Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. február 4. C TOLNA 4 KÉPÚJSÁG Az élet, akár a színház avagy szavazott a pusztahencsei téesz tagsága Telefonhívást kaptunk: tarthatatlan a helyzet a pusztahencsei termelőszövet­kezetben, az elnök kezéből kicsúszott a gyeplő, a lovak meg elfutottak. Nem veti meg az italt és a szövetkezet egyre rosz- szabb helyzetbe kerül. De menjünk a nagydorogi pártbizottságra először, ott többet tudhatunk meg. így is történt, és az előzőek megerősítése mellett ott érte­sültünk arról, hogy három nap múlva rendkívüli közgyűlést tartanak a téesz- ben. Nagy harcra készüljünk fel, ami csak az idegen számára lehet szokatlan, Pusztahencsén nem lep meg senkit, a mostani elnök is „puccsal” került hata­lomra 83 nyarán. Akkor főagronómus- ként váratlanul bejelentette a tagság előtt, hogy lemond, mire az egész szak­vezetés követte a példáját. Mészáros Já­nos elnöknek nem volt választása. Még a beszédét sem mondhatta el az óriási hangzavarban. Most is készül valami, de ne hallgassunk arra a szóra, hogy Janko- vics László nagyközségi párttitkárt sze­melték volna ki erre a tisztre, ő semmi szín alatt nem vállalná. Késve érkeztünk péntek délelőtt. Ki­lenc óra már jócskán elmúlt, de még kint ácsingóznak az emberek. „Olyan ez, mint a téeszben a munkafegyelem, mindenki akkor jön, akkor megy, amikor akar...” - halljuk a várakozás perceiben, majd a szövetkezet párttitkára, Perger Ödönné siet hozzánk. Nagyon várt bennünket már korábban, a cikknek a gyűlés előtt „kellett volna" megjelennie... Az emberek nem szívesen beszélnek, majd eldől egy óra múlva, hogy lesz-e puccs. Várjuk ki... Mit tehetünk egyebet? Lassan elcsön- desül a kulturház nagyterme, Cseke György főagronómus köszönti a tagsá­got és a megjelent megyei elvtársakat, nagyközségi párttitkárt. Közli, hogy a rendkívüli közgyűlés egyetlen napirend­je „A termelőszövetkezet elnökének beosztásából való felmentése, vagy beosztásában való megerősítése.” Meg­állapítja, hogy a Kossuth Tsz 127 tagja van jelen, ebből 32 nyugdíjas, a közgyű­lés határozatképes. Ellenvélemény...? Természetesen van, a vezetőség egy tagja kifogásolja, hogy ők csak a felmen­tésre tettek javaslatot, márpedig most a megerősítés is a lehetőségek között sze­repel. Leszavazzák... Aztán valaki felveti: - A nyugdíjasok ne szavazhassanak, az aktívak döntsenek a téesz sorsáról! Hatalmas a felháborodás, néhány per­ces hangzavar a javaslatra a válasz: Hat­vanban alakult a téesz, ők szálltak be a földjükkel és most ne legyen szavuk?- Én azt nem is értem, a párttitkártól hogy vetődhetett fel, hogy a nyugdíjasok ne vegyenek részt?- Ez nem igaz, öt nyugdíjast meghív­tam, kérdezzék meg a Decsi Istvánt!- Azt mondta, csak máma ne gyüjjek, februárban jöhetek...!- Kerüljük a cirkuszt, kérem, ha a het­ven dolgozó mellet itt a negyven nyugdí­jas megszavazza, akkor megmarad az el­nök...- Éppen ez a te bajod! A kedélyeket a Teszöv jogtanácsosa csitítja le egy időre, mondván, butaság ezen vitatkozni, hiszen a tsz-törvény ki­mondja, hogy a nyugdíjasoknak csak a munkaviszonya szűnik meg, de teljes szavazati joggal bírnak, kirekeszteni nem lehet őket. A levezető elnök a konszolidálódott helyzetet felhasználva ismerteti az előz­ményeket. 1989. január 10-én a tsz párt- alapszervezete megtárgyalta a gazda­sági helyzetüket - az elnök távollétében, hiszen ő nem tagja a pártnak -, és azt ki­látástalannak állapította meg. Kimondta a vezető alkalmatlanságát. Itt lemondásra szólították fel Csanády Attilát, aki ettől elzárkózott. Mintegy hat­van téesztag aláírását összegyűjtve in­dítványozták és érték el a mai rendkívüli közgyűlés összehívását, ahol a tagoknak kell dönteniük az elnök személyéről. Et­től kezdve megindul egy olyan folyam, aminek csak egy-egy hullámát tudjuk követni e helyen, de ez is beszédes lehet önmagában...- A tagság nagy része kilátástalannak tartja a jövőt, a vezető alkalmatlansága bebizonyosodott, az italozást olyan mér­tékben folytatja, hogy a bizalmat teljesen elveszítette - mondja egy szuszra egy középkorú asszony.- Én csak annyit kérdeznék: Ha a Csa- nádyt leváltják, akkor ki lesz helyette?- Elhangzottak vádak, súlyos szavak. De egy konkrét esetet hallanánk leg­alább, amikor az elnök tévedett... Azt állít­hatom, hogy az irodisták mindig ledol­gozták azt az időt, amikor korábban el­mehettek...- Annyira jó elnök a miénk, hogy ma­holnap elad mindent, még bennünket is. Huszonöt év alatt összehoztunk vala­mit, ma meg rossz ránézni, mink van. Eladta a kukoricát, mit adjunk a jószág­nak?- A műtrágya sincs a földnek megad­va, szántás nélkül kellett vetnem, csak úgy ugrált a gép a földön... Itt elszabadul a pokol, hiába próbálja, senki sem tudja a másikat túlkiabálni. Az­tán valakinek mégis sikerül:- Most látszik, hogy nincs nálunk sem­mi munkafegyelem. - Mielőtt elsodorja a kiáltozás, folytatja - Nem énrólam, az egész téeszről van szó. Egy családban is a szülőnek kell példát mutatni, ha ná­lunk a vezetők úgy állnak a munkához, akkor mit várnak a munkástól? Ügye Attila, bólogat? Újabb intermezzó után Laták István kap szót, nevét azért jegyeztük fel külön, mert korrekt, felkészült hozzászólása ta­lán a legjobban szolgálta a téesz ügyét.- A tagság, az egész falu jövője forog kockán, az egymást marcangolásnak nincs helye. Adjunk még egy lehetősé­get, mert mi a biztosíték arra, hogy nem egy sokkal gyűjtögetőbb életmódú elnö­köt kapunk? A legfontosabb ma: megszi­lárdítani a rendet, a fegyelmet, az ágaza­tok segítsék, ne akadályozzák egymást. A munkahelyi gyűlésekre vonják be a tagságot, csak a versenytárgyalás útján adjanak ki munkát, a tíz kapun belüli munkanélkülit küldjék el, a téeszelnök sűrűbben forduljon meg a tagság köré­ben, a Dőzsy-kastély vitáját társulás for­májában zárják le. Jobb kapcsolatot, se­gítséget a háztájinak és végül a most elle­ne szavazókat ne szankcionálja senki.- Konkrét példát akartak, hát 1987-ben két hétig nem inszeminált az elnök. Kocsi­val elment Bakonyiék lakására, és onnan részegen jött vissza, úgy kellett hazavinni munkaidőben... - Jogtalanul vádolod Piri, nem is a lakáson, hanem az irodában talál­koztak, és nem volt ittas... - Úgy látom, sze­mélyes bosszúról van szó, a párttitkárnő­nek az elnök nem adott jutalmat pedig a nagydorogi pártbizottság titkára levélben kérte azt. De 1987-ben 3000 forint jutalmat, tavaly meg egy tambovi utat kapott, amihez a téesz járult hozzá... - Megissza a magáét mind a faluban, de csak az fészkalódik, aki­nek legnagyobb a fizetése. Az elnök csak ráfizet a jóságáért. - Az előző elnököt elza­vartuk, mert vaddisznó volt. Ha hárman be­szélgettek, közeledett, akkor szétugrottak. Ezt meg azért küldjük el, mert hárman be­szélnek, odaáll közibük, akkor még kettő odagyön. Ki érti ezt? Fél tizenegykor kap szót Csanádi Attila:- Nagyon készültem, de nem olvasom el a mondandómat. Csak röviden válaszolok. Nincs etetnivaló: harminc vagon takarmá­nyunk van, ebből 3-4 vagonnal kevesebb a kukorica, mint kellene és ugyanennyivel több búza. A tavalyihoz hasonlóan idén is várunk nyárig, akkor lesz akció és kukori­cáért cseréljük el a búzát, mint máskor. Nem szántottunk: a szántás nélküli vetést nem mi találtuk ki. A napraforgó és egyes növények után ez a legjobb művelési mód. A fegyelem valóban romlott, ami a személyi jövedelemadónak is betudható, ha két hektárt szánt valaki, ugyanannyit kap, mint ha kilenc hektárt. A Dőzsy-kastéllyal vállal­kozásba kezdünk. Hanyatlik a téesz: gépe­ket vásároltunk, szárítót, istállót, utat, mag­tárt építettünk, a községnek is sokat segí­tettünk, az iskola és a kultúr rendbehozata­lánál. Az italozást valóban elkövettem, de nem gondoltam, hogy a fejembe fog kerül­ni, 86-ban egy, 87-ben és 88-ban két eset­ben történt. Végül semmi esélyt nem kap­tam a védekezésre, mert mögöttem zajlott a vezetőségi ülés, tudtom nélkül kezdtek el­nököt keresni. - Én csak azt mondom, ha engem elitéi a bíróság, nekem is ott kell len­nem - kiáltja valaki, aztán Jankovics László pártbizottsági titkár kér szót- Nem kívántam szólni, de vádolják a párttitkárnőt és többek között engem is. Kezemben a jegyzőkönyv arról a vezetősé­gi ülésről, húsz ember véleményével, közü­lük tizenheten az elnök távozását kérték. Ha kívánják, felolvasom. „1989. január 10- én megtartott párttaggyűlésről. Jelenlegi taglétszám 13 fő... jelen van 10 fő. Meghí­vottak a tsz vezetőségi tagjai közül 6 fő... Napirend: a tsz-elnök bizalmi helyzetének megtárgyalása. Pergerné: A tsz elnöke iránt a bizalom megingott. A párttagok nagy része úgy döntött, hogy dönteni kell. Min­denki mondjon véleményt. Bor László: Nem vagyok az elnök sógora. A tsz további sorsa elnökváltással oldható meg... Szabó István: Mindenki nyíltan merje megmonda­ni a véleményét, számíthatunk az ellen­ütésre... Kádi Gábor: Mindegy, hogy ki lesz az elnök, a munkámat el kell látni. Steer An­tal: A gazdaság érdekében le kell váltani...” De nem ezért kértem szót. Nem a nagydo­rogi pb-től kapott Kiváló Munkáért kitünte­tést a párttitkár, és 1988-ban nem én java­soltam, hanem a területi szövetség küldte a személyzeti munkáiért Tambovba, amit a téeszelnök jóváhagyott A személyeske­désre kénytelen voltam védekezni, önök szavazzanak. - Egy vékony termetű és sze­líd hangú hölgy szól: - Csőd, szanálás, ke­mény szavak. Nem tudom, mire alapozzák néhányan a pánikhangulatot, hiszen 1 mil­lió 260 ezer forint tartalékunk van, és ebből rendezni tudjuk a tavalyi hiányunkat - Én csak azt akarom tudni, ki szondáztathatja meg az elnököt? Mielőtt megállíthatatlanul összekuszá- ‘ lódnak újra a szálak, Barsi Mihály Teszöv- titkár javasolja a vita lezárását. Elfogadja mindenki és sorra járulnak a színpad mö­götti urnához. Úgy látszik, a szünetig az erőviszonyok eldőltek. „Megvan az állá­som, nem vágtam volna bele, de egyszer csak döntésre kellett vinni a dolgot” - mondja Perger Ödönné. „Nem volt igaza, Piriké, nem kellett volna előre győzködni az embereket, hagyni kell, hadd döntsenek maguk” - vélekedik Laták István. És moso­lyogva beszélget Csanády Attila, nem lepő­dik meg, amikor elsőként meghallja a hírt: többséget kapott. „Kevesebb százalékra, de erre az eredményre számítottam.” Az ünnepélyes bejelentés következik, a 118 leadott érvényes szavazatból 91-en Csanády Attilára, 27-en ellene szavaztak. A megerősített elnök megköszöni a bizalmat, amivel élni és nem visszaélni akar. Mire a sorból valaki: „Isten adja, úgy legyen.” Takács Zsuzsa Kapfinger András „Kezemben a jegyzőkönyv. Olvas­sam?” Csak megmaradt az elnök, íme a befejezés Felment a függöny... „Le kell váltani!” ...„Eggyel sem cserélnék elnököt!” óra múlva elválik, hogy lesz-e puccs” „Mi lesz velünk?”

Next

/
Thumbnails
Contents