Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4. TOLNATÁJ - 7 Cézanne emlékezete Százötven éve született .Paul Cézanne, a modern festészeti törekvések úttörő mestere, a posztimpresz- szionista festészet lenagyobb egyénisége. A zárkózott, mániákus gyötrelemmel saját útját kikínlódó, szegény, kinevetett mester, aki már csak halála előtt ismerte meg a siker Izét, forradalmár volt. Elvetette az imp- reszszionisták látványfestészetének csillogását, képein visszatért a szilárd formához, megszervezte a rendezett teret. Ritka az a mai festő, akinek képe közvetlenül vagy közvetve ne lenne kapcsolatban a magányos mester heroikus vívódásaival. Az ő térelméletéből egész iskola sarjadt ki, a ku- bizmus. A Vadak csoportja is az ő törekvéseiből indult ki. Minden idők egyik legnagyobb koloristája volt, különösen leheletfinom, összegző akvarelljein, melyek közül a Szép- művészeti Múzeum is birtokol néhányat. Az az expresszív kifejezőerő, mely műveiben lobogott, csodálatosan gazdaggá teszi legszegényebb tárgyú képeit is. Alkotásain minden részlet egyformán fontos, nincsenek Önarckép a klaszikus festészet szabályai szerint kiemelt dolgok. Pedig hagyománytisztelő volt alapjában; a formák stabilitását, a körvonal szerepét ő adta vissza az impresszionista festők fényimádata után, mely illuzórikussá tette az egész világot. Nagyon tudatosan dolgozott keserves és szakmai csalódásokkal teli ifjúsága óta: „A természetet hengerrel, gömbbel és kúppal kell alakítani, mindent távlatba állítva, úgy, hogy a tárgynak vagy vázlatnak valamennyi oldala egy centrális pont felé irányuljon. A láthatár párhuzamos vonalai adják a kiterjedést, a természet egy szakaszát, a látványt... A láthatáron levő függőleges vonalak a mélységet adják.” Aix en Provance-ben született, és ott is halt meg 1906. október 22-én festőhöz méltóan, szinte a festőállvány előtt. A leányosan érzékeny, finom idegrendszerű fiút édesapja internátusbán neveltette, ahol életre szóló barátságot kötött Zolával. Apja akarata ellenére lett festő, Párizsba utazott, de az École des Beaux Art felvételi vizsgáján elbukott. Megismerkedett az akkor induló impresz- szionistákkal. Közülük Pissarróval állt legtovább barátságban, aki a tájképfestésre tanította. Rendszertelenül, megszakításokkal tanult, legtöbbet az Académie Suisse-ben. Az impresszionisták segítették először a nyilvánosság elé 1874-ben Nadar fényképész műtermében rendezett kiállításukon. Ekkor még Párizsban élt, később visszavonult Aix-be, melyet csak ritkán hagyott el. Már első képein is a térbeliséget hangsúlyozta. Csendéleteit - köztük a Szépművészeti Múzeum 1873-77 között festett remekét, a Buffet-et - a szervezett rend és az érzékletes előadásmód jellemzi. Rálátásos kompozíciói a kubisták kezén a század tizes éveiben az egész európai festészetben elterjedtek. A nyolcvanas években főművei egymás után sorjáztak. 1888-ban festette ugyancsak hosszú utóéletű, nagy vásznát, a Húshagyó keddet (Leningrad), a modern festészet útjelző remekét. 1892-ben alkotta meg a Kártyázókat, melyet több változatban készített el. Gyűjteményes kiállítással 1895- ben lépett a közönség elé, de a közönségből sokan úgy érezték, hogy a belépti díjat kilopták a zsebükből. Ekkor már ötvenéves volt. Utolsó korszakában önarcképei hosszú sora mellett több portrét is festett, elsősorban barátairól, Vollard műkereskedőről, aki sohasem hagyta el, Gasquetról, a „Vörösmellényes fiú”-ról, a Pipás férfiról (1895-1900). Az utolsó évek megrendítő erőfeszítéseit őrzi két, fürdőző nőket ábrázoló kompozíciója, a cézanne-i építkező festészet legmagasabb csúcsain. Az alakokat háromszögletű kompozícióba szorította, hengerekké és kúpokká merevítette. Ezek a művek vezetnek a kubiz- mus kapujához, bár a mester befejezetlennek tartotta őket. Az 1900-1906 között festett Malmos tája már-már absztrakt módon bontja szét a teret. Térbeli törekvéseinek összefoglalása ez a mű, melyen az egyértelmű formákat ötvözte össze egymással. A helyi színek fokozatosan egyre többet jelentettek számára. Nem rajzzal, hanem színnel alakította ki a formákat. A szín kezelésében soha nem álmodott gyengédségről tanúskodnak késői müvei. A színek finom összecsendülése ércből kalapált kompozícióit’étéri régiókba emeli. BRESTYÁNSZKY ILONA Mély kútban tükröződő csillagok?- Mit szeretne szobraival elmondani? - teszem fel a kérdést Adorjáni Endre szobrászművésznek, aki nemrég érkezett Szekszárdra.- Gyermekkori élményeim arra késztettek, hogy a zajló élet alapvetően humánus problémáit kutassam. A mostani világban van ugyan egy humánum felé fordulás, de a gyakorlati lét nem ezt bizonyítja. Azért, mert történetiségében mégis csak a haszonelviség mozgatja az emberi tudatot. Valahogy úgy érezzük magunkat, mint Káin, aki megölte Ábelt. Legalább négyszer felvázoltam a műteremben ezt a témát, de ott is hagytam a régi műterem falán kihasználatlanul. Azért érzem, hogy képzőművész vagyok, mert még bízom abban, hogy szükség van rám. Most, amikor kicsomagolom művészi hozományomat, körülbelül hatvan munka kerül felszínre. Ez nem azt jelenti, hogy valamennyi műremek: én szobrászművészként tudom, mit akarok, voltaképpen azt szeretném, hogy szóljak az emberekhez, de nem merném azt állítani egyértelműen, hogy jó az, amit én csinálok. Nem szeretnék divatos képzőművész lenni. Nem érzem, hogy különösebb alkalmazkodási problémáim lennének, hiszen az emberiség alapvető problémái mindenütt azonosak. A művészet nem gondolat, hanem hit - ez ad nekem erőt ahhoz, hogy képes legyek valamiféleképpen azonosulni emberi sorsokkal: a kicsiben keresni az egyetemest -, és vállalni formavilágban, hogy nem vagyok modern. Nem érdekel a divat, és nem érdekelnek a divatos irányzatok sem. Nem merem magamról kijelenteni, hogy szimbólumokat keresek. Ott van például A bohóc: egy abszolút paradoxális helyzetben egyensúlyozó, mégis a kétségek, a céltudat és a teljesítőképességnek a szorí- tójában megállni képes figura. Ez Hírnök Adorjáni Endre a műteremben egy alapvető emberi magatartás. Ennek a tudatosulása jelenti a továbblépés lehetőségét. De hol a cselekvés?- Miért vonzza a groteszk?- A valóság kimondásának ma talán ez az egyetlen igaz útja. A groteszket az meri vállalni, aki bármilyen helyzetben képes szembenézni önmagával. Azt, amit csinálok, az fogja megérteni, aki ezt vállalja. Csak az tud felnézni a csillagokra, aki ugyanolyan mélyen lát a kútba is.- Mi van a kút mélyén? Mi fölött szikráznak ezek a szobrokban megtestesült gondolatok?- Az életem. 1950-ben születtem Kolozsvárott. Itt végeztem 1973- ban az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat szakot. Két évig Ditróban, nyolc évig Csíkszeredában voltam rajztanár. S az elmúlt évben segédmunkás egy vállalat öntödéjében - ezt megelőzően, hogy családommal együtt hivatalosan, magyar állami befogadással áttelepültünk.- Hol állított ki?- Egyéni kiállításaim voltak Gyer- gyószentmiklóson, Szebenben, Csíkszeredában, Sep- siszgntgyörgyön, Aradon, Brassóban, Kolozsvárott, Csomafalván, Székelyudvarhelyen. Eddig összesen tizenhárom. Részt vettem a Hargita megyei Ifjúsági Alkotókor kiállításain, az ottani minden őszi tárlaton 1973-78 között, a Műhely 35 Csoport Hargita megyei kiállításán, de jelen voltam munkáimmal hat alkalommal a Kovásznai Nyári Tárlaton, az lasi-ben, Brassóban megrendezett ifjúsági képzőművészeti csoportos kiállításokon, a kolozsvári Korunk Galéria Bartók-, Kodály- és Madách-emlékkiállításán, a Brassói Lapok Galéria gyűjteményes kiállításán, kilenc alkalommal állítottam ki Bukarestben országos képzőművészeti kiállítás, vagy festészet-szobrászat szalon keretében, kétszer az országos kisplasztikái kiállításon, részt vettem Sepsi- szentgyörgyön a MEDIUM című országos ifjúsági szimpóziumon, Nagybányán a Műhely 35 országos kiállításon.- Még felsorolni is rengeteg. NemA bohóc zetközi tárlatokon hol ismerték meg a munkáit?- 1981-ben Ravennában a Dante- biennálén, 83-ban a franciaországi Renouveau de la medaille, „Communication” versenyen, 87-ben a hollandiai Breda-ban a Salon Oost-Eu- ropese Miniaturen, olie en brons résztvevőjeként, végül tavaly szeptember-októberben szintén Hollandiában, a Museum Huize Keizer meghívására állítottam ki Dene- kampban.- Itt mikor láthatjuk a szobrait?- Májusban szeretnék kiállításon bemutatkozni Szekszárdon. DOMOKOS ESZTER Csendélet
