Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. február 1. ^fsÉPÜJSÁG 5 Apróság? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kishír a dunaföldvári gimnázium diáklapjából: „Életmentő gerincműtét elvégzéséhez nyújtottak iskolánk tanulói és dolgozói anyagi segítséget októberben. A budapesti Martos Flóra Gimnázium volt tanulója, Sztrecska Judit műtétjéhez 8820 forinttal tudtunk hozzájárulni. Szívből kívánjuk Judit mielőbbi felgyógyulását. Vöröskeresztes alapszervezet.” Azóta a gimnáziumba levél érkezett. Köszönetnyilvánítás. A levélíró örömmel tudatja, hogy 1988. november 29-én Erlangenben (NSZK) az ortopédklinikán megműtötték, a műtét az orvosok véleménye szerint jól sikerült. A lap alján szabadkézi rajz. Egy szál virág. Sztrecska Judit rajzolta... LUKÁCSI PÁL Ünnepélyes évzáró (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A HNF dunaföldvári kertbarátok klubjának tagjai kultúrműsorai egybekötött, ünnepélyes évzárót tartottak a helyi művelődési ház nagytermében. Ünnepi köszöntőt és az elmúlt év emlékezetes kertbaráteseményeit idézte fel Szeleczky József, a klub elnöke. A legaktívabb tagoknak Kovács Győző titkár nyújtott át ajándékkönyveket. Ezután Csigi Jutka erdélyi balladákat énekelt, gitáron Miru Ágnes kísérte, majd Miskolczi Mária népdalokat adott elő. Mindany- nyian a helyi Magyar László Gimnázium tanulói. Végül Telekiné Rábai Melinda zenetanárnő XX. századi melódiákkal kedveskedett a kertbarátoknak. Zongorán kísérte Gelencsér Irén. A műsort hajnalig tartó táncmulatság követte.-yGondolatok a családjogi jogszabályok egyes rendelkezéseinek hatályosulásáról II. Előző közlésünkben utaltunk arra, hogy a házasság felbontásánál a gyermek érdekét figyelembe kell venni. Tehát vizsgálni kell azokat a körülményeket, amelyek befolyásolják és megfelelően biztosítják a közös kiskorú gyermek további nevelését. Mindebből következik, hogyha a házasságból származott gyermek már nagykorú, akkor saját maga határozza meg, hogy melyik szülőjével kíván élni tovább. Miután 18. életév határa a nagykorúság kezdetének, így a házasság felbontása esetén csak a kiskorú gyermekekre vonatkozóan vannak adataink. Ehhez képest 1986. évben 429, 1987. évben 377 (I. félév 207, II. félév 170) és 1988.1. félévében 109 házassági bontóperben volt kiskorú gyermek. Mivel az egyező akaratnyilvánításra alapított házassági bontóperben a gyermek elhelyezése körében kötelező az egyezségkötés, így az előzőleg megjelölt és a gyermekek sorsát is érintő permennyiségből 60-67% az az arány, ahol egyezséggel rendeződött a további nevelés kérdése. Természetesen bontó ok esetén bizonyítani kell mindazt a körülményt, amely befolyásolhatja a gyermek további nevelését és a bíróságok ennek megfelelően döntenek, hogy melyik szülőhöz kerül, vagy - több gyermek esetén - megosztott nevelés szolgálja a gyermek érdekét. A jogerősen felbontott házasságok közül az egyező akaratnyilvánítás esetén szinte általános, hogy a gyermek az anya gondozásában marad, több gyermek esetén, illetve az életkor függvényében kerül az apához, vagy megosztott nevelést választanak a szülők. Mindezek a körülmények eredményezik azt a részben téves társadalmi értékítéletet, hogy a gyermekeket a bíróságok általában az anyánál helyezik el. Véleményük szerint a házastársak ismerik legjobban egymást, a nevelésre való alkalmasságot és az ő egyezségük csak abban az esetben nem kerülhet jóváhagyásra a bíróság által, ha ez a gyermek érdekét veszélyezteti. A bíróságok statisztikai adatai azt mutatják, hogy milyen arányban kerültek a gyermekek elhelyezésre az anyánál, az apánál, megosztottan, harmadik személynél vagy pedig intézetben. Az már nem mutatható ki, hogy a gyermekek elhelyezése egyezség jóváhagyásával történt-e, vagy pedig ítéleti döntéssel. Ezért a közvélemény csak azt ismerheti az adatokból, hogy a gyermek a házasság felbontása után milyen nevelésben részesül. Megyénk ítélkezési gyakorlatával összefüggésben mi is csak az összesített gyermekelhelyezési adatokkal rendelkezünk. Ehhez képest a tájékoztatásunkban megjelölt évek adataiból állapítottuk meg, hogy az anyáknál 84-87%, az apáknál 4-7%, megosztottan 1 -5% szerint történt az elhelyezés, míg a különbözeti mérték az intézeti elhelyezést foglalja magában. Az egyező akaratnyilvánítás alapján történő házasságfelbontása esetén, ha a házasságból az előzőek szerinti gyermekelhelyezésre is sor került, az egyezségben a feleknek kötelezettséget kell vállalni a gyermektartásdíj fizetésére is. Tehát az elhelyezés szinte kivétel nélkül - kivéve megosztott gyermeknevelés - egyidejűleg a gyermek tartását is maga után vonja. Azonban az ügyforgalmi adatok kimutatják azokat a pereket, ahol a házasság felbontása iránti eljárás nem indult meg, de a házasságból származott gyermek tartása iránt a keresetlevelet előterjesztették. Az értékelésünk alapját képező évek adatai folytán e polgári perek csoportja 18-22% közötti. Az előzőekből egyértelműen következik, hogy a családok felbomlása megindult már, amelyet a házasságból származott gyermektartásdíj iránti perek mutatnak. Hogy ez a családi folyamat véglegesnek tekinthetö-e, azt már a házassági bontóper előtti meghallgatások, illetve a bontóperi keresetek száma tükrözi. A gyermek tartásával összefüggésben utalunk arra, hogy a törvényi rendelkezés értelmében a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a külön élő szülő elsősorban pénzben köteles szolgáltatni. Mindebből következik, hogy téves az a perbeli szülői nyilatkozat, mely szerint saját tartását sem biztosítja a jövedelme, így nem képes tartásdijat fizetni a gyermekét nevelő másik szülő javára. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában dönt a bíróság, melynek során a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. Az összeg meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha gyermekekre, a gyermek saját jövedelmére is. Az említett körülmények alapul vétele mellett egy gyermek esetén a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megjelölni a tartásdíj mértékét. Azonban a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelmének 50%-át nem haladhatja meg. Amikor a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A gyermektartásdíj alapja elsősorban a kötelezett fő állásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére (munkadíj, szövetkezeti és egyéb járandóság stb.), valamint az érdekeltségi, rendelkezési vagy más hasonló alap terhére kifizetett egyéb juttatása. (Részesedés, prémium, jutalom stb.). Ha az előzőek figyelembevétele melletti jövedelem a gyermek szükségletét nem fedezi - figyelembe véve a gondozó szülő jövedelmi viszonyait is -, akkor a tartásdíj megállapításához a más, munkaviszonyból, illetőleg nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet is alapul kell venni (pl. újítási díj, táppénz, nyugdíj, elhelyezési támogatás, stb.). A tartásdíj alapjául szolgáló jövedelmet általában a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes munkabér, juttatás és egyéb jövedelem figyelembevételével kell kiszámítani. A tartásdíj összegének megállapításánál a jövedelmet terhelő adó és nyugdíjjárulék levonása után fennmaradó összeget kell alapul venni. A jogszabályi rendelkezések alapul vétele mellett a bíróság a havi gyermek- tartásdíj összegét különböző módon határozhatja meg. Lehetőség van arra, hogy az előzőleg megjelölt jövedelmek figyelem- bevételével havonként előre esedékesen fix összegben marasztalja a kötelezettet. Arra is mód van, hogy a kötelezett jövedelmeinek bizonyos százalékát jelölje meg a marasztalás felső határaként, de ebben az esetben meg kell állapítani azt a havi minimum összeget, ami minden körülmények mellett terheli a kötelezettet. Van arra is mód, határozott összegben és bizonyos természetű jövedelmek százalékos arányában állapítja meg a bíróság a gyermektartásdijat. Amennyiben a bíróság százalékos marasztalást alkalmazna, akkor külön meg kell határozni azt, hogy a bérköltség terhére és az érdekeltségi alap terhére kifizetett összeg hány százaléka illeti meg a jogosultat. A családjogi törvény rendelkezése szerint a nagykorú magyar állampolgár köthet házasságot, azonban a gyámhatóság indokolt esetben akkor adhat engedélyt, ha a házasuló a 16. életévét betöltötte. Az életkor kiemelését azért tartjuk indokoltnak, mert elég gyakori, hogy fiatalon kötnek házasságot a felek. Ezután kerül sor arra, hogy a férj sorkatonai szolgálatra bevonul. Esetenként már a bevonulást megelőzően a házassági együttélést megszüntették, a házasságból gyermek származott és többször előfordul, hogy gyermektartásdíj iránti eljárás folyamatban volt vagy van. Ugyanígy megtörténik az is, hogy mindezek a körülmények a katonai szolgálat teljesítése alatt következnek be. Vagyis ha állampolgári kötelezettségét teljesíti a házastárs, így az őt terhelő tartásdíj fizetési kötelezettség teljesítése a családi segély útján történik, melyet a jogosult a lakóhelye szerinti tanácstól kérhet. Vannak olyan esetek is, hogy a kötelezettel szembeni gyermektartásdij végrehajtását azért kell megszüntetni, mert a gyámhatóságnak a gyermek elhelyezését kellett biztosítani, és így gondozási díj fizetési kötelezettséget határozott meg. A gyermektartásdíj fizetésére kötelezett járandóságát folyósító szerv a bíróság letiltása alapján köteles a levonásokat teljesíteni és a jogosult részére azt kifizetni. Ha a folyósítót mulasztás terheli, a levonásokkal összefüggésben, akkor közvetlen felelőssége fennáll a jogosult felé. Elég gyakori, hogy a jogosultak a bírósághoz fordulnak, és újabb intézkedést kérnek, mert a letiltást a munkáltató nem teljesíti. Mindez elkerülhető lenne, ha a munkáltató a jogosult kérelmére a jogszabályban előirt kötelezettségét teljesítené és tájékoztatná kötelezett munkabérének, valamint egyéb juttatásainak összegéről. Évenként mintegy 70-90 ügyben a bírósági határozatok szerinti gyermektartásdij teljesítése elmarad és a lefolytatott végrehajtási eljárás sem jár eredménnyel. Ebben az esetben a gyermeket gondozó személy kérelmére a gyermektartásdij előlegezését a határozatot hozó bíróság elrendelheti, ha a tartásdíj átmenetileg behajthatatlan, és a jogosult jövedelme nem biztosítja a kellő mértékű tartást. A bírósági ügyintézés keretén belül elég sok problémát okoz az átmeneti behajthatatlanság kérdésének megállapítása. Ugyanis gyakori, hogy a kötelezettek véglegesen külföldre távoztak és az adott állam a tartásdíj érvényesítésére vonatkozó nemzetközi szerződéshez nem csatlakozott vagy viszonosság sem áll fenn hazánkkal. Ha ezek a körülmények állanak fenn, illetve a kötelezett külföldön ismeretlen helyen tartózkodik, akkor nem lehet az előlegezést elrendelni. Abban az esetben, amikor nemzetközi szerződés vagy viszonosság az érvényesítést lehetővé teszi, akkor pedig a jogosultnak igazolnia kell, hogy kérelmére a jogerős határozatnak a nemzetközi végrehajtását a határozatot hozó bíróság elrendelte. A bíróság csak folyamatos gyermektar-' tásdíj előlegezésének kifizetését rendelheti el, ami nem lehet magasabb a bírósági határozatban megjelölt tartásdíj fix összegénél, viszont alacsonyabb lehet akkor, ha a gondozó szülő jövedelme azt lehetővé teszi. A bíróságok az előlegezést elrendelő végzéseikben nyomatékosan felhívjáka jogosult és az egyéb személyek figyelmét arra, hogy haladéktalanul be kell jelenteni többek között azt a körülményt, ha a kötelezett közvetlenül vagy munkába állása folytán teljesít továbbá, ha a gyermek tartásigénye megszűnt, stb. mindezt elég gyakran elmulasztják és ha a jogosultat mulasztás terheli, akkor az előlegezés megszüntetése mellett kötelezni kell az alaptalanul felvett összeg visszafizetésére. Egyértelmű az a jogszabályi rendelkezés, mely szerint a kifizetést teljesítő Bírósági Gazdasági Hivatal a kötelezettel szemben az előlegezett összeg, annak kamata és a folyósítással elmerült költség erejéig végrehajtási eljárást indít. Sajnálatos az a tény is, hogy a gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget nem teljesítő személyekkel szemben többször büntető eljárást kell lefolytatni és a hozott büntetés sem eredményezi azt a célt, hogy gyermekéről kellőképpen gondoskodjék, mert gyakori visszaesőkkel is találkozunk. Folytatjuk. DR. NYIRÖ GÉZA megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos
