Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-03 / 53. szám
1989. március 3. "népújság 3 T Mibe kerülnek a választások? A takarékosság jegyében készítik elő a soron következő választásokat és néhány technikai kérdés tisztázásához már hozzá is láttak - tájékoztatta dr. Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium tanácsi főosztályának osztályvezetője Sánta Anikót, az MTI munkatársát. Mint mondotta, több olyan „újítás” bevezetésén gondolkodnak, amellyel csökkenthetők a költségek, ám ezzel együtt is lényegesen több pénz kell a választások lebonyolítására, mint 1985-ben - az áremelkedések miatt.- Ötvenötezer választópolgár akárcsak korábban, ezután is társadalmi munkában végzi a választásokhoz kapcsolódó teendőket. Közöttük a szavazatszedő bizottságok, valamint a helyi, megyei, illetve az Országos Választási Elnökség tagjai, továbbá a tanácsok és a Hazafias Népfront munkatársai is, akiknek munkájáért semmiféle külön térítés nem jár. (Ismeretes, hogy nekik nemcsak a választások napján akad dolguk: előzőleg elsajátítják a szükséges tudnivalókat, kitöltik a különböző nyomtatványokat. Gyakorlatilag az összes adminisztrációt ingyen végzik.)- Az első jelentősebb költség már jóval a választások előtt jelentkezik: a választók névjegyzékének összeállítása mintegy 10 millió forintba került legutóbb. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal alapos munkát végez: először megállapítja azok körét, akiknek választójoguk van, majd a mintegy hét és fél millió nevet választókerületenként csoportosítja. Mivel a névjegyzék jó élőre elkészül, azt szinte az utolsó pillanatig korrigálják. Ezrek költözhetnek ugyanis más állandó lakóhelyre, a bíróság egyeseket eltilthat a közügyek gyakorlásától, vagy 18 évesnél fiatalabb lányok házasságkötésük révén', nagykorúvá válásukkal választójogot szerezhetnek.- Minden választópolgár értesítést kap, hogy felvették a választók névjegyzékébe. Aki nem szerepel e nyilvántartásban, panaszt tehet. Ha a helyi tanács vb továbbra sem szerepelteti a névjegyzékben, az érintett bírósághoz fordulhat; 1985-ben ez mindösz- sze 10-15 esetben fordult elő. Az eljárás költsége az államot terheli, ez azonban általában nem számottevő.- Jelentős tétel viszont a választások költségei között a helyiségek bérleti dija, úgy a jelölőgyülések, mint a szavazások alkalmával. Több településen ugyanis sem a tanácsnak, sem a népfrontbizottságnak nem áll rendelkezésére megfelelő számú, arra alkalmas terem, s a művelődési házak, egyéb intézmények bizony borsos árat számítanak a világításért, a takarításért.- Rendkívül költséges a több mint 300-féle választási nyomtatvány előállítása. A papír, valamint a nyomdai árak emelkedése miatt - figyelembe véve, hogy 1985-ben több mint 30 tonna papírt használtak fel - a jövőben még többe kerülnek majd az értesítők, a tájékoztatók, a szavazócédulák, a jegyzőkönyvek, a plakátok, s egyebek. Avisz- szaélések elkerülésére a szavazólapok vízjelzéses, nem hamisítható papírból készülnek, piros-fehér-zöld csíkkal, s ez szintén elég drága. A képviselők és a tanácstagok megbízólevele ugyancsak különleges papírból készül, s az alacsony példányszám miatt kerül egészen sokba.- A szállítás, illetve a benzinárak szintén emelkedtek a múlt választások óta. Itt úgy próbálunktakarékoskodni, hogy egyteherautó egy fuvarral három megye nyomtatványait viszi, s útközben több helyütt lerakodnak róla. A választások utáni éjszaka 1510 helyi választási elnökségtől kell a fővárosba hozni a különböző dokumentumokat, ezért ezeket a legkisebb községből is el kell juttatni a megyeszékhelyre. A telefon-és telexdíjak összegszerűen most nem határozhatók meg, mindenesetre jelentős tételt képviselnek.- A szavazáshoz nélkülözhetetlenek az urnák. A 11 ezer szavazókör mindegyikében legalább kettőt kell elhelyezni. Bár nem szükséges mindenütt ötévenként újakat készíttetni, időnként elengedhetetlen a felújításuk.- Mindent összevetve 1985-ben mintegy 70 millió forintot fordított az állami költség- vetés a választásokra.- Úgy tűnik, a közeljövőben többször kell az urnák elé járulniuk az állampolgároknak. Várhatóan külön kell tanácstagot, illetve országgyűlési képviselőt választani, az alkotmányt népszavazás szentesíti majd és a köztársasági elnök személyéről is az ország népe dönt. Az előbb említett költségek nagy része értelemszerűen mindegyik esetben felmerül. Éppen ezért több ésszerű, a költségeket csökkentő intézkedésen gondolkodunk. Ha olyan döntés születik, hogy viszonylag gyors egymás utánban követik egymást az említett szavazások, fontolgatjuk egy választási igazolvány kiadását. Ennek előállítási költsége viszonylag magas, ám mindenesetre kevesebb, mintha az ÁNH-nak mindannyiszor külön össze kellene állítani a választók névjegyzékét. így is elég munkát jelent majd az időközbeni változások regisztrálása.- Ismeretes, hogy a titkosság miatt a szavazatokat borítékban kell az urnába dobni. A mintegy 7 és fél millió borítékot később á tanácsi munkában hasznosítani fogjuk.- Korábban azzal is takarékoskodni szándékoztunk, hogy ceruzákat helyeztünk el a szavazóhelyiségekben. A viták eredményeként eldőlt, hogy legközelebb mindenütt golyóstollak lesznek, ezek is több százezer forintba kerülnek majd.- Távolabbi terveink között szerepel a számitógépes hálózat kiépítése, legalább a városi tanácsoknál, így a szavazás eredménye a lehető legrövidebb úton juthat az ösz- szesítést végző Országos Választási Elnökséghez.- A soron levő országgyűlési képviselői választásokon várhatóan a jelöltek a különböző pártok színeiben indulnak. Ám, ha az egyes jelöltek korteskedni kívánnak, ennek költségeit maguknak, illetve szervezetüknek kell állniuk. A közpénzt agitációra nem lehet felhasználni, ezt szigorúan meg kell tiltani - mondotta dr. Tóth Zoltán az MTI munkatársának. (MTI) Új védőgázos hőkezelő berendezés Bicskén, az MMG Automatika Művek Gázautomatika Gyárában a múlt évben mintegy 60 millió forintnyi finomöntvényt készítettek, melynek jelentős része NSZK, svéd és osztrák megrendelőkhöz került. Az idei évvel IPSÉN védőgázos hő- kezelösort állítottak üzembe és ezáltal 100 millió forint értékű precíziós finomöntvényt tudnak készíteni, melynek jelentős része tőkés meg- rendelésű. A képen Zójomi Sándor az IPSÉN hőkezelő kemence kezelője. Privatizálni vagy átalakulni? Nem üdvözítik a változások a vendéglátóipari vállalatot Ma már talán senki nem vitatja, hogy annak idején, úgy 1948 táján az államosítások mértéke messze meghaladta az ésszerűség határát, különösen a kereskedelemben és a vendéglátásban. Ráadásul az államosított hálózat fölé lassanként jókora vállalati központok telepedtek, nem ritkán hátráltatva az üzemeltetés hatékonyságát. A hálózatirányítás korszerűsítése jegyében 1981 -ben megjelentek az első szerződéses üzletek, két évvel később pedig a jövedelemérdekeltségű forma. Ma már azonban gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint ezek a - néhány évig kétségtelenül jól szolgáló - üzemelési formák kimerültek. Új jelszavak kerültek kereskedelmi irányításunk képzeletbeli zászlajára: radikális decentralizálás, privatizálás (azaz a boltoknak és vendéglátóipari egységeknek magánkézbe történő eladása), a vállalati központok megszüntetése vagy - például szolgáltatószervezetté történő - átalakítása. Egy szintén képzeletbeli másik zászló pedig a társasági törvény kínálta lehetőségek kihasználására, a gazdálkodó szervezetek és a bolti kollektívák valamint egyéb vállalkozók bevonásával gazdasági társaságok alakítására hív föl. A vitában, annak kimenetelében kétségkívül érdekelt a Tolna Megyei Vpndéglátóipari Vállalat is, melynek alig egy éve megválasztott igazgatójától, Kovács Ferenctől kértem véleményt. * A vállalat - múlt évi adatok alapján 750 tagú létszámával, 350 millió forintos éves árbevételével közepes méretűnek tekinthető. Az említett vezetőváltással nagyjából egy időben Pakson leányvállalatot hoztak létre, ez a létszámot és az árbevételt tekintve is mintegy harmadát jelenti az egész vállalatnak. Szintén ettől az időszaktól kezdve új üzletpolitikát követnek, amennyiben előnyben részesítik a közétkeztetést a kereskedelmi vendéglátással szemben és a hálózat bővítését kívánják megvalósítani. Az idei évben ismét új helyzetben dolgoznak, hiszen a forgalom tovább csökken, a társasági törvény életbelépésével erősödik a konkurencia. A védekezés módja? Kovács Ferenc három területet említ. Növelni kívánják az üzletek önállóságát beszerzésben, értékesítésben, bizonyos kereteken belül a költség- és bér- gazdálkodásban. Ezenfölül bizonyos üzletcsoportokban magánszemélyek és más vállalatok közreműködésével korlátolt felelősségű társaságokat szándékoznak létrehozni. Ilyenből az első félévben előreláthatóan három alakul majd, átfogva a vállalat tevékenységi körének - megközelítően az árbevételnek - 15-20 százalékát. Harmadikként pedig a vállalati központ egyidejű - legföljebb egy év alatt befejezendő - átalakítása a cél, amennyire ezt az adminisztrációs kötelezettségek megengedik. A központ létszámát - jelenleg ez az össz vállalati létszámnak 8-9 százalékát adja - majdnem a felére csökkentik, s új, alapvetően menedzserszerepet, segítő, koordináló funkciót szánnak neki, mert „tévedés volt azt hinni, hogy egy mai vállalati központból lehet 100 üzletet irányítani” - mondja az igazgató. * Nem titkolja Kovács Ferenc, hogy a kft- k alakítását inkább tapasztalatszerzés céljából határozták el, egyáltalán nem tekintik őket üdvözítő megoldásnak. Igazi hasznuk - véli - inkább konkrét célra, akár tésztagyártásra, történő alakítás esetén lenne. A privatizálásról szólva elmondta, hogy előnyei kétségtelenül lennének, ugyanakkor fölülről jövő határozattal irreálisnak tartja az értékesítésüket. Ha mégis beindulna a folyamat, akkor is elhúzódna - mivel csak a jól működő üzletek lennének kelendőek - ezalatt működtetni kellene a központot és a csonka hálózatot, ami ugye további veszteség forrása lenne... Azt vallják a vendéglátóipari vállalatnál is, hogy az elsődleges cél a tulajdon- viszonyok rendbehozatala kell hogy legyen. Erre azonban nem az egységek értékesítését tartják egyedüli megoldásnak. Hogy mit? Ha előre látnának legalább két-három évet, akkor bátrabban mernének lépni - mondja az igazgató, és hozzáteszi; elképzelhetőnek tartja az egész vállalatnak részvénytársasággá történő átalakítását a szükséges jogszabályok megjelenése után. ROSTÁS ILONA Rekviem egy kocáért Disznóvágás és -tor Dunaszentgyörgyön Aki nem beszéi, talán fél? Udvariasan köszönök, érthetően bemutatkozom.- Mondja még egyszer a nevét! Mondom. Fölírja a füzetébe.- Mutassa az újságiró-igazolványát! Készséggel megmutatom.- Én nem nyilatkozom. Menjen Paksra, hozzon engedélyt. Azután talán beszélhetünk - szól határozottan Pillér Csaba, a dunaszentgyörgyi körzeti megbízott. Már amikor kifelé jövet az ajtót nyitja, ismét próbálkozom:- Mindössze néhány segítő mondatára és néhány névre lenne szükségem. Tudja, a disznóvágási, illetve -lopási ügyben. Az egész községet fölháborította a dolog, s mondják, hogy ön is ott volt, mármint a koca azonosításánál...- Megmondtam, hogy nem nyilatkozom. Érti? * Értem és mégsem értem. Belátom persze, hogy a nyilatkozat engedélyhez kötött, mert a szabály az szabály. De hát nekünk ilyen ésetben segítenünk kellene egymást. (Gondolom és igyekszem nem értetlenkedni... Bár, jobb lett volna, ha a rendőr segít, mert akkor tisztázhattunk volna a közvélemény előtt néhány - talán - pletykaízü dolgot.) A felháborodott dunaszentgyörgyiek közül többen telefonáltak, volt, aki levélben írta meg azt, ami a szégyenteljes esetből tudomására jutott. Az újságíró pedig ottjártakor megkérdezett mindenkit, akivel találkozott, s aki szóba állt vele. Ezek után következzék a csúfság összefoglalása. Egy csütörtöki napon Nagy Istvánék elmentek dolgozni. A falu szélén lévő hazuk udvari kapuját valószinűleg nyitva felejtették. A kiskapun, miután az ólból kitört, távozott a meglehetősen izgatott állapotban levő búgó anyakoca, vagy ahogyan ott mondják, göbe. Éppen arra tartott a községi tanács gameszének néhány dolgozója, akik a kószáló állatot egyenesen a Tüzép- telepre hajtották, ahol valaki leszúrta. (Hogy ki, teljes bizonysággal nem sikerült „kinyomozni”.) A Tüzép-telep vezetője - vele sajnos, csak telefonon sikerült beszélni - közölte, hogy nem tartozik nekünk beszámolóval, s örül, hogy őt még nem keverték bele ebbe az ügybe. Milyen igaza van! Tehát a leszúrt jószágot betették a tanács ARO gépkocsijába, és az egyik „game- szes” Selyem utcai házába vitték, ahol megpörkölték. Amikor Nagy István elkezdte keresni a göbét - s nyilván ezt-azt hallott -, elment a körzeti megbízotthoz, s az ö jelenlétében felismerte a már feldolgozásra váró jószágot. Erre Horváth Zsigmond, a gamesz vezetője Nagy Istvánnak kifizetett hétezer forintot. (Persze, aki ért a sertésekhez, az tudja egy koca nem ennyibe kerül, hanem jóval többe.) Ezután földolgozták a sertést: lett belőle hurka, kolbász, meg ami kell, sőt, kiadós ebédre is futotta a hatalmas jószágból. És ittak rá jó nagyokat. Hogy pontosan kik? Teljes bizonyossággal azt sem tisztázhattuk. Illetve többen sorolták a névsort, de kérték, rájuk ne hivatkozzunk a riportban. Ám hozzátették, hogy amennyiben erre mégis szükség lesz, fölfedik magukat és a birtokukban levő tényeket a nyilvánosság előtt. Azt is mondják, a díszebéden részt vett a körzeti megbízott is, s kár, hogy ezt ő maga nem tisztázta. Viszont Bátorfi György rendőr alezredes, a megyei rendőr-főkapitány közbiztonsági helyettese így nyilatkozott:- A rendőri intézkedés az ügy kezdetekor kifogástalan volt, viszont később mulasztást követett el Pillér Csaba törzszászlós. Ügyét kivizsgáljuk, s úgyszintén a Dunaszentgyörgyön történteket. A nyomozás még tart, az eredményéről később természetesen felvilágosítással szolgálunk. Herman János tanácselnöknek is föltettem a kérdést, mármint azt, mit tud a dologról, mennyiben volt részese a kolbásztöltésnek és a disznótornak?- Miért ilyenekről írnak? Van itt más dolog, ami sokkal fontosabb!... De én az egészről nem tudok semmit. E kijelentésre őszintén elámultam, mire az elnök:- Hát, én is csak az utcán hallottam róla, de meg sem hallgattam az embereket. Nem foglalkozom vele.- A tanács dolgozói a főszereplők!- Akkor kérdezze meg tőlük! Mindjárt szólok Horváth Zsigmondnak. A gamesz vezetője így kezdte mondandóját:- Nem vagyok se zsivány, se kutya... Már több napja kódorgott a disznó. Az embereim már hatodszor találkoztak vele. És meg voltak győződve róla, hogy a szállító járműről egyszerűen leesett a jószág. Ilyen nemegyszer fordul elő.- Akkor miért fizették ki Nagy Istvánnak a pénzt? És miért nem jelentették a lepottyant állat esetét?- Mert azt mondták, hogy az egyik kolléga disznójának eltörött a lába... Szóval én azért mentem oda. De a Nagy Pistának kifizettem a hétezer forintot. Adás-vételi szerződésem van róla. Különben ki akarnak kezdeni minket... Engem azért, mert irigylik tán a szép lovaimat?- Miért maga fizetett?- Mert a „balhét” a kollégáim csinálták. Ennyivel tartozom nekik.- Elnézést a sok miértért, de miért nem tájékoztatta minderről a tanácselnököt? Biztosan fegyelmi eljárást indított volna.- Másnap mindent elmondtam az elnökünknek.- Érdekes, hiszen ő semmiről nem tud semmit..- Többet nem nyilatkozom. Annyit még elmondok, hogy néhány nappal előtte két süldőmet vágtuk le. Abból volt a disznótor. Ahhoz meg semmi köze nincs az újságnak. Kijövök a tanácsról. A körzeti megbízott egy teherautó mögött áll. Néha kinéz. Indulunk. Ő utánunk. Egészen Nagy István házáig. Csak egy másik ház mögé áll be. Onnan figyel. Teheti, jogában áll. Kiabálok, nem jön ki senki.- Biztos itthon vannak - szól a túloldalról egy idős férfi. - Láthatja, nyitva az ajtó. Az előbb volt itt a rendőr. Beszélt velük... Szerencsétlenek, biztosan félnek, azért nem jönnek ki. Mi nagyon jól tudjuk, mi történt! Hát hol élünk?- Csak tudja, az a baj, hogy mindenki fél. Senki nem mer beszélni - mondja egy fiatalabb ember. Es mondanak még sokan nagyon sok mindent. Fölháborodva, minősítve az esetet. A körzeti megbízott egészen a csárdáig kísért egyenruhában saját gépkocsijával. Hát, legalább biztonságban érezhettem magamat... V. HORVÁTH MÁRIA
