Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
It. évfolyam, 9. szám 1989. március 4. aa Sírtak a sütvényi csikók ■I A karám ölelésében nem repülnek a csillogó, selymes sörények. A dobogó paták nyomát százszor is elmosta az eső. A búsan bó- koló gémeskút mellett motorbicikli robog át az ébredező legelőn. Sütvénypusztáról eladták a ménest. * Valahol közel fejsze csattog a csendben. Alacsony, fehér bajszú férfi, Gáspár József irtja az elburjánzott bokrokat. Tavaly ilyenkor még az anyakancákat gondozta, áprilistól a tehenészetbe megy karbantartónak. Fájdalmas pillantást vet a fákon túlra, mikor a lovakról kérdezzük. Csikók mellett nőtt fel. Hetven éve, épp akkor született, amikor a Földművelésügyi Minisztérium állami ménest létesített Sütvényben és Veresegyházán, a lónevelő telep szomszédságában. A korábbi események felelevenítésében Sz. Bozsik Nóra és dr. Várady Jenő: Lovasélet Magyarországon című kötete segít. „A sütvényi ménest Dőry József alapította 1867-ben Dombóvár mellett. A kancaállományt részben apjának zombai birtokáról, részben a Salamon-féle alapi ménesből szerezte be. Ugyanez időben Dőry Lajos Tüskepusztán, Dőry Vilmos Felsőleperden állított fel ménest... A kor legkiválóbb lovait nevelték. A Dőry „négyesek” menetrendszerűen közlekedtek Dombóvár és Budapest között. 1906-ban herceg Esterházyék, (akiktől valamennyi Dőry bérelt), a majorokat a Honvéd Kincstárnak adták át, kincstári lónevelő telep lett Ódalmand néven, 1945-ig. Közben 1919-ben létrehozták a már említett állami ménest, amit 1933-ban szüntettek meg. A kiváló kancaanyagon azonnal Kisbér és Mezőhegyes osztozott.” * Csattog a fejsze a csendben. Gáspár József a háborút idézi. A ménes mellett dolgozó legényeket felmentették a katonaság' alól. Amikor futniuk kellett a front elől, a csikókkal együtt menekültek. Győr, Gyulaszeg, Ásványráró felé hatszáz lovat hajtottak nyolcvan-százas csoportokban. Külön a két-há- rom-négyéveseket. A németek sokszor befogták a fáradt, patkó nélküli állatokat, s ha sánta volt is az elgyötört jószág, vitték.- Amikor Iváncánál fogságba estünk, szélnek eresztettük a ménest - mondja Gáspár József, s igazít kicsit az inge gallérján. A négy pusztára ötven telivért meg félvért tudtunk visszahozni. Mindenki megkapta, amennyit megmentett. Én kettőt. Negyvenkilencben lett itt újra ménes. Tolna megye társgazdaságainak neveltük bérbe a csikókat. Gyönyörű példányok voltak. Boldogság volt rájuk nézni. Sütvény tehát virágzott. Az itt folyó igényes tenyésztő munkajutalmául 1958-ban Mezőhegyesről 28 eredeti gidrán kancát kaptak, majd 1961-ben Bábolnáról 35 kisbéri fajta kancát évjárati csikóikkal együtt. „Ezzel aztán egy patinás, híres lótenyésztő vidék kapta meg a már régen megérdemelt állami ménesét.... új, korszerű és tehetséges sportlóanyag van kialakulóban. A Lótenyésztési FéTügyelőség a legjobb méneket válogatja Dalmandnak... Elfogulatlanul, nemzetközi vélemény alapján mondhatjuk: Dalmand Európa egyik legjobb félvértenyészete. A ménes össz- létszáma jelenleg 500 körül van. Nyugodt temperamentumé, kis és nagy súlyok hordozására egyaránt alkalmas lovai Európa-szerte mindenütt keresettek - jegyezte le 1976-ban a már említett szerzőpáros.” Milyenek is voltak ezek a szépséges négylábúak? „A kisbéri félvérek a military versenyek ideális lovai, mert kitartóak, gyorsak. Amellett a nemesség sugárzik róluk, így díjlovaglásban is szerepeltethetők... A színük leginkább sárga, pej vagy szürke. A külföldiek szeretik, a klasszikus magyar ló megtestesítőjének tartják, ami igaz is. Eredeti tiszta vérben a sütvényi és a sárvári ménesek tenyésztik... Elsősorban Szabolcs-Szatmár és Tolna megyében találhatók... A gidrán ősapja az arab Hagdi Hampanie törzs... Spanyol, holstein, meclenburgi, erdélyi, moldvai kancákból alakult ki... Széles szügyü, erős hátú lovak... egyöntetűen sárgák, annak minden árnyalatában. Szintén becsületes vadászlovak... hatalmas erökészletével, megbízhatóságával és teljesítménykövetelés esetén önfeláldozó magatartásával határozott fölényben van más országbeli fajtatársaival szemben...” írja a szakkönyv. * . Csattog a fejsze a csendben. 1988. szeptember 29. Pontosan emlékszik Gáspár József erre a napra. Ekkor dolgozott utoljára a ménesben. Segített a felrakodásnál, amikor elvitték őket. A legöregebb kanca 24 éves volt. Csikó is volt benne. Gáspár József tizenegy esztendős kedvencét Felgyönek hívták, de az anyja után csak Nagyságának nevezte.- Sírtak a csikók - néz le a csizmája orrára. - Még majdnem mi is. Egyszerre ütemes dobogást hallunk. Hitetlenül fordulunk a hang irányába, de „csak” a döbröközi téesz fogatai közelednek a köves- útón... * A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát állattenyésztési igazgatója Olaszu János. Huszonkilenc éve él itt, ismerte Sütvény minden lakóját, az összes itt nevelt lovat. Udvariasan, de némi bizalmatlansággal fogad.- Mostanában mindenki nosztalgiázik, régi időket sir vissza, s közben a lótenyésztés gazdasági feltételeiről vajmi keveset tudnak - dohogja. Nemigen akar beszélni a témáról. Ehelyett leveleket, szerződéseket nyom a kezembe. Ezeket felhasználhatom, ha akarom. A Tolna Megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága így utasítja a dalmandi gazdaság első számú vezetőjét 1961. július 20-án: „... a kisbéri fajta továbbtenyésztésének feltételeit teremtse meg, hogy áz állomány népi demokráciánk lovas sportsikereinek biztos bázisa legyen... Dalmand az áthelyezéssel egy 150 éves múltra visszatekintő fajta továbbte- nyésztését kapta meg feladatául... hogy nemzetközi képességű sportlóanyagot tenyész- szen. Ehhez szükségessé válik a „Marianker- ti” és a sütvényi istálló (most juhhodályok) visszaadása, továbbá a romistállónak elkülönítő istállóvá való felújítása”. Néhány név a törzskancaállomány akkori listájáról: Asszír, Alabástrom, Brigitta, Bizalom... A többi 1988-ban keltezett papíron megállapodások a lovakat átvevő Agrártudományi Egyetem Kaposvári Karával, illetve a Balaton- nagybereki Állami Gazdasággal, melyek szerint: „A lovak nyilvántartási értéken kerülnek átadásra, amely a forgalmi értéknél kisebb...” Egy szintén tavaly datált levél, címzettje a dalmandi kombinát vezérigazgatója. „Megtudva a ménes felszámolási szándékát, azzal keresett meg bennünket a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója, hogy szívesen vásárolna Önöktől néhány sportlovat. Amennyiben ezt az igényüket t kielégítik, ez ellen nem emelünk kifogást. A színvonalas dalmandi lótenyészetet nagyra tartottam, felszámolása sajnálatos, de továbbélése a lótenyésztés szempontjából nélkülözhetetlen. Elvtársi üdvözlettel: Demeter János, főosztályvezető-helyettes (MÉM)”.- Miért kellett megszüntetni a lótartást? Huszonhat éve ráfizetéses, 5-6 milliót mindig elvitt - mondja Olaszu János. - Társadalmi háttér nélkül nem megy. Kihalt a puszta, távol esünk az idegenforgalomtól, még a dombóvári fiatalok se jöttek ki lovagolni. Azzal, hogy három pusztát megszüntettünk, nullára futott a deficit is. Száz ember kapott más munkát, de elmennie senkinek se kellett. Sütvényben az épületeket kiadjuk vállalkozóknak, vagy lebontjuk, a legelőkön pedig réti szénát termesztünk. Érzem, hogy kevesebbet szól, mint amennyit gondol. Próbálom feszegetni, hol lehet a bajok gyökere. Talán a még mindig működő rossz támogatási mechanizmusban? Lélektelen, hibás döntésekben? Hogy egy tollvonással el lehet törölni a föld szíGáspár József néről egy európai hírű lótenyészetet, amikor haszontalan beruházásokra még mindig mil- liárdokat áldoz az ország? Párbeszédünk szinte egyoldalú. Olaszu János rám bízza, mit gondolok. Csak úgy válaszol, ha becsukom a noteszomat. Miközben hallgatom, a falon lógó képeket nézegetem. II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos portréja mellett egy színes plakát. Kecses tartású, büszke mének sorakoznak rajta. * Csattog a fejsze a csendben.- A 88-as év nagyon rossz volt. Sok ló tüdőgyulladást kapott. Elhullottak. Az ötvenkét kpncától mindössze 17 csikót tudtunk választani - mondja Gáspár József, s arrébb rak egy nyaláb levágott ágat. Hosszút hallgat, csak aztán folytatja.- Reggel fél hétkor kezdődött a munkaidő. Kivittük a ménest, de tizenegykor már be kellett hajtani. Délután is csak négyig dolgoztunk. Volt olyan rész, amit évekig nem legelt ló. Önálló elszámolású volt Sütvény, s az abrakot nagyon drágán kaptuk. Nem tudom, mi volt a hiba, de az biztos, hogy valahol jobb hozzáállás kellett volna... * A telep felszámolásakor huszonnyolcán dolgoztak Sütvényben. Volt, aki azóta disznókat gondoz, többen elmentek a tanistállóba a lovak után. Öten maradtak. Szajkó József és felesége, Kocsis István meg Papp Lászlóék. De Pappék is csomagolnak. Öt maszatos csöppség nyüzsög a fekete fiatalasszony körül, amikor hátraparancsolja az acsarkodó kutyákat. A legnagyobb 'gyerek 11 éves, a legkisebb másfél. A szoba félhomályában batyuk körvonalai. Másnap Döbröközbe költözik a család. Ott vettek OTP-hitelből egy háromszobás házat. Fürdőszobájuk is lesz. Könnyebben elérnek majd iskolát, boltot, orvost. Miért is maradnának? A férj csikós volt, szeptemberben a csurgói sertéstelepen kapott munkát.- Mostanában már tyúkot se tudtam tartani. Elszaporodtak a menyétek, patkányok - int fejével az asszony a hosszú istálló felé. - Ellopják a baromfit. * Az egykori irodaépület ablakai sötéten bámulnak a kis harangláb cserepekből rakott kúpos tetejére. A szemétdombon rozsdás bádogvödör hentereg. A szálfa derekú fenyők őrizte bejárat mellett félretolt tetejű akna tátong. Bent, a hideg folyosón fehérre mázolt, lelakatolt ajtók. Az egyiken tompa fényű ovális rézcimke: Preuda és Fia Nyereg és Szíjgyártó Budapest. CSER ILDIKÓ
