Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
4 "nIpÜJSÄG 1989. május 25. Jankovics Marcell műhelyében Jankovics Marcell animációs filmrendező mostanában látható és készülő rajzfilmjei, televíziós ismeretterjesztő előadásai több aktuális ürügyet is kínálnak a beszélgetésre. Múlt ősszel játszották újra a mozik - felújításként - 1971-73-ig készített munkáját, az első hazai egész estés rajz-játékfilmet: a Jánost vitézt. Jelenleg a Pannónia Film Vállalat budapesti műtermeiben elkészült a Biblia című tizenhat részes sorozatának első epizódja. A Pannónia kecskeméti műtermében párhuzamosan két munkáján is dolgozik: elkészült a Mondák a magyar történelemből cimű sorozat, és a sámánizmust középpontjába állító, animációs és naturfilmet sok trükkel vegyítő huszonöt perces dokumentumfilm, A sámán 'Eurázsiában címmel. Megállapodás született a televízióval arról, hogy a legigényesebb televíziós meseként számon tartott Magyar népmesék cimű, Európa majdnem minden országa által megvásárolt, háromszor tizenhárom epizódos sorozat - a még be sem fejezett történelmi mondákhoz hasonlóan - újabb tizenhárom epizóddal folytatódjék. Találkozásunkkor arra kértem a rendezőt, beszéljen a Kecskeméten készülő produkció előzményeiről.- Már az előkészítés szakaszában is látszott, hogy a kiválasztott mondák nem lesznek eredeti formájukban feldolgozhatok. A végeredmény ugyan az eredeti szövegekre támaszkodik, de csak a legszükségesebb mértékben. Szakértőként Szörényi László, a szegedi egyetem történésztanára volt a segítségemre.- Szakmailag, a technikai megvalósítás szempontjából a munka milyen speciális nehézségeket jelentett?- Ezúttal elsősorban a grafikai igényességre koncentráltam, és az animációt csak másodrendűnek tekintettem. Ami persze nem sokat könnyít a helyzeten, mert tulajdonképpen igen nehéz és nagy szakmai tapasztalatra van szükség viszonylag kevés rajz segítségével megmozdítani egy filmet úgy, hogy az valóban mozgásélményt adjon a nézőnek. Ha viszont én spórolok az animációval, azt technikailag kell ellensúlyozni. Köztudomású viszont, hogy a kecskeméti műterem technikailag nagyon nehéz helyzetben van. Szóval nem kevés nehézség közepette készült a munka.- Mikor látnak a népmesesorozat újabb epizódjaihoz?- A jelenlegi tervek szerint nem én folytatom, hanem Horváth Mária.- Nem jelent ez túlságosan is nagy különbséget, stilisztikai törést a korábbiakhoz képest?- Valamennyi különbséggel mindenképpen számolni kell. De Horváth Mária társrendezőként dolgozott a népmesék első és második sorozatában is. Én úgy hiszem, hogy a legújabb sorozat ezekre fog a leginkább hasonlítani. Annyiban térnek el legfeljebb, hogy ezeket az én forgatókönyveim és figuraterveim irányították, most viszont a leendő rendező minden vonatkozásban szabad lesz.- Miért a szakítás?- Tulajdonképpen nagyon szívesen csinálnám, de most párhuzamosan többféle más dolgom is van. Folytatni fogjuk a mondák újabb epizódjait. Része van ebben a televízió szemléletváltásának, nyitottabbá válásának is. Az első sorozat indításánál például nagyon nehezen tisztázódott csak, hogy milyen epizódok is kerülhetnek bele. Az egyik problémát az jelentette, hogy az adott monda vallásos tárgyú-e vagy sem. A másik neuralgikus kérdés az volt, hogy sérti-e a környező országok népeit. Ilyen szempontok alapján nem került bele - a többi között - egyetlen hun monda sem. De ez lett a sorsa a közelmúltban a Csodaszarvas mondának is. A tervezett folytatásban azonban már ezek is benne lesznek. Fontos elmondanom, hogy én minden epizód minden mondáját idézőjelbe tettem. Éspedig a mai történettudomány álláspontjait figyelembe véve azért, mert nem szeretném, ha félreérthetően vagy nem elég árnyaltan láttatnék egyes részleteket.- A kecskeméti stúdióban egy másik, technikailag izgalmas produkció is jegyzi a nevét.- Készült - kevés animációval és a felhasznált fotók miatt sok trükkel - egy dokumentumfilmem a sámánizmusról. E témakör a reneszánszát ünnepli azóta, mióta a modern, az emberi psziché fel- térképezésére is vállalkozó világképek sorra kudarcot vallanak. A valamikori egységes világkép utáni nosztalgia a távoli múltra, egyebek mellett a sámánizmusra irányította az érdeklődést.- Milyen terjedelmű a film?- Huszonöt-harminc perc. Számtalan érdekessége közül csak az egyik, hogy eredeti rajzokat, sámánok munkáit is felhasználom benne. KÁROLYI JÚLIA Elkészült a Lenau-ház Ugye, milyen gyönyörű? - kérdi kísérőm, Schmidt Gyuláné a Lenau egyesület új székházát kőrbemutat- va. Igényes kivitelben, a legkorszerűbb berendezésekkel és a legmodernebb, rusztikus hatású bútorokkal felékszerezve adták át a hazai németség új otthonát Pécsett, a Munkácsy utcában. A hivatalos avatás ősszel lesz - erre Kohl kancellárt is várják - a nagyközönségnek a napokban mutatták be az épületet. A majdan az NSZK konzulátusának is helyet adó székház a Dominikánus udvar szomszédságában, a belváros szívében található. A telket, s az eredeti épületet a városi tanács adta, s még kétmillió forint hozzájárulást az építkezéshez. Társadalmi gyűjtésből 450 000 márkát küldtek a különböző szervezetek, s Fellbach Pécs testvérvárosa - lakói s az NSZK kormány is hozzájárul a felújításhoz 750 000 márkával, ha a többi forrásból - a hazai és külföldi szervezetek tőkéiből s az egyesületi tagdíjakból - ennyi összegyűlik. A régészeti feltárásokat is finanszírozta a város, a Domonkos-kolostor ásatásaira a leendő romkert kialakítására szánt 400 000 Ft-ot. A tervek szerint az udvaron táncházat alakíta- nak ki. Az épület felső szintjét a Mecsek Tourist üzemelteti - a tetőtérben kialakított öt vendégszoba esztétikus, kényelmes berendezései, s a már beszerelt telefon a vendégek kényelmét szolgálják. Ősszel, a hivatalos avatásra ismét szeretettel várnak minden érdeklődőt a Lenau egyesület vezetői.- csefkó A pécsi nevelési központban Találkozás Konrád Györggyel .^Zsúfolásig megtelt a könyvtárterem azon az estén, amikor Konrád György íróval találkozhattak az érdeklődők. Kevesen ismerhették, olvashatták műveit az utóbbi évtizedekben, s e mulasztás nem saját hibájukból történt. A belső emigrációban élő író műveit ritkán adták ki a hivatalos kiadók. Konrád György - rendhagyóan - rövid önéletrajzzal mutatkozott be közönségnek. 1933-ban jómódú vaskereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Emeletes ház, nevelőnő és jólét vette körül. A háború borzalmai a családot megviselték, szülei azonban életben maradtak, s bár nehezen, de beindult az üzlet( melyet 1950-ben államosítottak. Az író Pestre került, ott érettségizett, majd miután a Lenin Intézet megvált tőle, a bölcsészkarra került. Ekkoriban már irt, főként irodalmi bírálatokat. Munkatársa lett a soha meg nem jelent Életképek című lapnak. 1959-től a fővárosi VII. kerületi gyámhatóság gyermekvédelmi felügyelője, s félállásban egy könyvkiadó alkalmazottja. A volt polgárfiú nem ismerte, hogyan élnek az emberek egyszoba-konyhás lakásokban, pénz nélkül, magányosan vagy épp sok gyerekkel. A „Látogató” visszapillantás a megrázó erejű élményekre. Pécs és Szeged vonatkozásában egy empirikus adatfelvételen alapuló kutatást végzett, feltérképezve a városok térés társadalombeli szerkezetét. Ebből született a „Városalapító”. Néhány hét múlva megjelenik a „Cinkos", e regényt követi szeptemberben „Az értelmiség útja a hatalomhoz”, melyet Szelényi Ivánnal írt az értelmiség helyéről, helyzetéről társadalmunkban. Különös jelenség az életben a nem normálishoz való alkalmazkodás - mondta Konrád György -, mintha egy láthatatlan regényíró formálná az életünket olyanná, amilyenné ő akarja. De ha többen nyújtózkodnak, akkor a ceruza is „tovább ér”. És minthogy ismét egy felvi- lágosodási korszakot élünk át, az emberek is egy kísérletezőbb viszonyt alakíta- nak'ki saját sorsukkal. „Azt hiszem, én egy józaneszű ember vagyok” - vallotta magáról az iró -, s úgy gondolom, hogy a diktatúrák emberei sem alapvetően rosszak, mert az emberek nem szeretnek általában rosszak lenni. Vannak periódusok, amikor jobban kell alkalmazkodni. S ha sokan alkalmaz- v kodnak jobban, akkor feszítővé válik az öneltagadás lelkiállapota. Olyan ez, mint a lámpa lecsavarása. Mindig van benne valami szomorú. Sok mindenről szó esett ezen az estén, melyet az olvasni és gondolkodni szerető emberek már tíz vagy húsz évvel ezelőtt is megkérdeztek volna Konrád Györgytől. Most megtehették, és sokan úgy álltak fel a beszélgetés után, hogy az író szavai csengtek fülükben, s emlékezetükben: aki beletörődik, hogy meghatározzák az életét, az gyermekké van téve. Mindazonáltal a mai idők „megterhelt romantikája” - az iró aposztrofálta így napjainkat - már majdnem a felnőttség állapota. CSEFKÓ JUDIT Pálinkásbutella a fazekasságról Nép, művészet, népművészet Beszélgetés Kresz Mária néprajzkutatóval „Ne tűrj házadban semmit, ami nem hasznos és nem szép!" A sokoldalú angol művész, William Morris intését a múlt század második felében sokan megszívlelték - és nemcsak a ködös Albionban, hanem Európának e táján is. Mennyire bizonyulunk ma Morris úr jó tanítványainak? - A népművészet, a kerámiakutatás nemzetközi hirű szaktekintélye, Kresz Mária válaszol:- Nem nagyon. A magyar lakáskultúra lehangoló. Ez összefüggésben van a vizuális nevelés szomorú állapotával. Természetesen akad a lakásokban néhány egyszerre szép és praktikus holmi is, de ezeket elnyomja a többi, az egész hatása.- Az elmúlt évek divatja következtében szinte nincs olyan lakás, ahol ne lenne valamilyen népművészeti tárgy. Egyesek efelé, a „tiszta forrás” felé fordulásban vélik meg- taláni a látásra nevelés, a vizuális kultúra fejlesztésének nagy lehetőségét.- Szerintem ebben a népművészet csak az egyik összetevő. Egyébként én - hűen a morris-i gondolathoz - a modern lakásokban nem látom örömmel a paraszti élet egykori tárgyait - akkor, ha azok csupán díszek. Más az, ha valóban használják a régi vagy mai fazekasok cserépedényeit. Ezeknek a korszerű háztartásban is van, lehet helyük. S természetesen megint más az, ha egy tárgyról a jelenlegi gazdája tudja, hogy ezt a nagymama még az esküvőjére kapta. Az ilyen ereklyeként megőrzött holmik nemzedékeket kötnek össze, szinte megelevenednek. Ez esetben jogosult ha már csak mint dísztárgyak funkcionálnak. Ha ezt tapasztalom, akkor nincs szívem elkérni még a múzeum számára sem, bár sejtem, hogy így a későbbiekben egy műtárgykereskedő kaparinthatja majd meg.- A népművészet a néprajz egyik legérdekesebb s egyben legnehezebb, legingoványosabb területe. Hogyan látja, mennyire felkészültek e szakágban a néprajzosok?- A néprajz azon tudományok közé tartozik, amelyeket alsóbb szintű iskolákban nem tanítanak, csak egyetemen. A magyar etnográfusok mégis Európa egyik szakmailag legerősebb gárdáját alkotják. Ennek látszólag ellentmond az, hogy egyetemeinken a népművészet ismereteinek oktatása nem megoldott. Sajátos módon a magyar néprajzosok nemzedékeinek iskolázottságából a mai napig is hiányzik a művészettörténeti, iparművészeti alapozás. S ez alól nem kivételek a néprajzi katedrákon helyet foglaló, egyébként jeles kollégák sem. Tehát aki arra szánta rá magát, hogy a népművészet valóban rendkívül összetett világával foglalkozzék, az önképzésre és szakmai ráérzéseire van hagyatkozva, amelyet finomít, csiszol a muzeológiai gyakorlat is. Jó néhányan nem szakképzett etnográfusként kutatják a népművészet problémakörét, olyanok például, akiknek bizonyos művészettörténeti, iparművészeti vagy technológiai képzettségük van. Ennyiben előnyben lehetnek velünk szemben. Viszont belőlük hiányzik a társadalmi-történeti, néprajzos szemlélet, amivel mi rendelkezünk.- Azt szokták mondani, hogy a magyar népi kultúrának mind a szellemi, mind pedig az anyagi ága rendkívül gazdag. Mégis, ha előveszem a népművészeti könyveket, szinte sorra ugyanazokat a tárgyakat látom.- Sajnos, amilyen erős szakmailag a magyar néprajztudomány, olyan gyenge a művészeti bemutatása. Múzeumaink anyagának jó, ha a tiz százaléka van publikálva. Ez hihetetlenül alacsony arány. S ebben elsősorban a könyvkereskedelem a hibás. Persze, nyilván mi is tehetnénk többet, hiszen a húszas években alapjában véve nem jobb körülmények közepette, szinte házilagos kivitelben Viski Károlyék színes albumokat adtak ki.- Külföldön, s nemcsak nyugaton, több szocialista országban is sorra láttak napvilágot színes, bőven illusztrált, reprezentatív népművészeti sorozatok, gondolva a hazai igényeken túl a turisták érdeklődésére is. Ezzel szemben nálunk a kiadók - nem tudom, milyen megfontolások alapján - leginkább nagy, összefoglaló munkák megjelentetésére vállalkoznak időnként. S az összegzésekben természetes, hogy ugyanazok a képek köszönnek vissza. Nagyon hiányoznak az olyan kiadványok, amelyekben egy-egy tájegység, népcsoport népművészetének egy-egy ágát részletesen, bőséges képanyaggal mutathatnánk be. De ez álom marad mindaddig, míg oly hosszú esztendőket kell várnunk, hogy megjelenjen egy-egy munkánk. A magyarországi fazekasművészetről idén végre megjelenő könyvem kéziratát például már tiz éve megkapta a Corvina Kiadó.- Ebben hogyan mutatja be a nagy múltú magyar fazekasságot?- Úgy írtam meg, mintha utazást tennénk Magyarországon nyugatról kelet felé haladva. A fazekasközpontokat, illetve a fazekasság ágait Sárköztől Korondig tíz fejezetben ismertetem. Szelényi Károly felvételei révén pedig szó szerint is képet nyerhetnek az érdeklődők a hol földszinű, hol rétszerűen tarka cserépedényeink világáról. (A 322 fényképből 150 színes fotó). S visszatérve beszélgetésünk kiindulópontjához: külön örömömre szolgálna, ha a - remek tipográfiai ötlettel pálinkásbutella alakúvá formált - könyv forgatása nemcsak az ismereteket gyarapítaná, hanem képanyaga által az ízlést, a szépérzéket is fejlesztené. SZULOVSZKY JÁNOS Lexikális gondolatok Olvasom laptársunk, a Dátum hétfői számának hirdetésoldalán,, hogy a Babits Kiadó az egykor volt és ma már gyakorlatilag kaphatatlan Révai lexikon újbóli megjelentetését tervezi. Az első kétkötet ára darabonként 917 forint lesz, ami nem olcsó ugyan, de egy jó lexikon megér ennyi romló forintot. Minden tiszteletem az általam egyébként nem ismert Babits Kiadóé, hiszen hézagot szándékozik pótolni. Nem is velük van bajom, hanem a történelemmel. A kitűnő Révai-testvérek Nagy Lexikona ugyanis már történelem. Hajói emlékszem, az 1916 és a 20-as évek eleje között jelent meg, pompás feldolgozását adva az addig érvényes ismereteknek. Össze lehet hasonlítani, Révaiék hosszú címszavak tömegét vettek át a még korábbi - a millenniumra elkészült - Pallas Nagy Lexikonéból. Ezek tehát még régebbi adatok. A címszavakat ugyan mindkét lexikon esetében a kor legkiválóbb szakemberei írták, de ez mit sem változtat azon, hogy évtizedek múltával egy részük ásataggá vált, más részüknél van frissebb. Persze csak ott, ahol van új magyar lexikon. Nálunk ilyen is akad. A II. világháborút követően jelentették meg, bár ne tették volna. Felületes, a kor szellemében minden ismeretet átpolitizáló, a lexikonkultúra szégyene. A könyvkiadáson belül ugyanis van lexikonkultúra. A most kiadni tervezett Révai, a Pallas éppúgy ezt példázza, mint az Új Idők Lexikona, vagy Tolnai Nagy Lexikona. Olyan világszámokat, mint a Brockhaus, a Larousse, a Knaurs, a British Enciklopédia ne is említsünk. Utóbbiban egyébként - utánanéztem - pontosabb ismeretek találhatók megyénkről, mintáz új magyarban. A Babits, vagy bármelyik kiadó természetesen csak reprint kiadásokra törekedhet. Egy valóban nagy és modern magyar lexikon megjelentetése a Magyar Tudományos Akadémiának is csak ígérete. Méghozzá évtizedek óta. Idáig nem jutott rá pénz és kötve hiszem, hogy a közeljövőben jutna. Maradjunk tehát, magyar módra, a könnyebb megoldás mellett. Másolgassuk eleinket. Amit egyébként, ha más téren is megtettünk volna, ma talán jobban állnánk... (ORDAS)
