Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
2 - TOLNATÁJ 1989. április 2. Ki volt Györkönyi Károly? I- Rendhagyó kérdéssel kezdem beszélgetésünket: véleményed szerint mi az oka annak, hogy nem túlságosan kedvelem az úgynevezett „hivatalos” személyiségekkel, vezetőkkel való, a mostanihoz hasonló eszmecserét?- Alapvetően én sem kedvelem az ilyesmit, persze nem is azzal kellene foglalkozni, hogy ezeknek az embereknek milyen okos és eredeti gondolataik vannak. Szerintem az a lényeg, hogy a jó gondolatokat minél előbb valósítsuk meg. Ebből a szempontból nem a szép elképzelések számítanak, hanem az, hogy mit tettünk le az asztalra.- Egyre gondoltunk, legalábbis ebben a vo- natkozásban. Ám mindezt még kiegészíteném azzal, hogy a fentebb említett „hivatalos” személyiségek mindig nagyon ügyelnek arra, hogy mondanivalójukat rendkívül finoman fogalmazva adják közre, s ilyenkor már nem egy esetben eivész a lényeg.- Ez a stilus - főképpen ezen a politikai területen - sajnos él, azt kell mondanom, mi sem vagyunk egyértelmű kivételek. Mégis manapság egyre nehezebb kikerülni, megkerülni bizonyos kérdéseket. I- Mondanál magadról is véleményt - mint a KISZ Tolna Megyei Bizottságának volt első titkára, illetve most már a Tolna Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első titkára - ebben a tekintetben?- Én mindig azt vallottam, hogy ha valaki ilyen területre kerül, ha csak egy mód van rá, próbálja megőrizni önmagát... íf - Ezt az óhajt bizonyára az emberi tulajdonságokra vonatkoztatod. De például - figyelembe véve az ifjúsági mozgalom, a KISZ berkeiben bekövetkezett mélyreható változásokat - milyen értelemben tartod magad vezetőnek? Hivatalosan, mint ismeretes az első titkári tisztséget töltőd be...- Elsősorban nem vezetőnek, hanem közel 7500 fiatal képviselőjének tekintem magam. Mindezzel természetesen adott esetben együtt járnak vezetői, de ugyanígy munkáltatói vagy más egyéb teendők. Alapvetően úgy gondolom, hogy a 7500 ember gondjainak, problémáinak a közvetítése a feladatom. Mindehhez az kell, hogy működjön, s lehetőleg jól működjön a megyei ifjúsági szövetség. S akik ennek a szervezetnek részesei, azok lássák is értelmét jelentkezésüknek. I- Ha valakit, egy kívülállót arról akarnál meggyőzni, hogy van értelme és jövője ennek az újfajta formációnak, érdemes és előnyös ide belépni, miként összegeznéd érveidet?- Ez biztos nehéz feladat lenne. Százból ha kettőt meggyőzök, már eredménynek könyvelném el... I - Nem elkeserítő ez egy kicsit?- Ilyen ma az élet, bár nézzük azért meg az érem másik oldalát is! Ha csak egy embert sikerül meggyőznöm - a talán elcsépelten hangzó - jó ügy érdekében, az már igenis eredmény. Amikor engem felvettek az MSZMP-be, megkérdezték, hogy miért akarok tagja lenni a pártnak. Erre azt válaszoltam, hogy változtatni csak belülről lehet, s ha csak egy valamit sikerül a számos jó elképzelésből megvalósítani, már érdemes volt. Ugyanez vonatkozik az agitálásra is... I- Még nem válaszoltál az eredeti kérdésre, nevezetesen, hogy miként érvelnél?- Gyakorlatilag három fontos tényezőt hangsúlyoznék. Mindeddig csak beszéltünk az alulról történő szerveződés fontosságáról, az önállóságról, ez azonban nem létezett, tehát nem volt igaz. Elképzelhető, hogy most sem lesz az, de a lehetőség benne van,, jobban mint bármikor. A másik a demokrácia kérdése. A nemrég lezajlott megyei KlSZ-küldött- közgyűlésen gyakorta úgy tűnhetett, hogy csak tanuljuk a demokráciát. De ha ezen az úton tovább tudunk haladni, akkor biztos vagyok abban, hogy itt is alapvetően előnyös változás áll be. Volt-e eddig olyan küldöttgyűlése a KISZ-nek, ahol tízórás vita után született meg a döntés? Végezetül az érdekképviseleti tevékenységet emelném ki. Azt látni kell, hogy manapság egyre kevésbé képes vállalni bárki is a fiatalok érdekeinek megjelenítését. Gondoljunk csak arra, hogy megyei szinten is mennyire visz- szaesett az ifjúsággal való foglalkozás. Szinte mindegyik szervezetet utolérte a létszámleépítés, és az első, de legkésőbb a második körben, elbocsátják a fiatalsággal foglalkozó munkatársakat. Ezzel párhuzamosan még nehezebb helyzetbe kerültünk, következésképp ha valamikor, úgy most van igazán szükség az ifjúság érdekeinek védelmére. Erre törekszik mindenekelőtt a megalakult megyei szövetség.- Mielőtt áttérnénk a megyei szövetségre, ejtsünk néhány szót az általad már említett megyei KISZ-küldöttközgyülésről. Hogyan vonnád meg, igaz utólag, ennek a fórumnak a mérlegét, különös tekintettel az ugyancsak érintett demokratikus jellegét illetően. Jómagam mintha azt tapasztaltam volna, hogy van még bőven pótolnivalónk ezen a téren...- Az igazi demokráciától tényleg mesz- sze voltunk, illetve a vitákban néha nem ártott volna a kulturáltabb, indulatok nélküli megnyilvánulás. Persze, ha néhány kérdést előzetesen tisztázunk, akkor bizonyára nem következnek be ilyen esetek.- Igazán nem az elvtelen dicséret mondatja velem, de engem mégis meglepett, hogy a viták, sőt a konfrontációk esetén, vagy a súlyponti kérdésnek bizonyuló program kidolgozásakor végig győzted energiával, érvekre azonnal érvekkel válaszoltál, szóval egyszer sem kényeszerül- tél elveid feladásával visszavonulni. Készültél valamilyen módon erre a rendezvényre?- Két évvel ezelőtt eszembe sem jutott volna, hogy valamikor is képes leszek egyfolytában 15 percig beszélni. Számomra ez a két év - amióta a mozgalomban tevékenykedem - jó tanulóidőnek bizonyult. Ahogyan te látod, az rám nézve hízelgő: persze nem tagadom, hogy sokat változtam, és ezt a KISZ-nek is köszönhetem. Sajnos a fiatalok egy része nem meri elmondani véleményét, vagy azért mert fél, vagy attól tart, hogy kinevetik. Ez az érzés bennem is megvolt, de a gyakorlás révén sikerült ezen túltennem magam. Nem dicsekvésképpen, de eljutottam odáig, hogy erre a küldöttgyűlésre a szó hagyományos értelmében nem kellett készülnöm. Ez nem jelenti azt, hogy csak a rögtönzésekre hagyatkoztam: e fórumok folyamatos figyelemmel kísérése, az erős koncentrálás eleve fél siker. Talán az is a szerencsém, hogy a kemény összpontosítást megkövetelő közgazdasági egyetemről egyből a KISZ MB-hez kerültem, s nem estem ki a gyakorlatból. I- A küldöttgyűlésen megvalósított váltás, nevezzük úgy, megújulási törekvés, melynek következményeképpen a KISZ Tolna Megyei Bizottsága helyett létrejött a Tolna Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetsége - nem érkezett túl későn?- Ezt majd az idő eldönti. Az biztos, hogy ezt meg kellett lépni. Nyilván nem kizárt, hogy esetleg erre már egy évvel ezelőtt sort keríthettünk volna. De kérdezem: ki az, aki tavaly ilyenkor már előre látta napjaink társadalmának viharos gyorsasággal bekövetkező változásait? Sejtéseink voltak, de hát azokra alapozni hosszú távon egyáltalán nem kifizetődő. I- Azért a változások már a múlt esztendőben elérték a KISZ MB-t is. Nem jeleztek ezek valamit számotokra? Azt, hogy nem lehet halogatni tovább a döntéseket?- Pontosan ezt jelezték, csak hogy az idő rendre túlhaladott bennünket. Egy konkrét példát említek: tavalyelőtt áprilisban elfogadott a megyebizottság egy döntést, ami az apparátus felépítésére, pontosabban csökkentésére vonatkozott. Ezek az elképzelések a nyár végére már időszerűtlenné váltak. Októberben megismétlődött ugyanez az eset. De folytathatnám a példálózást a Milyen szocializmust építsünk? vitasorozattal. Mire ez valóban kicsúcsosodott volna, addigra a megfogalmazottak nagy része elveszítette jelentőségét. Ezzel azt akarom megvilágítani, hogy kezdeti lépéselőnyünk idővel gyakorta hátránnyá vált.- Számodra egyébként mit jelent a meguná- sig használt megújulás szó? Mint első titkár, miként kívánsz tevékenykedni az elkövetkezőkben? Jóllehet már korábban kiderült, hogy az első titkári funkciót hiba lenne a régi beidegződéseknek megfelelően kezelni.- Ha röviden akarnék válaszolni a tevékenységemet firtató kérdésre, akkor azt mondanám, hogy úgy végzem a munkámat, ahogy azt a tagság elvárja tőlem. I - Ez azért, attól tartok, nem ilyen egyszerű...- Persze, a gyakorlatban ez nem egészen így fest. Az alulról építkezés ellenére megyei szinten is vannak feladataink. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyagiakat, melyek szükségesek a fennmaradás szempontjából. Szerintem illúzió jelentős költségvetési támogatásra alapozni - nemcsak nekünk, hanem bármilyen szervezetnek. Tehát ha nem kezdünk el olyan tevékenységet folytatni, amivel gazdaságilag megalapozzuk a szervezet működését, akkor - lehetünk egyébként bármennyire is jók - létünk kérdöjeleződik meg. Az önállóság számomra azt jelenti, hogy saját magunktól függünk és nem mástól. I- Ezzel máris eszembe juttattál egy lényeges kérdést. Elképzelhető az, hogy tovább fog lazulni a KISZ MB jogutódja, azaz a megyei ifjúsági szövetség és az MSZMP viszonya?- Ami történt, az a két szervezet közötti kapcsolatban nem lazulást jelent, hanem az együttműködés más alapokon való megközelítését. Azt is hozzátenném, hogy egy eltávolodás megakadályozása mindenekelőtt a párt érdeke. Az MSZMP- nek érdeke kell legyen a partneri viszony kialakítása. Ma a párt akkor tudja megtartani ifjúsági szervezetét, ha azt egyenrangú félként kezeli. Ellenkező esetben hosszabb távon minimum nem lesz megfelelő utánpótlása. I- Még ebben a hónapban összeül a KISZ kongresszusa, amelyen megyénk egyik küldötteként te is részt veszel. Milyen taktikai, vagy stratégiai célkitűzésekkel utaztok erre a rendezvényre?- Erre még nem tudok határozott választ adni, mivel a célokat illetően a megyei ifjúsági szervezet szövetségi tanácsa hoz döntést. Annyi bizonyos, hogy megyénk képviselői ezen a fórumon egy autonóm, egységes elveket valló, hét és fél ezer tagot számláló, tehát súllyal rendelkező szervezet nevében képesek cselekedni, s ez a lépéselőny bizakodásra adhat okot. I- Személy szerint mire számitasz, mire számítanál legszívesebben ezen a kongresszuson?- Ha létrejönne egy országos ifjúsági szövetség, már elégedett lennék. I- Reméljük a legjobbakat, és egyúttal köszönöm a beszélgetést. Amikor 1906-ban meghalt, rövid hírben megemlékezett róla a Tolnavármegye című újság is. A soproni ügyvéd-írót akkor még ismerték és számon tartották idehaza néhányan. Igaz, a nekrológ végén keserűen jegyzi meg a szerkesztő: „Igazán sajnálni való dolog, hogy idegenbe szakadt jeles fiaink legalább irodalmi téren nem tartják fenn az összeköttetést megyéjükkel”. Az okok bizonyára számosak, de feltehetően ez az egyoldalú viszony is hozzájárult ahhoz, hogy neve napjainkra teljesen kirostálódjék szg- kebb pátriája történelmi emlékezetéből. Arnhold Károlyként látta meg a napvilágot 1853. április 17-én a Tolna megyei Györkönyben. Apja, Arnhold Mihály, a falu evangélikus kántortanítója, a kortársak szerint „az 50-es években a legjelesebb és messze földön híres orgonisták egyike volt, aki a tudományokat és irodalmat is szerette, és ritka szép értékes könyvtárt szerzett.” Anyja, Fleischhacker Mária, a helybéli lelkész, Bergmann Frigyes feleségének testvére. A szülők németek, a helység lakosai úgyszintén. A gyermekként elsajátított német nemzetiségi kultúra Györkönyi későbbi munkásságában természetesen ötvöződik a magyarral, anélkül, hogy bármelyik fölénybe kerülne benne a másikkal szemben. Tegyük hozzá: ennek a magatartásnak a tudatos kialakítása és vállalása akkor - és persze, később is, talán mindmáig - nem konfliktus nélkül való. Az elemi iskola elvégzése után Sár- szentlőrincre kerül és a jó hírű evangélikus gimnáziumban tanul tovább. Egy kis ideig még a szülőföld közelében marad, aztán végleg elszakad a hazai tájtól. A főgimnáziumot a soproni líceumban végzi, majd a pozsonyi akadémián és a budapesti egyetemen tanul jogot. A jogi gyakorlatot Sopronban teljesíti és ugyanitt nyit ügyvédi irodát 1881-ben. Nem lesz azonban sikeres a jogi pályán, és ennek kettős oka van. Az egyik természetében rejlik: erős egyéniség, aki megy a maga útján, nem törődve a népszerűtlenséggel, gánccsal; nyers és kérlelhetetlen a maga igazának vállalásában és ugyanilyen kíméletlen ellenfelei bírálatában. Mintha ama másik földijének szellemét látnánk benne is megelevenedni, a Tolnai Lajosét, hiszen az alkati tényezők Györkönyi sorsát is az övéhez hasonló irányba taszították: éles vitákba, perekbe keveredett, sok ellenséget szerzett magának és tehetsége ellenére anyagi gondokkal kellett küszködnie. A másik tényező, amely eredeti hivatásától folyton elterelte, erős irodalmi-zenei érdeklődése volt. Ezt a szülői házból hozta magával, de az imént vázolt nehéz természet szöges ellentéte az atyai lelkületnek. Az ifjú ügyvéd Sopronban belemerül a város irodalmi-művészeti életébe és csakhamar nevet szerez magának a közéletben. Ott bábáskodik a Dunántúli Dalosszövetség megalakulás körül, természetesen tagja a Soproni Férfidalkörnek és részt vesz a legtöbb helyi kulturális egyesület munkájában. Izzó temperamentuma, a küzdés szenvedélye és az elfojthatatlan közlési vágy a tollat is kezébe adja. Még joghallgatóként írogat a Po- zsonyvidéki Lapokba, majd Sopronban rövid ideig a Neue Zeitungot szerkeszti, ennek megszűnte után az Oedenburger Zeitung munkatársa. Vezércikkeivel - főleg a halála előtti években - nem egy ellenséget szerez magának. Leginkább a nacionalista ellenzék koalícióba tömörült pártjaival vannak éles vitái. Arnhold Károly felismeri ennek a magyarkodó politikának a kétszínűségét, amely a hatalmi igények harsogásával elleplezi és elodázza a polgári demokratikus feladatok megoldását. Azt azonban barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy ez az ember kiváló elme: gyors felfogású, igen művelt, éles szemű megfigyelő, szigorú, de objektív műbíráló és veszélyes ellenfél a vitában, amelynek során előszeretettel alkalmazza a gúny és a szatíra fegyverét. Meggyőződésének komolyságát soha nem vonják kétségbe, de kimondott véleményéhez való, fanatizmusba hajló ragaszkodása mindvégig idegen marad környezete számára. A soproni szellemi-politikai elit képviselői sokkal szívesebben emlékeznek vissza Györkönyi szépirói munkásságára. Sokan nem bánták volna, ha tehetségét csak e téren kamatoztatja... Első novellái 1874-ben jelentek meg Jókai lapjában, az Üstökösben. Ekkor még családi nevén jegyezte munkáit. Egy évvel később már a Györkönyi Arnhold Károlyt használta, majd a Györkönyi Károly írói névnél kötött ki. A névválasztás pontos okát nem tudjuk. Föltehetően azt gondolta, hogy saját neve helyett egy jó hangzású magyar név némi előnyt jelenthet az irodalmi közvélemény rokonszenvének elnyerésében. Azt a gesztust, hogy végül is szülőfaluja nevét vette fel, a kötődés jeleként is felfoghatjuk. Novelláinak egyike-másika alátámasztja e vélekedésünket. írásait Györkönyi főleg pesti újságoknak küldte el, legtöbb müvét a Fővárosi Lapok közölte. Ennek a korabeli napi (!) szépirodalmi közlönynek Vadnay Károly a szerkesztője, aki Tolnai Lajosnak is jó ismerőse volt. Vadnay már az első küldemény olvastán felfigyel az ismeretlen íróra. 1875. június 15-én közli A falu első legénye cimű novella kezdő részletét és még ugyanebben a számban, a kis hírek között ezt olvashatjuk: „E cím alatt lapunk mai számában új elbeszélőt mutatunk be, kitől - e kezdet után - igen figyelemre méltó munkát várhatunk. Ez a népéletből merített beszély eredeti meséjével s élénk jellemzéseivel bizonyára meg fogja nyerni olvasóink tetszését. Nem szokásunk a lap közleményeit ajánlgatni a közönség figyelmébe, mivel azt tartjuk, hogy minden mű szóljon magáért, de be- szélyirodalmunk jelen állapotában, midőn a régi hivatottak száma egyre fogy, a nélkül, hogy helyüket hasonló új erők elegendő számmal foglalnák el, méltányosnak tartjuk buzdítani egy fiatal írót, ki a szépirodalom ez ágára határozott hivatással bir.” Aligha képzelhető el ennél nagyobb biztatás egy kezdő író számára. Györkönyi azonban egyelőre nem forgatja sűrűn a tollat, vannak évek, amikor egyetlen műve sem jelenik meg. Az 1893-as esztendő - átmenetileg - újabb fordulatot hoz: a Petőfi Társaság novellapályázatán a Tálas uram pőre című be- szélyét dicséretben részesíti a bírálóbizottság. A következő évben csak a Fővárosi Lapokban kilenc novellája és egy regénye jelenik meg. Legfrissebb novelláiból 1895-ben Sopronban saját kiadásban válogatás lát napvilágot. Közben más műfajban is sikerrel próbálkozik: A muzslai bankó című népszínművét a Népszínház is előadja. A biztató fellendülés után hamarosan végleg megtörik Arnhold Károly ügyvéd írói pályája. A novellákat a vezércikkek váltják fel. Nem lett volna több témája? Vagy általunk nem ismert kritika vette volna el kedvét a további írástól? Netán ennyire fontosnak vélte a politizálást, hogy csak erre akart koncentrálni? A választ egyelőre nem tudjuk. A politikai csaták, mint már említettük, kemények voltak, de bárminő szenvedélyes volt is a küzdelem, az ellenfelek ugyanabba a kaszinóba jártak. Itt érte a halál dr. Arnhold Károly ügyvédet 1906. február 4-én, vasárnap délután - mindenki számára váratlanul. A szomorú eseményről két nappal később így számolt be a Soproni Napló: „Rendes dominó-partiját játszotta Wrchovszky alezredessel és Schöpf magánzóval, mikor halotthalványan hátra- hanyatlott és néhány percnyi vívódás után meghalt. Szívszélhűdés oltotta ki életét. A kaszinó közönsége rémülettel futott össze, az orvosok hamarjában éter injekciót alkalmaztak; de a halál munkáját nem tudták feltartóztatni. - Mi lesz szegény gyermekeimmel! Ez volt utolsó sóhaja és a lélek elröppent belőle.” Felesége, Straner Vilma és öt gyermeke siratta a megboldogultat. Gyászolt a város közönsége is. Aztán szép lassan elfelejtették... BRUNN JÁNOS Schattmann Csaba és Szeri Árpád az ifjúsági mozgatom megújulásáról
