Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. április 11. NÉPÚJSÁG 5 Szekszárdi kezdeményezés Akcióban a környezetvédő' munkabizottság A lokálpatriotizmus, a kultúráltabb környezet igényétől ve­zettetve le akarjuk győzni a közönyt, felébreszteni ezt az ér­zést, igényt mindenkiben, s tettekkel tettekre buzdítani. Célunk, hogy a tanács, a városvédők, műemlékvédők, az ÉRT Klub munkáját teljessé tegyük azzal, hogy a megépített, megmentett létesítményeket ne csak átvegyük, lakjuk, üze­meltessük mi szekszárdiak, hanem gazdaként, gondos tulaj­donosi szemlélettel karbantartsuk, gondozzuk, szépítsük környezetünket, igazi otthonná tegyük városunkat. A már eddig is működő környezetvédő aktivistákkal, s úja­kat toborozva felmérjük folyamatosan a körzetekben lévő hiá­nyosságokat, változtatni valókat, s változtatni is igyekszünk rajtuk. Kezdeti lépéseink: mindennapi apró bosszúságaink kikü­szöbölése, ami nem is annyira anyagiakat, mint odafigyelést, több gondosságot igényel. Ilyen pl: a parkok, középületek külső, belső, rendszeres, nívós ápolása, a régi szép fakapuk (Bezerédj utca) portalanítása, az üzletek bejárati ajtajainak rendbetétele, gondozása. De a kukák, telefonfülkék, hirdető­táblák állapotára is ügyelni akarunk. Vég nélkül folytathat­nánk, s folytatni akarjuk. Szorgalmazzuk, hogy a gondozás, karbantartás, ne eseti, alkalmi, vendégváró rohammunka le­gyen, hanem rendszeres, beidegzett szokássá váljon, mert csak így takarékos, így van értelme, s több örömet és nyugal­mat biztosit. Példának tekintjük azt a sok szép magyar falut, ahol öröm nézni a kerítések, porták, előkertek virágos vetél­kedését, ahol nem rendelet, de belső kényszer, ősi ösztön, szokás a porta és környéke példás rendben tartása. Tüzete­sen megvizsgáljuk, mi a titka közvetlen nyugati szomszédaink rendes, szép városainak, környezetüknek. A legelső benyo­más, összehasonlítás eredménye, hogy ott a régi házak, ka­puk, s minden ami mázolást igényel, mázolva, az utcák seper­ve vannak, a szemét a szemétgyűjtőben. A boltajtók tiszták, egyszóval gondosság, törődés látszik. Mi is megtehetjük, ha összefogunk, a sok cselekedni, jobbítani, szebbíteni vágyó szekszárdival, egyesülettel, s lelkesedéssel, szívós, de jól összehangolt munkával, nem formálisan megmutatjuk, hogy a mai nehéz viszonyok között is szebb környezetet teremtünk, mely jó értelemben alakítja lelkivilágunkat, viselkedésünket. Gyermekeink, unokáink ezt lássák, ez is nevelje őket. Ehhez kérjük ezúton is a szekszárdiakat, hogy ne kézlegyintéssel in­tézzék el, hanem kezet adva lelkesedjenek, dolgozzanak ve­lünk. Kérjük a tanácsot, vállalatokat, iskolákat, hogy ne vegyék zaklatásnak, ha( környezetvédő munkánkkal felkeressük őket, segítsenek megoldani a megoldhatatlannak látszó problémákat is. Az ő munkájukhoz ajánljuk fel szerény, de re­méljük majd sokat jelentő segítségünket. A Hazafias Népfront Környezetvédő Munkabizottsága Visszhang Ön kérdez- mi válaszolunk Minden lehetőségtől elestek? Czompó János dunaföldvári olva­sónk, mint irta, felesége világ életében háztartásbeli volt. Munkaviszonyról egyetlen napot nem tud igazolni, tehát társadalombiztosítási járulékot sem fi­zetett. Kérdezi: Minden társadalombiz­tosítási lehetőségtől elesett? Bircsár János szintén Dunaföldvárról küldött levelet, melyben írta, hogy fele­sége a 86 éves édesanyját gondozza. Neki sincs igazolható munkaviszonya. Kérdezi; Mitévő legyen? Mindkét kérdést továbbítottuk a me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság­hoz, ahonnét dr. Antal Pál igazgató vála­szolt:- A társadalombiztosítási ellátások alapja a társadalombiztosítás és az egyének között fennálló olyan jogvi­szony, amelyben járulékfizetés ellené­ben a biztosítottak különböző ellátásokra jogosultak. A kérdezett két személy egyi­ke sem biztosított, ezért saját jogukon társadalombiztosítási ellátásra jogosul­tak nem lehetnek. Amennyiben anyagi, szociális és egyéb életkörülményeik azt indokolják, úgy esetleges szociális segélyezésük ér­dekében a lakóhelyük szerint illetékes tanács intézkedhet. Részesülhet-e a kedvezményben? Özv. Farkas Istvánná kurdi olvasónk a nyugdíjkedvezményről érdeklődött szerkesztőségünkhöz írt levelében. Az ötvenedik évében jár, öt gyermeke van és ő úgy tudja, hogy minden gyerek után egy-egy évet elengednek. Azt kérdez­te, hogy valóban így van-e. A megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóságtól dr. Antal Pál a következőket válaszolta:- A jelenleg hatályban lévő 1975. évi II. törvény nem tartalmaz olyan rendelke­zést, amely lehetővé teszi, hogy olvasó­juk gyermekei nevelése címén az öreg­ségi korhatárhoz képest korkedvez­ményre jogosultságot szerezhetne. A tör­vény szerint változatlanul csak - megha­tározott ideig - a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egész­ségre különösen ártalmas munkát vég­zők részesülhetnek korkedvezményben. Árki Attila tollából jelent meg április 1- jén a „Füstölgő szomszédok” cimű írás, melyre Schmauzerné Grénus Julianna fazekas népi iparművész küldte be szer­kesztőségünknek észrevételeit: A cikkben írtak néhány fontos tényt nélkülöznek. A fekete kerámia füstölése zárt rendszerben, abronccsal lezárt dob­ban történik, az ott keletkező füst a lég­térbe nem kerül ki. Ami füst a kemencé­ből távozik, az a dob fűtéséhez használt akácfa füstje, ami az egészségre nem ká­ros. A szomszédok megnyugtatása érde­kében három hónapja fűrészporral füs­tölünk és tavaly nyár közepe óta nem égetünk hétvégeken és ünnepnapokon. Elismerve Árki Attila újságírói jogát az önálló véleményalkotásra, annyit szük­ségesnek tartunk megjegyezni, hogy az olvasó e tények ismeretében más képet kapott volna tevékenységünkről. Ennek a levélnek a megírása elkerülhető lett vol­na, ha Árki Attila szóbeli ígéretét betartva megjelenés előtt nekünk a cikket meg­mutatja, és hivatásbeli kíváncsiságának engedve kemencénket megnézi. Egyetértünk az újságíró javaslatával. Abban az esetben, ha a környezetszeny- nyezés ténye bizonyítást nyer, az elköve­tőket büntetni kell, ellenkező esetben azonban a rágalmazóval szemben mi a teendő? Hat év alatt 20 millió az üzletekre A kistelepülések ellátásáról Beszámolóra kérte a Bonyhádi Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a helyi áfészt, azzal a céllal, hogy a legutóbbi 1985. évi beszámoló óta eltelt időről, s a változásokról szerezzen ismereteket. A Bonyhád és Vidéke Áfész a város és vá­roskörnyék 23 főleg kistelepülésének el­látásában döntő szereppel bír, a közsé­gek többségében kizárólag ők keres­kednek. Két faluban még a Népbolttal és a Zöldérttel közösen szolgálják a la­kosságot, míg Bonyhádon ezen felül már az egyre szaporodó magánkereskedők­kel is számolniuk kell. Kereskedőt terv nélkül még nem lát­tunk nekiindulni egy-egy évnek, s így van ez az áfész esetében is, akiknek tavalyi bevételi tervükben 530 millió forint szere­pelt az áruforgalom címszó alatt. Ez az áruforgalom a bevételük 77 százalékát jelenti. A tervet közel tiz százalékkal túl­teljesítették, igy Tolna megye tíz szövet­kezete közül az elért forgalom nagy­ságrendjének sorrendjében a hatodikak, a növekedés ütemét elemezve kiderül, másodikak. Tehát fejlődnek. És ez az, ami a pult túloldalán álló, egyre kevesebb pénzzel rendelkező vásárlót érdekli. Mindezt 23 község boltjában és bonyhá­di áruházukban produkálták. Ha a városkörnyék ellátásáról szó­lunk, nem hagyandó figyelmen kívül az 1987 februárjában megnyitott 670 négy­zetméter alapterületű, korszerű bonyhá­di ABC áruház sem. Gondoljuk csak rrieg, hány százan dolgoznak a cipőgyárban, zománcárugyárban, a vasipariban, a BONY-nál, a ruhaiparinál - és sorolhat­nánk még -, akik a városban hazafelé menet be is vásárolnak. Éppen ezért is volt szerencsés az áruház helyének megválasztása, közel a buszmegállóhoz, s nem utolsó szempont, hogy az autós bevásárlókra is gondolt az áfész, mert kialakított hozzá megfelelő parkolót is, így aki hét végi nagy bevásárlását így akarja megoldani, már nem csalódott. Az áfész által ellátott 23 település közül 19 kistelepülés. Még ezek között.is akad 8 olyan, ahol a lakosság lélekszáma még az 500- at sem éri el. Bolt pedig kell még a legki­sebb faluba is. Az áfész legtöbbjét vesz­teségesen üzemelteti, ugyanakkor felújí­tásukról egyszerű kényszerből is renge­teg forintot kellett eddig is, de ezután is áldoznia. A kistelepülési rekonstrukciós programban 3 évig a Szövosz volt a tá­mogató, ám ez az idő 1986-tal be is feje­ződött. Mindez jó volt, sikeres volt és kevés is volt, így az újabb három esz­tendőre, ami az idei év végéig szól, a Kiskereskedelmi Minisztérium a megyei tanács és a MÉSZÖV vállalta a támoga­tást. Szerencsére és kellő belátásról téve tanúbizonyságot, hiszen a települések egyik igen jelentős megtartó erejének éppen az ellátás bizonyulhat. Hat év alatt 20 milliót költhetett így az áfész a kistele­pülések egységeinek korszerűsítésére, amiből a vissza nem térítendő támo­gatás összesen 7,5 millió forint. Mindeh­hez persze a helyi tanácsok és a téeszek is komoly segítséget nyújtottak, ami nem merült ki az elvi egyetértésben, hanem a lehetőségekhez szabott anyagi támoga­tást is jelent. Több helyen az átlagnál is jobban szorgalmazták az akció sikerét, így Aparhanton és Nagymányokon ép­pen úgy mint Kisvejkén vagy Mőcsény- ben. Kakasdon például az idén átadhatják a saját kivitelezésben épülő, 4 millió forint­ba kerülő új boltot. Egy-egy nagyobb te­lepülésen - de akár kisebben is - a köz­élet egyik igen fontos színtere a vendég­látóegység, magyarán a kocsma. Aminek persze a színvonala nem feltétlenül kell, hogy alacsony legyen. Az áfész gondjai közé tartozik, hogy a kistelepüléseken nem tudják szerződéses formában üze­meltetni ezeket az egységeket. Kicsi a forgalom, gyenge a vásárlóerő, a keres­kedő nem vállalja a szerződést, vagy egy éven belül már kéri is annak felbontását. Az áfész 24 településen 33 egységgel ér­dekelt e területen, melyeknek zöme (24) harmadik osztályba sorolt, s kilenc a ne­gyedosztályú üzlet. -szs­Jogszabályokról - röviden A belföldi hivatalos kikül­detést teljesítő dolgozó élel­mezési költségtérítéséről szól a Minisztertanács 23/1989. (III. 12.) MT számú rendelete, amely szerint a n a p i d í j k i- fizethető legmagasabb összegét az alább irtakfigyelembevé­telével, valamint az elszámolásának részletes szabályait a kollektiv szerződésben (munkaügyi szabály­zatban) kell megállapítani. Afigye- lembeveendök pedig a, következők: a napidíj összegét legfeljebb a mindenkori II. osztályú vendéglátóipari árak alapján kell meghatározni, számla bemutatásá­nak kötelezettsége nélkül pedig legfel­jebb napi 80 Ft átalány számolható el. A rendszeres kiküldetést teljesítő dolgozó­nak a munkáltató havi átalányt állapíthat meg. Kihangsúlyozandó, hogy nem számol­ható el napidíj, ha a távoliét időtartama a 6 órát nem éri el, valamint akkor sem, ha a munkáltató a dolgozó élelmezését a ki­küldetés helyén biztosítja. Szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20%-kal csökkenteni kell. A rendelet 1989. évi május 1. napján lép hatályba. A mezőgazdasági, és élelmezésügyi miniszter és a szociális és egészségügyi miniszternek az élelmiszerek elállításá­nak és forgalomba hozatalának élelmi­szerhigiéniai feltételeiről szóló 3/1989. (III. 12.) MÉM-SZEM számú együttes ren­deletéből figyelemfelhívásként itt csupán azt emeljük ki, hogy közfogyasztásra szolgáló élelmiszert előállítani, feldolgoz­ni, kezelni, tartósítani, tárolni, csőm a- g o I n i, forgalomba hozatalra előkészíte­ni csak e rendelet mellékleteként közzé­tett szabályzatban meghatá- rozottakszerint lehet. Ajogszabály f. évi április hó 1. napján már hatályba lé­pett. A szövetkezetek egyes részlegeinek átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetését teszi tehetővé a pénzügy- miniszter 12/1989. (III. 12.) F»M számú rendelete, amely szerint termelő vagy szolgáltató tevékenységet végző részle­gét a szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben is üzemeltetheti, a kizárólag belkereskedelmi tevékenységet folytató részleg azonban ilyen rendszerben nem működtethető. Tudni kell, hogy az áta- lá' nyelszámolásos részleg legfeljebb 40 fővel működhet s abban csak a szövet­kezettel tagsági viszonyban, illetve mun­kaviszonyban álló az a dolgozó foglal­koztatható, akivel a szövetkezet az átalá­nyelszámolásos részlegben történő fog­lalkoztatásáról külön megállapodást köt. Részletesen előírja a jogszabály azt is, hogy ennek a megállapodásnak mit kell tartalmaznia, az átalány mely tételeket foglalja magába, a megállapodás mikor és miként mondható fel. Ez a rendelet f. évi március hó 15. nap­ján lépett hatályba és valamennyi említett jogszabály a Magyar Közlöny idei 15. számában jelent meg. A Magyar Közlöny idei 16. számában olvasható a pénzügy- miniszternek az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabály végrehajtására koráb­ban kiadott rendeletét módosító 14/ 1989. (III. 14.) PM számú rendelete, amelyből csupán ennyit idézünk: „Adó­bevallást kell adnia annak a magánsze­mélynek f) akinek külföldről származó jö­vedelme van, kivéve ha az adót a magyar kifizető levonta, vagy a jövedelem adó­mentes.” DR. DEÁK KONRÁD Fővárosi középiskolások Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Üzemlátogatásra jöttek a budapesti Mechwart Gépészeti Szakközépiskolá­ból a dombóvári MÁV Vontatási Főnök­ségére. A két végzős vasútgépész osz­tályt Bükkösdi Károly fenntartási vezető­mérnök és Horváth Kálmán művezető fo­gadta és kalauzolta. A diákok elsősorban a mozdonyjavítással kapcsolatos tech­nológiákat és segédműhelyeket tanul­mányozták megkülönböztetett figyelem­mel. Az egész napos program keretében megtekintették még a kocsijavító részle­get, személykocsi-karbantartót és a va- sútmúzeumot. Elismeréssel nyilatkoztak a látottakról és úgy érezték, a kirándulás segítséget nyújtott az érettségire való fel­készüléshez. BELES LAJOS Sörtúra (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mi magyarok köztudomásúi be­vásárló nemzet vagyunk, főleg azóta, amióta mindenki jöhet-me- het kedvére, saját vagy a szom­szédja valutakeretére. Mi veszünk videót és hűtőládát Bécsben, irhabundát, farmert, bőrt, aranyat Istanbulban, tornaci­pőt Pozsonyban, csergét és egy mély lélegzetet Aradon, és eseten­ként 2-3 napos kenyeret az ABC- ben, mert amíg az el nem fogyott, a frisset nem hozzák ki a raktárból. Mi igazán kiálljuk az összeha­sonlítás próbáját a KGST-n belül is. Nekünk ugyanúgy van stílusunk mint például a lengyeleknek, akik tudják, hogy nálunk mit lehet elad­ni. Mi azt tudjuk a leginkább, hogy mit hol lehet megvenni. Persze, azért mi az üzlethez is értünk egy kicsit. Itt vannak mind­járt példának okáért az utazási iro­dáink, akik felmérték a piacot és olyan bevásárló utakat szervez­nek, amilyenre csak felmerül az igény. Még mielőtt valakiben is fel­vetődne, hogy rosszmájú vagyok közlöm, hogy tudomásom van szá­mos olyan programról is, amelyek kulturális igényeink kielégítését célozzák. A napokban a kezembe akadt a három utazási irodánk ajánlatait tartalmazó kiadvány, szebbnél-szebb, jobbnál-jobb és olcsóbbnál-drágább útjaival. Mégis, ami legjobban hivatott kul- túrszomjunkat enyhíteni, az a sör­túra Prágában, potom 4600 forin­tért, félpanzióval, az első nap va­csorától a negyedik nap reggeliig. Itt aztán megismerkedhetnek a kedves magyar sört kedvelők Prá­ga híres, és jellegzetes sörözőivel, mint például az U Fleku, vagy az U Tomase, ne adj isten véletlenül az U Kalicha. Persze még az sincs ki­zárva, hogy Prága névtelen és ko­rántsem híres detoxikálóival is meg kell egyeseknek fakultative ismerkedni, természetesen annak a költségét az út árába nem kalku­lálták. Amíg idáig jutottam gondola­taimban, eszembe jutott az elején említett pozsonyi tornacipőm és az is, hogy az ajánlat címét ki lehetne egészíteni, hogy vonzóbb legyen. Például így: Sörtúra Prágában, tor­nacipővásár Pozsonyban és tor­túra a határon...- m.i. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents