Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
4 “KÉPÚJSÁG 1989. május 3. A zenetanárok VII. országos zongoraversenye Április 27-től 30-ig ismét a zene városa lett Szekszárd, ezúttal hetedik alkalommal rendezve meg a zenetanárok országos zongoraversenyét. ízléses, szép műsorfüzet köszöntőjében olvashattuk többek között: Hagyománnyá nemesedett, hogy irodalmi, zenei, történelmi emlékekben gazdag várősunk háromévenként vetélkedőre hívja az ország zongoratanárait, Liszt Ferenc szellemében inspirálva őket - egy jelentős szakmai fórum megteremtésével - az előadóművészi munkára. A csütörtök esti nyitóhangversenyen Fertőszögi Béláné, a megyei tanács művészeti főelőadója köszöntötte a megjelenteket, a résztvevőket és a zsűrit. Tartalmas, gondolatébresztő bevezetőjéből érdemes néhány részletét idézni:-r „... e nemes versengésben való részvétel, de Liszt és Szekszárd kapcsolatának értelmezése is másként és másról is vall - ebben a forrongásokban teli - a magyarság és történelmi tudatunkat értelmező, a művészetek helyének, szerepének, az egyéniség, a tehetség szükségességének kérdését felvető 1989-es évben. Gyógyír és biztos fogódzó ma a múlt értéke - benne egy kicsit újra építheti hitét, megbecsülését, történelmi küldetését a ma embere. Ilyen szellemi fogódzó lett Szekszárdnak Liszt Ferenc neve, emberi, művészi tette, melyről ma szólni egyenlő a legkorszerűbb gondolkodás felidézésével. ... valójában Augusz Antal és Liszt Ferenc mély barátsága révén kapott Szekszárd különleges érintésta kor európai kultúrájából, részesedést abból, ahogyan kultúra ”és politika karöltve léptek előre és nemzeti erővé váltak. ... A nemzet mai sorskérdéseitől sem leválasztani, hanem mind szorosabban bekapcsolni kell a kultúrát, mert a művészet - úgy tűnik - megőrizte őrállásait a szellemi múlt értékei fölött." Ez alkalommal 33 zongoratanár nevezett az ország minden részéből, Kőszegtől Mis- kolcig és Salgótarjántól Szegedig, hogy nehéz mindennapi pedagógiai munkájuk mellett a nagy nyilvánosság előtt is tanúságot tegyenek arról, hogy mint aktív muzsikusok, előadóművészekként is megállják a helyüket. Mert pedagógia és művészet egy dolog. A nagyok mind pedagógusok is vol- tak.Tanította nekünkForrai Miklós az előző versenyen. * A rendezvény rangját, hűen az eddigiekhez, ez alkalommal is emelte az, hogy a zsűritagságot olyan országos tekintélyű neves művészek, zeneművészek főiskolai professzorok vállalták, mint Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, Sólymos Péter zongoraművész (sok világverseny zsűritagja) Nagy Olivér zenetudós és Bara- nyay László zongoraművész. A rendezvény jelentős Újdonsággal gazdagodott. Az első fordulót egy konzultáció követte, ahol a résztvevők kérdéseire a zsűri velős tömörséggel tárta fel az elhangzott művekkel kapcsolatos észrevételeit, kritikáját, mert kritika nélkül nincs fejlődés. Sok szó esett arról, hogyan kell a kottán tűi is látni és megragadni a zeneköltők mondanivalóját. Helyet kapott itt a stílus, a formálás, a szép hang részletkérdések éppúgy, minta korszerű zongorázás számtalan titka. Ezzel a találkozó szakmai, továbbképzési haszna nem kis mértékben gyarapodott. Az eseményekben gazdag verseny ünnepélyes színfoltja volt az Augusz-ház előtt álló Liszt Ferenc szobrának megkoszorúzása. Itt Forrai Miklós rövid beszédben fogalmazta meg a résztvevők tiszteletadását a nagy magyar géniusznak. Vasárnap délben a 9 döntőbe jutott versenyző műsorának elhangzása után a zsűri az alábbiak szerint döntött a díjak kiosztásáról: A Magyar Zeneművészek Szakszervezete különdíját (Reich Károly alkotását) Balázs Éva, a Budapest, Vili. kerületi zeneiskola tanára nyerte a kortárs magyar mű Ránki: Scherzo című darabjának kimagasló előadásáért. A Magyar Népköztársaság Művészeti A versenyzők megkoszorúzzák Liszt Ferenc szobrát Alapja 3000 Ft-os diját Kiss Marianna kapta, a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola tanára, az elődöntőben nyújtott teljesítményéért. Liszt A-dűr Legendáját játszotta szép, egyéni hangon és gyengéd, szeretetteljes megfogalmazással, valamint Bozay: Intervalli remek bemutatásáért. A szekszárdi Művészetek Háza 3000 Ft- os díja Vargáné Györffi Judit a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola tanára kezébe került. Műsorából különösen Liszt h-moll Balladája emelkedett ki remek felépítettsé- gével. A Liszt Ferenc Társaság 5000 Ft-os kü- löndíja Lengyel Ágnesé, a marcali zeneiskola tanáráé lett, a legszebben megszólaltatott Liszt-mű előadásáért A díjat Liszt Fu- nerailles című művével érdemelte ki, sok szép részletmegoldással és a nevezetes középrész megdöbbentő erejű fokozásával. A verseny IV. díjasa (4000 Ft.-): Ratkó Ágnes, a budapesti XIII. kerületi Szabó Ferenc Zeneiskola tanára, aki már az első fordulóban is feltűnt szép billentésével, légkört teremtő erejével. A zsűri a II. és III. díj összegét (8000 és 6000 Ft) összevonta és két, egyenként 7000-7000 Ft - értékben két III. díjat osztott. Az egyik III. díj tulajdonosa Csóka Beáta a nyíregyházi zeneiskola tanára. A verseny során többen vállalták Liszt: Obermann völgye című művét, Csóka Beátáé volt a legkomplettebb, a legszebb. A második fordulóban pedig egy Debussy-darab varázslatos, virtuóz megszólaltatásával hívta fel magára a figyelmet. x' A másik III. dij Lugossi Zsuzsanna a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanáráé lett. Ő Liszt: Esti harmóniák és ugyancsak Liszt: E-dúr Petrarca szonettjének emelkedett, bensőséges interpretálásával alaposan rászolgált a szép helyezésre. A10 000 Ft-os I. díj nyertese Bodrogi Judit, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola tanára (A vele készült interjút lapunk holnapi számában olvashatják.). Ö a második fordulóban Bach: cisz-moll Preludium és fúga világos, szép szólamvezetésével, költői előadásával tűnt ki. Brahms: h-moll Rapszódiájában feszültséget tudott teremteni és a mű hangulatváltásait érzékenyen, meggyőzően tolmácsolta. A győztesek és díjazottak gálaműsorát vasárnap délután szép számú közönség fogadta lelkes tapsaival. Itt került sor a díjak ünnepélyes kiosztására. Forrai Miklós a zsűri elnöke meghatott szavakkal méltatta a rendezvény jelentőségét és mondott köszönetét a rendező szerveknek. Köszönet jár Thész László igazgatónak, a zeneiskola minden tanárának és a Művészetek Háza dolgozóinak az egész találkozó mintaszerű lebonyolításáért, kitűnő szervezéséért. HUSEK REZSŐ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Kórusest Nem újkeletű felismerés, hogy az öntevékeny művészeti együttések egyik fontos éltetőeleme a fellépési lehetőség. Az előre látható és tervezhető szereplés célt, feladatot, programot ad. A lelkiismeretes, szorgalmas munkával kiérdemelt taps, elismerés pedig olyan sikerélmény, mely nélkül megelégedett, kiegyensúlyozott életet nem lehet élni. Az önbizalmat, tartást kölcsönző siker egyben újabb és lehetőleg magasabb színvonalú teljesítményekre sarkall. Ezért is tartjuk szerencsés kezdeményezésnek a Babits Mihály művelődési központ részéről, hogy a különböző műfajokba dolgozó amatőr csoportok részére fellépési alkalmakat teremt. Legutóbb kórusesten hallgathattuk a Garay János Gimnázium leánykarát Gerse József vezetésével és a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórust Kamarásné Sin- ka Márta dirigálásával. A márványterem akusztikája, az oldalfalak mentén látható képzőművészeti kiállítás jó feltételeket, hangulatos környezetet biztosított a vokális muzsikának. Mindkét kórus zömmel az előző év „termését" kötötte ízléses csokorba, hogy átnyújtsa az érdeklődő közönségnek. A garaysták ezúttal is a tőlük évek óta megszokott igényes műsorösszeállítással keltettek figyelmet. Főként magyar szerzőktől válogattak. Szívesen hallgattuk a sárközi népdalcsokrot, Bartók Béla: Levél az otthoniakhoz, Gárdonyi Zoltán: Jere bé, violám, Kodály Zoltán: Gergelyjárás című kompozícióit. Hangulatos, fiatalosan üde volt Lend- vai-Kövesdi: Mig az ember című szerzeménye. Zongorán Petter Mária kísért. Örömünkre szolgált, hogy az utóbbi időkben többször is karnagygonddal küzdő pedagóguskórus megtalálta fiatal, tehetséges irányítóját Kamarásné Sinka Márta énektanár személyében. Jó hatást tett az együttesre, hogy bátran viszonyultak a madrigálokhoz, csiszolva énekkultúrájukat. Stílusosan Kodály: Ho- ratii Carmen-jével indították műsorukat, majd Arcadelt, Hassler, Palestrina, Maren- zió, Gastoldi egy-egy műve következett. Hatásosan szólaltatták meg Händel: Saul oratóriumából a Dávid és Góliát részletet. Tudatosan építkező műsorok végén jókedvűen, derűt árasztva énekelték Karai: Hej, szerelem, Bárdos Lajos: Pünkösdi rózsa, Érik a som, és Dana, dana cimű szerzeményeit. LEMLE ZOLTÁN Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete Ki gondolt a kistelepülésekre? Az alapító kongresszus után Hallhattunk már róla, hogy április 8-án rendezték Budapesten a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szak- szervezetének alapitó kongresszusát. Az országos elnökség egyik tagjával, Lön- hard Ferenccel, a gyönki művelődési ház igazgatójával beszélgettünk az új szak- szervezetről, megalakulásának körülményeiről.- A kissé hosszú nevű szervezet mögött könyvtárosokat, népművelőket, levéltárak és múzeumok dolgozóit találjuk, a szakalkalmazottakat, az adminisztratív és fizikai munkavállalókat, nyugdíjasokat... Melyek azok az alapelvek, amelyek szerint működik ez a szakszervezet?- A magam részéről azért vállalok feladatokat, mert a konszenzus, a szolidaritás, a közvetlen munkavállalói érdekképviselet, érdekvédelem elvei alapján működik a KKDSZ. A szakszervezeti tagság önkéntes, a tagok jogai egyenlőek. A szervezeti felépítést, működést az alapszabály rögzíti, amit előzetes tájékoztatásként a kongresszus előtt megkaptunk és erről lehetett vitatkozni.- Egy-egy nagyobb intézmény esetében, ahol 25-30 ember dolgozik, köny- nyen elképzelhető egy alapszervezet, de mi történik a kistelepülések egyszemélyes művelődési házaiban?- Szakszervezeti csoportot alakíthatnak több község könyvtárosai vagy népművelői Ezekből a csoportokból szerveződnek az alapszervezetek, amelyek a KKDSZ alapegységei. Ennek nagyságát az országos szakmai tagozatok határozzák meg, de olyan lehetséges például, hogy egy városi művelődési központ és a vonzáskörzetéhez tartozó intézmények alkotnak egy alapszervezetet- Mi történik mondjuk egy pedagógussal, aki külön szakszervezet tagja, de az iskolában könyvtárosi munkát is végez, aki egyetért a KKDSZ alapszabályával és programjával?- Ö például társult tag lehet nálunk. A társult tag a rendes tagdíj felét fizeti. Jogait az alapszabály kimondja. Pártoló tagságot is szívesen fogadunk, akik segítik céljainkat.- Milyen programja van a KKDSZ-'nek?- Az, ami minden szakszervezet állap- dó feladata, vagyis megalapozott érvekkel rendszeresen és szervezetszerűen képviseli, védi, érvényesíti tagsága anyagi, szociális, szellemi, kulturális és munkavállalói érdekeit. Legfontosabb talán, hogy az értelmiségi munka felelősségéhez igazodó bérezést biztosítsa. Kezdeményezték a 13. havi fizetés bevezetését. Erről nekem az a véleményem, hogy egy évben céak 12 hónap van. Én ebben a 12 hónapban legyek tisztességesen megfizetve és ne a 13-dikban. Ne kényszerüljön arra senki, hogy hivatásától idegen feladatokat végezzen a megélhetés miatt.- A célok elérésére nyilván megfelelő módszereket dolgoztak ki.- Igen. Folyamatosan ár- és bérindex- és létminimum-számításokat végez majd a szakszervezet, illetve felhasználja az állami, társadalmi szervek és kutatóintézetek hasonló adatait. Fokozott szerep jut a nyilvánosságnak. Jelen kell lenni és véleményt mondani minden olyan fórumon, amelyen a közművelődésről, közgyűjteményekről, a tagok érdekeiről van szó. Gondolok itt a törvények, rendeletek jogszabályok előkészítésére is.- Gyönk körzete tipikusan tűzdelt kistelepülésekkel, mint az országos elnökség tagja képviseli-e az ő érdekeiket?- Úgy gondolom, hogy éppen emiatt lettem, választottak a kilenctagú elnökségbe, ahol öten budapestiek. Felálltam és elmondtam honnét jövök. Fontosnak tartom, hogy ismerjük egymást. A tisztségviselő mutassa meg magát, legyen arca, mert az arc nélküli munka könnyen arcátlanná válik. Szóval véleményem szerint a kistelepülések nélkül nem lehet szakszervezeti mozgalom. Éppen ilyen vonatkozásban kell kiegészíteni a programtervezetet és az alapszabályt módosítani az első kongresszuson, mert a kistelepülésekre nem nagyon gondoltak... DECSI KISS JÁNOS Epizódok József Attila életéből Hány József Attila-kép él bennünk? Radnóti Miklós kivételesen szeretetre méltó embert látott benne, mások'szenvedélyes vitatkozónak ismerték, volt aki a keserű, megalázott embernek, aki mindig a háttérben maradt sikeres pályatársaival szemben. A visszaemlékezések gyakran kétes értékűek, az elmúlt évtizedekben meg is szaporodott barátainak száma, nagyon sokan, akik talán nem is látták, egyszerűen le-Attilázzák. Ez nevetséges, de gyakran a jó szándékú emlékezés is megbízhatatlan. Az 1957-ben kiadott József Attila-emlékkönyv, amit csak most hoztak forgalomba, egyik egyébként hiteles visszaemlékezője, elmondja, hogy hármójuknak mindössze két pengőjük volt vacsorára, s ebből csak egy zacskó töpörtyűt tudtak venni, amit Attila egyedül evett meg. Az emlékezet ebben az esetben pontatlanul működik: a 30-as években két pengő sok pénz volt, töpörtyűből nagyon sokat adtak érte, hisz egy kiló felvágott egy pengő volt, s a téli szalámi kilója sem került négy pengőbe. Ma sem tisztázott József Attila és a párt kapcsolata. Párizsban anarchistákkal érintkezett, itthon párttag lett, tudjuk, előadásokat tartott, szemináriumokat vezetett. A kapcsolat azonban megromlott, a moszkvai emigráció teljesen félreismerte - a részleteket tudjuk -, de itthon is gyanakodva nézték. Kádár János, aki gyakran találkozott vele, azt írja a József Attila-emlékkönyvben, hogy amikor elolvasták „téves nézeteket tartalmazó cikkét”, haragudtak rá „a cikk politikai hibái miatt, hallottunk más hibáiról is" - folytatja Kádár. A részletekről nem szól, de nemcsak József Attilának voltak „téves nézetei”, bár ezek között nem lehetett könnyű eligazodni, a tisztázást a moszkvai perek sem segítették elő. A József Attila-kép rendkívül összetett, az 50-es évek hivatalos kultusza tovább torzította, midőn egyszerűen meghamisította, s ma már azt is tudjuk, hogy bizonyos kéziratokat eltüntettek vagy a jobbik esetben máig lappanganak. Milyen legyen hát az a film, amely ha epizódokban is, ezt a gazdag, tragédiákkal tarkított életet akarja bemutatni? Természetesen hiteles, amennyire ez lehetséges. Az is kétségtelen, hogy József Attila sorsát, bárhonnan közeledjünk is hozzá, a szörnyű vég határozza meg, hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenben a Szárszóhoz vezető utat ismerjük fel, de közben a század egyik nagy költője volt, az életmű mennyiségre is tekintélyes, s érhette bármennyi mellőzés, József Attila mégis jelen volt a kor irodalmi életében, amit számos fénykép is tanúsít, látjuk Illyés társaságában Lillafüreden, Keszthelyen, erről azonban Dobai Péter és Madaras József filmjében alig esik szó, legfeljebb versek hangzanak fel, gyakran olyankor, midőn két esemény közötti űrt kell áthidalni. Az ötrészes film melodrámába hajlik, amit a feleslegesen ismételt jelképes vonat kattogása kísér, mintegy azt sugallva, hogy József Attila egész életében a szárszói útra készült, már-már programszerűen. A pszichoanalízissel való kapcsolata sem volt ilyen egyszerű. Gyömrői Edit szerepe nem volt ilyen jelentős, bár nem ártana megvizsgálni, mennyit ártott neki ez a „kezelés”. Gyömrői ugyanis nem volt orvos, amatőr analitikusként ténykedett, s szemrebbenés nélkül zsebelte be a pénzt. Amikor József Attila a Siesta szanatóriumba került, már menthetetlen volt, ezt egyébként Flóra szép visszaemlékezéséből hitelt érdemlően tudjuk, ami Vágó Márta könyve mellett a legfontosabb tanúság József Attila szerencsétlen életéről. Az ötrészes film - írjuk javára - a hitelességre törekszik, a kép azonban hézagos, s ezt az sem menti, hogy műfaját tekintve is epizódok sorozata csupán. Nagyon sokan felvillannak a filmben, néhány percre Thomas Mannt is látjuk, kivéve Illyés Gyulát és Babitsot, pedig mindketten nem mellőzhető szerepet játszottak életében. De végtére nem is ők hiányzanak, hanem maga József Attila, s végképp hiányzik a világirodalmi méretű költő, aki ennyire mellőzött mégsem volt, mert költői jelentőségét senki nem vonta kétségbe, az pedig az ő meggondolatlansága volt, hogy Babits emberileg elhidegült tőle, de csak emberileg, mert a Nyugatban közölte verseit s a Baumgarten-díjból sem zárta ki. Nem tudjuk, a forgatókönyvből mennyi Dobai Péter munkája s mennyi Madaras Józsefé, ám a rendező Madaras József az életrajznak csak hatásos - vagy annak tűnő - külsőségei iránt volt fogékony, ezért oly hiányos ez a film. Minden életrajz események sorozata, a kívülálló számára tehát téma, egy művész életrajza azonban egy kicsit más is, amiben a mű nem az életrajz illusztrációja, hanem egyik vektora, mert élet és mű egymást erősítő fogalmak. A költő kimaradt ebből a filmből s a szép részletek, a hiteles környezet ellenére .csak sajnálni tudjuk, hogy Madaras nem tudott igazán jól gazdálkodni a felkínált lehetőséggel. CSÁNYI LÁSZLÓ Pege Aladár önálló estje a Művészetek Házában Merész vállalkozás mind az előadó, mind pedig a közönség részéről egy nagybőgő önálló est végigélése. Nem is túl sokan vállalták ezt a közösséget, ami furcsa, hiszen Pege Aladár neve az előadók népszerűségi listáján előkelő helyet foglal el. Talán vesztett varázsából a név - vagy tán az előző esti Benkó-koncert 'nagyobb csábítás volt, vagy egész egyszerűen a keddi sorozatfilm Brinkmann professzorával senki sem veheti föl a versenyt?... Egy népszerű Telemann-szonátával kezdte a műsorát Pege Aladár, majd Mozart C-dúr Szonáta facilejével folytatta. Természetesen mindkét mű átirat, nem kifejezetten nagybőgőre írt kompozíció. A Mester - nyilván utólagos elemzés céljára - saját magának magnóra vette a produkciót. Biztosan tanulságos lesz visz- szahallgatnia, mert a lassú tételek magasabb fekvésű frázisindításainál - annak ellenére, hogy a közönség számára kicsit zavaróan, többször is megkereste a hangot - meglehetősen sok volt a tisztátalan intonáció. Az első félidő Hoffmeister: D-dúr koncertjével zárult, amely ízig-vérig nagybőgő-kompozíció, itt kiderült, hogy Pege mestere hangszerének. A hangverseny második fele Pege Aladár saját szerzeményű-fisz-moll szonátájával indult. A darab barokk szekvenciáival, klasz- szicista fordulataival, édes-bús romantikus dallamaival meglehetősen eklektikus képet mutatott. Következett egy improvizáció a Kis ke- ce lányom kezdetű gyermekdalra, ahol mind a felfogáson, mind pedig a hangszerkezelésen hallatszott, hogy ez Pege Aladár igazi világa. A hangszer technikai lehetőségeinek valóságos tárházát vonultatta fel előttünk, természetesen mindvégig a zene szolgálatában maradva. A közönség reakciójában is érződött, hogy ez az, amit Pege Aladártól vár. Dragonetti híres A-dúr nagybőgőversenyének kiváló előadásával zárult az est. A közönség kitartó vastapsát több ráadással köszönte meg a művész. PEC2E ISTVÁN
