Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám

4 "rsTÉPÜJSÁG 1989. május 16. r~ Pályázati kiállításról Amatőr művészek figyelmébe A kérdésekre Ganczer Ferencné válaszol Egy kiállítás, legyen az egyéni vagy csoportos, mindig fontos állomás a mű­vész életében. A nem hivatásos alkotók. esetében különösen így van ez. Mikor |esz országos kiállítása az amatőr kép­ző- és iparművészeknek? Ganczer Ferencné, a Babits Mihály megyei művelődési központ művészeti előadója válaszol:- Bács-Kiskun megye rendezi 1990. május 25-től június 14-ig Kecskeméten.- Mi a pályázat célja?- Elsősorban az, hogy átfogó képet adjon a sokszínű amatőr képző-és ipar­művészeti mozgalom jelerr helyzetéről, változásairól, eredményeiről. Módot ad­ni, hogy országos kiállításon bemutat­hassák a nem hivatásos művészek azo­kat a színvonalas alkotásaikat, amelyek nem idősebbek három évnél. Lehetősé­get biztosít ahhoz is e pályázat, hogy mű- fajonkénti szakmai tanácskozás kereté­ben konzultáljanak az alkotók. Cél az is, hogy közös gondolkodás eredménye­ként, konferencián meghatározni a kö­vetkező időszak célkitűzéseit, legfonto­sabb feladatait. Ezen a kiállításon közösségek, képző­művészeti Szakkörök, csoportok is részt vehetnek. .- Az országos kiállítást megelőzi-e me­gyei bemutató?- Igen. A feltétele a megyei kiállításon való eredményes szereplés.- Ez mikor és hol lesz Tolna megyé­ben?- A Babits Mihály megyei művelődési központban. Erre a címre - 7100 Szek- szárd, Mártírok tere 10. - kell eljuttatni az alkotásokat 1989. szeptember 15-ig. A megyei kiállítás időpontja ez év novem­ber 12-től december 3-ig lesz. Itt jegy­zem meg, hogy a megyei kiállításon a legjobb alkotásokat díjazzuk, és kataló­gust is készítünk róla. Tudni kell még, hogy a megyei kiállítások zsűrijében, az országos zsűri tagjai válogatnak az or­szágos kiállításra. A megyében is lehető­ség van szakmai konzultációra a zsűri­zés napján.- Vannak-e megkötések a műfaji kate­góriákban?- Minden művészeti ágban nevezhet: festészet, egyedi és sokszorosított grafi­ka, szobrászat, kisplasztika, vagy az ipar­művészetből textil, kerámia, bőr, egyéb környezetalakító programok, vizuális kí­sérletek, makettek és dokumentumok is lehetnek. Közösségek függetlenül a mű­faji kategóriától 10-15 műtárggyal képvi­seltethetik magukat a megyei kiállításon. Ennek alapján értékeli a zsűri a kollektí­va munkáját. Egyéni pályázók esetében kategóriánként három alkotással lehet nevezni.- Korábbi években feltétel volt az is, hogy kiállításra kész állapotban kellett beadni az alkotást.- Most is ez a módja. A tárgyakon fel kell tüntetni a készítő nevét, korát, lakcí­mét, munkahelyét, foglalkozását, a mű cí­mét, méretét, technikáját és a kör nevét - amennyiben az alkotó szakköri tag - ha szakszervezeti tag, akkor azt is, hogy hol. A paszpartuval ellátott grafikák mérete 50x70, vagy 70x100 centiméter. A képe­ket lehetőleg üvegezés nélkül küldjék.- Miért fontos a szakszervezet megne­vezése?- Mert a Szakszervezetek Országos Tanácsa Kulturális, Agitációs és Propa­ganda Osztály, az Országos Közművelő­dési Központ Módszertani Intézete, a ko­rábban KISZ KB Szabadidős Osztálya, a szövetkezeti ágazatok országos szervei, az Amatőr Képzőművészek Tanácsa, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa és Kecskemét Város Tanácsa művelődési osztálya, az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ és az SZMT Művelődési Központ hirdeti meg és adja a legjobb alkotásokért a díjakat.- Forintban ez mennyit jelent?- Az országos kiállításon szereplő leg­jobb alkotások közösségi dija: 10000,-, egyéni dija 5000.- forint. A szakkörveze­tői díj, szintén 5000.- forint. Nem olyan összeg, amely motiválja az alkotókat, de nem is ez a cél, hanem, hogy önma­gukból megmutathassanak egy sajátos arcéit.- decsi ­El Kazovszkij-kiállítás Pécsett Sivatagi homokozó Tér-képek: hullámpapírból, illetve rétegelt lemezből ki­formált testek, géz, szövet és sok-sok festék. Az anyagok különleges játékával alkotta meg El Kazovszkij kiállításá­nak darabjait, mely az emberi, s állati testek sajátos kör­nyezetbe helyezése által válik a tárlat önálló elemeivé, s mégis egy egység részévé. Olyan „jelenetek”, többdimenziós képek fogadják a be­lépőt, melyek az alkotó hihetetlenül merész látásmódjá­nak tükrében jelenítik meg az arc nélküli testet, csupán önmagát az alakot sokszínű változatában. S az alakokból, hátterekből, színekből alakul ki a lát­vány, /mely rendkívüli hatást tesz a látogatóra. El Kazovszkij képeit a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők a pécsi Modern Magyar Képtárban. cs. j. Fecsegjünk a nőkről II. — Ereszkedjünk lejjebb az idők kútjába sok ezer évet. Semmit sem tudnók az akkori világról, ha nem lettek volna írástudók, tudósítók, kik a megörökítésre ér­demesnek tartott eseményeket megírják, méghozzá az apró részleteket is. Isme­rős, ugye, Judit története az Ószövetségből? Aki elindult a nagyhatalmú ellenség vezérének sátrába, hogy csellel, fortéllyal, élete kockáztatásával megmentse saját városát, népét. El is pusztította a vezért, népe megszabadult. (Pár éve a Világ- irodalom klasszikusai sorozatban jelent meg válogatás a Vizsolyi Biblia alapján, akinek más nipcs, ez a nagyszerű válogatás sok örömet szeféz, könnyebb hozzá­férni, mint a drága könyvekhez.) Juditnak szépnek, vonzónak kellett lennie. Hogy öltözött a nagy útra? íme: ...elébb megförödvén, drága kenettel testét megkené, és az ő fejének haját s zépen befonván, és főkötőjét feltevén, az ő inneplő ruháit... reá vévé. - És mikor bakancsát lábára vonta volna, és függőjét, karjának ékességét, gyűrűit, füleinek ékességeit és minden szép ruháját felvette volna ... orcáját szépen felékesíté...” Ekként indult hát Judit hóditó, győztes útjára. Hősként, persze, de akkortájt is lé­teztek, kik nem vállalkoztak semmiféle tnártírumkodásra, mégis szépen öltöztek. Szoborral tartozunk Ézsaiás prófétának, mondhatnék, akkori kollégánknak, ki a mindenféle ledér divatok láttán keményen megostorozza Sión leányait, kápráza­tosán tisztán hozva elénk megbotránkozásának alanyait, akiket - úgy tűnik - elég jól megnézett magának. Persze csakis a kellő felháborodás kedvéért. És ezeknél a csodás soroknál gondoljunk a fordítóra, az abaúji Károlyi-mesterre is. Tehát: „Sionnak leányai felfuvalkodtanak és felemelt nyakkal járnak és szemekkel pil­lognak, idetova poroszkálván járnak és az ő lábokkal nagy zengést-bongást sze­reznek, ezért az Úr megkopaszitja az Sión leányainak fetejeket, és az Ür az ő sze­mérmeket megmezteleníti. Az napon elvészi az Úr az ő lábokon való zengő ékes­ségüket, az recés főkötőket és az kösönytűket, az jó illatra való függőket, aranyláncokat és fátyolokat. Az biretromokat, szép csizmákat, szoros ruhákat, pa­lástokat, fedeleket és az gombostűket, tükröket, vékony gyolcsokat, keszkenőket, keceleket...” Hát kérem...! Talán kár is idézni ezt a divatot, ezt a lehetősséget! Dehát akkor le­hetett. Persze hogy nemcsak ez a zsörtölődő és jó megfigyelőképességü próféta látta meg őket, hanem mások is. Ki igy, ki úgy mondta el róluk véleményét. Tesse­nek figyelembe venni, hogy igen jnélyen járunk már az idők kútjában, tehát az ak­kori jelzők nem azonosak a mostaniakkal. (De csak a jelzők.) /. Az Énekek Énekében (sokszor megjelent már külön is a Bibliának ez a sajátos része, nagyon szép például az 1962-ben a Magyar Helikon gondozásában napvi­lágot látott könyv Bernáth István fordításában, Würtz Ádám rézkarcaival. Az alábbi idézetek mégis a Bibliából, Károlyi-mestertől valók) olvasható például: „Az te ma­gasságod hasonlatos az pálmafához, és az te mejjed az szőlőgerezdekhez: Fel­hágok az pálmafára, megfogom az ő ágait...” Tiszta ügy, érthető. Néhány hasonlatot viszont talán nem értékelnének a mai hölgyek. Például: „Az te köldö­köd, mint az kerekded szép csésze, mely soha nem szűkölködik nedvesség nél­kül, az te házad, mint az liliomokkal megkeríttetett gabona-asztag.” Vagy: „Az te fogadik hasonlatosak az juhok nyájához, melyek feljönnek a vízből, melyek kettő­söket ellenek...” Vagy tessenek most figyelni: „Az te nyakad olyan, mint az elefánt­tetemből csinált torony, az te szemeid, mint az esbonbéli halastók, az soknépű ka­punál. Az te orrod hasonlatos az Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.” Nem valószínű, hogy ezeket a hasonlatokat ma örömmel fogadná bárki, csakhogy tessenek arra gondolni, miszerint az akkori értékeket, nagyszerűsége­ket vette figyelembe a költő. (Sokak szerint nem is Salamon, hanem a nép. Csak a király elcsaklizta az egészet. Az újítók tudnának erről egyet s mást monda­ni.) Tehát: az akkori értékekről van szó, például egy frissen fürdött, gyönyörű kecskenyájról. Egy különös toronyról. Most például mondhatnék, hogy szép vagy, mint a miskolci (veszprémi, gyöngyösi, ki tudja hóvlrvalósi) toronyház. Hűséges és megbízható vagy kedvesem, mint egy Dacia. Kellemes illatú, miként egy Tra­bant. Halk szavú, miként a Zaporozsec - hogy a mai értékekről szóljunk. Igy kell ezt nézni. Mert még lentebb merülve az idő kútjába: a görög főisten felesé­gét így illett szólítani: az ökörszemű Héra. Örülne most ennék valaki? És Athéné bagolyszemű jelzőjének? PfflSKA TIBOR (Folytatjuk) Dallal, tánccal Burgenlandban II. Szekszárdi gyerekek a közös Európáért Szombaton reggel hosszú útra, Ober- pullendorfba indulunk. Alacsony, függö- nyös szölőkordonok mellett haladunk el, a hatalmas, minden centiméteren meg­művelt földeken nyílegyenes sorokban virágoznak a gyümölcsfák.Tehér és ró­zsaszín koronájukkal olyanok a dombok alatti síkságon, mintha egy színes képes­könyv lapjai elevenedtek volna meg. A határ tele van traktorokkal, sokan dol­goznak a telkeken. Mattersburg (Nagy­marton) környékén hirtelen sűrű köd lepi el a tájat. Aztán ki-kibújik a nap, halvány párapamacsok lebegnek az erdő felett. Viadukton hajtunk át, alatta apró tavacs­ka, távolabb a völgyek mélyén megbúvó kis falvak templomtornyai sejlenek. Gyepűőrök földjén Oberpullendorf (Felsőpulya) a bur­genlandi magyarság egyik központja, a hozzácsatolt Középpulya ma is magyar lakosságú falu, a gyepűőrök utódai lak­ják. A környező községek kipusztult Ár­pád-kori magyar lakossága helyére a tö­rök elől menekülő horvátok jöttek. Egy nagy áruház elé érkezünk. A kon- zum bejáratánál táncra perdülnek gyere­keink, mire elismerő tapsot kapnak a ve­vőktől. Remekül feltalálja magát a kis csapat, berregő autók, kosarakat tologa­tó vásárlók előtt ugyanolyan lelkesedés­sel játszanak, mintha kivilágított színpa­don lennének. Nem takarékoskodnak az energiával, pedig ma még kétszer közön­ség elé kell állniuk. Rövid pihenő után újra északnak, Schönau a. d. Triesting felé indulunk. Langyos napsütésben suhanunk az au­tópályán, s miközben mindenkiről lekí­vánkozik a pulóver, a látóhatárszélén fel­tűnik hófedte csúcsaival a 483 méter ma­gas Sonnenberg. Schönau központjában vadonatúj kul- túrházba várnak bennünket. Az épület előtti szökőkút mellett az ország, a tarto­mány és a falu zászlójával együtt ott lo­bog a piros-fehér-zöid is. Iskola állt itt valamikor, de egy tűzvész martalékává vált a benne lévő összes könyvvel együtt. A hatalmas, világos teremben hosszú asztalok mellett ünneplőbe öltöztetett kisunokák, nagyszülők, szülők üldögél­nek, hogy megnézzék műsorunkat. Sulik Kurt polgármester is itt van, ő köszönti és mutatja be a magyar vendégeket. Fel­A schönaui étterem előtt megy a függöny, a gyerekek percek alatt meghódítják temperamentumos előadá­sukkal a közönséget. Jót nevet a publikum a tréfás jelenete­ken, megtapsolják a kék kötényes kis suszterpalántákat. Keringő, császár, kommandó A polgármestert két müsorszám kö­zött arra kérem, mutassa be néhány mondatban azt a Badentől 15, Becstől 30 kilométernyire fekvő kedves kis falut. Elmeséli, hogy Schönau nyolc négy­zetkilométernyi alapterületével Ausztria legkisebb községeinek egyike, történel­mi jelentősége ezzel szemben igen nagy. Krónikájában többször is felbukkannak a magyarok. 1896-ban Habsburg Ottó Fe­renc József veszi meg a birtokot, és tűz­oltóházat építtet. Tőle I. Ferenc József örökli Schönaut, aki később unokájának, Habsburg Lotaringiai Erzsébetnek aján­dékozza. Ő, miután Windischgrátz her­ceg felesége lesz, megvásárolja az úgy­nevezett Lentzendorfer villát is, amely a keringőkirály Johann Strauss nyári re­zidenciájaként vált híressé. Itt komponál­ta többek között a Cigánybárót. A kastély 1978. óta a terroristaellenes kommandó parancsnokságáról, a „Skorpion” Cob- ráról nevezetes. A találkozó után újra buszra szájlunk, hamarosan Loipersbachban kell len­nünk. A hangul^tos .venáéglőben vacso­ra után.-a helyi ifjúsági zenekar játszik, majd a tánccsoport lép fel. A szekszár­diak fergeteges produkcióval kedves­kednek a közönségnek. Szállnak a szok­nyák, tombol a polka, nemegyszer visz- szatapsolják a kis művészeket. Több do­boz német nyelvű könyvvel ajándékozza meg a zeneegylet a magyar iskolásokat, mikor tíz óra tájban elbúcsúzunk újdon­sült barátainktól. * * Ma este nem szól a dal a buszban. Mire Joisba érünk, többen elszenderednek. • (Folytatjuk) CSER ILDIKÓ Hagyományok címerben és táncban Tánc az oberpullendorfi szupermarket előtt

Next

/
Thumbnails
Contents