Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
1989. március 20. TOCNA \ 4 "KÉPÚJSÁG Újságíró stúdiónk hallgatói írták „Reményeim” vagy Remények „Kiművelt emberfőkért” A TU kiáltványa a magyar értelmiséghez, a magyar társadalomhoz Kedves Barátaink! * Széchenyi Istvánnak a „kiművelt ember- fők”-ről szóló ismert mondása jegyében ül össze ez év március 22-én országos értekezletünk, amelynek célja, hogy e társadalmi feszültségekkel teli hónapokban maga köré gyűjtse és céljai érdekében cselekvésre szólítsa a hazai értelmiséget, azokat a szakembereket, akik hivatásuknak tekintik társadalmunk művelését. Meggyőződésünk, hogy súlyosbodó politikai, gazdasági, kulturális és morális gondjainknak egyik alapvető oka a tudás alacsony színvonala, az általános- és szak- műveltség korszerűtlensége, az emberi értékek és magatartásformák torzulása társadalmunkban. Társulatunknak fő célkitűzése az emberi élet minőségét rontó eme kedvezőtlen jelenségek okainak csökkentése, a műveltség rangjának védelme. Nincs olyan művelődési szervezet hazánkban, amely a TIT-hez hasonlóan másfél évszázados folyamatosságot tudhat maga mögött e nemes célok valóraváltásában!- A magyar művelődés kontinuitásának őrzői és megújítói vagyunk. Büszkén vállaljuk az alapítók, Bugát Pál és reformer társainak örökségét, a magyar művelődés nagy ügyének rendíthetetlen szolgálatát. A folyamatosság és a megújulás széttéphe- tetlen egységére, az alapítók szelleme iránti hűségre törekedtünk a legnehezebb politikai körülmények között is. Legkülönbözőbb világnézetű és pártállású tagjaink és hiveink mindenkor az emberiességet, a szigorú tudományosságot, a türelmességet tartották szem előtt! Az elmúlt évtizedekben a Kossuth Klub egy-egy vitaülése, a Valóság című folyóiratunk egy-egy tanulmánya, szabadegyetemeink egy-egy sorozata szilárd tájékozódási pont volt a türelmetlenség körülményei között! Ma és holnap soraink közé hívjuk az értelmiségi progresz- szió legkülönfélébb képviselőit, kommunistákat és más pártállásúakat, a politizáló és a mindennapi politikától magukat távol- tartó szakembereket! Az emberi értelem hívei és közvetítői vagyunk. A nagy francia forradalom kétszáza- dik évfordulójának évében nyíltan vállaljuk az első reformnemzedék, társulatunk létrehozóinak gondolatait. Hiszünk az emberi alkotó ész térhódításában, a korunkat is elöntő mindenfajta irracionális, misztikus áramlatok, előítélet- és tévhitrendszerek ellenében is. Nyíltan valljuk és vállaljuk nemzeti érzéseinket is, de sohasem engedünk teret a nemzeti, vallási vagy etnikai elfogultságoknak. Az értelmes emberi cselekvés érdekében toborozzuk hazánk fiatal és felnőtt szakembereit, a tanulókat és mestereiket. Jelszavunk a szakszerűség és a minőség!- Az emberi egyetemesség tanúi és hirdetői vagyunk. Tudjuk, és hirdetjük, hgoy jelen bajaink egy része múltbeli elzárkózásunkban, helyünk és szerepünk alá-, illetve túlbecsülésében gyökeredzik. Hivatásuknál fogva tagjaink sokat utaznak külföldre, szakadatlanul olvassák a nemzetközi irodalmat Nyugodtan kimondhatjuk: mi ismerjük a mai világot a Szovjetuniótól Amerikáig, Ázsiától Ausztráliáig. Állítjuk, hogy nemcsak Széchenyi István, Bugát Pál, Kodály Zoltán, Bibó István, vagy Lukács György korában volt fontos és szükséges bevált külföldi rendszereket hazai földre átültetni, hanem e kis országnak ma és holnap is életeleme a nyitottság, az eszmék, gazdasági tapasztalatok és művelődési értékek szabad áramlása.- A megbízható, hiteles tudás elkötelezettjei és terjesztői vagyunk. Nem a dogmákká merevedett tévtanoké, hanem a modern tudomány által szüntelenül elé- bünk tárt új tényéké, e tények alapján állandóan meg-megújuló nézeteké. Hirdettük és hirdetjük, hogy a közgazdasági törvényektől a jogalkotáson át az orvosi ismeretekig nem a konjunkturális, a napi divatos széljárásoknak kitett felületesség, hanem csakis a tudomány adatai alapján vezérelt cselekvés viheti előre társadalmunkat. Folyóiratainkat, kiadványainkat évtizedek óta ebben a szellemben szerkesztjük; szabad- egyetemeinket, tanfolyamainkat, nyári kurzusainkat az igazolt és ellenőrizhető tudás átadása céljából működtetjük a jövőben is!- A méltó emberi élet minőségének pártolói és szervezői vagyunk. Meggyőződésünk, hogy korunkban már nem elegendő a tudomány és a műveltség elemeit csupán közvetíteni, hanem a példa erejével a cselekvés irányában kell hatnunk! A mai embert megillető szuverén magatartás, a lelki és testi egészséget biztosító korszerű életforma kialakítása érdekében kell minden tevékenységünket végeznünk. Minden megyében, minden nagyobb településen működő helyi szervezeteink e közösségi cselekvés műhelyei. Ezért kezdeményeztük és kezdeményezzük értelmiségi klubok létesítését, ezért vállaltukés vállaljuk közreműködésünket népfőiskolák újraalapításában, a falusi és a városi műveltségközve- tités, a tehetségfejlesztés érdekében. Kedves Barátaink! Világnézettől és pártállástól függetlenül hívunk mindenkit társulatunk helyi szervezeteibe népünk felemelkedésének nemes ügyéért, hiszen a „tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”.. A TIT ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Mottó: „Tágas a kapu, és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.” (Máté evangéliuma) 1987 tavaszán magas, kissé hajlott hátú, robusztus külsejű, szomorú arcú, fiatalnak már nem mondható férfi rajzmappával a hóna alatt szorongva kopogtatott be Fertőszögi Bé- láné, a megyei tanács művészeti főelőadója ajtaján.- Milyen érzésekkel, gondolatokkal, kinek az indíttatására? - kérdezem Gye- nis Istvánt, akinek harmadik kiállítása nyílott ezúttal a Népújság Galériában 1989. március 10-én.- Palánkról - akkori „otthonomból” - indultam el, mert képeket kértek tőlem kórházi dolgozók. Útközben meggondoltam magam és bementem a megyei tanács művelődési osztályára. Nem ismertem ott senkit, de barátaim több ízben mondták, hogy mutassam meg a képeimet valakinek, aki ért is hozzá. így hát egy hirtelen elhatározással ösz- szeszedtem 34 képet, abból 28-ra azt mondta az Erzsiké, hogy nagyon jók. Biztatott, hogy folytassam. Lassan összegyűlt egy kiállításravaló. Gyenis István grafikus kiállításának megnyitóján fellépő Holló együttes fennállásának ötödik évfordulójához közeledik. A születésnapi műsornak - amely március 29-én lesz a Művészetek Házában - főpróbája volt ez a sajtóházbeli szereplés, köszöntve a művészt és a tárlatlátogató közönséget. Amit átnyújtottak nekünk friss, színes, igazi tavaszi csokor, Tóth Árpád, Nagy László, Arany János, Weöres Sándor megzenésített verseivel, és saját dalaikkal, őszinte emberi érzéseket szólaltattak meg, hazaszeretetről, szerelemről, gyermekkorunkról, magyarságunkról énekelve. Hallgatva őket hol elszomorodtunk, majd mosolyogtunk, emlékeztünk, gondolkodtunk és a végén velük énekeltünk. A rögtönzött pódiumon kisebb hangszerkiállítás. Az együttes tagjai úgy váltogatták hangszereiket, ahogy azt a magyar és a tőlünk délre élő népek zenéjének dallamvilága, sokszínűsége, sokszó- lamúsága megkívánta. Kitárulkozó fiatalemberek nemcsak az előadás alatt, hanem az utána következő beszélgetésben is. Nyíltak, őszinték, közvetlenek, huncut- kodók, mint az ő igazi közönségük a gyerekek, akiknek - bejárva szinte az egész országot - évente 150 előadást játszanak. Sili Károly szerint - a zenekar többi tagja is egyetértőén bólogat - a gyerek a legkritikusabb és leghálásabb közönség. Véleményét azonnal és őszintén jelzi.- Mostani születésnapi műsorunk nemcsak a gyerekeknek szól. Az öt év együttzenélés legkedvesebb és legsikeresebb dalait válogattuk egy csokorba, azokat, amelyek a legjobban a szívünkhöz nőttek. Közös születésnapi ajándék- Ekkor már hosszú ideje és több alka- # lommal kórházban volt, s itt kezdett el rajzolni...- Én gyermekkorom óta nagyon szerettem festeni, rajzolni. Az általános iskolában nagyszerű rajztanárom volt, Holló Sándornak hívták. Ő is ösztönzött, hogy rajzoljak minél többet és tanuljak tovább. Döbröközön születtem 1937-ben. A szüleim szegényparasztok voltak, öten voltunk testvérek, szó sem lehetett továbbtanulásról. Az általános iskola után napszámba jártam és a saját kis földünkön dolgoztam. 1959-ben a lengyeli szakiskolába kerültem. Itt nagyon sok szemléltető ábrát rajzoltam a növények szakaszos fejlődéséről.- Lengyel után hova került?- A döbröközi tsz-ben előbb gyakornok voltam, aztán különböző területeken dolgoztam. Mindent elvállaltam és csináltam is lelkesen, csak az örök álmomra nem jutott idő! Végül belefáradtam, elhagytam a falumat. 1973-ban megnősültem és Szekszárdon a Füszértnél helyezkedtem el abban a reményben, hogy ledolgozom a 8 órát és utána azt csinálom, amit igazán szeretek.- De nem így alakult.- Nem, mert albérletben kezdtük az nak szeretnénk, ha végre megjelenne új nagylemezünk.- Az öt év alatt sok-sok kedves élményben volt részünk - meséli Kovács Gábor. - A gyerekek, akik videón és krimin nőnek fel, a szívük mélyén igénylik az együtténeklés meghitt perceit, a nekik szóló dalokat. Az előadás után ha feljönnek hozzánk a színpadra a csillogó, rajongó szemek újabb erőt és hitet adnak nekünk ahhoz, hogy amit csinálunk, arra szükség van.- Bármilyen fáradt vagyok a hosszú utazástól és a fellépéstől, mindig boldogan jövök ki a színpadra, ha visszatapsolnak bennünket - mondja Ritter Péter. Ilyenkor nem érzek mást, csak a szerete- tet, ami a gyerekekből felénk árad és ez csodálatos érzés. További terveink között szerepel egy német nyelvű, gyerekeknek szóló műsor összeállítása a Deutsche Büchne, a német színház segítségével. Az országnak azon részeire kívánunk vele eljutni, ahol német nyelvű közönség előtt játszhatunk. Körtés József az együttes negyedik tagja csak percekre vehet részt a beszélgetésben - várják a tanítványai. Ö az, aki nemcsak játszik a gyerekeknek, hanem tanítja is őket játszani - zenepedagógus. Játék, mondjuk a zenélésre, gitáron, furulyán, nagybőgőn, lanton, hegedűn játszani, nagy költők verseit dalolni, saját érzéseiket, gondolataikat megzenésíteni, olyan játék, amelyben mi, a közönség vagyunk a nyertesek. Játszva hozzánk és értünk szólni, együttérzésre, együttgondolkodásra ösztönzi gyermeket és felnőttet egyaránt. Boldog születésnapot, Hollóék! K. VIKTOR életet. Lakásra kellett gyűjteni, jött a két gyerek. Muszáj volt hajtani. A fő munkakörömhöz el kellett végeznem egy 2 éves kereskedelmi átképzőt. Túlórát csak fizikai munkakörben vállalhattam, így levizsgáztam targoncavezetésből is.- És az álom?- Álom maradt. Illetve annyi sikerült belőle, hogy egyszer egy kis házi bemutatót rendeztem a munkahelyemen a képeimből. Miután megkaptuk a kétszobás lakást, azt terveztem, hogy a gyerekszoba falára a saját kezemmel fogok mesefigurákat festeni. Amikor azt hittem, hogy lassan egyenesbe jövünk és lesz időm másra is, nemcsak a munkára, a feleségem beadta a válópert. Elvesztettem mindazt, amiért éltem, dolgoztam. Ösz- szeroppantam, kifutott a lábam alól a talaj, az életem válságba került. Elhanyagoltam a munkámat, ismét albérlet, magány. A többit gondolja hozzá. 1984- ben volt a válóper, 1985-ben mindkét lábam trombózisos lett. Azóta többet voltam kórházban, mint kint. Leszázalékoltak.- Ki látogatta betegsége alatt?- ... Senki. Két évig nem adtam életjelt magamról. Nem akartam tudni senkiről és nem akartam, hogy bárki is tudjon róA Népújság Galéria Gyenis István grafikáival ismerteti meg a kiállítás látogatóit, a műértő közönséget S a műalkotások iránt különösebb vonzalmat nem érző, de kíváncsi emberek is felmennek a Sajtóház első emeletére, hogy megnézhesséka képeket. A szemlélődőt már az első pillanatban meglepetés éri: a képeknek nincs címük. Miután körülhordozza tekintetét, a látogató máson is elcsodálkozik: a kiállított képek csupán fákat ábrázolnak. Fákat, melyek már sok képzőművészt megihlettek, hiszen sokat tapasztalt bölcsei ők a természetnek. A fa motívum a tájábrázolásban uralkodó elem. Ilyen fákkal azonban ritkán találkozni. Valamennyi mű uralkodó színe a szürkés-barnás árnyalat. A grafikák hangulatára ez a tónus hatással van, de a lomb nélküli, göcsörtös, agyongyötört, viszont élni elszántan akaró, felfelé törő fák ábrázolásával közvetíti igazán a művész a fáradtságnak, lemondásnak, elmúlásnak, a halál közellétének, élet és halál együttélésének hangulatát. Az alkotó facsoportokat ábrázol: nem Csontváry Magányos cédrusához hasonlóan fejezi ki az elhagyatottságot, egyedüllétet, annak pusztítását. Közösségben is maradhat magára a fa. Mint ahogyan az ember is. Hiszen ezek a fák akár emberek is lehetnének. Mindegyikük egy-egy emberi sorsot formáz. Olyan töményen, koncentráltan teszik ezt, mint egy szókép, vagy piktogram. Egyik is, másik is: üzenet. Üzenet a befogadó számára, aki azt lát meg az alkotásban, amit számára közvetít, amit neki sugalmaz. A sokfelé ágazó, koronájától lentebb már megfosztott fák első pillantásra mind egyformának tűnnek. Sok kis facsoportból a néző számára mégsem erdő lesz, ha a fától képes meglátni az erdőt, s annak egyedeit is, amelyek mindegyike egyéniség. A gondozott, de sivár, jelentéktelen szerepű avarból nőttek ki ezek a növények - évgyűrűik mégis más-más emlékképet őriznek. Ugyanaz a közeg veszi őket körül, mégis mássá formálja őket a sorsuk. Akár csak az embereket. A fák mindegyike nyugalmat áraszt, összességükben azonban van valami nyomasztó. A levelek is rezzenéstelenek, mégis érezzük, hogy ez csak pillanatnyi állapot. Az ezt megelőző történésekről a külső árulkodik. Tépett lombok, kettétört ágak, élettelen gallyak, lehajtott, lombos végű ágak, viharok által mélyített odvak, száraz, mélyen barázdált kérgük mint egy öregember gondszántotta homloka. lám. Véletlenül talált rám egy rokonom, ma sem tudom, hogyan.- Ha nem látogatta senki, kitől kapott rajzeszközöket?- A kórházi ápolóktól, nővérektől.- Mit jelentett az első kiállítás?- Szorongással teli vállalkozást és megmérettetést, majd biztatást. De elsősorban igazi és emberi ünnepet, az újjászületést jelentette számomra. A szekszárdi Munkásotthonban nyílott 1987. december 29-én. Mondhatnám azt is, hogy újévi ajándék volt.- Aztán a döbröközi bemutatás következett.- Igen. Ebben a dombóvári művelődési központ munkatársai segítettek.- Az Élet és Irodalomban három rajza is megjelent már. Bánszky Pál igazgató a Kecskeméti Naiv Művészek részére 6 képét megvásárolta és bizományi árusításra átvett 30 darabot. Hogyan tovább?- Minden kiállításra elmegyek, ahova meghívnak. Most az őszi országos amatőr képzőművészeti tárlatra készülök, ami Kecskeméten lesz. Szeretnék majd egyszer olajjal is megpróbálkozni. Egyetlen napot sem töltök tétlenül. Ahol most élek, biztosítottak a feltételek á munkához. Nem érdekel, nem foglalkoztat, hogy mi történik kint. Ha leülök rajzolni, megszűnik körülöttem minden. Az én más, külön világom a képeim, reményeim. Fa, amelyik a szemünk láttára törik ketté. Szinte halljuk a tompa zuhanást, mely- lyel feje a porba hull. Körülötte zöldell a táj - az élet folytatódik. A halál természetes. S a kettétört fa utolsó sóhajtásait már a megadás, a beletörődés szüli. A tragikus alaphelyzet jellemző több képre is. A vízpart legszélén vegetáló fa még él, de az első vízmosás véget vethet életének. Bizakodva emeli tekintetét az égre. Egyelőre késik az áradás. A halott, vagy halni készülő fákon már megjelennek az indák, új életek gyökerei. Egyesekből élet bontakozik ki. A búcsúzó élteti utódát, vállalja az áldozatot. Gyenis István a lényegi megjelenítéshez csak azt és annyit rajzol, amennyi feltétlenül szükséges. Pontosabban: nem rajzol: érzékeltet. A megmunkálás, a satí- rozás módja alakítja a formát. Szinte kézzelfoghatóvá teszi a néző számára a természetet. Igazivá, átélhetővé, mint ahogy nap nap után sorsunk maga is azzá válik. Képzelt és valóságos tájakon járhatunk a művek segítségével - álom és valóság mezején. A fák, a bokrok ugyanolyanok. De a képek megragadják a részleteket is. Gyenis István képei respektálják a természetet, ami mitikus alakként lengi körül alárendeltjeit, s úgy tépázza meg egyenként őket, hogy egyéni sebeket ejtsen - hasonlóan a sorshoz. Az ábrázolásból hiányzik a horizont; távlat a végtelen, az időtlenség, megfel- lebbezhetetlenség fantasztikumát szimbolizálva. . A fa minden képen főszerepet játszik, akkor is, ha mellette más is szerepel. A szakadék legszélén kapaszkodó fa az élet diadalának is felfogható, hajszállal zuhanás előtt is van még remény. A tragikum hatja át Gyenis István minden képét. Élő és élettelen, növekvő-fejlődő és az életétől megfosztott kontrasztja ráirányítja tekintetünket az elmúlás tragikumára, de az élet örökérvényüségére is. A képek értő szemlélőiben biztosan más gondolatok születtek a grafikák megtekintésekor. Ez az írás egy nem műértő, de befogadni képes és akaró látogató érzéseit foglalja össze. Ha minden emberből mást váltanak ki Gyenis István képei, nem baj. Talán ezért nincs címe sem egy-egy vallomásnak. A befogadók születő gondolataival viszont már elérte célját a műalkotás. SZEGEDI ANIKÓ DELI ERZSEBET Boldog születésnapot Hollóék! (Balról jobbra) Kovács Gábor, Sili Károly és Ritter Péter, közreműködik Körtés József Gyenis István grafikáiközött A lombok mögött életek rejlenek
