Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
4 "NÉPÚJSÁG 1989. március 18. „Zenével többet lehet kifejezni” Rózsa Pát zeneszerző a Jancsó Miklós új filmjében filmtörténeti témához nyúl: a prágai Gólem legendáját dolgozza fel, méghozzá az opera műfajában. Az új opera zeneszerzője Rózsa Pál, aki az utóbbi években mind több darabbal jelentkezik a hazai és a külföldi zenei életben. Vele beszélgettünk a készülő filmről és zeneszerzői munkájáról.- Jancsót eredetileg egy külföldi producer horrorfilmre akarta felkérni, de ő erre nem vállalkozott - mondja a komponista. - A témából mást akar csinálni. Számomra ez éppúgy nem meglepő, mint műfaji választása, hiszen tudom, hogy a zenének eddig is komoly szerepet szánt filmjeiben, sőt, Olaszországban operát is rendezett már. A Gólem szinopszisa voltaképpen készen volt néhány éve: az elmaradhatatlan alkotótárs, Hernádi Gyula Frankenstein című regényének egyik epizódjáról van szó. Ebből Ko- pányi György készítette el az opera szövegkönyvét, mely alapján a zenei anyagot írtam.- Az operafilm számára milyen lehetőségeket rejt az említett téma?- A Gólem legendája összefonódott az európai zsidóság viszontagságos történetével. Az üldözés, az elnyomás, egy kisebbségi népcsoport és a hatalom viszonyának problémája drámai mű számára fontos mondanivalót kínál. Ezenkívül nagy szereplehetőség olyan kitűnő operaénekesnek, mint Polgár László, Gulyás Dénes, Gáti István, Csenged Adrienne, Tóth János, Gregor József és mások, akik közreműködnek majd a filmben. Ezért is vállalkoztam örömmel a feladatra.- Nem érzi úgy, hogy az opera csillaga leáldozóban van? A műfajt már temették, illetve szerették volna eltemetni.- Tudom, hogy zenei tekintélyek, mint például Pierre Boulez is, arról beszéltek, hogy föl kell robbantani az operákat. Én azonban úgy vélem, a közönség szereti a műfajt, és nemcsak annak klasszikus darabjait, hanem az újonnan születő műveket is. A különböző kulturális-zenei intézmények éppen ezért szorgalmazzák az új műveket, támogatják, ösztönzik a szerzőket. Az eredmény sem marad el: filmen, televízióban, színpadon egyaránt reményteljes produkciók születnek, nálunk is. Gondoljon csak Bozai Attila, Szokolay, vagy Vajda János alkotásainak elmúlt évekbeli sikereire. Vajda művét, a Mario és a varázslót nemrégiben a televízióban és az Operaház színpadán is láthattuk. Mindez talán amiatt alakul így, mert a zenével és az énekkel olyasmit is ki lehet fejezni az életből, az emberi érzelmekből, ami prózában sohasem lehet teljes. S nemcsak Mozart, Puccini, Verdi, vagy Bartók, Schönberg, Sztravinszkij idejében volt így, hanem ma is.- Úgy tudom, nem ez az első operája.- A műfajban megteendő első lépésre Kafka A per című regényének élménye indított. Josef K. énekmonológjával egy olaszországi pályázaton második díjat nyertem. Kopányi György Profán trió című darabja alapján ugyancsak egy énekesre, noha több szólamban komponáltam a másik operámat. Megzenésítettem Babits verses drámáját, a Laodameiát is. Az utóbbinál különösen inspirált egy nagy drámai szoprán szerep kibontásának lehetősége.- Ön nem végzett zeneművészeti főiskolát? Okozott ez nehézségeket abban, hogy a zenei életben - elsősorban itthon - elismertesse magát?- Nem mondhatnám, hogy különöGőfemről és az operáról sebb akadályt jelentett volna, bár előfordult, hogy szóvá tették a hátam mögött. Műveim megítélésében, elfogadásában nem játszott szerepet.- Mi az eredeti szakmája?- Vegyész vagyok. Tizenhat évig dolgoztam mérnökként, aztán egy ideig tol- mácskodtam, végül a Zeneműkiadónál korrektori állásom volt.- Most már „szabadúszó”?- Igen, zeneszerzőként több időre volt szükségem. A jogdíjaim már elérik azt a mértéket ami a megélhetéshez nélkülözhetetlen.- Ezt a beszélgetést nehéz volt időben egyeztetni, mert sokat van külföldön. Utalt rá, hogy nemzetközi versenyen sikernél szerepelt az egyik műve. De nem ez volt az egyetlen.- Darabjaim közül több is részesült már elismerésben. Legutóbb a nyáron nyertem első díjat egy olaszországi zeneszerzői versenyen. Torinói kiadónál megjelenik a partitúrám, a művet pedig a jövő nyáron Perugiá- ban előadják. Remélem, ezen a bemutatón én is ott lehetek Érdekel, hogyan szólaltatják meg a darabjaimat Ebből a szempontból nemrégiben élményt jelentett a világzenei napok keretében az a Hongkongban rendezett hangversenysorozat amelyen Dubrovay László kollégám elektronikus művével együtt az én kamaradarabomat is bemutatták- Hogyan fogadták a magyar darabokat?- Kedvező volt a fogadtatás, s ebben közrejátszott a színvonalas megszólaltatás is. Rögtön felkérést kaptam egy japán zongoraművésznőtől, hogy írjak számára új darabot.- Mint zeneszerzőnek, mi a kedvenc műfaja?- Az operairás mellett legszívesebben versenyműveket komponálok, és szeretek variációsorozatot készíteni akár saját, akár más által irt témára. Eddig nyolc versenyművet írtam különböző hangszerekre. Az összes hangszert szeretném kipróbálni.- Lakótelepi lakásában beszélgetünk. Úgy hiszem, ez a környezet nem éppen ideális a csendet, koncentrációt igénylő komponáláshoz...- Engem a külső körülmények sohasem zavarnak. Még utazás közben, ha úgy adódik, repülőgépen is tudok dolgozni. Belső hallás alapján teleirok néhány oldalt, aztán itthon ellenőrzőm zongorán. Csak ehhez használom a zongorát, mert egyébként be kell vallanom, nem játszom valami jól. Eredetileg hegedülni tanultam. Varsányi Gyula Váci Mihály: Egy-rangú nép Olyan kis ország a hazám,- ha szívemre szorítanám: átütne rajta szívverésem, mint szivárgó vér a kötésen. De népe, mint a többiek, egy-rangú - annyit szenvedett. S a nép nagyságát sorsa méri. Máson az méri, ki nem éli. Rangját kínjában őrzi, nem porladó oszlopfőiben. Rabsága román, gótikus zord boltíve gigantikus. Kupolái lehullottak régen, de ott él még alatta - térden. Dómok ívei leomolva:- s alázatában ma is hordja. Félelme, ahogy urat tisztel ma is: - felér egy obeliszkkel. Emlékműveit így emelte lelkében az, ki leteperte. S dalai oszlopcsarnokában sétál: - fáraó-palotában. Talányai és bölcsessége szfinxe énekel ezer éve. S mert tört, botló, kérő, esendő: karjára veszi a jövendő. Az örök veszteség erő lesz. Ki nem veszthet már - az a győztes. Annyi elbukott forradalma örökségéből nő hatalma: s szenvedett múltjával előre megváltva boldogabb jövője. Török György tizedes férjhez akar menni Nők a szabadságharcban A furcsa esetet Ráth-Végh István is megörökítette Magyar kuriózumok című kötetében. A történet arról szól, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején Mészáros Lázár hadügyminisztertől egy kihallgatáson Török György honvédőrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A miniszter korholó szavakkal támadt az őrmesterre, s ekkor váratlan jelenet következett. A „legény” sírva fakadt, s kijelentette: „Férjhez akarok menni!” így derült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő történethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban, 1849-ben, amikor a haza harcba hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csányi László országos biztos Kolozsvárról felszólította a nőket, jelentkezzenek a „honnak szolgálni nemükhöz méltó foglalkozásban” - mint például varrásban, mosásban, betegápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértek fegyvert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak fel. Nyári Mari kolozsvári színésznőt a hadügyminisztériumban arra próbálták rábeszélni, hogy „csak” ápolónőként szolgáljon, a művésznő azonban megmakacsolta magát, férfinevet vett fel, és beállt a harcoló honvédek közé. Pfiffner Paulina a hadnagyságig vitte a ranglétrán, és Ligeti Károly néven szolgált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asszonyt takart, aki Guyon Richard „nyargonca”: futárként kezdte a szolgálatot. Selmecbányánál a körülzárt honvédsereget egy bányaalagúton vezeti ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá lépteti elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. A szabadságharc amazonjai közül a legismertebb nevek egyike: Bányai Júlia. A szolgálólányból lett műlovarnő a szabadságharc kezdete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékezetes tettei közé tartozik, hogy Zalatna környékén tizenkét, élelmet szállító ellenséges szekeret zsákmányol, Gyula- fehérvárnál, miközben ő maga is megsebesül, társaival ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által elfoglalt területen női ruhában azt kutatja: merre járnak Bem apó seregei. A harcok befejeztével kalandos életútja Törökországba vezet, majd Kairóban telepedik le, és vendéglőt nyit. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária főhadnagynak címszereplőjét Lebstück Máriáról mintázta. A zágrábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, megpróbáltatásokkal teli életútjáról maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tollba mondta visszaemlékezéseit. A Bécsben Giron Péter légiójába jelentkezett lány Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tábornok így köszönti „Lebstück Károlyt": - Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprilisában fontos megbízást kap: 23 kocsiból álló lőszerszállítmányt kell Szolnokról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá léptetik elő. Világos után hat hónapi fogságot szenvedett el az aradi várban. Később Horvátországba internálják, csak évek múltán tér haza. Újpesten élt 1892-ben bekövetkezett haláláig. Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányairól, asszonyairól. Az életben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket. Viola Annát 1892-ben özvegy Mészáros Károlyné néven említi egy rövid újsághír, s tudatja, hogy az asszony Temesváron nagy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-es híradás említi, hogy anyjával és fiával együtt nagy nélkülözések közt tengeti életét. Az egyik kolozsvári lap 1892-ben rövid hírben közli, hogy Nagyenye- den elhunyt Zoltán István megyei hajdú felesége, Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula néven harcolt a szabadságharcban. Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a különböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi maradványainak átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé. így került oda a kispesti temetőből Varga Andrásné, Csizmárovits Mária huszárhadnagy, Lebstück Mária harcostársa is. KISS GYÖRGY MIHÁLY Milloss Aurél „hazatérése” Aurélio Milloss, azaz Milloss Aurél világhírű hazánkfia, akit határainkon kívül jobban ismernek, tisztelnek, mint itthon. Akit Rómában az olasz táncművészet megalapítójának tartanak, akit a német és az osztrák tánctörténet is magáénak vall, s aki a svéd, a francia, a brazil, az argentin színházaknak is vezéralakja. Az olasz állampolgárságú Milloss Aurél azonban mindvégig magyarnak vallotta magát. A sors kegyetlensége, hogy nem érhette meg művészetének „hazatérését”. Pedig szerette volna, s ő maga kezdeményezte is, hogy az Opera bemutassa az 1936-ban premier előtt betiltott, s azóta a világot meghódító Csodálatos mandarinját. Aztán ősszel, 82 éves korában meghalt Milloss Aurél. Most a firenzei Városi Színház tulajdonában lévő 76 díszlet- és jelmeztervből, s egy magyar gyűjtő 7 jelmeztervéből rendezett kiállítás emlékezik Milloss Aurélra a Budapest Kiállítóteremben. Merthogy valamennyi rajz, akvarell az ő általa megálmodott táncjátékokhoz, színpadi művekhez készült. S mivel Milloss a kor legkiválóbb művészeit nyerte meg a közös munkára, a kiállítás képzőművészeti szempontból is magas színvonalú. Olyan művészek jegyzik a kiállítás színpadképeit, mint a futurista Severini, a szürrealista De Chirico, a „realista” Guttuso, meg Larionov, Goncsarova vagy Clerici és Umberto Mastroianni. Olyan zeneszerzőkkel dolgozott, mint Bartók és Kodály, Petras- si és Dallapiccola, Honegger és Hindemith, Auriac és Poulenc, Tommassini és Sauguet. És mindenekelőtt Sztravinszkij, aki több művének európai szinrevitelét Millossra bízta. A Tűzmadár, a Sacre du pritemps, A csalogány dala, A róka és még számos Sztravinszkij színpadi mű, opera és zenekari mű táncos színrevitele fűződik Milloss Aurél nevéhez. Milloss Magyarországon született, Pesten és Berlinben tanult táncolni, de érdeklődött a zene, az irodalom és a képzőművészetek iránt is. Berlinben a 20. század táncművészeiének magyar származású, korszakos jelentőségű mesterétől, Lábán Rezsőtől tanult. S már ekkor C. Cagli jelmezterve a Persephone című operához j-----m egfogalmazódott benne az ”új expresz- szionista tánc és a klasszikus balett szintézisének szükségessége, s az, hogy a koreográfiái gondolat és a magas színvonalú poétikus kifejezés elválaszthatatlan egymástól”. A náci Németországból 1935-ben visz- szatért Magyarországra. Bekapcsolódott a Gyöngyösbokréta mozgalomba és a hivatásos előadóművészekből álló rövid életű Magyar Csu- pajáték színpadi vállalkozásba, amelynek koreográfusa lett. A Magyarországon nem engedélyezett Csodálatos mandarint 1942-ben a milánói Scala színpadán vitte sikerre. S ezzel megindult Milloss világkarrierje is. A Bartók-művet 12 európai színházban és Dél- Amerikában mutatta be. Élete során 18 operát rendezett, és 175 koreográfiát állított színpadra. Most talán újra visszatér művészete hozzánk is. A szegedi balett - úgy hírlik - Milloss koreográfiájával viszi színre a Csodálatos mandarint (kádár)- Tárlat a Budapest Kiáftítóteremben -
