonságát, a vezetőkbe vetett hitét és bizalmát. A „reformkarrieristák” konzervatív kollégáiktól csak retorikájukban különböznek, ezért könnyen felismerhetők és leleplezhetek. A hatalombót való kivonásuk már lényegesen nehezebb feladat, mert előfordulhat, hogy részükről nem üres fenyegetés az a kijelentés,'hogy „Szólok majd a Jóskának!" DR. DALLOS TIBOR 7030 Paks, Munkácsy u. 34. Szakszervezeti szomszédolás Tambovból Együttműködés Modellkísérletek a Duna-meder helyreállítására Az OVIBER szakemberei az elmúlt napokban felmérték Nagymaroson, hogy melyek azok a munkálatok, amelyeket a vízerőmű építésének felfüggesztése ellenére is célszerű befejezni. A végleges döntést, az erről készült tájékoztató jelentés alapján, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban hozzák meg. A javaslat szerint mindenképpen indokolt többek között a már 90 százalékos arányban kész parti sétány kialakításának befejezése, s a nemrégiben elkészült vízműtelep parkosítása, fásítása. A felvonulási lakótelep házai közül a javaslat szerint csak azokat érdemes és gazdaságos továbbépíteni, amelyeknek az alapja legalább 50,százalékos arányban kész. * A vállalat egyúttal megbízta a VITUKI-t és a Vizitervet, hogy indítson olyan modellkísérleteket amelyekkel megbízhatóan tisztázható, hogy az erőműépítés esetleges végleges leállításakor miként kellene a nagymarosi Dunában a munkagödröt védő gátat elbontani, milyen vízáramlási viszonyokra kell majd tekintettel lenni. A modellkísérlet sürgős elvégeztetése azért indokolt, mert használható adatokat legalább fél év munkája után lehet csak nyerni. Az idő pedig drága, hiszen most az elterelt Dunában Viseg- rádnál a szűk mederben olyan gyors a vízfolyás, hogy a kisebb teljesítményű motorral működő hajók csak erősebb vízi jármű segítségével tudnak e szakaszon átjutni. Menedzserképzés Szövetkezeti menedzserek képzését kezdik meg a TOT Oktatási és Üdülési Központjában. A féléves, havonta egyhetes elfoglaltságot igénylő, bentlakásos tanfolyamokat a termelőszövetkezetekben megnyilvánuló érdeklődés alapján szervezik. az eddiginél szélesebb területen interjú Alekszej Minyinnel (Folytatás az 1. oldalról.)- Első alkalommal jártam Magyarországon, bár korábban is szerettem volna eljutni ide - kezdte válaszában Alekszej Minyin. - Erre azonban csak most jutott idő. Ami pedig a látottakat illeti, nos arról nagyon nehéz röviden beszámolnom. El kell mondanom, hogy általános tapasztalataim a lehető legjobbak. A vállalatok, mint hallottam, nagyon -nehéz körülmények között dolgoznak, de mégis mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiváló eredményeket érjenek el. Beszélgettem az üzemek munkásaival, vezetőivel, a szakszervezeti tagokkal is: elismeréssel vettem tudomásul azt a tudatosságot, ami a tevékenységükben jellemezte őket. A középpontban mindig a vállalat perspektívája áll, s ebből mindenkinek haszna származik, a vezetőknek ugyanúgy, mint a dolgozóknak.- Megköszönve ezt a talán túlságosan is kedvező vélekedést, arra kérném, ismertesse néhány mondatban a szovjet peresztrojka szakszervezetekre gyakorolt hatását. Mit jelent az átépítés az önök mindennapi, gyakorlati szakszervezeti tevékenységében?- A peresztrojka nemcsak a szakszervezet, hanem a társadalom minden területére kiterjed. Lényegében egy demokratizálódási folyamatnak vagyunk tanúi. Nemrég zajlottak le nálunk a Legfelsőbb Tanácsba történő választások. Minden egyes helyre több jelölt került, s ez Tam- bovban is így volt. Ezek a meglehetősen forró hangulatú választások nem egy esetben csak újabb és újabb fordulók után hoztak végleges eredményt. Korábban mint ismeretes, egy jelölt indult, s az egyhangúlag megkapta az összes szavazatot. Ez a forma végérvényesen megszűnt, s úgy gondolom, a jövőben még viharosabb megméretések várhatók. A szakszervezetek első alkalommal kaptak arra jogot, hogy közvetlenül küldjenek képviselőket a Legfelsőbb Tanácsba. A száz mandátummal rendelkező delegáció tehát a hatalom legmagasabb szervezetében fogja képviselni a szakszervezetek véleményét. A peresztrojka egyébként az érdekvédelemben számos megAlekszej Minyin oldásra váró gondot hozott a felszínre, főként a munká- sok jobb kiszolgálása terén. Ide értem az egészség- ügyi hálózat minőségének és á mun- kakörülmények- nek a javítását, a sport és kulturális lehetőségek bővítését, az üdültetés kiterjesztését. Változott a szakszervezetek struktúrája is: harminc százalékkal csökkent Tambov megyében - és általában az országban - az apparátus létszáma, mármint a főállásúak körében.- Milyen mértékű a dolgozók szervezettsége Tambov megyében?- Ez ágazatonként különböző, az iparban kilencvenkilenc és fél, a mezőgazdaságban kilencvennyolc százalék.- Mennyiben érvényesül a párt irányítása a szakszervezetekben?- A XXVII. kongresszus és a XIX. pártkonferencia után - már a. peresztrojka időszakában - született meg az a határozat, melynek értelmében a szakszervezet teljes önállósággal rendelkezik. Ezt rögzítették is a szakszervezeti alapszabályban, s ez az elv a gyakorlatban is érvényesül.- Végezetül: elsősorban hol, milyen területeken lát jó lehetőségeket a két megye együttműködésének továbbfejlesztésére, akár gazdasági, akár szakszervezeti vonatkozásban?- Az együttműködés területe minden eddiginél szélesebb skálát ölelhet fel. Nálunk most kaptak önállóságot a vállalatok, éppen ezért a közvetlen kapcsolatok a két megye termelőegységei között komoly hasznot eredményezhetnek minden érintett számára. Ehhez azonban nagyobb aktivitásra van szükség: éppen ezért itt és most nekem az a feladatom, hogy elősegítsem a valódi munkakapcsolatok felgyorsulását, megerősödését,- szá - őr Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 23. IV. A karhatalom 1957. február 14-én, csütörtökön, a feleségem gyengélkedett és az ágyat őrizte. A kora délutáni órákban, talán negyed négy lehetett, a kutyánk eszeveszett ugatására lettem figyelmes. Meglehetősen goromba foxi volt és mint minden kutyánál, ennek az ugatásáról is meg lehetett állapítani, hogy csak a kerítésen kívül elhaladókra haragszik-e, avagy betérő idegent támad. Ez az utóbbi hang volt, így tüstént ajtót nyitottam. A kertkapunál akkor már valósággal hömpölyögtek befelé a karhatalmisták. A hömpölygés szó természetesen némi túlzás, hiszen tán 9-10-en lehettek, de annyira egymás mellett, olyan nyomasztóan közeledtek, hogy az első érzésem mégis az volt, hogy mintha egy fenyegető tömeg özönlené el a kertet. Megijedtem. Aligha lehetett kétséges, hogy nem a névjegyüket leadni jönnek ilyen tömegesen, hanem értem. Utólagosan is érdekes ilyenkor elemezni.az ember magatartását. Miért féltem? Elsősorban természetesen az elvitetéstől. Fiatal fejjel, egy ostoba határátlépési kísérletért, szenvedtem már börtönt, voltam az ÁVH foglya és minden okom megvolt rá, hogy cseppet se kívánkozzak vissza. Ezzel azonban majdnem teljesen egyenértékű, hogy féltem a várható megaláztatástól, a kínai 'példabeszéd szerint attól, hogy „elveszítem az arcomat”. Végletekig fokozva ezt a gondolatmenetet, féltem attól, hogy meglátszik rajtam a félelem. Ez az állapot öt-hat percig tartott, amíg lakásunkban meg nem kezdődött a házkutatás. Ezután sikerült nyugalmat, azaz inkább fatalizmust erőltetnem magamra és az egész, órákon át tartó felfordulást jól álltam. x Hivatalosan fegyverek, röplapok és gépállomási tulajdont képező holmik után kutattak. Ezek közül a fegyver tűnt a legveszélyesebbnek, mert a fáma nem egy olyan esetről szólt, amikor házkutatás közben maguk a karhatalmisták rejtettek el egy kézigránátot, vagy pisztolyt, amit aztán nagy diadallal „megtaláltak" és amiért statárium járt. Lakásunk hat helyiségből állt, amihez még az udvarban lévő fáskamra, baromfi- és sertésól, meg az illemhely is csatlakozott, így az esetleges fegyver elrejtésért csak izgulhattam, de semmiképpen nem védekezhettem volna ellene. Izgultam is alaposan. Azt keményen eltökéltem, hogy ha netán valamilyen fegyvert „találnak”, azt semmi körülmények közt meg nem fogom. Naiv és még mindig végletesen polgári jogfelfogásra valló ötlet volt, de az esetleges bíróság előtt azzal akartam érvelni, hogy keressék meg a fegyveren az ujjlenyomatomat - ami ilyesformán természetesen nem lehetett rajta. Hogy ez a hatósági fegyver elrejtés mennyire nem lehetett légből kapott ötlet, erre vallott az is, hogy maguk a karhatalmisták hívták fel rá a figyelmemet és „érdekeim védelmére” tüstént egy részemre kijelölt hivatalos tanút is hoztak magukkal. Ez volt ifj. Cseh Károly, a raktárosunk fia, egyike a gépállomás legalamuszibb embereinek. Röplapot tüstént átadtam hármat, újságot pedig négyet - több egyáltalán nem volt nálam. Ezeket is merő gyűjtőszenvedélyből, az „érdekességek, eltett újságcikkek” című dossziéból halásztam elő. A karhatalmistáknak ennek ellenére meglehetősen sok dolgot adtam. íróasztalom zsúfolva volt dossziékkal, kéziratokkal, polcaim könyvekkel, fiókom levelezéssel. Mindezt laponként átnézték, az október 27. és november 7. közötti naplóm mindkét példányát elvitték és elvittek még két halomnyi egyéb iratot is, melyet - javarészt teljesen értelmetlenül - érdekesnek véltek. Ezek 9o százalékát azóta sem láttam. A négy és fél órás házkutatás után két ember hordta ki a lakásból a lefoglalt iratokat, noha azok között - ami a házkutatás hivatalosan megjelölt céljához tartozott - nem volt több, mint amennyi egy nagyobb levélborítékba belefér. . A házkutatók vezetője egy feltűnően jóvágású fiatal főhadnagy volt, hideg és tökéletesen udvarias, mint a jegyzőkönyvből kiderült - bizonyos Bálint nevezetű. Jegyzőkönyvet ugyanis végül készítettek, azt alá is írtam, de példányt már nem kaptam belőle. A befejezésnél vártam, hogy engem is magukkal visznek, de ez legnagyobb meglepetésemre elmaradt. Bálint főhadnagy visz- szaadta a személyi igazolványomat, udvariasan búcsúzott és elvonult hordájával. Olyasféle jellegű lakást hagyva maga mögött,, mintha repeszgránát vágott volna a közepébe. Búcsúzáskor szedettem volna leharapni a nyelvemet, mert akaratlanul kicsúszott a számon a „Viszontlátásra!” Nem sok időbe telt és valóban viszontláttuk egymást. (Folytatása következik.)
