Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
.2 KÉPÚJSÁG 1989. április 8. Tanulságos történet Bátaszékről Gáz van — mert nincs A spórolás sem mindig hasznos Szekszárdról érkezvén Bá- taszékre, áthaladva a vasúti kereszteződésen, a Budai utcába jutunk, amely tehát az 56-os út folytatása. Ennek első - mintegy 200 méteres - szakaszán 17 ház tulajdonosa szerette volna lakásába bevezettetni a gázt. A községi tanács nem vállalta a vezeték kiépítésének bonyolítását, mert a szóban forgó útszakaszon az ingatlantulajdonosok kevesebb, mint 70 százaléka igényelte a gázt. Az említett 17 család viszont olyannyira akarta, hogy- nem lévén más választásuk- építőközösséget hoztak létre, amelynek Zentai István, a körzet tanácstagja lett a vezetője. Zentai István fixáras szerződést kötött a kivitelezésre egy Bács-Kiskun megyei céggel, a garai Vegyes- és Építőipari Kisszövetkezettel, ill. annak egy önálló munkavállalásra jogosult, átalánydíjas csoportjával. A kisszövetkezet dolgozói megkezdték a munkálatokat és - bár a vállalt, október 4-i határidőre nem készültek el - decemberben megtörtént az ún. nyíltárkos szemle. Ezen a szemlén azon hatóságok vizsgálták meg a kiépített vezetéket, amelyeknek az engedélye szükséges az üzembe helyezéshez. Ekkor kezdődtek a problémák. A kisszövetkezet dolgozói ugyanis a kivitelezés során eltértek a tervektől. Ügy tűnik, spórolni akartak, mert hiányzott az úttest alatti átvezetéseknél a védőcső, az elektromos jelzőkábel, az út melletti árok alatt nem sülyesztették le az előírt szintre a gázvezetéket, a telefonkábelekkel történő keresztezéseknél hiányoztak a védőcsövek, szag- lócsövek és szaglócsapszek- rények. Ezen hiányosságokra hivatkozva a hatóságok nem vették át a vezetékszakaszt. A kivitelező azzal érvelt, hogy máshol már adtak át úttest alatti vezetéket, úgy hogy nem volt rajta védőcső, sőt, éppen ennek az utcának egy másik részén történt ez, ahol korábban tanácsi szervezésben épült ki a gázvezeték. A hatóságok azonban ragaszkodtak a terv szerinti kivitelhez. A Bányaműszaki Felügyelőség, mint építési hatóság hozzájárult a részleges visz- szatöltéshez úgy, hogy a hegesztési varratoknál maradjon nyitva a munkaárok. A kivitelező azonban teljes hosszban betemette, mint aki nem hajlandó a hiányosságokat pótolni. Közben Zentai István kifizette a kisszövetkezetnek majdnem a teljes összeget, 320 ezer forintot. Az építőközösség és a tanács többször sürgette a kivitelezőt, hogy a terveknek megfelelően végezzék el a munkákat, ők azonban inkább megpróbálták rábeszélni a Bányaműszaki Felügyelőséget, a DDGÁZ-t, stb. hogy adják meg így az engedélyt, illetve a már elkészült kivitelnek megfelelő tervmódosítást kértek. Bognár Jenő tanácselnök szerint a problémát mindenképpen meg kell oldani a következő fűtési idény kezdetéig. A tanács két megoldást ajánlott a kivitelezőnek: vagy pótolják ők a hiányosságokat, vagy a tanács saját pénzén megcsináltatja más kivitelezővel és bírósági úton hajtja be ennek költségét, amely az eredetinek többszöröse is lehet. Szűcs Lajosné, a garai kisszövetkezet elnöke elmondta, hogy szinte már biztosra vehető a tervmódosítás elfogadása. Ha ez megtörténik, akkor egy-két hét alatt pontot tehetnek az ügy végére. Ha mégsem sikerül, akkor a kisszövetkezet az eredeti terveknek megfelelően átépíti a kérdéses vezetékszakaszt. Pirgi József, a DDGÁZ Tolna Megyei Üzemigazgatóságának főmérnöke a tervmódosítás engedélyezését kizártnak tartja, hiszen igen nagy forgalmú útról van szó, itt nagyobb a vezeték sérülésének veszélye, és egy esetleges szivárgás is súlyosabb következményekkel járna. Egyébként a műszaki problémákon kívül más szabálytalanságok is 'kiderültek. Például az, hogy a kivitelezők nem jogosultak ilyen munkák végzésére. Mindez persze a Budai utcai lakókat nem vigasztalja. Számukra annyi a lényeg, hogy befizették közös költségként a 24 ezer forintot, további 60-80 ez(et költöttek a belső kialakításra, de még mindig nem élvezhetik a vezetékes gáz előnyeit És még ki tudja meddig? Annyi tanulság mindenesetre meríthető a történtekből, hogy egy ilyen nagy összegű szerződés megkötése előtt érdemes alaposan körülnézni a vállalkozó háza táján, referenciákat kérni, és fizetni csak az átadás után szabad. _ _ Magyarország - ahogyan a Stern látja Az átlagos magyar állampolgároknak ahhoz a túlnyomó többségéhez tartozom, melynek tagjai ritkán olvassák az Európa-, sőt, talán világszerte közismert nyugatnémet képeslapot, melynek címe „Stern ”, Ez magyarul „ Csillag"-ot jelent, sőt, a jelek szerint időnként eléggé csillagászati távolságot is. A minap a kezembe került a Stern idei 16. száma, aminek őszintén örülök, mert tanulságos. H. H. Klare kollégánk és Moldvay Mihály fotóriporter hosszú és minden bizonnyal Nyugaton sokakat érdeklő írásban mutatja be ebben Magyarországot. Budapestről nézve, ami nem rossz perspektíva, hiszen (valószínűleg sajnos, mert ez nem éppen egészséges arány) minden ötödik hazánkfia a fővárosban él. Az írás érdekes, a fényképek - technikailag is - kifogástalanok. Bemutattatik például a Kinizsi utcai zálogház, mely a szerző szerint „pár lépésre van Budapest leggazdagabb üzleteitől". Mértékegység dolga, hogy ki miként méri a lépéseit. A szerző nagy léptű, sőt, úgy vélem, hogy nagy léptékű is lehetett. Mindenesetre megállapította, hogy „régóta keveseknek van olyasmijük, amiért érdemes idejönni". Mármint a zaciba. Ez sajnálatos módon nem igaz. Sokaknak van mit elzálogosítaniuk. A szerző és a fotóriporter „a gulyáskommunizmus kontrasztjaként" ezek után a Nyugati pályaudvar mögötti Lehel-piacot fedezi fel, ami valóban nem a magyar főváros fénypontja. Az újságíró azonban, ha érti a mesterségét, természetesen nem fénypontokat keres és ebben igaza is van. Eljut egy bizonyos „Józsihoz" (egyetlen percig se kételkedem benne, hogy hiteles személyhez), aki már 15 éve „olcsó húst" árul itt. Akárcsak például a Szekszárd közepén, a városi tanács tőszomszédságában lévő, hatósági hússzékben, ahol a feleségem is előszeretettel vásárol. Született budapesti lévén azonban, azt már csak módjával hiszem el, hogy a Lehel-piacon - amihez hasonlót Párizsban, Münchenben, sőt Koppenhágában is láttam már - ott tolonganának az özvegyek „elhunyt férjeik gatyáival a hónuk alatt". Tökéletesen pontos ezzel szemben az az információ, amit mi idehaza már rég,, közkinccsé" tettünk, hogy 10 és fél milliós lélekszámú hazánk lakosságának 10 százaléka a nyomorszint alatt van. Goldner Ibolya vegyészmérnök életszínvonala se irigylésre méltó, főleg ha egy átlagos nyugatnémet vegyipari szakmunkáséval hasonlítjuk össze. Arról azonban már mérsékeltebben vagyok meggyőződve, hogy az általam személyesen is jól ismert, kiváló képességű szociológusnő, Solt Ottilia tevékeny részvételével organizált SZETA (Szegényeket Támogató Alap) ezen sokat változtatott volna. Hiszen amiként az a Sternben is híven leíratik, 500 családon tudott - annyira-amennyire - segíteni. Persze a segítő szándékért csak elismerés illeti és nem bírálat. Mely utóbbit a nem is túl távoli múltban épp elégszer megkapott. Szerepel a fényképes beszámolóban az is, hogy „a sztálinistáknak nincs többé hitelük". Tagadhatatlan, bár ez határainkon belül se tartozik a titkok közé. Éppúgy nem, mint az a nyugati olvasókat talán szíven ütő megállapítás, hogy „az ifjúság már a maga muzsikájára táncolhat". Abban mi idehaza már kissé kételkednénk, hogy „politika helyett a punk" lenne ránk jellemző, avagy a „Fekete Lyuk"-ban lelhető „Névtelen Nullák" éppúgy pontosan tükröznék a belhoni közhangulatot, mint a „Menekülés az álmokba", avagy „Az elsők lesznek az utolsók" című szerzemény. Bár ez utóbbi néhanapján nem ártana. Moldvay Mihály kollégánk jó fényképet közölt az eléggé közismert Pozsgay Imréről és az arcról már talán nem ennyire „a pártból 1987-ben kizárt" Bihari Mihályról. Mindketten fontos emberek, sőt fontosságuk talán nagyobb, mint az egy oldallal odébb látható meztelen női hátsórészé. Ami a jámbor és a „távoli" Kelettel mérsékeltebben ismerős nyugati olvasóban nagyon furcsa érték-összehasonlítási képzeteket ébreszthet. Valószínűleg ezért is jelent meg. El nem múló hálával köszönöm a Sternnek, hogy végre megállapította Magyarország államadósságának összegét. Ezt ugyanis tavaly ősszel a televízióban még erre hivatalból hivatott államférfiak se voltak képesek. 18 milliárd dollárról van szó, ami a népesség számával elosztva bizony koponyánként se csekélység. Egyetlen apró történelmi tévedés akad csak a terjedelmes írásban. 1848. március 15-én egy s más ugyan történt Magyarországon, de nem „váltunk el Ausztriától". Miért háborgók tulajdonképpen? Egyáltalán nem háborgók. Magyarországot így is be lehet mutatni a tájékozatlan jámbor olvasónak. Budapestet nem kevésbé. Ahogyan az NSzK-t, az USA-t, Japánt, Venezuelát és Új-Zélandot is. Fővárosaikkal együtt. Ha egyáltalán háborgók, akkor az nem a Stern miatt van. Felötlik bennem a kérdés, hogy német (angol, francia, spanyol, portugál vagy japán) nyelven miként szoktuk mi bemutatni önmagunkat a külföldieknek. Ha ugyan egyáltalán bemutatjuk...? ORDAS IVÁN A közélet hírei Községi küldöttértekezletet tartott pénteken az MSZMP Simontomyai Nagyközségi Bizottsága: Andráskó Pál, a pártbizottság titkára tartott beszámolót az elmúlt év munkájáról. Ezt követően a küldöttek megtárgyalták a helyi alapszervezetek átalakításának szervezeti kérdéseit, a delegálás intézményének bevezetését, valamint azt, hogy a simontomyai párttagok mit látnak fontosnak, mit tehetnek a Központi Bizottság cselekvési programjának területi megvalósítása érdekében. Békési László pénzügyminiszter-helyettes lesz a szekszárdi orvosklub újabb vendége. A rendezvény április 10-én, hétfőn 18.30 órakor kezdődik az SZMT-székház első emeleti klubtermében. * A Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetsége küldöttgyűlést tart április 11 -én a Mészöv-székház tanácstermében. A küldöttek megtárgyalják a megye fogyasztási szövetkezeteinek 1988. évi eredményeit, az 1989-re vonatkozó feladatokat, meghallgatják a költségvetési terveket és a felügyelőbizottság jelentését A Magyar Demokrata Fórum Szekszárdi Szervezetének vendége lesz április 11 -én 17.30-kor a Babits művelődési központ próbátermében Péter Szigfrid országgyűlési képviselő. Minden érdeklődőt várnak. Vak segít világtalant Dauerszag a színházteremben- Turbános fiatalember lapozgatja az újságot a dombóvári művelődési ház előcsarnokában. Nem muzulmán, hajvágásra vár. S míg sorra kerül, törülközőbe bagyulált fejjel üldögél, hogy meg ne fázzon. Nem csodálkozik rajta senki, lassan már megszokottá válik e látvány a kultúra házában. Itt fogadták be ugyanis a szomszédos „csipkeház” földszintjén lévő, 300 négyzetméter alapterületű szolgáltatókomplexum fodrászait február elején, mikor műszaki okokból ki kellett költözniük az üzletből. Két öltözőt adott bérbe nekik a - tetőbeázás miatt évek óta maga is mostoha körülmények között működő - művelődési intézmény. S bár nem a legkellemesebb, hogy gyakran átható dauerszag terjeng előadás alatt a színházteremben, úgy tartják, ki segített volna, ha nem ők, akik itt vannak néhány méternyire. A manikűr a művelődési ház mögötti utcába, a pedikűr pedig a gunarasi fürdőbe került átmenetileg. A vendégek egy része felkeresi őket új helyükön, de sokan inkább lemondanak a szépítkezésről, testápolásról. De nézzük, mi is történt valójában?- Február 6-án kellett elhagynunk az épületet. Már korábban megrepedtek a falak, lepotyogott a csempe, s fel kellett tárni, stabil alapokon áll-e a ház, mi a teendő - mondja Hencsik József, a Tolna .Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet műszaki vezetője. - Annak idején a TO- TÉV volt a kivitelező, most is ők végzik a munkát. Felbontották a padlócsatornát, majd helyre kell állítani, szintre hozni a befelé lejtő álmennyezetet. A javításhoz a terveket a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat készíti. A költségeket az Állami Biztosító fedezi, de a milliós nagyságrendű termeléskiesés és az egyéb kiadások, mint például a művelődési házban a havi hétezer forint bérleti díj már a mi veszteségünk. Ezért reméljük, hogy az előzetes számítások szerinti három hónapos határidő végéig vissza tudunk menni az eredeti helyünkre. Annál is inkább sürgős lenne, mivel a városban az ilyen jellegű szolgáltatások kilencven százalékát mi látjuk el. •- Egy-két évvel ezelőtt eldugult a padlózat alatt húzódó szennyvízrendszer, s mire észlelték, megsüllyedt az épület középső traktusa - egészíti ki az előbbieket Szamosfalvi Imre, a TOTÉV dombóvári kirendeltségének építésvezetője. - Amikor a dugulást megszüntették, a süllyedés megállt. Most elvégezték a szükséges vizsgálatokat, statisztikai méréseket, megállapítandó: meg kell-e erősíteni az épület egész szerkezetét vagy csak javításokra van szükség.- Miért csak most, évek múltán?- Miután abbamaradt a süllyedés, meg kellett várni, hogy kiszáradjon az altalaj.- Mi a feltárás eredménye? Veszélyben van az egész épület? Keletkeztek hibák az üzlet feletti lakásokban is?- Az alapokkal nincs baj, csak a válaszfalakat, a padlózatot kell helyreállítani, s a csempét, burkolatot kicserélni. Az emeleti lakások nem sérültek meg.- Bízhatnak-e abban a városlakók, hogy az ígért három hónapos szükségállapot után megint a tágas, modern fodrászatba, kozmetikába járhatnak?- Úgy tudom, a szolgáltatószövetkezet most készítteti a helyreállítás terveit, költségvetését. Ha utána szerződést kötnek velünk, a megrendelést követő tizenöt napon belül elkészülünk a munkával. Szerintem májusban visszaállhat a régi rend. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Vélemények, viták Pártról, pártban gondolkodva 2 Egy nyilvános eszmecsere részeként Az előzőekben felvázolt mozzanatok erőteljes, kétpólusú pártmunkát tételeznek fel: a politikai központban és a szervezetek szintjén. Ebből az is következik, hogy a közbeeső pártszervek irányítói súlya és jogosultsága is jelentősen csökken, jórészt csak a párt belső ügyeire korlátozódik. A pártbizottságok tevékenysége elsősorban annak nyomán formálódik, hogy a szervezetek milyen felhatalmazást adnak nekik azokban az ügyekben, amelyeket rájuk ruháztak. E „megrendelések” mellett egy pártbizottság pedig a pártmozgalom egészét jellemző kérdésekben segítheti és szervezi a pártszervezetek munkájának irányait és feltételeit. Folyamatosan átalakulhat a jövőben a megyei párttestület funkciója is. Tevékenysége egyre inkább a központi és a helyi döntéselőkészités- re, a szervező munkára, az információ- csere biztosítására és nem „megyei döntésekre” koncentrálódik. Jelenlegi irányítási feladatát döntően a városi és községi pártszervek, kisebb részben pedig a központi szervek vehetik át. Működésében a szakszerűség, a politikai szolgáltatást biztosító munka erősödne fel. így a megyei testület inkább érdekegyeztető és munkakoordináló, mint irányító típusú szerveződést jelentene, következtetésképp a mainál még kisebb létszámú függetlenített szakgárdával - „profikkal” - dolgozhat. A testületek választott tisztségviselői döntően társadalmi funkcióban; a hivatásszerűen, főállásban pártmunkával foglalkozók pedig kinevezéssel láthatnák el feladatukat. Milyen garanciákat lehet nyújtani a hatékony, demokratikus működésre? Arra, hogy az ügy szolgálata ne lehessen személyek, szűk érdekcsoportok vagy személyes ügyek szolgálata? Elsősorban a teljes körű nyilvánosság és a társadalmi kontroll érvényesülése lehet a biztosíték. Ezzel együtt a közvetlen demokrácia elemeinek fejlesztése és gyakorlása az, amely biztosíthatja a folyamatos önkorrekciót és a rendszeres önellenőrzést, így például évenkénti pártértekezletek minden szinten, a pártválasztás intézményének, a pártirányítás kétszintűségének kiterjesztése. A mi pártmozgalmunk is önálló arculatú, vállalkozó, politikus vezetőket igényel. Funkcionárius vagy politikus? Lehet-e egyszerre mindkettő: új utakat kereső, kreatív és az ügy szolgálatában fegyelmezetten dolgozó tisztségviselő? Nemcsak lehet, hanem sok ilyen kell! A valóságos - vagy vélt - fegyelem igénye nem béníthatja meg az öntevékeny cselekvést és gondolkodást. Sőt, a mérce és a választóktól való függés csak egy irányba mutathat: az adott helyi társadalom szolgálatának való megfelelés felé. Munkakultúra, politikai kultúra, vitakultúra - egymást át- meg átszövő, kölcsönösen feltételező fogalmak. A gyakorlati Zsúfolt műhelyben készül a divatfrizura Öltözőből fodrászszalon
