Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-28 / 99. szám
1989. április 28. ^NÉPÚJSÁG 3 Eggyel magasabb hatványon A Dombfa kész az újításra (Folytatás az 1. oldalról.) A házak ötvenhat négyzetméteresek, s lakásnak legföljebb átalakítás után lennének alkalmasak. A cikk vége felé pedig az válik világossá: legjobb lenne megállni a nászmenetnék, nagyobb baj is van az arával... Valaki valamit félreértett? Rosz- szul fordítottak? így vagy úgy, de tény: a Szovjetunióból behozni kívánt faházak nem ötvenhat négyzetméteresek, hanem ugyanennyi Köbméteresek. „Csak” egy- gyel magasabb hatvány, de micsoda különbség! Ezek után már alig jelent valamit, hogy az építmények nem komfortosak, nincsenek szigetelve, sőt, nem is fűt- hetők... A Dombóvári Faipari Kisszövetkezetben nagy a fölháborodás. Ha az Otthonteremtőket Támogató Országos Egyesület - mert ők kívánták a kispénzűeket ezeknek a szovjet építményeknek az elosztása révén lakáshoz segíteni - ilyesmiben gondolkodik, akkor miért nem a hazai gyártókat keresik meg ötletükkel? - veti föl a kérdést Szűcs János, a szövetkezet elnöke. S azok a kereskedelmi vállalatok, amelyek ebben az üzletben érdekeltek lettek volna, vajon miért a kész házak behozatalát ösztönzik ahelyett, hogy a Szovjetunióból nagyobb mennyiségű fenyőfűrészárut igyekeznének az alapanyaghiánnyal küszködő magyar faipar számára vásárolni? Persze, abban megállapodunk, hogy a dolog valószínűleg nem ilyen egyszerű, a külkereskedő aligha mondhatja, hogy faház helyett inkább ötször annyi fenyöárut... A hazai forgalmazó viszont igenis tájékozódhat a hazai lehetőségek felöl, főleg, ha nem is ismeretlen gyártókat kell fölkutatnia. Dombóváron 1968. óta foglalkoznak hétvégi házak gyártásával, talán nincs is olyan üdülőtelepe az országnak, ahol termékeikből ne akadna legalább mutatóban. Korábban a Szovjetunióban is exportáltak, de a belföldi kerelet kielégítése érdekében ezzel leálltak. Ma, amikor a hozzájuk hasonló profillal működő termelők többnyire megrendeléshiányról panaszkodnak, a Dombfa kapacitása - kedvező áraik miatt - az első háromnegyed évre lekötött. A kereslet felől akár többet is vállalhattak volna már, de az alapanyagellátás legenyhébben fogalmazva is bizonytalan. A szovjet fenyőfűrészáru állandó hiánycikknek számít egy idő óta, a finn pedig éppen kétszer annyiba kerül. A szövetkezet a közelmúltban álíapo- dott meg a pécsi tanáccsal arról, hogy a mecseki zártkertekben környezetbe illő faházakat fejlesszenek ki. Megkereste őket á Zöld Pont elnevezésű budapesti társulás is, vállalva termékeiknek a főváv rosban való forgalmazását. A BNV-n kiállított dombóvári faházaknak is nagy sikere volt, külföldiek is szép számmal megfordultak standjukon. Ausztriába az első házuk májusban „utazik” ki, egy NSZK-beli céggel pedig jelenleg folynak a tárgyalások 25 darab Zengő típusú rusztikus épület kiszállításáról. Az Inter- trade kft. - budapesti cég - külföldiek számára kíván kempinget építeni az úgynevezett Robinson termékekből, amit li- cenc alapján gyárthatna a Dombfa... Bel- és külföldön tehát sokfelé ismert a szövetkezet, elsősorban a termelés felét kitevő, 30-35 millió forintos árbevételt eredményező faházgyártásról, de másik fő termékcsaládjukról, a kisbútorokról is. Nincs szó a szövetkezetben munkanélküliségről. Mégis azt mondja az elnök: nem zárkóznak el semmi új ötlet, kívánság elől sem. Padlás kell vagy pince? Kétszintes épület? Rézből készült esőcsatorna? Megvalósítják, ha ismerik az igényeket. S ha valóban fantázia van abban, hogy a fiatalok lakáshelyzetének megoldását faépületek gyártásával elő lehet segíteni, akkor konkrét igények, vélhetően megfelelő nagyságú megrendelés esetén ők készek fejleszteni, a prototípust előállítani.- ri Paks polgáraihoz! Mit is akar a városi népfront? (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy mit is akar tulajdonképpen a Hazafias Népfront Paks Városi Bizottsága, arról Nándori Lajos titkárt kérdeztem.- Feladjuk azt a korábbi felfogást, hogy a népfront a társadalmi élet minden területén tevékenységet fejtsen ki. Szerintünk a városi HNF-nek a helyi társadalom által fontosnak ítélt és megvalósítható feladatokat kell célul tűznie. Nem közmegegyezést létrehozó szervezet kívánunk lenni, hanem politikai mozgásteret, fórumot szeretnénk biztosítani minden jóérzésű, a városért tenni akaró polgár és szervezet számára.- Önök felhívásukban nemzetünk fennmaradását a jogállamiság megteremtésében látják. Mit értenek jogállamiság alatt?- Szuverén parlamentet, a parlamentnek felelős kormányzatot, független bíróságot, köztársasági elnököt, és erős helyi önkormányzatot.- Mit tud a nemzeti programról a jelenlegi helyzetben a paksi népfrontbizottság megvalósítani? Hogyan tudja egy helyi szervezet az országos problémák megoldását segíteni?- Mi csak a helyi önkormányzat megteremtésében tudunk segíteni sajátos mozgalmi jellegű eszköztárunkkal. Az a célunk, hogy a területen dolgozó népfrontaktívák saját maguk határozzák meg feladataikat, döntsék el, hogy mit tudnak és mit akarnak tenni azért, hogy a holtpontról kimozduljunk.- Mik a konkrét céljaik?- Segíteni kívánjuk a helyi közéleti nyilvánosság megteremtését, a nyílt, őszinte politizáló légkört, ahol nincsenek tabutémák. Célul tűztük ki városunk kulturális hagyományainak felélesztését, továbbvitelét, történelmi múltunk emlékeinek feltárását, megőrzését. Készülőiéiben van a városi múzeum, ahol megőrizzük a jövő nemzedék számára őseink kultúráját. Szándékunkban áll ezenkívül részt venni a helyi - nagy múlttal bíró - mezőgazdasági kistermelés ápolásában, fejlesztésének szervezésében is. Fontosnak tartjuk a városnak sajátos-arcot adó Duna, a parti sétányok, parkok, terek, kiránduló- helyeink környezeti ártalmaktól való ' megóvását, szépítését, ezért« is tenni kívánunk.- Szociális problémák megoldását, a kereskedelmi ellátás lakáshelyzet javítását is zászlajára tűzte a paksi népfront, ezt hogyan kívánják megvalósítani?- A veszélyeztetett családok, gyermekek, időskorúak sorsának, életkörülményeinek javítása véleményem szerint szívügye kell, hogy legyen mindenkinek, pártállásra való tekintet nélkül. Ami a lakáskörülmények javítását, és a lakosság igényeit jobban figyelembe vevő kereskedelmi ellátást és a szolgáltatások színvonalának emelését illeti, lehet, hogy így, első hallásra furcsának tűnik, de mindenképpen fontos, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan széles népréteget érint ez a kérdés a körzeti tanácskozásokon, ahol ismertettük programunkat, a résztvevők nagy többségének véleménye szerint szükséges ezt is kijelentenünk, ha talán konkrétan nem is tudunk lépni e téren.- Hol marad az eddigi egyik fő tevékenységük, az országos-és helyi választásokon való tevékeny részvételük? Erről nem szólnak a programban.- Nem akarunk a választások technikai lebonyolítószerepére szorítkozni a jövőben. Minden olyan sallangtól szeretnénk megszabadulni, melyet a történelem során kényszerűségből vagy tévesen felfogott érdekekből felvállaltunk, illetve ránk aggattak valamikor, valakik. Felsorolt legfőbb feladataink megvalósításához várjuk azokat az embereket és szervezeteket, akik ezzel egyetértenek és ezért tenni is kívánnak. A programtervezet elfogadásáról egyébként a május 12-i városi népfrontértekezlet dönt majd.- fké Hétköznapi visszásságaink Csepegtető Okos érvek előtt meghajolva, éppen a lakosság ellátását segítendő, egy pártházat gyógyszertárrá alakítottak át. Dicséretes. Rá is költöttek x összeget, betartva y előírást. Többek között azt is, mely annak feltételeit szabja meg, hol lehet gyógyszertári laboratóriumot létesíteni, s persze milyen követelmények, előírások betartásával. Minderre szabályzat, s persze hazánkban oly jól bevált szabvány is van. Mely például javaslatot tesz háromrészes mosogatóval rendelkező mosogatóhely kialakítására. Bonyhádon kialakítottak ilyet, csupán arra nem gondoltak, hogy az előírást, szabványt a Köjál másképp értelmezi, mint mondjuk a gyógyszertári központ műszaki felügyelője. Mert a Köjál nem engedélyezi a Fáy lakótelepi új gyógyszertárban a gyógyszer készítését, mert a háromrészes mosogató egyik része nem mély mosogató, hanem úgynevezett edénycsepegtetős megoldású. Nesze neked, higiénia, elbuktál egy csepegtetős mosogatórészen... Halió, hol is vagyok?! Ezzel persze nincs még vége az új gyógyszertár apró-cseprő gondjainak, hiszen van az épületben telefoncsatlakozás, viszont nincs telefon. A tulajdonos - a városi pártbizottság - annak idején befizette a telefonért járó díjat, de természetesen magát a telefont azt vitte magával. A gyógyszertári központ benyújtotta kérelmét,.most kénytelen lesz újabb 90 ezer forintot befizetni... Aztán felméri majd a távközlési dolgozó a lehetőségeket, visszaigazolja, talán még majd tervet is készít, megvárja a kötelező 30 napos határidőt, aztán újabb beszerelési díjtétel fejében beszereli a telefont. Ami annyiból fog állni, hogy kiválasztja a telefon színét, és azt a meglévő csatlakozóba bedugja... Befürödtünk vagy kinn vagyunk a vízből...?! Csodálatos ez az új tanuszoda. Igaz, hogy nem kötelező az úszósapka használata, igaz, hogy beugrálni tilos, s ha valaki megkockáztatja, büntetésből aztán két hosszt kell leúsznia... igaz, hogy pár órás locsi-pocsit követően az érzékeny szeműeknek jaj, mert begyullad a szemük... igaz, hogy a gyerekeknek szatyorban kell vinni a hajszárítót mert az uszodának nincs ilyen... Az is igaz, hogy úszósapkát kapni ma Tolna megyében szinte lehetetlen... az is igaz, hogy ez tanuszoda, s itt rendnek kell lennie... meg az is, hogy a fertőtlenítés alapkérdés, persze a mértéke..., s, hogy hajszárítót sem lehet vásárolni? Hát istenem, jön hamarosan a nyár. Ordas Iván: Qy az udVarOII Börtönélmények 1956-57-ből 5. Október 25-én reggel kiderült, akár forradalom van, akár ellenforradalom, a gépkocsinak be kell mennie a szomszédos Újvárosba üzemanyagért, mert megállnak a traktorok. Azt aligha lehetett vitatni, hogy szántani és vetni minden rendszerben kell, mert jelszavakból és géppisztolygolyókból nem él meg az ország. A gépkocsivezető - László Kazi - jóvágású vagány volt, aki alig titkolt gyönyörűséggel vállalkozott az útra és én tüstént melléje szegődtem. Gulyás Erzsit is felvettük, aki a közeli Varacson lakott és alkalmasabb járművet keresve se találhatott volna a hazautazásra. Jól megtermett, tűrhetően csinos és kívánatos leány volt, akinek nő létére csakugyan meg lehetett bocsátani, hogy szülői védőszárnyak alá vonul a'vihar elöl. Igaz ugyan, hogy a gépállomáson se görbült volna egy hajaszála sem. Mindenesetre érdekes volt megfigyelni, hogy a lövöldözések első hírére azok a mezőgazdászok, akiket a termelőszövetkezetekben elsősorban csak valamiféle politikai megbízottaknak, de nem szakembereknek tekintettek, tüstént beszüntették gazdaságaik látogatását. Kazi, a született betyár, sietett úgy közrevenni nőnemű útitársunkat, hogy a kapcsolórúd gombja Erzsi két combja között helyezkedjen el és ezek után annyiszor váltott sebességet út közben, ahányszor csak lehetett... Erzsit félúton letéve különböző dűlőutakon kocogtunk az újvárosi betonra. A dunakővári kaszárnyát szándékosan elkerültük és a főforgalmi úttól is igyekeztünk mihamarébb elszakadni. A környéken olykor-olykor páncélosok száguldottak végig és semmi kedvünk nem volt árokba löketni magunkat. Újvárosig semmi látnivaló nem akadt, nem számítva egy rosszul álcázott, kéttagú magyar telefonos figyelő őrsöt az út menti kukoricás szélén. Újvárost soha nem szerettem. 1952-ben töltöttem már itt egy kis időt, de akkor valósággal megszöktem az aranyásók fénykorára emlékeztető környezet elől. Készséggel elismerem, hogy csodálatos teljesítmény, ha egy kis ország várost emel a szántóföldek helyén, nekem azonban a már jócskán kialakulóban lévő város se tetszett. Kevés kivétellel sikerületlen, kis ablakú, csúnya házai bosszantottak. Világéletemben inkább taszított, semmint vonzott a nagyipar, Újváros pedig - bár nyersanyagforrás nélküli, de - nagyipari centrum lett. Azt az első pillanatban láttuk, hogy a városban senki nem dolgozik. Az utcákon nyüzsgött a nép, a boltok nyitva voltak, az emberek vásároltak. A kirakatokban mindenhol rézsútosan keresztbe feszített nemzetiszínű szalag díszlett. A járókelőkön kokárda. A fejünk felett pedig zászlókat lengetett a szél, méghozzá roppant különös, lyukas zászlókat. Nem láttam egyetlen népköztársasági címert, egyetlen vörös csillagot sem. Az utcán szórványosan járkáló rendőrök sapkáján is a nemzetiszínű szalag tűnt szembe. Valóságos rejtély volt előttem (és ma is az), hogy honnan vehetett ez a született szocialista város ilyen megdöbbentő mennyiségű nemzetiszínű szalagot. A gépkocsikon is piros-fehér-zöld zászló lobogott. Sőt, amelyiken nem volt, mint például a miénken sem, az után a járókelők becsmérlő megjegyzéseket üvöltöttek. Sürgősen megálltunk Kazival és minden nálunk lévő pénzt összerakva, vettünk mi is két kis magyar zászlót a motorház mindkét oldalára. Várakozás közben egy dübörgő vontató rázkódott el mellettünk; melyről - ezt tisztán láttam - nagy kalapáccsal verhették fe a gyár csillagos, öntöttvas emblémáját. Bárménnyire fellobogózódtunk azonban, mégis kevés híja volt, hogy egyáltalán hazavihettük a gépkocsit. A pályaudvar melletti Áfor-telepről kifordulva semmi értelme nem volt, hogy gázolajjal megrakottan ismét végigdöcögjünk a városon és Varacs felé térjünk haza. A rövidebb úton, Nagytied irányába indultunk. A betonút sarkánál váratlanul nagy csoport férfi állta el az utunkat. Kazi megállt, de a motort nem kapcsolta ki.- Hová mennek? Pest felé? - kérdezte egy lódenkabátos ember, a többiek pedig melléje tódultak. Kazi megmondta, hogy nem, hanem a traktoroknak viszünk üzemanyagot.- Dobják le a fenébe, aztán indíts Pestre! - tanácsolta az egyik.- Nem lehet, kérem I - csóválta a fejét okos szelídséggel Kazi. Néhány megjegyzésből arra következtethettünk ugyanis, hogy a gépkocsi tulajdonosát hirdető ÁMG-tábla nem volt rokonszenves a Pestre készülők előtt. - Akkor megáll a vetés... Érdekes módon vetésre, aratásra és egyéb mezőgazdasági műveletekre még a legkietlenebb aszfalton felnőtt franzstadti előtt is lehet hivatkozni. Legalább egy pillanatig. Ez a pillanat azonban elég volt ahhoz, hogy a gépkocsi lassan elinduljon, az előttünk lévők reflexszerűen félreálljanak és mire észbe kapnak, mi már teljes sebességgel robogjunk. Néhány egyértelmű megállapítás repült utánunk, sikerült azonban megmentenünk három és fél tonna benzint meg gázolajat. Megjegyzendő, hogy soha még csak egy dicsérő vagy elismerő szót se kaptunk érte senkitől. A faképnél hagyottakat sajnáltam. Újvárosból ezrek jártak hétvégenként haza és ezek az ezrek most vonat híján, mindenféle alkalmai közlekedési eszközökre szorultak. (Folytatása következik.)-szsHa nem elég nagy a választék, új igényekkel is lehet jelentkezni
