Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
II. évfolyam, 15. szám 1989. április 29. Hajnali fél ötkor csörgött a vekker. Éjszakai sötétségvolt még, az ablakon vigasztalanul kopogott az eső. Rajtam kívül nem lesz ott senki, nem érdemes strapáim magam - gondoltam. A szokottnál is lassabban készülődtem, elmúlt öt óra, hogy elindultam. Éppen csak világosodott, a szemerkélő esőben teljesen kihaltak voltak a szekszárdi utcák. Fél hatot mutatott az óra, amikor a vásárcsarnok fölső végéhez értem és még akkor is azt hittem, az egész környéken nincs éber ember rajtam kívül. De tévedtem. A lépcső alatti kicsi területen, az eső elől valamelyest védett asztalok mellett, sőt, már a piac fedetlen részén is zajlott az élet. Hetipiac kezdődött. Palántaszezon Ezen a napon a legügyesebb Horváth Andrásné volt, a négy óra negyvenes busszal jött be Szőlőhegyről, öt órakor elsőként pakolta ki a kis csomókba rendezett' sóskát, spenótot az asztalra. Nem sokat kellett várnia, s már jöttek a többiek, a „nagyok” is. Két csámpai termelő egymás mellett árul. Nyesev Józsefné gyönyörű nagy, sőt még nagyobb paprikapalántát hozott, nemcsak a virág, de a kis paprika is rajta van már. Az uborkák is mind külön tejfölöspoharakba ültetve. Drágállják majd érte biztosan a vevők a húszforintos árat - állapítjuk meg - pedig ha tudnák... Ennek a fajtának egy szem magja 9,25 forintba jön. Ebből kettő kerül egy cserépbe, aztán vagy kikel mind a kettő, vagy csak egy, esetleg egy sem. A fóliasátrakat hat olajkályhával fűtik, s ha a munkadíjat nem számolnánk - pedig háromszor is meg kell nézni éjszaka, hogy nincs-e füst, ami tönkretenne mindén addigi erőfeszítést és befektetést -, akkor is van minek megtérülni. Még talán az asztalfoglalás a legkevésbé költségigényes, pedig az sem olcsó mulatság. A sok palánta - később pedig az egyebek, hiszen a bolgárkertész család hagyományosan mindent termel - négy asztalra fér csak rá, ezért évente hatezer forint bérleti díjat fizetnek, s további 25 forint helypénzt asztalonként. De legalább nem kell idejönniük éjjel egy órakor, mint korábban. Most reggel fél hétig elfoglalhatja mindenki a számára fönntartott asztalt. Kordi Ferenc megerősít: jó a föld Csámpán a kertészkedéshez, az öntözési lehetőség is adott, hiszen mindenkinek saját csökútja van. A hagyomány is sokat számit, ő maga már harminc éve csak ezzel foglalkozik. A kistelepülésről legalább tizen hordják a szekszárdi piacra a portékát. A sok munkával és költséggel gyönyörűvé nevelt palántát most még fólia alá kínálják, bár van, aki megkockáztatja már a szabad földbe való ültetést. Ki tudja, hogy lesznek-e májusi fagyok... Bár a városi ember már csak olyan, hogy ha van kis földje és kedve is, akkor magot vásárol, és megpróbál palántát nevelni. Mivel sokszor nem sikerül, megveszi a palántát a piacon, s ha az valamilyen oknál fogva csak satnya termést hoz, hát megveszi a paprikát, paradicsomot is. Égi és földi csatornák- A szekszárdiak még csak most fordulnak a másik oldalukra - mondja a várdombi fiatalember, miközben a kombi hátuljából kipakolja az étkezési és vetni való krumplit. Igaza lehet, bár egy-két kivétel azért akad. A Tszker boltjában már készülődnek a hatórai nyitásra az eladók, a piacra pedig megérkezett az első vevő is, akit ugye a jó szerencse reményében nem szabad elszalasztani.- Mindig ilyen korán jövök vásárolni - mondja a hölgy. Bőven van parkolóhely és nagyobb a választék még akkor is, ha kevesebb az árus. Nem drágább annyival reggel sem, hogy ne lenne érdemes előbb érkezni. Mire ismét körülnézek, már nem is kevés az árus. Egyik autóból és kis teherfurgonból pakolnak ki a másik után, de jönnek nénik karjukon kosárral, vagy kis kocsit húzva maguk után. A legtöbb eladó Bogyiszlóról, Mözsröl, Sióagárdról érkezik, de vannak szép számmal szekszárdiak is. Az esőre szinte ügyet sem vetnek. Főglein Mártonná mözsi eladó sem az égi csatornákat, sokkal inkább a földieket hibáztatja, amikor mondja:- Nézze, vízben állunk évek óta, pedig sokat fizetünk azért, hogy itt állhassunk. Ki vagyunk szolgáltatva a tanácsnak. Valóban, a jókora mélyedésekben megáll a víz. A vevők kénytelenek a távolugrókat megszégyenítő gyakorlatokat bemutatni, az egész nap egy helyben topogó eladók pedig legföljebb téglát tehetnek a lábuk alá. Bizony, betonozni kéne... Talán a legjobb helyen árul Simon Józsefné. Nemcsak azért, mert viszonylag száraz lába alatt a talaj, hanem azért is, mert a sarokasztal előtt-mel- lett a legnagyobb a forgalom. Itt aztán minden vevő megfordul, mustrálhatják majd később a szőlőben termett gyümölcsöt, most pedig az erdő kincseit. Hetipiac Az illatos gyöngyvirág máris az asztalon áll, a gomba azonban még a kosárban várakozik. Tilos kirakni, amíg a gombaellenőr nem látta. Kucsmagomba, tövisalja Hat óra múlt néhány perccel, amikor Krasznai Attiláné megérkezik. Főállásban a Köjál toxikoló- gusa, reggelenként pedig a piacon vigyáz életünkre, egészségünkre. Nem túlzás ezt mondani, hiszen a tavalyi évben például nagyon sok volt a gombamérgezés, azok körében, természetesen, akik saját ismereteikben vagy a vak szerencsében bízva nem mutatták be „gyűjteményüket” szakértőnek. Itt, a piacra szánt gombában viszonylag kevés mérgeset lehet találni, hiszen családi tradíció alapján, általában meghatározott fajtákat gyűjtenek, mást félnek is összeszedni. De a kirándulók körében föllendülőben lévő gombagyűjtés elképzelhetetlenül sok mérges gombát „eredményez”. Krasznai Attiláné vizsgálja a gomba frissességét, épségét, az esetleges férgességet, penészedést, fertőzést. Egyik félretett példányban jól látható, hogy elszáradt, szívós, hallani lehet, ahogy tépjük szét. Az ilyen gombát bizony nem szabad árusítani... De ügyelnünk kell a megfelelő szárhosszúságra is - egyes fajták rendkívüli rostosságuk, ezért nehezen emészthető voltuk miatt csak meghatározott szárhosszúsággal árusíthatók - s bizonyos esetekben, például a gyűrűs tuskógombánál arra, hogy fölirat kerüljön mellé: csak húsz perc főzés után ehető, nyersen mérgező! Előfordul olyan eset is, amikor nem válogatja ki a szakértő a mérges gombát a többi közül. Ha a galócák közül egyetlen példányt,- vagy akár csak egy töredéket is talál, akkor a rendkívüli veszélyességre való tekintettel az egészet el kell kobozni! Ki gondolná, hogy a gombavizsgálónak természetvédelmi kötelezettségei is vannak? Bizony gyakran el kell mondania, hogy ne tépjék ki a gombát a tönkjével együtt, mert azon a helyen jövőre kevesebb fog teremni. S akkor még nem is szól-, tuhk arról, hogy a földdel szennyezett gombát mennyivel nehezebb tisztára mosni, s ha nem sikerül, az milyen kellemetlen... A szennyezett gombával a földből kórokozó baktériumok is kerülhetnek a szervezetbe, nem feltétlenül gombamérgezés jele tehát egy gombapörkölt utáni rossíullét... A héten volt olyan nap, hogy 100 kilogrammnál több gombát vittek vizsgáltatni. Csöppet sem csodálkozom, amikor Krasznai Attiláné azt mondja: egy-egy ilyen nap után bizony bereked. Későn jövők asztal nélkül Hat óra ötvenhárom perc van, amikor Pukli László piaci felügyelőhöz panasszal jön egy asz- szony. Helyére valaki odapakolt. Sajnos, nincs mit tenni, aki fél hétig nem foglalja el bérelt asztalát, az kénytelen beérni a maradékkal - ha éppen van ilyen. Áprilistól augusztus végéig szerdán és szombaton - a nagy piaci napokon -»azonban többnyire nincs, ilyenkor ugyanis a piac kicsinek bizonyul. Csak azok érezhetik magukat biztonságban, akik a 130 asztal valamelyikét - vagy többet, esetleg hármat, négyet is - szerződés alapján bérbe veszik. A többiek kénytelenek a földön árulni, az üresen tátongó vásárcsarnokot ugyanis senki sem akarja igénybe venni. Még ilyenkor, zuhogó eső idején sem pakolja ki senki ott a portékáját. Mivel a rendet szinte mindenki tudja, Pukli Lászlónak ritkán kell az igazságtevő szerepet eljátszania. Mégis többször körbejár, hét órára már régen készen van az első statisztikával. Tojást például 2,20-2,50-ért, sárgarépát kilónként 30-35 forintért, egy fej salátát 6-8, egy darab zöldpaprikát 10-15 forintért, retket csomónként 6-10, zöldhagymát 5-6 forintért lehet vásárolni. Aki olcsó - el vele! Aki kijön a piacra zöldséget, palántát vagy éppen virágot vásárolni, az többnyire itt veszi meg a hét végi menühöz a többi hozzávalót is. író József, a Népbolt húsboltjának vezetője jól ismeri már a vásárlók szokását. A városiak inkábbra színhúst keresik, a falusiakra a drága marhafelsált, de még a karajt vagy a combot is nehezen lehetne rátukmálni. Inkább a pörköltnek való, olcsóbb csülköt, körmöt keresik. Kevesebb a pénzük vagy inkább spórolósabbak? - meditálunk. Tény, hogy az a néni, aki egy-kétszáz forintért kint áll fél napot az esőben, hogy kiegészítse a kis nyugdiját, kétszer is meggondolja, hogy mire költsön. Nem csoda hát, ha mennyiségben a forgalom visszaeséséről szól a másik piaci húsboltvezetője, Biró Márton is. A farmert árusító Ádám Béla szinte föl sem néz - fél nyolc van már, kicsit késésben van a kipakolással - úgy beszélgetünk. Nem az isztambuli utak rontják a boltját - mondja -, hiszen oda elsősorban a harmincas korosztály jár, nála pedig a fiatalok vásárolnak. A pénzhiány miatt esett vissza nagyon a kereslet. A kiakasztott farmernadrágon 1390, a hagyományos dzsekin 1980, a divatos farmerzakón 2200 forintos ár látható...- Sajnos, nem rajtunk múlik, hogy ki árusít a piacon, és ki nem - mondja még a farmerárus. Szomszédja, Piri Lajosné - elsősorban kötöttárut kínál - sokkal kevésbé finoman fogalmaz. A vásárcsarnokot időnként bérbe vevő, és ott olcsón árusító Nivóker Kft lerontja a piacot - azaz az én fogalmazásomban letöri az árat. Akciót hirdetett tehát Piri Lajosné is, 280-ért kínálja blúzainak nagy részét. De hadat is üzent, eljárt a Gamesznál annak érdekében, hogy más megyében székelő társaság - Így a Nivóker - ne vehesse bérbe a csarnokot. Mi is tudunk olcsón árut biztosítani - teszi hozzá. Én mint vevő azt mondom: annál jobb, minél többen biztosítanak olcsó árut... A babnak volt jó keletje Nyolc órakor pár perc szünet után ismét rázendít az eső. Immár átázott cipőben konstatálom, hogy elérkezett a csúcs. Minden előzetes várakozás ellenére szinte az összes asztal mellé árusok telepedtek, óriási a nyüzsgés, a parkolóban középen is állnak az autók. A decemberben megnyitott reggeliző előtt sor áll: ki tejet vesz pohárban, kiflivel és a kis asztal mellett azonnal fogyasztja, ki kenyérre, tejszínhabra vár, ki süteményt csomagoltak A lángosos előtt kint áll a sor vége, a méterárus alig győzi a kiszolgálást. A tömegben beszélgetek olyan asszonnyal, aki ritkán, csak palántát vásárolni jön a piacra, és olyannal, aki rendszeresen. Egyikük drágállja a portékát, másikuk normálisnak tartja az árakat. A kevés férfivásárló egyike muskátlit vesz. Természetesen ö is a felesége megbízásából, s tíz év óta ha másodszor jár a piacon... Tíz órára a nyüzsgés mit sem csökkent, pedig az áru már szemmel láthatóan kevesebb. Egy előbb még salátával teli hatalmas kosár már üresen áll, a korán kelő szőlőhegyi néni eladta a sóskát és a spenótot, a csámpai fiatalasszony is úgy látja, hogy ha marad is palánta, azt már vissza tudja pakolni egyedül is az autóba. Egy sióagárdi nyugdíjas rossz piacra panaszkodik - nincs pénzük az embereknek. Fehérvári István - saját megfogalmazása szerint bennszülött bogyiszlói őstermelő - viszont elégedett. Különösen a babnak volt jó keletje, vitték főzni, vetni is. Már csökkentek valamelyest az árak. Ilyesféle párbeszédeket lehet hallani:- Hogy a tojás?- Kettőhúsz, aranyos.- ... (vevő hátat fordít)- Kettőért elviszi? Elviszi. Nem lehet viszont, alkudni Hegedűs László kereskedőnél. A Budapesten beszerzett igazán szép árut 25 százalék haszonnal értékesíti, s úgy ítéli meg, hogy a vevők számára kedvezőek az árak. Vitatkoznék, de a sorban állók nagy száma meggyőz. ... nincs maradás Háromnegyed tizenegy. A műszaki kereskedésből szól a „Dunna, dunna, csipkés dunna...’’, a szépen rendben tartott WC előtt többen toporognak, leszurkolva a három forintos tarifáWHiába, foglalt, várni kell. Egyre több autóba pakolják be a maradékot, már senki nem kér két deci tejet, kiflivel. A lángosos előtt viszont még mindig sor áll.- Ha ilyen lángost sütnének a piacon is, akkor tudod mikor állnánk érte sorba - minősítette ismerősöm az üzemi konyha remekét. De nem olyant sütnek. Bőven tesznek bele krumplipelyhet, tejet, tejport, mert: vízből és lisztből nem lehet jó lángost készíteni - tudom meg Nagypál Jánosné üzletében. A családi vállalkozásban négyen dagasztják, szaggatják, sütik és árulják a sós, fokhagymás, sajtos és tejfölös lángost, igény szerint sörrel, teával, kávéval, üdítővel is szolgálnak. Reggel négykor kezdik az első adagot dagasztani s három óra is elmúlik, mire az utolsó edény mosogatásával is végeznek. Mi pedig sorban állunk, látszólag mit sem törődve azzal, hogy a lángos - melyhez egykor 1,50 forintos ár tartozott - ma már hét forintba kerül. Jó néhányan állnak még a legdivatosabb csíkos pamutanyagokért Keller József oroszlányi kereskedő standjánál is sorba, hiszen 240 forintért alig valami kézügyességgel olyan szoknyát lehet varrni, ami készen a piacon is 780 forintba kerül, a butikok áráról nem is beszélve. Kevésbé kitartóak viszont a piac többi részén a vevők. Délre a változatlanul kopogó esőben szinte minden érdeklődő eltűnt már, s csak néhány árus várakozik még az ernyők vagy éppen egy-egy fóliadarab védelmében. Számvetés Aki ezen a napon négytagú családja részére egy hagyományos és nagyon szerény vasárnapi ebédhez vette meg a hozzávalót, az másfél kilogramm húsos csontért 33 forintot, húsz deka leveszöldségért 10 forintot, petrezselyem-és zellerzöldért 3-3 forintot, egy kis karalábéért 5, egy fej fokhagymáért 2, egy zellergumóért 3 forintot fizetett. Hat szelet rántani való húsért - karajért - 100 forintot, hozzá két tojásért 5 forintot, 1 kilogramm krumpliért 10 forintot szurkolt le, s kaphatott két fej salátát 15 forintért. Ha még maradt valami a pénztárcában, akkor desszertként az olcsóbb sütemények közül 4,70 forintért mignont vagy 5,30-ért krémest választhatott. Persze, mindez csak akkor helytálló érvelés, ha van otthon némi zsir, olaj, száraztészta, hagyma... ROSTÁS ILONA
