Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21. 2 NÉPÚJSÁG Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) További két, a lakosságot közvetlenül érintő témát is megtárgyalt a kormány. Az egyik a háztartási energiahordozók ter­vezett áremelése. Mint ismeretes, az idei terv május elejére időzítette az áremelést, 100 forintos kompenzálással összekötve bizonyos társadalmi csoportoknál. A kormány most úgy döntött, hogy a SZOT- tal esedékes tárgyalásokig elhalasztja a már korábban bejelentett árintézkedése­ket. Természetszerűleg így a 100 forintos kompenzáció sem lép életbe. A mai ülésen ismét napirendre került a viz- és csatornadíjak emelésének prob­lémája. A Minisztertanács beható vita után ügy döntött, hogy ezt a kérdést is a SZOT-tál való tárgyalásokon terjeszti elő, egy csomagterv részeként. A testület ez­zel kapcsolatban kialakította véleményét a SZOT elnökségének legutóbbi állás­foglalásáról. Ennek kapcsán a szóvivő leszögezte: a külső és a belső pénzügyi helyzet első negyedévben tapasztalható romlása rendkívüli intézkedéseket tett szükségessé. Elismerte, hogy ezek közül némelyek konstrukciója, a kivitelezés módja, illetve ütemezése vitatható, illetve helytelen volt. Ugyanakkor hangoztatta, hogy a kormány felelősséget vállal az or­szág fizetőképességének fenntartásáért, és ennek okán népszerűtlen intézkedé­sekre is rákényszerül. * A kormány szükségesnek tartja, hogy az egyéb érdekegyeztető fórumok mel­lett soron kivüli tárgyalásokra kerüljön sor a Szakszervezetek Országos Taná­csával. Az indokolt ár- és kompenzációs intézkedéseket együtt kívánják életbe léptetni. Miután a SZOT keresi a meg­egyezés lehetőségét a kompenzációt il­letően, a kormány kész arra, hogy a ter­vezett és elhatározott árlépéseket a SZOT-tal folytatott tárgyalások után te­gye meg. Ugyanakkor a Minisztertanács úgy véli, hogy a szakszervezetekkel fennálló konstruktív, az érdemi együtt­Ma 14 órakor tartják a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Bátaszék nagyközségi küldöttértekezletét a tanács tanácster­mében. Napirenden az MSZMP Bátaszék Nagyközségi Bizottság munkájának elemzése szerepel. * A Független Kisgazda és Polgári Párt Megyei Szervezőbizottsága felhívja a működés nélkülözhetetlen részét alkotó bizalmon alapuló tárgyalásokhoz nem szabhatók további feltételek. A kormány kifejezte reményét, hogy a kétségkívül rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzetben fennmarad a lehe­tősége a szakszervezetekkel való kon­zultációnak, a vitában kiérlelt, kompro­misszumokon alapuló megállapodások­nak. Ez ugyanis elengedhetetlenül szük­séges a társadalmi stabilitás megőrzésé­hez. A szóvivő tájékoztatta az újságírókat arról is, hogy a Minisztertanács felkérte a belügyminisztert: a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárás iratait adják át a legfőbb ügyésznek, aki meg­vizsgálja az eljárás és az ítélet törvényes­ségét. A kormány amellett felkérte az igazságügy-minisztert, hogy gyorsítsa meg azokat a munkálatokat, amelyeknek célja az államellenes bűncselekmények felülvizsgálata a Büntető Törvénykönyv­ben. A tárca vezetőjének javaslatot kell tennie a Btk idevágó előírásainak esetle­ges módosításaira, beleértve az ilyen bűncselekményekre kiszabható halál­büntetés eltörlését is. Ugyancsak felkér­ték az igazságügy-minisztert a büntető eljárási törvény felülvizsgálatának a meggyorsítására. A szóvivő személyét is érintő kérdést tett fel az NBN rádió és televízió magyar- országi tudósítója. Utalt a Népszabad­ságban megjelent Marosán-visszaemlé- kezés lábjegyzetére, amely szerint a poli­tikust - a szóvivő édesapját - 1956-ban, Nagy Imre miniszterelnöksége idején en­gedték ki a börtönből. Felvetette: vajon szándékos-e az időzítés, vagy a körül­mények összjátékaként kezelendő. A szóvivő meglepetéssel reagált a kérdés­re, mert - emlékezete szerint - abban az időben, 1956 márciusában Hegedűs András volt a miniszterelnök. Ugyancsak e külföldi orgánum képviselője Nagy Im­megyénk területén lakó volt tagjait, azok leszármazottait, a pártunkkal rokonszen- vezőket, értelmiségieket, vállalkozókat, iparosokat, kereskedőket, a gazdaszem­lélettel rendelkezőket és mindazokat, akik pártunk tagjai sorába kívánnak lép­ni, jelentkezzenek az alábbi címen: Kapitány Ferenc 7100 Szekszárd, Pollack lakótelep A/8. Tel.: 74-15-131 re rehabilitációjával kapcsolatban emlé­keztetett Grósz Károly amerikai látogatá­sára, amelynek során az akkori minisz- terelnök-pártfőtitkár nem tartotta valószí­nűnek a rehabilitálást. A kérdés arra vo­natkozott: mi történt azóta Magyarorszá­gon, hogy így megváltoztak a dolgok. Marosán György frappáns válasza úgy hangzott: nem a kormányszóvivőnek, ha­nem az illetékesnek kell ezt a kérdést fel­tenni. Hozzáfűzte: a kérdező is láthatja, milyen változás ment végbe az ország­ban, s valószínűleg ez is közrejátszott a kérdés megítélésében. Ugyancsak kül­földi újságíró tudakozódott afelöl, hogy befejeződik-e a Nagy imre-ügy felülvizs­gálata június 16-a, az egykori miniszte­relnök temetésének napja előtt. A szóvivő erre nem tudott választ adni, mert a per­iratok elemzése csak most kezdődik. Az Independente című brit lap tudósítójának adott válasz szerint a megfelelő vizsgála­tokat követően lehetőséget kapnak az új­ságírók az elemzést készítőkkel való ta­lálkozásra. A Magyar Rádió képviselőjének kérdé­sére, hogy a belügyminiszter felhívása a Nagy Imre-periratok átadására értelmez- hető-e egy esetleges rehabilitációs eljá­rás kezdeteként - a szóvivő kifejezte azt a véleményét, hogy a jogi rehabilitáció kezdetéről lehet beszélni. Ez azonban feltételezés részéről, itt konkrét vizsgála­tokat kell a jogászoknak lefolytatniuk. Az utolsó kérdező jogát ismét a televí­zió kapta meg. Munkatársa azt feszeget­te, hogy a kormány az elmúlt hetekben egy sor döntésének megváltoztatására kényszerült. Kérdése úgy szólt: milyen program alapján dolgozik a kormány. Marosán György leszögezte: a kormány a kibontakozási program nyomvonalán halad. Mivel azonban a helyzet jelentő­sen megváltozott, új program elkészítése vált szükségessé, s ez a közeljövőben a Parlament elé kerül. (MTI) * A Hazafias Népfront Bonyhád Városi Bizottsága nyilvános körzeti néptaggyü- léseket tart a városban és a városkörnyé­ken. Április 24-én* az 504. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, valamint Tabódon, 25-én a lll-as számú általános iskolában, 27-én a HNF városi bizottsága Szabadság téri székházában, Bonyhád- Börzsönyben és Majoson. A népfront- gyűlések egységesen 18 órakor kezdőd­nek mindenütt. Közéleti hírek Születésnapon Dr. Cserháti József pécsi püspök hetvenöt éves Köszönteni mentünk egyházmegyénk képviselőjét. E különleges alkalom - a hetvenöt év - módot adott arra, hogy nemcsak Cserháti József pécsi püspö­köt, az embert ismerjük meg, hanem számvetést végezzünk az elmúlt évtize­dek magyar egyházpolitikájáról.- Püspök úr, ha egy rövid önéletrajzot kellene összeállítania, mi szerepelne benne?- Ha röviden kellene összefoglalni, a szerencse. Minden sikerült, amihez hoz­záfogtam. Pap úgy lettem, hogy az édes­anyám jósága motiválta azt, hogy jóságot keressek. Én már elég korán meg tudtam különböztetni a jó embereket a rosszak­tól. S ehhez hozzátevődött mint determi­náció a helyi plébános egyénisége, se­gítsége, aki egy csodálatos tudós egyé­niség volt. Tehát két dolog vonzott: a jó­ság és az értelmi tisztánlátás. Mindez egy Tolna megyei kis faluban, Lengyel köz­ségben történt. Innen indultam, papnak készültem, s minthogy szerencsém volt, a papi élet teljességét is sikerült elérnem. Püspök lettem.- Hamarosan huszonöt éve tölti be e magas papai méltóságot. így, mint az egyházmegye vezetője tud visszatekinte­ni az elmúlt évtizedekre, az állam s az egyház viszonyának alakulására. Köztu­dott Önről, s könyve is tanúskodik róla, hogy a jobb viszony kialakítása érdeké­ben már korábban is kezdeményezte a marxistákkal folytatandó párbeszédet.- Nehéz időszak volt szántunkra, mire a társadalom felismerte, hogy szüksége van az egyházra. Közben az egyházat megfosztották vagyonától (minek is ne­künk vagyon? - teszi hozzá) s ami na­gyobb baj, iskolák, szerzetesrendek tűn­tek el az évtizedek alatt. Csak egy példát mondok: amikor idekerültem, itt három­száznegyvenegy pap volt. Ma száznyolc­vanhét. Nem volt utánpótlás. Emlékszem, akkoriban egy ismerős családtól jött hoz­zám egy édesanya, hogy beszéljem le a fiát, meri papnak akar menni. Féltek, hogy megszólják, elítélik ezért a csalá­dot. Éppen én beszéljem le? Pap lett a fiúból.- Az egyház a nehéz időszak alatt sem mondott le arról a szolgálatról, hogy az elesett embereket felkarolja.- Hogyan lennének meg a szeretet­szolgálat nélkül az egyedül élő betegek, a mozgássérültek, az agyi károsultak? Ki karolja fel ma őket? Azok a papok, akik a plébániákon közös beszélgetésre, imára összehívják őket, tiszta szívükből teszik. A szolgálat az, ami elvezéreli őket a kór­házakba misét tartani, s ami e segítő há­lózatot fenntartja, működteti.- Az egyik katolikus hetilapban olvas­hattunk arról, hogy az egyház maga is egy belső újjászületés, egy reform folya­matában él.- A jó katolikusok tudják azt, hogy né- künk is voltak mulasztásaink. Én magam mindig a megtérést hangsúlyozom, nem a templomba rohanást, hanem a megté­rést, a hitet, az áldozatot. Meg kell tanulni, hogy képesek legyünk egymásért áldo­zatot is hozni.- A mai napról április 20.-ról azt tanítja a katolikus naptár: „a keresztény ember saját értékeivel kívánja gazdagítani az emberi és a társadalmi életet.” Azonban ha aktuális társadalmi környezetünket nézzük, azt látjuk, hogy a legtöbb ember önző módon a saját életét kívánja gazda­gítani, nemegyszer mások kárára is.- Igen, sajnos, ez a konzumszemlélet ismét előretört a gazdagoknál s a jól ke­resőknél. Pedig egy időben mintha eltűnt volna. Összességében ma nagy baj van társadalmunkban. Nincs nemzeti egy­ség, sehol nem vagyunk egyek. A politi­kai feszültség pedig még tovább gyengíti ezt a helyzetet. Mig beszélgetünk, rendre megzavar­nak. Sokan kívánnak gratulálni a hetven­öt éves dr. Cserháti Józsefnek. Hívők és kollégák, városi vezetők és egyszerű em­berek. Ez év októberében lesz épp negyed- százada, hogy pécsi püspökké nevezték ki, s az lesz az igazi, nagy ünnep. CSEFKO JUDIT Megkérdeztük a kongresszusi küldötteket A legfontosabb az új elveken felépülő szövetség A KISZ ma kezdődő XII. kongresszusának 856 küldöttjéből tizennégy fiatal képviseli megyénket. Közülük ez alkalommal nyolcnak tettük fel az egyébként meglehetősen szokványos kérdést: milyen elképzelésekkel, célkitűzésekkel és reményekkel utazik erre a jelentős rendezvényre? Csapó Ferenc, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára: - Az Országos KISZ-értekezlettől eltérően sokat nem várok ettől a kongresz- szustól, legalábbis olyan értelemben, hogy a gondos felkészülés eredményeként nem lehet szó túlzott „egyénieskedésről”. Ez persze nem baj, sőt hasznos, hiszen sokkal markánsabban kerülhetnek nyilvánosságra az egyeztetett vélemények. Erb Anikó a Gemenc Volán Vállalat ellenőrzési és szervezési osztályának gépírónője: - A kongresszus értelmét mindenképpen az utódszervezet létrehozásá­ban látom. Nehéz ezenkívül mást mondanom, mivel a bennem is felvetődő, pontosan meg nem fogalmazott gondolatok még ezen a fórumon is tovább alakulhatnak, esetleg újakkal egészülhetnek ki. Földi János, a szekszárdi 505-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szak- középiskola KISZ-bizottságának titkára: - Mivel diák vagyok, igy elsősorban a diák­ság érdekeit tartom szem előtt. Elsősorban az oktatáspolitika, az elhelyezkedés, a sza­badidő ésszerű eltöltésének kérdései foglalkoztatnak, őszintén szólva a többi probléma még nem igazán áll hozzám közel. Horváth László a szekszárdi AGRAM Gépipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára:- A legfontosabb nyilvánvalóan az új elveken felépülő szövetség. Ennek megalakítása,- hogy úgy mondjam - kétségkívül történelmi tett lenne. A működése az, ami számom­ra még kérdéses. Lovász Tibor, a KISZ Bonyhád Városi Bizottságának titkára: - Bízom abban, hogy létrejön a KISZ jogutódja, és megalakul országos szinten egy baloldali ifjúsági szövet­ség. Ez az új szervezet remélhetőleg képes lesz a jelenleg létezi? ifjúsági érdekeket, vé­leményeket, álláspontokat megjelentetni és - a konszenzus elve alapján - azokat összefogni. Ezzel összefüggésben hangsúlyoznám az alulról történő építkezés fontos­ságát, azaz inkább én akarok adni a kongresszusnak, mint fordítva. Peszt Attila, a KISZ Gyönk Nagyközségi Bizottságának titkára: - Azt képviselem, amiben a Tolna megyei küldöttcsoport már előzetesen megállapodott. Számomra az lenne az igazi eredmény, ha ezek az elképzelések a többi küldöttcsoport nézeteivel is találkoznának, s kialakulna egyfajta közös álláspont. Ennek betetőzését természete­sen a központi szervezet létrejötte jelentené. Pálmai Ödön, a dombóvári MÁV Villamosvonal Főnökség vezető mérnöke: - Két elvárásom van: az egyik az, - ami bizonyára nem újdonság -, hogy alakuljon meg a működőképes országos szövetség. A másik, hogy az országos KISZ értekezlettel el­lentétben a vita termékenyebb, a munkastílus pedig rugalmasabb legyen. Vida Ibolya, a KISZ Paks Városi Bizottságának titkára: - Remélem, hogy az orszá­gos szervezet a koordinatív funkció mellett megfelelő képviseleti - és semmiképpen sem irányító - tevékenységet lát el. A tagszervezetek tehát ugyanúgy autonómiával kell rendelkezzenek, mint a megyei szinten. Ez azért is fontos, mert meggyőződésem szerint itt, a „végvárakban” dől el a jövőben számos kérdés. Figyelmeztető ülősztrájkra készülnek a dombóvári kesztyűgyárban Tisztelt Szerkesztőség! Mi, a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruhá­zati Vállalat dombóvári gyárának szabász dolgozói azért fordulunk önökhöz, mert a tömegkommunikációs eszközök jelentő­ségét mi is rendkívül nagyra értékeljük, s talán az önök segítségével, jogos kéré­sünknek is foganatja lesz. Hogy miről is van szó, vegyük sorra a történteket: 1989. március 23-án jutott tudomá­sunkra, hogy 4,9% béremelést hagytak jóvá március 1-től visszamenőleg. Ami ■egész évre kivetítve 4%-ot jelent. Ebben a minket rendkívül érzékenyen érintő té­mában előtte velünk egyáltalán nem kon­zultáltak az erre illetékes vállalati veze­tők. Szabászati átlagban kb 200-250 Ft bruttó bérnövekedést jelentett. Tudni kell, hogy a szabászati bérek darabbérből (az összbér 60%) + anyagmegtakarításból (az összbér 30%) a különböző pótlékok­ból (az összbér 10%) tevődik össze. Gya­korlatilag a 4,9% bérfejlesztést a da­rabbérre, tehát összkeresetünk 60%-ára kaptuk meg. Azt hisszük, önök is egyetértenek ve­lünk abban, hogy ezután jogosan irritált bennünket, mikor tudomásunkra jutott, hogy közvetlen vállalati vezetőink ezzel szemben 4-7 ezer Ft bruttó béremelést kaptak. Mi is szükségszerűnek tartjuk a bérek differenciáját, de az ilyen mértékű kü­lönbségeket nem tartjuk igazságosnak. Még aznap levélben fordultunk dr. Jan­csi Gyulához vállalatunk vezérigazgató­jához, azzal a kéréssel, hogy a szabász dolgozók bérét a tervezett 4,9%-ról 18%- ra emelje. 1989. április 7-én a vezérigazgató úr személyes megjelenésével reagált a le­velünkre. Mintegy 1 óra konzultációt folytattunk teljesen sikertelenül. Részünkről nem hiányzott a jóakarat, de a kompromisszu­mos megoldáshoz nem jutottunk el. így tehát kialakult a konfrontáció köztünk és a vállalatvezetés között. Az eredménytelen tárgyalás, után me­rült fel bennünk a figyelmeztető ülősztrájk, annak ellenére, hogy biztonsági tartalé­kaink nincsenek. Más megoldást már nem tartunk célravezetőnek, amelyet május 3- án délelőtt kezdünk. Nagyon nagy öröm­mel nyugtáznánk ha megjelenésükkel se­gítenék céljaink megvalósítását Gondoljuk már elegük van az ilyen vagy ehhez hasonló tartalmú levelekből és akár jogosan is mondhatnák, ki van megelégedve saját fizetésével ma Ma­gyarországon - jóformán senki. Ennek ellenére mi mégis bízunk abban, hogy ér­demben reagálnak a levelünkre. Higgyék el nagyon nehéz évek vannak mögöt­tünk. Szinte valamennyien szabadidőn­ket föláldozva dolgoztunk napi 12-14órá-. kát a hét összes napján. Ennek elle­nére sem mondhatjuk el, hogy tisztessé­ges kereset lett a munka jutalma. Egyre gyakrabban érezzük tehetetlennek ma­gunkat és nézünk félelemmel a holnap elé, így nem lehet folytatni tovább. Nem­csak a pénz inflálódik, hanem a szó is. Az a politikai irányvonal, amelyen Magyaror­szág ez idáig haladt, az emberek milliói­nak a bérből és fizetésből élők szegény­ségbe taszítását eredményezte. Lassan már az alapvető emberi szükségletek ki­elégítése sem biztosított sokak számá­ra. Ha a helyzet tovább folytatódik, fel kell készülnünk a nemzeti katasztrófára. Elő­fordulhat, hogy a magyar nemzet fárad­tan és szomorúan lépi át a XXI. század küszöbét. Ma azt mondani, hogy egy új, ragyogó jövőért küzdünk - egyszerűen ir­reális és komolytalan is egyben. Befejezésül csak annyit, szeretettel vár­juk önök szerkesztőségének képviselőit munkahelyünkön a dombóvári kesztyű­gyár szabászatában. Tisztelettel a dombóvári kesztyüszabászok (Hatvannyolc aláírás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents