Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-10 / 35. szám
1989. február 10. Képújság 3 Botond cipője állja a sarat ...bár a jó g 1 efnyeri méltó büntetését Középpontban a vállalkozás és a piacgazdaság Csáki Csaba az új gazdasági modellről Lakásügyeink A munkahelyi támogatásról Amíg a gazdálkodó szervezetek munkaerőhiánnyal küzdenek, embereik megtartásában komoly segítséget jelenthet számukra az, hogy rendeletekben meghatározott, lakással kapcsolatos célokra vissza nem térítendő támogatást, illetve kölcsönt nyújthatnak munkavállalóiknak. Elképzelhető, hogy ennek a lehetőségnek a szerepe a jövőben - munkaerőbőség esetén - módosul, és az eddigieknél fokozottabban csak a munkáltató számára fontos emberek segítésére szolgál. Jelentősége azonban mindenképpen el-* sősorban azoknál a gazdálkodóknál van és lesz, amelyek anyagi helyzetüknél fogva képesek ilyen célra áldozni. Ilyen cég például a tolnai Gépes Műszeripari Szövetkezet, melynek példáját - lévén a munkáltatók által nyújtott lakáscélú kölcsön ugyan jogszabályokkal körülhatárolt, mégis egyedileg a kollektív szerződésben, belső szabályzatokban konkretizált - bemutatjuk. A GÉM-ben az általános jogszabályi keretek között a közgyűlés dönt az e célra felhasználható alap nagyságáról, ez az összeg évente a várható igényeknek megfelelően mintegy 300 ezer forint. A szétosztás elveiről is szövetkezeti fórum, egy, a szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó bizottság határoz. Általánosságban elmondható, hogy aki a szövetkezetnél tisztességgel, becsülettel legalább egy éve dolgozik és a szociális körülményei is indokolják, az részesülhet a támogatásból, nem követelmény vele szemben, hogy valami nagyot alkosson, különösebben kvalifikált vagy vezető állású legyen. Saját szabályaik szerint a szövetkezet maximálisan 50 ezer forintos kamatmentes kölcsönt biztosít a jogosan igénylőknek - akik kérelemmel fordulnak a vezetőséghez - lakásvásárlásuk vagy építésük támogatása végett. A 300 ezer forint körüli összeg - kiegészítve a fizetett törlesztésekkel - évente 6-8 dolgozó lakásmegoldását segítheti. A nyújtott kamatmentes kölcsön lejárata 15 év, így a havi törlesztés csupán 2-300 forint. Amennyiben a dolgozó a kölcsön teljes összegének visszafizetése előtt megválik a szövetkezettől, akkor fölszólítják a tartozás egy ösz- szegben történő megfizetésére. Ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor az ‘ügyintéző OTP a tartozást kamatos kölcsönné számolja át s így történik a további törlesztés. (Folytatás az 1. oldalról.) A belföldi fogyasztóhoz csak jobb cipővel, a fizetőképes kereslethez alkal- mazkodóbb árakkal lehet közelférkőzni. Egyik sem egyszerű feladat, hiszen gyenge alapanyagból - a jó bőr a bőrgyárak exportérdekeltségének megfelelően nem cipő formájában hagyja el az országot - nem lehet könnyű, puha, kényelmes és hajlékony lábbelit előállítani. Hasonlóan nem mozoghatnak széles sávban akkor sem, amikor az árak kerülnek szóba, de értékelemzést folytatnak - csak annyi munkát és anyagot használnak föl, amennyi éppen kell -, termelékenységet növelő technológiát igyekeznek alkalmazni, import esetén mérsékeltebb árú anyagot választanak illetve magasabb árért magasabb minőséget vásárolnak. E törekvések ellenére mondja Sós Csaba: Nem tudom, elérjük- e, hogy a cipőárak ne nőjenek, pláne csökkenjenek. De ha ezt nem valósíthatjuk meg, akkor a belföldi kereslet tovább csökken. Mivel ez utóbbira legalábbis megvan az esély, máris a kályhához érA Dombóvári Városi Tanács legutóbbi ülésén Vidóczy László tanácselnök tájékoztatót tartott az elmúlt hetekben megtartott tanácstagi beszámolók tapasztalatairól és az állampolgárok felvetett kérdéseiről. Elmondta, hogy a beszámolókra való állampolgári reagálások az eddigieknél sokkal nyíltabban vetették fel a problémákat. Több olyan kérdés is elhangzott, amelyek megvalósításához majd testületi döntésre lesz szükség. Ezután szóbeli kiegészítést fűzött a beterjesztett 1989. évi pénzügyi tervhez, amit több mint két órán át tartó vita követett. A hozzászólások két fő témakör köré csoportosultak. Az egyik az újdombóvári általános iskola már megkezdett bővítése, melyre a pénzügyi tervben 24 millió keztünk: nincs más megoldás, mint a fokozottabb tőkés piacra való termelés. A Salamanderrel való stabil kapcsolatot sikerült továbbfejleszteni, tavaly 70-80 ezer párral nőtt a kiszállított mennyiség. A további termelésnövelés érdekében növeli a gyár felsőrészgyártó kapacitását, legjobb tsz-melléküzemági partnereinek bevonásával, a dolgozók átképzésével. Egyéb piacok meghódítása is cél, erőteljes a piackutatás. Francia, svájci, osztrák cégek érdeklődnek illetve részben már megrendelést is adtak rámán varrott termékekre, korcsolyacipőre, félkészárura. Újabb partnereket remélhetnek a februári New York-i,.és müncheni, a márciusi düsseldorfi kiállításoktól. A haza- bőr- és cipőipart fenyegető gödör körül a Bonyhádi Cipőgyár előtt többen is állnak, nincs tehát közvetlen veszélye a lecsúszásnak. Ugyanakkor a talaj meglehetősen sikamlós, hosz- szabb távon csak strapabíró, a bokát is biztosan tartó cipővel lehet a felszínen forintot tudott a tanács előirányozni. Ez az összeg 24 millióval kevesebb, az ütemtervben meghatározott építési költség ez évi terheinél. Ezért úgy határoztak, hogy a tanács megbízza a végrehajtó bizottságot, hogy szakemberekkel vizsgáltassa meg a lehetőségeket, miképp lehet pótolni a hiányzó költségeket, hitelfelvétel, vagy kötvénykibocsátás útján. Több tanácstag felvetette, hogy töröljék el a településfejlesztési hozzájárulást a városban. A vitája végén 19-en igent, 15-en nemet mondtak, 1 fő pedig tartózkodott a szavazástól. így a városi tanács döntése szerint a befolyt teho csökkenti az újdombóvári általános iskola fejlesztésénél hiányzó összeget. MAGYARSZÉKI ENDRE Csáki Csaba akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, annak a bizottságnak a vezetője, amely kidolgozta egy új magyar gazdasági modell alapelveit, vázlatát, mint az MSZMP új programjának részét, feltéve, hogy a pártvezetése elfogadja azt Erről a modellről tartott előadást január 28-án Salgótaijánban a Fiatal Közgazdászok Országos Konferenciáján. Előadása után szakított rá időt, hogy kérdéseinkre válaszoljon:- Hogyan tudná röviden összefoglalni ennek az új gazdasági modellnek az alapelveit?- Nagyon röviden nehéz... Először néhány szót arról, hogy miből indultunk ki. Annak ellenére, hogy már a hatvanas évektől reformálunk, a gazdaság működése lényegében megmaradt a sztálini keretek között. A gyógymód tehát nem a további reformálás, hanem a modellváltás. Mindenfajta nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a szocialista gazdaság alapokig ható átértékelésére var^ szükség. Ezt egyetlen szocialista or- zágban sem vállalták még fel. Olyan rendszerre kell törekednünk, amely merít a nemzetközi tapasztalatokból, de felhasználja a magyar adottságokat. Ezen belül szükséges a tulajdon-és érdekeltségviszonyok alapvető átrendezése, a társadalmi tulajdon működőképes formáinak kifejlesztése, a-magán- tulajdon újraértékelése, egyenjogúsítása. A versenysemlegesség és a piaci mechanizmusok majd kialakítják az egészséges arányokat a különböző tulajdonformák között. A vállalkozást kell a gazdaság középpontjába helyezni, valódi piacgazdaságot kell kiépíteni, és a piacnak kell a fő integrációs mechanizmussá válni az állami tervezés helyett. Bár Marx annak idején anarchisztikusnak tartotta a piaci szabályozást, de ő még nem ismerhette a bürokratikus állami szabályozás keltette gazdasági anarchiát. Persze, ha a piacot emlegetjük, nemcsak árupiacra gondolunk, hanem a gazdaság minden részét át kell hatnia a piaci mechanizmusoknak. Legyen tehát pénzpiac, termelőeszközök piaca, munkaerőpiac, stb. Feltétlenül változnia kell az elosztási rendszernek is. A piac által elismert teljesítmények kapjanak nagyobb jövedelmet. Ezzel nőni fog a differenciálódás a társadalomban, de ez elkerülhetetlen, mert enélkül nincs hatékony ösztönzés. Évtizedekig elítéltük a munka nélkül szerzett jövedelmeket, ezen a gondolkodás- módon változtatni kell, el kell fogadni a differenciáltabb vagyoni helyzetet. Ennek az új gazdasági modellnek a tényleges megvalósulása a lakosság és a vállalatok körében sajnos áldozatokkal, feszültségekkel jár. Nagyon fontos, hogy a folyamat közben jelentkező eseti anomáliákat az állam ne próbálja azonnal kezelni, mert ezzel újratermeli azokat.- Nem veszélyezteti-e a fejlődésnek ez az útja a párbeszédet a többi szocialista országgal?- Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy hol élünk, hol a helyünk a világban. A szomszédaink 500 év múlva is szomszédaink lesznek, hiszen nem költözhetünk el innét. Ezért nem szabad, hogy komoly problémák kialakulhassanak a környező országokkal, legalábbis nekünk erre kell törekednünk. Problémák persze azért vannak, ezt mindenki tudja, és most nem Romániára gondolok. Hanem arra, hogy a különböző gazdaságpolitikai kongresszusokon, tárgyalásokon, amelyeken minden szocialista ország részt vesz, nincs összhang, igazi párbeszéd, vita, vélemények ütköztetése, hanem mindenki mondja a magáét. Valódi tartalmas párbeszéd közgazdasági, társadalomtudományi kérdésekről csak a Szovjetunióval és Lengyelországgal zajlik.- Kapott-e a bizottság a munka elkezdése előtt instrukciókat, esetleg arról, hogy milyen határig mehetnek el?- A legnagyobb őszinteséggel mondhatom, hogy semmiféle előzetes instrukció nem volt, nem történt beavatkozás a bizottság munkájába, erre talán Pozsgay Imre személye szolgálhat biztosítékul, aki ezt az egész munkát irányította.- Tulajdonképpen milyen stádiumban van jelenleg ez a modell, és hogyan képzelik a továbblépést?- A bizottság meglehetősen elvi síkon, alaptéziseket felállítva dolgozta ki a gazdasági modellt. Még számos részletkérdés vár megoldásra, majd széles körű társadalmi vitára kell bocsátani. Az elfogadtatás a hatalommal és a tömegekkel talán nehezebb lesz, mint a kidolgozás. A hatalomtól nem mint engedményt kell kicsikarni az elfogadást, hanem rá kell vezetni, hogy ez elkerülhetetlen, a továbblépés egyetlen lehetséges módja, miután az eddig alkalmazott gazdasági modell minden területen kudarcot vallott. Persze, nem arról van szó, hogy a hatalom esetleg tagadná a modellváltás szükségességét, hiszen mindenki érzi, hogy ezt meg kell tenni, hanem inkább a modell egyes részletei képezhetik vita tárgyát. Hogy minden részlet elfogadásra kerüljön, ehhez megfelelő stratégiát kell kidolgozni,,de ezt mi közgazdászok már nem tekintjük feladatunknak, legyen ez a politikusok dolga. A tömegekkel való elfogadtatás sem kisebb horderejű probléma. A gondolkodásunkban ma még a régi modell erősen tartja magát, mélyen gyökerezik, nehéz kiirtani. Nagyon alapos tájékoztatást kell adni, oktató, ismertető anyagokat terjeszteni, a tömegtájékoztatási eszközöket, sajtót, rádiót, televíziót igénybe kell venni ehhez. Én bízom benne, hogy mindenki megérti és egyetért ennek a gazdasági modellnek az alapelveivel. _ Á _ állva maradni. ROSTÁS ILONA Fotó: GOTTVALD KÁROLY A mutatós, könnyű és. hajlékony cipőket külföldi tervező álmodta meg - külföldi alapanyagból Dombóváron marad a teho Hurok a kötélen [ 21. Veszélyes a megállapítás. A tanácsi költségvetésből bundameccseket támogató vezető „egy korszak áldozata”. Akkor mit mondjon a tíz és fél millió magyar? Akik a felmentést adják (adták) ugyanakkor a nyilvánosságon akarják számon kérni: nem hajlandó ma már senki kisiskolás módjára szót fogadni és hajbókolni, elfogadva a fejedelmi gondoskodó, atyáskodó hangot. A vezetők mindenhatóságát és a vezetettek bárgyúságát. Mit gondolhat az ember a nyilvánosságról akkor, amikor a megyei tanács ülésén olyan szavak is elhangozhatnak: „Felelőtlenség volt az újságban közölni, hogy Sárosdon eltörölték a tehót, mert most otthon a mi falunkban is ezt követelik az emberek”. Struccpolitika. A településfejlesztési hozzájárulás elvetélt gondolat volt. Ezt kellene már végérvényesen kimondani, helyette inkább homokba dugják a fejüket némelyek. Nem veszik észre, hogy egy ilyen mondat elárulja a felszólalót, aki ezek szerint nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni: az emberek hajlandóak a teho tízszeresét is áldozni, ha olyanra kell, ami számukra is fontos. Máskülönben hogyan készülhetett volna el annyi községünkben a vízvezeték, az a rengeteg út és járda. De ő ragaszkodik a tehóhoz - mert megyei tanácstag, csak azt tudnám, hogy kit képvisel - mert a hatalom mindenhatósága csorbulna akkor, ha kimondanák: alkalmatlan mindenre. Gondolkodik az ember és foglalkozásánál fogva közéleti vénájú lévén, olyan kérdéseket tesz fel, amire, ha nem találja a választ, képtelen tisztességesen ellátni feladatát. Elfogadhatom-e mint közéleti ember, vagy egyszerű választópolgár, hogy a „városatyák” a nevemben, a nevünkben „megkönnyezzenek” egy olyan hivatalnokot, aki „mindent kihajtott magának" - ezt egy munkatársa jelentette így ki - a főnökei pedig képtelenek voltak ellenállni: inkább adtak lakást és lakástámogatást, amit követelt. Végül a nyilvánosság az ok és ö kijelenthette: „Csalódtam ebben a városban”. Pedig normális viszonyok között a városatyáknak kellett volna azt mondani, hogy ők csalódtak és hibáztak akkor, amikor hozzájárultak a kinevezéséhez. Persze, tévedhetünk mi sajtómunkások is. Hiba a türelmetlenség, a mindenáron való leleplezés. Ugyanakkor azt sem várhatjuk el, hogy önként legyen mindenkiazonnal nyílt és demokratikus. Kényszer kell ehhez is. A nyilvánosság és nem a sajtó kényszere. A választók kényszere. Az adózó állampolgár kényszerítő öntudata, amikor igenis számon kéri: mire fordították a pénzt. Aki részt kíván venni a megújulásban, s nem elégszik meg a csigalassúsággal, annak tisztában kell lennie azzal is - állapítom meg -, hogy támadják, gátolják a munkájában és legszívesebben száműznék, elfeledve azt a szót is: megújulás. A „rendpártiak” miért is mondanának le önként a „rendről”, amikor az a világ legkényelmesebb dolga: kiadjuk a jelszót és mindenki egy nótára masíroz. Elhessegetem magamtól a rossz gondolatot. A keserűséget. Azt, hogy a nyilvánosság még mindig gyermekcipőben botladozik. Hiszen, aki időnap előtt feladja, vesztes lesz.- Merre jársz? - veszi észre felhős homlokomat és az alig hallható sóhajt Sándor.- Szakmai keserűség - mondom - nem számít.- Az én lelkemben lehet vájkální, a tied meg tabu - figyelmeztet az egyoldalúságra a barátom. Szerencsémre az utolsó mondatnál már közöttünk van Sára is, és bekapcsolódik a beszélgetésbe:- Túl gyorsan jött a sajtó megújulása és az emberek nem tudják, hogy milyen „füllel vegyék” az új hangokat - jegyzi meg. - Meg kell tanulni olvasni újra. Eddig a sorok közötti olvasást ismertük. Ma meg zavarba jövünk, hogy a lényeg nem a sorok között van.- Ebben van valami - villanyozódok fel a kristálytiszta logika hallatán.- Sajnos, mi asszonyok kívülállóak vagyunk, de ennek van előnye is: jobban belelátunk a körbe, annak is a közepébe, mert azt azért ne tagadjátok, hogy a férfiak játéka maradt a politika.- Ha ez játéknak nevezhető - szólunk szinte egyszerre Sándorral.- Néha annak látszik. A magamfajta pedig ilyenkor mosolyog. Persze kínunkban is mosolyoghatunk, hiszen én sem tudom, hogy miért kell ilyen sürgősen eldönteni, hogy ellenforradalom, vagy népfelkelés volt-e 1956 októbere. Szerintem a gazdaságra, a népre kell figyelni. A történelmi vitákat pedig döntsék el a szakemberek.- Ez így nagyon praktikus is lenne - kapcsolódik vissza a beszélgetésbe Sándor. - De az MSZMP helyzetében a politikának tisztában kell lennie többek között azzal, hogy 1956-tal befejeződött-e vagy kezdődött valami: a szocializmus új szakasza-e, ami a hetvenes években pragmatizmusba csapott át; vagy a forradalmi lendületet megakasztotta egy sztál inista, rákosista visszarendeződés már az ötvenes évek végén. Hosszas és fájó vita végén lehet majd kimondani, hogy mi történt, de enélkül képtelenek leszünk, mi, most 1989 februárjában tovább lépni. így tartozik össze a történelem és a jelen. Ezért fontos, hogy kimondjuk nem ellenforradalom volt, csak annak elemeit is hordozta magában. - Sára és én is figyelmesen hallgatjuk az okfejtést, egyet is tudunk vele érteni, az asszonynak azonban újabb kérdése van:- Akkor egyszer azt is el kellene magyarázni, hogy mi is az a sztálini modell.- Egyszerűen szeretném megfogalmazni - gondolkodik hangosan Sándor. Mi csendben, türelmesen várunk. - A sztálinizmus egy osztály nevében gyakorolt - sajnos a munkásosztály ez - ellenőrizhetetlen diktatúra. Olyan diktatúra, ami azt az osztályt is megnyomorítja, amelyik nevében elkövetik. A megállapítás után elismerően nézünk Bodorra.- Ehhez kell nagy erő - próbálom összefoglalni a dolgokat. - Szétzúzni, úgy, hogy ne sérüljön meg az sem, aki ebben lelkesen részt vett, mint tisztességes forradalmár, és ne széthúzást, hanem egységet teremtsen. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF
