Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. március 16. ^EPÜJSÄG 5 Továbbtanulási lehetőségek megyénk középfokú oktatási intézményeiben II. A nyolcadik osztályos tanulók beiskolázásának első fordulója lezá­rult. A felvételek elbírálása után a kö­zépfokú iskolák az alábbi üres férő­helyeket jelezték: 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Szek­szárdi - magasépítési technikus 30,- autószerelő (szakközépisk.) 7, - autóvillamossági szerelő (szakkö­zépisk.) 13. Szakmunkásképzés: - hegesztő 34, - esztergályos 40, - szerszámkészítő 32, - autószerelő 6, (gyakorlati munkahelyről a szülőnek kell gondoskodnia) - központifűtés- és csőhálózat-szerelő 10, - vízve-. zeték- és készülékszerelő 13, - gép­lakatos 15, - mezőgazdasági gép­szerelő 8, - könnyűszerkezet-laka­tos 31, - villamoshálózat-szerelő 10,- műszergyártó és karbantartó 13, - erősáramú berendezés-szerelő 18,- épületvillamossági szerelő 20, - épületasztalos 28, - könyvkötő 11,— szövő 30, - bőrdíszműves 29, - női­ruha-készítő 54, - fodrász 16, - magasépítő ács-állványozó 31, - szobafestő- és mázoló 33, - épület­burkoló 13, - kőműves 61, - bádo­gos 16, - tetőfedő 18.516. Sz. Udvari Vince Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola Dombóvár: - mezőgazdasági gépszerelő (szak­középisk.) 28, - esztergályos 6, - központifűtés- és csőhálózat-szere­lő 10, - géplakatos 10, - dízelmoz­dony-szerelő 10, - vasútijármű-sze- relő 14, - nagyvasúti villamosjármű- szerelő 11,- vas- és fémszerkezet­lakatos 11,- vasútvillamossági sze­relő 13, - bútorasztalos 6, - épület- asztalos 8, - kesztyűs 28, - kötőipari konfekciós 30, - szobafestő- és má­zoló 8, - kőműves 30. 504. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Bonyhád:- hegesztő 12, - esztergályos 14, - marós 12, - szerszámkészítő 12, géplakatos 23, - mezőgazdasági gépszerelő 14, - könnyűszerkezet­lakatos 23, - épületasztalos 7, - ci­pész 16, - cipőfelsőrész-készítő 45,- nőiruha-készítő 25, - szobafestő 9, - kőműves 16, - vasbetonkészítő 8. 518. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Tamási: - hegesztő 16, - szerszámkészítő 16, - mezőgazda- sági gépszerelő 28, - vas- és fém­szerkezet-lakatos 16, - szűcs 9, - tí­már 16, - nőiruha-készítő 26, - kő­műves 30, - órás 1. Petőfi S. Gimná­zium és Kollégium Bonyhád: - általá­nos tantervű 36. A felsorolásban nem szereplő sza­kok, illetve szakmák esetében az is­kolák üres férőhellyel már nem ren­delkeznek. A fent megjelölt helyekre lehet te­hát a középfokú beiskolázás II. for­dulójában jelentkezni. A jelentkezési lapot az általános is­kolák töltik ki, bővebb felvilágosítást a továbbiakban ők adnak. Jelentke­zési határidő: március 25. A gyalogos mint veszélyzóna A közlekedő jármüvek gyakran ke­rülhetnek veszélyzónába, ahol a közúti baleset elkerüléséhez az átla­gosnál nagyobb figyelem, körülte­kintés, óvatosság szükséges. Gyalo­gos az úttesten, vagy annak közelé­ben mindig veszélyzónát jelent, ha­bár ezt sokan nem tekintik annak. Következményképpen a múlt évben Tolna megye útjain 86 gyalogost ütöttek el, ebből 59 a járművezetők hibájából történt. Az elővigyázatosabb járműveze­tők zebrához közelítve eleget tesz­nek ugyan elsőbbségadási kötele­zettségüknek, azt azonban már kö­zülük is többen elfelejtik, hogy gyalo­gosok felbukkanásával máshol is számolniok kell. Különösen sok baleset történik gyalogosok sérelmére sötétedés után. A sokféle zavaró fénytől (pl. reklámoktól) terhes városi utcán ügyelni kell a járművezetőnek arra, hogy a különböző öltözékű gyalogo­sok nem mindig vehetők egyformán észre. Ha az utca jól megvilágított, a szi­luetthatás révén könnyebben észre­vehetők a sötét ruhás gyalogjárók, mint a világosszürke öltözéket vise­lők. ' Gondolni kell a gyalogosok külön­böző élettani tulajdonságaira is. Gyenge látású, vagy hallású öregek, mozgásukban korlátozottak, ve­szélyhelyzeteket érzékelni még nem tudó gyerekek is keresztezhetik a járművek útját. Tőlük nem várható el, hogy a féktávolság, az észlelési idő, az útburkolati adottságú törvénysze­rűségeit felismerjék. Főleg akkor kell kiemelten figye­lemmel vezetni,' ha az utcán gyere­kek közlekednek. Igaz, hogy ők többnyire jó fizikai adottságúak, friss gondolkodásúak és gyors a helyzet- felismerési készségük, de játékos könnyedségük feledteti velük, hogy a közúton veszély közeledik. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyek­hez közelítő járművek vezetőinek fi­gyelmét ezúttal csupán egy, de na­gyon veszélyes körülményre hívjuk fel, amelyet sokszor az egyébként di­csérendő, udvarias gesztusukkal idézhetnek elő. Ha a járművét lassító vezető kezé­vel is jelzi a zebrán haladóknak, hogy elsőbbségadási kötelezettségének eleget tesz, a gyalogosok bátrabban haladnak át előtte az úttesten. Nem szabad azonban soha a gyalogosok áthaladását szorgalmazni, ha a szomszédos sávban egy másik jár­mű robogva, lassítás nélkül közelít. (Ez a tükörből látható.) Az ilyen dur­ván szabálytalankodó vezető ugyan­is nem láthatja az udvariasabb társá­nak még szintén mozgásban lévő autójától takart gyalogosokat, ám az­zal nem törődik, s így azok éppen az előzékenység áldozatai lehetnek. ...Csak szóljon, ha csöpög a csap A rendőrségi bejelentés szűk­szavú és kétségbeesett.- Kérem, azonnal jöjjenek, fel­törték és megrongálták a kocsi­mat. A helyszínen három nyomozó is megjelent, hogy kivizsgálja a „bombariadót”. A megállapítás kézenfekvő. A fellazult hangjelző készülék csavarjától a duda mindaddig szólt, amíg az akku­mulátort el nem távolították. A nyomozók meghúzták az önálló­sodott lemezcsavart, visszatet­ték az akkumulátort, elindították a motort, önszorgalomból gyújtást állítottak, és mindezt ingyen.- ÁFA nélkül. A történet jól végződött A tulaj örült, nem volt bomba a kocsijá­ban, a rendőrök úgyszintén, mi­vel nem szaporodott ügyeik szá­ma. Szolgálataikat nem titkolt jó­kedvvel ajánlották fel más jellegű szolgáltatásokra is, mint pl. fes­tés, mázolás, gázszerelés. Úgy is köszöntek el a láthatóan zavarával küszködő bejelentőtől: - Ne pironkodjék, csak szóljon, ha csöpög a csap... A kiterjesztett szűrésekről Bizonyára olvasóink is tudják, hogy hazánk lakosságának egészségi állapo­ta az utóbbi években romlott. Ebben a nem fertőző betegségek gyakoribbá vá­lása nagy szerepet játszik. Az aggasztó helyzet javítására a károsító ártalmak megelőzése szükséges. A korszerű or­vostudománynak is a gyógyítómunka mellett a bajok megelőzése a másik alap­feladata. A megelőző tevékenység fontos része a szűrővizsgálatok rendszere, amikkel a betegségeket még tünet- és panaszmentes állapotban lehet felismer­ni, s így eredményesen gyógyítani. A szűrővizsgálatot olyan betegség esetén ésszerű alkalmazni, amely a lakosság nagy részét érinti, elvégzésének tárgyi és személyi feltételei megvannak, s az utó­Visszhang Lapjuk 1989. február 23-i számában megjelent „Mint a császár új ruhája” c. cikkre kérem szíveskedjenek közzétenni a szellemesen kipellengérezett másik fél véleményét is. A cikk lényege: ügyfelünk sérelmes­nek tartja, hogy a távközlési fejlesztési hozzájárulás 30%-át nem tudja adóked­vezményként érvényesíteni, mivel rok­kantnyugdíjasként eleve nem is kötele­zett jövedelemadó fizetésére. A felelős­ségvállalástól elzárkózó Posta pedig nem hajlandó a fejlesztési hozzájárulás befizetéséről szóló igazolást átírni fele­sége nevére, pedig az adóhivatalban ezt tanácsolták neki. A közmegegyezés jelenlegi zavarai, a személyi jövedelemadó sok vihart kavaró intézkedései közepette a korrekt eljárás is könnyen egy kalap alá kerülhet a bü­rokratikus, elhárító típusú hivatali önkény joggal bírált megnyilvánulásával. A kifo­gásolt ügy esetében a távközlési üzem vezetöhelyettese helyesen járt el, amikor a tények meghamisítására nem vállalko­zott: igazolást annak a személynek a vizsgálatokhoz biztosított a rendelőinté­zeti és esetleg a kórházi háttér is. Bár kü­lönböző betegségek szűrővizsgálata vé­gezhető el, a keringési rendszer, a vese, a cukorbetegség és a nőgyógyászati da­ganatok korai felismerésére a vérnyo­más mérése, a vizelet kóros elemeinek kimutatása és a nőgyógyászati rákszűrő vizsgálat társítása látszott megfelelőnek a tüdőszűréshez, annál is inkább, mert e gyakori betegségek nem csak az idős embereket, hanem egyre inkább a fiata­labb korúakat is érintik. Azért részletez­tem mindezt, hogy felhívjam az olvasók fi­gyelmét e nem kis anyagi befektetést igénylő egészséget védő munka szüksé­gességére. Bár már 1987-ben és 1988- ban is volt szó e lap hasábjain a kiterjesz­nevére adott ki, aki a kérdéses összeget valóban befizette, akivel az előfizetői jog­viszony létrejött. Ettől függetlenül a segítés lehetőségé­nek vizsgálata után is kénytelenek vol­tunk azonos következtetésre jutni:- a PM egyértelműen elzárkózott az igazolás családtag részére történő be­számításától,- a távbeszélő-hálózat (APEH-állás- foglalás szerint) nem minősül közműnek. Javaslom, hogy ügyfelünk a valóságnak megfelelő igazolás birtokában kísérelje meg az adókedvezmény visszaigénylé­sét. Tölösi Péter távközlési igazgatóhelyettes Megjegyzés: Úgy látszik, adóügyben változatlanul nincs összhang a jogsza­bályok értelmezésében. A Magyar Rádió Válasz-levelezőlapja 1989. február 18-i számában közli Adófórum rovatában dr. Vámosi-Nagy Szabolcs válaszait. Az egyik a következőképpen hangzik: „A 827-862 számú telefon tulajdonosa 1988-ban távközlési hálózat fejlesztésé­re 8000 forintot fizetett be, amelynek 30 százaléka adókedvezményként érvé­nyesíthető. A férj rokkantnyugdíjas, a tett szűrések jelentőségéről, tapasztala­taink szerint a kisebb falvak jó megjele­nési arányával szemben a nagyobb tele­pülések és a városok főként fiatalabb korú lakosai már jóval kisebb számban vesznek részt a szűrővizsgálatokon, ami­ben feltehetően az egészségükkel szem­beni közömbösség is szerepet játszik. A szűrésre idézőt kapott lakosok saját ér­dekükben jelenjenek meg a vizsgálaton. Azt szeretnénk, ha mindenki saját magát is felelősnek érezné egészsége védel­mében, minél kevesebb munkát adva a gyógyító orvosnak, elősegítve ezzel is népünk egészségesebbé válását. Dr. VECSEY ALBERT megyei tüdőbeteggondozó vezető főorvos feleség aktív dolgozó. Megkaphatja-e ezt a kedvezményt a feleség? Amennyiben házastársi közös va­gyonból fizették a távközlési hálózat fejlesztésére szolgáló összeget, a jogos adókedvezményt a házastársak bárme­lyike igénybe veheti.” * „Mire ösztönöz az ösztöndíj?" című cikkük megállapításai sajnos igazak. Az ösztöndíj elosztásának módja a jó tanulót nem ösztönzi arra, hogy segítsen a gyen­gébbnek, nem lehet elismerni a kimagas­ló teljesítményeket. Ez az az eset, amikor többletpénz nélkül is javítani lehetne, csupán az ösztöndíj felső határát kellene eltörölni. Tárgyi tévedés egyetlen mondatban van. Az ösztöndíjat nem az iskola fizeti, ha­nem a gyakorlati oktatást biztosító mun­kahely. Ezért is szomorú -, hogy a rende­let ellentmondásai miatt - „kevés bele­szólásuk van az ügybe”. Babai Zoltán az 505. Sz. Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents