Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1. KÉPÚJSÁG 5 Minden marad a régiben Éles vita a településfejlesztésről Mire ösztönöz az ösztöndíj? Ezt a kérdést egyre több középiskolá­ban teszik fel a tanulók. Kevésnek vélik az iskola által kifizetett összeget, noha egyes középiskola típusokban például a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában a tanulók csak má­sodik osztályban, a második félévtől kap­nak ösztöndíjat, akkor is egységesen. Hogy mást ne említsek, a gimnáziumban a tanulók sem részesülnek tanulmányi ösztöndíjban. Most azonban nem a gim­náziumokról lesz szó, hanem az 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ről. A könnyűipari tanulók kapják a legke­vesebbet. A szakmunkásképző intézet­ben, az ösztöndíjak elosztási tervezeté­ben alapvetően azt veszik figyelembe, hogy az egyes szakmák, osztályok me­lyik iparághoz tartoznak. Természetesen a nehézipari szakmák tanulói vaseszter­gályosok, lakatosok, Iv- és lánghegesz­tők kapják a maximális ösztöndíjat. A könnyűipari és a szolgáltatóipari tanulók lényegesen kevesebbet. Minden szak­mának megvan a meghatározott alapösz- szege, s eszerint kalkulálják a járandósá­got. Az ösztöndíj mértékét több tényező is befolyásolhatja Az ösztöndíj összege szakmánként különböző. Az elosztási terv által szak­mákra vonatkozóan közölt összeget meg kell szorozni a szakmát tanulók számá­val, és így meg is kaptuk a szakmára, osztályra vonatkozó összeget, melyet az­tán a tanulmányi átlag, közösségi munka, magatartás és egyéb tényezők alapján az osztályfőnökök személyre szólóan megállapítanak. Az esetleges fennmaradó összeget az osztály legeredményesebb tanulói kö­zött osztják szét, vagy pedig fordítják olyan célra, melyet az osztály egyhangú­lag elfogad. Az elosztási tervezet azon­ban évfolyamonként is más. Többen bukjanak meg? A felsorolt tényezők mellett minden osztályban van egy alsó és egy felső ösz- szeghatár. Az alsó, bukottak esetében egységesen ötven, a felső, szakmánként változó, 500-700 forint. Minél keveseb­ben buknak meg egy osztályban, annál több összeghatár közötti összeget kell kifizetni. így megeshet, olyan osztály ese­tében, amely év végétöl félévig javított, hogy az egy főre eső összeg a korábbi1 hoz képest alacsonyabb. Ha ezzel ellen­tétben az osztály átlaga romlott, többen buktak meg, akkor több minimális, 50 fo­rint ösztöndíjat kell kifizetni, így az egy személyre eső összeg a korábbihoz ké­pest nő. Lényegében tehát, bár nevetsé­ges, több embernek kell az osztályban fél év alatt megbukni, mert így egy-egy tanu­ló több pénzt kap, mint előtte. Ezért hiá­bavaló bosszankodni azoknak az osztá­lyoknak, amelyekben az év végihez ké­pest az egy személyre jutó ösztöndíj ösz- szege csökkent, mivel többek között a ki­sebb bukásarány okozza ezt. Minden marad a régiben Ezzel kapcsolatban röppent fel az a tévhír, miszerint a középiskolákban az ösztöndíj összegét központilag emelik. Ez igaz is, csak annyiban tér el a valóság­tól, hogy nem a közép- hanem a felsőok­tatási intézmények ösztöndíját emelik. A vállalatoknak pedig vajmi kevés beleszó­lásuk van az ügybe. A pénzt az iskola fi­zeti. Tehát minden marad a régiben. Fel­vetődhet a tanulókban a kérdés: Mire ösztönöz akkor az ösztöndíj. BARABÁS JÓZSEF Helytörténeti pályázat A Tolna Megyei Tanács V.B. művelődési osztálya, a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottsága és a Tolna Megyei Levéltár helytörténeti pályázatot hirdet. A pályázatra beküldhető a megye történetének bármely korszakáról, bármely területéről, hivataláról, vállalatáról, üzeméről stb. írott tanulmány. Pályázati feltételek: a) a pályázaton bárki részt vehet; b) a pályaműveknek hiteles forrásokra kell épülniük: egykori levelezé­seket, iratokat, cikkeket, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemlékezé­seket, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő dokumentumokat kell a pályázóknak felhasználniok. Az adatokra a pályázat jegyzetében a szokásos módon hivatkozni kell; c) a pályázatok terjedelme legalább 30 gépelt oldal - másfél soros tá­volsággal gépelve; d) a pályázatokat jeligével - két példányban - kell beküldeni a Tolna Megyei Levéltárba (Szekszárd, Béla tér 1). A pályamű mellé zárt boríték­ban kell elhelyezni a pályázó nevét és pontos címét. A pályázat díjai: I. díj 5000.­Ft II. díj 4000.­Ft III. díj 3000.­Ft A pályázatot meghirdető szervek által alakított zsűrinek jogában áll több l.,ll., és III. dijat kiadni, vagy a pályaművek színvonalától függően a dí­jakat megosztani, esetleg visszatartani. A díjazásban nem részesült mű­veket a zsűri munkajutalomban részesítheti. A pályaművek benyújtási határideje: 1989. június 30. A pályázatok benyújtott példányai - a szerzői jog fenntartása mellett - a Tolna Megyei Levéltár őrizetébe kerülnek. A pályaművek első közlési jogát a kiíró szervek maguknak fenntarthat­ják. Közlés esetén a szokásos szerzői díj is megilleti az alkotókat. Az eredményhirdetés időpontja: 1989. augusztus 20. „Zsákutca” Dunafö Id váron A térképrészlet Dunaföldvár „belvárosát” ábrázolja. Tengelyében van a kamionforgalmat ma is lebonyolító útvonal, s tőle Jobbra” - a vasút felé nagy ívben kanyarodó - tervezett terelőút (Folytatás az 1. oldalról.) Egy írásos észrevétel így fogalmaz: „Ez a programjavaslat nem oldja fel a közlekedési, ellátási, idegenforgalmi stb. feszültségeket. Nem segíti a várossá fej­lesztés feltételeinek kiépülését. Nem épít megfelelően a település funkcióira. Nem tervezi meg a köztéri szobrok helyét. A terv nem tartalmazza - nem határozza meg - a kerékpárutak, szennyvízcsator­na stb. nyomvonalát. A szövegben emle­getett ősi, történelmi városkép megőrzé­sének feladatait sem... És hiányoznak a rehabilitálás részletei is.” Az idézett írásos anyag nem általában észrevételez, hanem 20 pontban - rész­letesen - javaslatokat tesz a megoldá­sokra. A HNF nagyközségi bizottságának kibővített lakossági fóruma is igyekezett segítséget nyújtani a tervezők számára a jobb - a lakossági elgondolásokat is tar­talmazó - terv elkészítéséhez. Nos, ezek után a terv újabb „végleges” változata is elkészült. Hamarosan ta­nácsülés elé kerül - jóváhagyásra. Ezt most megelőzte egy újabb nép­frontos, kibővített lakossági fórum. A tervező, Haller Márta, rövid ismerte­tőjében elmondta, hogy megfelelő egyeztetések után a kész terv felhívta a figyelmet a legnagyobb gondra. A nagy­község vezetőségének véleménye és a lakossági észrevételek, igények alapján - a balesetek megelőzése és a már ma is elviselhetetlen közlekedési dugók meg­szüntetése, valamint az épületek (köztük műemlék jellegűek) állagát veszélyeztető nemzetközi kamionforgalom miatt - a 6- os fő Közlekedési út és a dunai híd közé terelőutat terveztek. Most, amikor kész a terv, a közlekedési hatóság bejelentette; a terelőút nem épülhet meg, hanem a 6- os úttól a Kéri, Paksi, Főtér, Tolbuchin út útvonalat - az elviselhetetlen kamionfor­galmat ma is lebonyolító úttestet - négy­sávosra szélesítik. A bejelentést éles hangú vita - benne tiltakozások sora - követte. A négysávos úttal - útszélesítéssel - tönkre tennék a sajátos, messze vidéken egyedülálló, ősi, történelmi városképet. (Elkerülhetetlen lenne több többszintes épület részbeni lebontása, a Főtér meg­csonkítása, elcsúfítása.) A már ma is elviselhetetlen kamionfor­galom - a város szívén keresztül - állan­dósulna. (Már házak falai repedeznek meg, pincék omlanak be.) S hova kerülnének a - nélkülözhetet­len - kerékpárutak? Az útszélesítés jóvátehetetlen károkat okozna Dunaföldvárnak - lakosainak! A vitázók éles hangon tettek még ész­revételt a létesülő nemzetközi motorcsó­nak-kikötő, valamint a tervezett tranzit­szálló kijelölt helye ellen is. Az elhúzódó vita miatt nem kerülhetett sor a településfejlesztési terv más - eset­leg lényeges - megoldásainak, (pl. meny­nyire segíti a városfejlesztés feltételeinek kiépülését, megvalósítását) megvitatásá­ra. A lakosság döbbenten várja a fejle­ményeket! A „zsákutcádból” ki kell jutni! SZELECZKY JÓZSEF Nosztalgia büfé Attalán... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt év végén nyílt meg az új vendéglátóipari létesítmény Attala központjában. Amikor ott jártam, megtudtam, hogy a büfé saját erőből épült. A második fázisban - jelenleg is épül - tavasszal készül el a meleg- konyhai éttermi része. így a nyáron már meleg ételekkel várják a vendé­geket.- Hogyan is kezdődött a vállalko­zás? - kérdeztem Nagy Irén üzletve­zetőt és Olejnyik Jánost.- Tudomásunkra jutott még 1987- ben - akkor Dombóváron bérle­ményben dolgoztunk hogy Attalán a községi tanács árulja a tűzoltó­szertár épületét. Hallottuk, hogy amióta a kultúrházban betiltották a szeszes ital árusítását, megszűnt a presszó is. Ekkor úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk az épületet. így is történt. Egy év múlva már megnyílt a büfé, melynek berendezését bár­melyik városi vállalati büfé, vendéglő megirigyelhetné.- És miért Attalára jöttek a város­ból?- Pesten 20 évig voltam neves szórakozóhelyeken, 18 évig Siófo­kon, 2 évig Nagykőnyiban, egy évig Dombóváron - válaszolt Olejnyik Já­nos. - Ezután elég sokat kellett fizet­nünk, gondoltuk nem veszíthetünk a vétellel. Eddig úgy érezzük, hogy iga­zunk lett.- Hogy fogadták a faluban önöket?- Köszönettel és megnyugvással vették jöttünkét. Mint említettem, rég­óta bezárták az itteni presszót. A falu lakossága és vezetése befogadott bennünket. Munkánkkal igyekszünk viszonozni a falu jó szándékát. Mi mindig a közért dolgoztunk.- A községi tanács hogyan támo­gatta a kezdeményezést?- Ami rajtuk múlott, segítettek. Örömmel tapasztaljuk, hogy az itt élő emberek a munka utáni kikapcsoló­dásért térnek be. Italkínálat, saját ke­verésű koktéljaink miatt a közvéle­mény a nosztalgia névvel illette bü­fénket, ezért is kapta a Nosztalgia nevet. Eddig egymillió forintban van az építkezés, tudjuk, hogy rövid tá­von nem fog megtérülni - tette hozzá Nagy Irén cégtulajdonos. - Mégis bí­zunk abban, hogy közkedvelt szóra­kozóhely lesz az egységünk. Vállal­juk családi összejövetelek, névna­pok rendezését. Péntekenként 5 órától zenés esteket tartunk a fiata­loknak, ahol a Nosztalgia-duó szol­gáltatja a zenét. Bodó Imre Farsang Ádám és Éva jegyében (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási úttörőházban 130 ifivezető részvételével megyei ififarsang volt. A farsangi játékok témájául a házigazda ta­mási ifisek a szerelmet, a házasságot vá­lasztották. A rendezvény Ádámkának, Évikének, Luci Ferkónak és Istenkének nagy bevo­nulásával kezdődött. Jelképes házas­ságkötések után a Dorottyák (vénkisasz- szonyok) és a Turbékoló galambok (há­zaspárok) csapata mérte össze erejét tréfás feladatokban. A szivgyűjtő játékot nagy fölénnyel a házaspárok nyerték. Délután az egyes városok ifiközössé­gei színre vitték Karinthy Frigyes paró­diáját: „Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról, és Luci Ferkóról Az emberke tragédiája-t." A legnagyobb sikert a bonyhádi ifisek aratták, ők szerezték meg az első helyet. Ezután a pokoli diszkóban táncolhatott mindenki kedve szerint, vagy a pokol bugyrainak felada­tait teljesítve (jóslás, fejtörő, szerencsejá­ték stb.) megszerezhette a kilépéshez szükséges obulust. A mindig jó hangula­tú ifitalálkozó következő helyszíne Paks lesz NÉMETHNÉ PÁLINKÁS VERONIKA

Next

/
Thumbnails
Contents