Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

1989. március 7. ^PÜJSÄG 5 Ön kérdez - mi válaszolunk Megkapta-e a hiányzó lapokat? Braun János lengyeli olvasónk le­velében azt panaszolta, hogy nem kapja rendszeresen a negyedévre előfizetett Kertészet és Szőlészet cí­mű hetilapot. Kételkedik abban, hogy ez a lap szerkesztőségén, illet­ve a kiadóhivatalon múlna. A levelet Pap Jánosnak, a megyei postahivatal vezetőjének továbbítot­tuk, aki a következőket válaszolta:- A hiányolt három példány Ker­tészet és Szőlészetet a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat a reklamáció alap­ján pótlólag megküldte olvasójuk ré­szére. Ezen kívül minden példányt megkapott. A kézbesítésre vonatko­zó reklamációjának oka a lapnak a lengyeli postahivatalhoz való rend- szertelen érkezése. A kérdéses idő­szak vizsgálata során megállapítot­tam, hogy az említett sajtótermék több esetben pénteken, illetve szom­baton érkezett a helyi hivatalhoz. Ez a késés nem a hivatal dolgozóinak Braun János személye ellen irányuló intézkedése miatt következett be, hanem a már említettek miatt. Hogy az újságot a hivatalban kéz­besítés előtt kiolvasnák, nem fedi a valóságot. Braun Jánost kérjük, hogy a lap előfizetését újítsa meg, bízva abban, hogy a továbbiakban nem lesz rekla­mációra okot adó nézeteltérés. A jubileumi jutalomról Póta Istvánná tolnai olvasónk írta szerkesztőségünkhöz címzett leve­lében: A 40 éves jubileumi jutalmat a volt munkáltatóm milyen esetben köteles kifizetni? Ez év január 1-jé- töl öregségi nyugdíjas vagyok. A nyugdíjjogosultságnál 1947. január 1.-1988. december 31-ig terjedő időre 38 év 247 nap szolgálati időt ismertek el, ez után állapították meg a nyugdijamat. A munkakönyv sze­rint 34 év 8 hónap munkaviszonyom volt, mert az 1947. január 1.-1951. január 31-ig terjedő munkaviszo­nyomat munkakönyvvel bizonyítani nem tudtam. Ezt két tanú igazolta és így került beszámításra. Kérdésem, hogy jogosult vagyok-e a Munka Törvénykönyve által biztosított jubi­leumi jutalomra? Dr. Deák Konrád válaszolt:- A Munka Törvénykönyve szerint: „A huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.” A végrehajtási rendelet kimond­ja: „Ha a dolgozónak legalább har­mincöt, illetőleg negyvenöt évi mun­kaviszonya van, a negyven-, ille­tőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat nyugdíjazása­kor részére, illetve munkaviszonyá­nak elhalálozása miatt történt meg­szűnése esetén az örökösnek ki kell fizetni.” A társadalombiztosításról szóló törvény szerint pedig „az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tar­tamától és a havi átlagkeresettől függ”, ugyanezen törvény 54. § (1) bekezdése szerint: „Szolgálati idő a) a munkaviszonyban, b) az ipari szö­vetkezeti tagként, c) a mezőgazda- sági szövetkezeti tagként, d) a szak­munkás tanulóviszonyban, e) a be­dolgozóként és f) a megbízás alap­ján rendszeresen és személyesen végzett munkában töltött idő.” A (2) bekezdés kimondja: „Szolgálati idő­nek számít a katonai szolgálatban töltött idő”, de szolgálati időként veendő figyelembe e törvény szerint a munkásmozgalomban 1945. ja­nuár 1 -je előtt folyamatosan eltöltött idő, ha az igénylő a munkásmozga­lomban ezt követően is folyamato­san részt vett. Mindezekből kitűnik, a munkaviszony időtartama nem esik egybe szükségszerűen a szolgálati idő tartamával, más a szolgálati idő és más a munkaviszony. A jubileumi jutalom a munkaviszonyhoz kötődik, a társadalombiztosítási igazgatóság­nak a szolgálati idővel kapcsolatos megállapítása tehát a jubileumi juta­lom szempontjából nem irányadó. Fűrészhangok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Z-Z... szól a fűrész! így kezdődött egy ' hajdan volt elsős olvasókönyv szövege. S ez most a valóságban is igaz, mert a szedresi Hunyadi Tsz fűrészüzemében reggeltől estig hallhatók a fűrészhangok. Z-Z... szól a fűrész nótája azoknak, akik ezzel keresik kenyerüket, s lehet, hogy ez a nóta már monoton nesz, zaj csupán! A figyelem nem a hangra, ha­nem a tettekre koncentrálódik, mert ha kezet ér a villámsebesen forgó fűrészlap, örökké nyomorék marad a figyelmetlen! A fűrésznek az éle a mindene. A jó él a munka megkönnyítője, szinte észrevét­len suhan a fában, s az életlenség az iz- zadságcseppek nagy varázslója! Hogy mikor jó a fűrész éle? Ezt vigyáz­za a karbantartó... bár a gép maga dolgo­zik, hisz automata. Ütemre viszi tovább a körbehajlított lapot, s egy-egy ugrást kö­vetően hajlik rá lágyan az örökké forgó köszörű, hogy az elszabaduló csilla- gocskákkal adja tudtára az embernek: megint éles egy fog! A gép mozgása dicséri azt a pesti kis­iparost, aki ezt az élezőt valamikor elké­szítette. Már nyolcadik éve működik hi­bátlanul. Élezés pedig „orrvérzésig” van, mert a fűrészlapot kétóránként kell cserélni, és 24 órai pihenés után szabad csak ismét munkába fogni.- Vigyázni is kell rá, hiszen egy lap há- romezer-nyolcszáz forint. S ezek most jó lapok - mondja a szakember, Váradi László karbantartó-, bírják az iramot. Csak a hegesztésnél adódnak gondok, mint máskor is, hiszen itt rideggé, töré­kennyé válik a lap. A négy fűrészes, Pruzsina István, Schmidt László, Pruzsina János és An­dies János a tető alatt ugyan, de mégis kint a szabadban. Nem is veszik észre a hívatlan látogatót. Amikor egyikőjük ép­pen rám tekint - mert kifutott keze alól a rönk - bocsánatkérően közli: - Fényké­pezzen, amit akar, nézze hogy dolgo­zunk, csak ne kérdezzen semmit... erre most nincs időnk... Végül is, karbantartó társuk, ki egyik szemével a köszörűt pillogja, megadja a magyarázatot:- Határidős a munka. Hétfőn jönnek a gerendákért. Ezeket szélezik most. Haj­tani meg különben is szükséges, mert teljesítményben dolgoznak, s naponta a nyolc köbméternek meg kell lennie. Ha beszélgetnek, nincs munka, de kereset sincs. Nézem az embereket. Egymás szemé­ből kiolvassák a mozdulatok sokaságát, az emberi hangnak itt jelentősége nincs, hallani nem lehet a szót! Hatalmas fenyőtörzset nyalábolnak, hozzák, teszik a kocsira, rögzítik, s a kö­vetkező pillanatban visítva belemarnak az éles fogak: formálódik a gerenda! Ru­tinmozdulatok ezek, téveszteni nem sza­bad. Nem is tévesztenek, vigyáznak egy­másra, vigyáznak magukra. Csendes szemlélődésem közepette megjelenik a főagronómus, Geiger Já­nos: - Ez a munka éppen bérfű részelés. Egy gmk hozta az anyagot, szarufákat kell méretre vágni, s úgy tudom, hogy az A nagy rönkök rakodását daru segíti iskola tornaterméhez kellenek. Saját er­dőnkből is termelünk fát, s ezt mi magunk fel is dolgozzuk. Ami fából elkészíthető, és a tsz-nek szüksége van rá - kutrica, vályú, tetőszerkezet, talajsimító, fa csapágyak... - mindent. Az itteni elfog­laltságtól függően egyéni gazdálkodók­nak is fűrészelünk. Minden gép megvan, jól karbantartot­tak, fejlesztésre nem gondolunk. Amikor 1981-ben indultunk, másfél millióért vet­tük a kinti gépet... Gondunk is van, hiszen két évvel előbb kell megrendelni a fű­részlapokat. Fűrészhangok! Ilyen nagy mennyiség­ben szokatlan hangok! Egyre távolodva a teleptől, még mindig ezeket hallom: Z- Z-Z-Z-Z-Z-Z... KONRÁD LÁSZLÓ A fűrésznek az él a mindene Gyalulás bérmunkában Jogszabályokról - röviden Az importált gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szól a szociális és egész­ségügyi miniszter 19/1988. (XII. 26.) SZEM számú rendelete, amelynek hatá­lya alá tartozó gyógyszerek csak abban az esetben rendelhetők, ha a beteg gyógykezelése más, hazai forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerrel eredményesen nem biztosítható. Előírja a rendelet azt is, hogy az ilyen gyógy­szerből egy alkalommal milyen mennyi­ség adható ki, s hogy ezek a gyógysze­rek orvosi magángyakorlat keretében, magánorvosi vényen nem rendelhetők. A szociális és egészségügyi miniszter 21/1988. (Xli: 26.) SZEM számú rendele­te a gyógyszerek rendeléséről és kiadá­sáról szól, részletesen szabályozza, hogy mely esetekben illeti meg a beteget a gyógyszer térítésmentesen, mely gyógy­szerek adhatók ki vény nélkül, melyek csak vényre és csak egyszeri alkalom­mal, hogy a vény - a jogszabályban írt ki­vétellel - egy hónapig érvényes, stb. Mindkét említett jogszabályra csupán figyelemfelhívás céljából utaltunk, azok részletesebb ismertetését itt nem tartjuk indokoltnak, mint ahogyan a gyógysze­rek fogyasztói árának társadalombiztosí­tási támogatásáról szóló 22/1988. (XII. 26.) SZEM számú, és a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök után járó társadalombiztosítási támogatás igény- bevételéről szóló 23/1988. (XII. 26.) SZEM számú rendeletre is csupán uta­lunk azzal, hogy az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 67. számá­ban jelentek meg és 1989. január 9-én hatályba léptek. A magánerős házilagos lakásépítés, - bővítés, -közművesítés, valamint lakáson, lakóépületen végzett egyéb, lakásalap- terület-bővüléssel nem járó munkák ese­tén általános forgalmi adó visszatérítésre jogosító termékek és szolgáltatások kö­réről szól az építésügyi és városfejleszté­si miniszter 11/1988. (XII. 27.) ÉVM szá­mú rendelete, amelynek melléklete téte­lesen felsorolja azokat a termékeket, amelyeknek beszerzését, illetve szolgál­tatásokat, amelynek igénybevételét ter­helő előzetesen felszámított általános forgalmi adó visszaigényelhető, lakáson végzett munkák esetében azokat a ter­mékeket és szolgáltatásokat is, amelyek után adó nem igényelhető vissza. A rendelet kihirdetése napján - 1988. december 27-én - lépett hatályba. Az ingatlanközvetítésről szóló minisz­tertanácsi rendelet végrehajtását szabá­lyozza az építésügyi és városfejlesztési miniszter 13/1988. (XII. 27.) ÉVM számú rendelete, amely szerint ingatlanközvetí­tési tevékenységet csak az gyakorolhat, aki hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal, to­vábbá - ügyleti okiratok elkészítése ese­tén - egyetemi jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával is rendelkezik. A jogsza­bály előírja, hogy az ingatlanok forgalmi értékbecslését miként kell elvégezni, mi­lyen körülményeket, adatokat kell feltár­ni, megállapítani. Rendelkezik az Ingatlanközvetítői Név­jegyzékről és kimondja, hogy ingatlan- közvetítői tevékenységet csak az említett névjegyzékbe felvett személy végezhet. A rendelet hatályba lépésének időpontja 1989. január 1. A mezőgazdasági tevékenység támo­gatásáról szóló korábbi jogszabályt mó­dosítja a pénzügyminiszter és a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 70/1988. (XII. 27.) PM-MÉM számú együttes rendelete, amely kimondja - többi között - hogy a nem húshasznú te­hénállomány tejének értékesítése után az árkiegészítés mértéke literenként 0,90 forint, a korábbiaktól eltérően rendelke­zik a tehénállomány-növelési dotáció visszafizetése tekintetében, a nyers­gyapjú után igénybevehető támogatás, a fehérjetakarmány növényeket feldolgozó gazdálkodó részéről a szójabab takar­mányozási célú előkészítése után igény­bevehető árkiegészítés körében is. Ez a rendelet is 1989. január hó 1. napján lé­pett hatályba és az utóbb említett jogsza­bályok a Magyar Közlöny 1988. évi 68. számában jelentek meg. DR. DEÁK KONRÁD Hazai tájakon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Számos intézmény invitálja már belföl­di és külföldi túrára az utaznivágyókat. Ennek számtalan előnye, de sok hátrá­nya is van. A leleményes, ötletekben gaz­dag fiatalok viszont ki tudják küszöbölni ez utóbbit. Egyénileg szerveznek túrát. Ezt tette az a tíz szekszárdi fiú és lány, akik két autóval nekivágtak az Alföldnek. Az utazásvágy mint mindenkiben, ben­nük is élt, s az a vágy is, hogy mindig újat, s számukra ismeretlent fedezzenék fel. Be akarták bizonyítani azt is, hogy nem mindig kell hónapokkal az utazás előtt el­kezdeni a szervezést, a szállás és étke­zés megrendelését. Fiatalosan, rugalma­san, s főleg gyorsan intéztek mindent. Debrecen, az Alföld fővárosa volt a felfe­dező út első megállóhelye. Ismerkedtek a neves várossal, a Nagytemplommal, az egyetemmel. Másnap eljutottak fő cél­pontjukhoz, a Hortobágyra. Filmekről, Petőfi verseiből már ismerték ezt a vidé­ket, de a közvetlen élményt ezek nem pó­tolhatták. Furcsa volt, hogy minden olyan sik, távolba tűnő. A megszokott szőlős­dombok után a puszta, a gyér növényzet kuriózumként hatott. A pásztormúzeum­ban, az alföldi népművészek alkotásait, s a pásztorkodást bemutató eszközöket látták, kint a szabadban megnézték a csi­kósok szálláshelyét, életkörülményeiket bemutató kiállítást. NAGY VENDEL Székely kör Aparhanton Eddig közel 100 tagja van a frissen alakult aparhanti székely körnek, melynek elnökévé. Juhájsz Andrást, a Búzavirág Termelőszövetkezet mű­helyvezetőjét választotta a tagság. A legfontosabb célkitűzésük: „... a székely hagyományok ápolása, a székelytudat erősítése, a békés és eredményes együttműködés min­den ember, a haza javára, boldogu­lásunkra.” E cél megvalósítására hozták létre a hagyományőrző csoportot, amit Erős Jánosné, az aparhanti általános iskola tanára irányít. Eddig 49-en vannak. A székely kör közvetlen to­vábbi célja, hogy tagsága elérje a 200 tagot, mert ebben az esetben önálló szervezetként működhetnek. Erre meg is van minden esély, mi­vel a mostani taglétszám a település lakóinak mintegy egynegyede meg­kérdezése után alakult ki és a szer­vezés folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents