Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4. C TOLNA 4 KÉPÚJSÁG Az élet, akár a színház avagy szavazott a pusztahencsei téesz tagsága Telefonhívást kaptunk: tarthatatlan a helyzet a pusztahencsei termelőszövetkezetben, az elnök kezéből kicsúszott a gyeplő, a lovak meg elfutottak. Nem veti meg az italt és a szövetkezet egyre rosz- szabb helyzetbe kerül. De menjünk a nagydorogi pártbizottságra először, ott többet tudhatunk meg. így is történt, és az előzőek megerősítése mellett ott értesültünk arról, hogy három nap múlva rendkívüli közgyűlést tartanak a téesz- ben. Nagy harcra készüljünk fel, ami csak az idegen számára lehet szokatlan, Pusztahencsén nem lep meg senkit, a mostani elnök is „puccsal” került hatalomra 83 nyarán. Akkor főagronómus- ként váratlanul bejelentette a tagság előtt, hogy lemond, mire az egész szakvezetés követte a példáját. Mészáros János elnöknek nem volt választása. Még a beszédét sem mondhatta el az óriási hangzavarban. Most is készül valami, de ne hallgassunk arra a szóra, hogy Janko- vics László nagyközségi párttitkárt szemelték volna ki erre a tisztre, ő semmi szín alatt nem vállalná. Késve érkeztünk péntek délelőtt. Kilenc óra már jócskán elmúlt, de még kint ácsingóznak az emberek. „Olyan ez, mint a téeszben a munkafegyelem, mindenki akkor jön, akkor megy, amikor akar...” - halljuk a várakozás perceiben, majd a szövetkezet párttitkára, Perger Ödönné siet hozzánk. Nagyon várt bennünket már korábban, a cikknek a gyűlés előtt „kellett volna" megjelennie... Az emberek nem szívesen beszélnek, majd eldől egy óra múlva, hogy lesz-e puccs. Várjuk ki... Mit tehetünk egyebet? Lassan elcsön- desül a kulturház nagyterme, Cseke György főagronómus köszönti a tagságot és a megjelent megyei elvtársakat, nagyközségi párttitkárt. Közli, hogy a rendkívüli közgyűlés egyetlen napirendje „A termelőszövetkezet elnökének beosztásából való felmentése, vagy beosztásában való megerősítése.” Megállapítja, hogy a Kossuth Tsz 127 tagja van jelen, ebből 32 nyugdíjas, a közgyűlés határozatképes. Ellenvélemény...? Természetesen van, a vezetőség egy tagja kifogásolja, hogy ők csak a felmentésre tettek javaslatot, márpedig most a megerősítés is a lehetőségek között szerepel. Leszavazzák... Aztán valaki felveti: - A nyugdíjasok ne szavazhassanak, az aktívak döntsenek a téesz sorsáról! Hatalmas a felháborodás, néhány perces hangzavar a javaslatra a válasz: Hatvanban alakult a téesz, ők szálltak be a földjükkel és most ne legyen szavuk?- Én azt nem is értem, a párttitkártól hogy vetődhetett fel, hogy a nyugdíjasok ne vegyenek részt?- Ez nem igaz, öt nyugdíjast meghívtam, kérdezzék meg a Decsi Istvánt!- Azt mondta, csak máma ne gyüjjek, februárban jöhetek...!- Kerüljük a cirkuszt, kérem, ha a hetven dolgozó mellet itt a negyven nyugdíjas megszavazza, akkor megmarad az elnök...- Éppen ez a te bajod! A kedélyeket a Teszöv jogtanácsosa csitítja le egy időre, mondván, butaság ezen vitatkozni, hiszen a tsz-törvény kimondja, hogy a nyugdíjasoknak csak a munkaviszonya szűnik meg, de teljes szavazati joggal bírnak, kirekeszteni nem lehet őket. A levezető elnök a konszolidálódott helyzetet felhasználva ismerteti az előzményeket. 1989. január 10-én a tsz párt- alapszervezete megtárgyalta a gazdasági helyzetüket - az elnök távollétében, hiszen ő nem tagja a pártnak -, és azt kilátástalannak állapította meg. Kimondta a vezető alkalmatlanságát. Itt lemondásra szólították fel Csanády Attilát, aki ettől elzárkózott. Mintegy hatvan téesztag aláírását összegyűjtve indítványozták és érték el a mai rendkívüli közgyűlés összehívását, ahol a tagoknak kell dönteniük az elnök személyéről. Ettől kezdve megindul egy olyan folyam, aminek csak egy-egy hullámát tudjuk követni e helyen, de ez is beszédes lehet önmagában...- A tagság nagy része kilátástalannak tartja a jövőt, a vezető alkalmatlansága bebizonyosodott, az italozást olyan mértékben folytatja, hogy a bizalmat teljesen elveszítette - mondja egy szuszra egy középkorú asszony.- Én csak annyit kérdeznék: Ha a Csa- nádyt leváltják, akkor ki lesz helyette?- Elhangzottak vádak, súlyos szavak. De egy konkrét esetet hallanánk legalább, amikor az elnök tévedett... Azt állíthatom, hogy az irodisták mindig ledolgozták azt az időt, amikor korábban elmehettek...- Annyira jó elnök a miénk, hogy maholnap elad mindent, még bennünket is. Huszonöt év alatt összehoztunk valamit, ma meg rossz ránézni, mink van. Eladta a kukoricát, mit adjunk a jószágnak?- A műtrágya sincs a földnek megadva, szántás nélkül kellett vetnem, csak úgy ugrált a gép a földön... Itt elszabadul a pokol, hiába próbálja, senki sem tudja a másikat túlkiabálni. Aztán valakinek mégis sikerül:- Most látszik, hogy nincs nálunk semmi munkafegyelem. - Mielőtt elsodorja a kiáltozás, folytatja - Nem énrólam, az egész téeszről van szó. Egy családban is a szülőnek kell példát mutatni, ha nálunk a vezetők úgy állnak a munkához, akkor mit várnak a munkástól? Ügye Attila, bólogat? Újabb intermezzó után Laták István kap szót, nevét azért jegyeztük fel külön, mert korrekt, felkészült hozzászólása talán a legjobban szolgálta a téesz ügyét.- A tagság, az egész falu jövője forog kockán, az egymást marcangolásnak nincs helye. Adjunk még egy lehetőséget, mert mi a biztosíték arra, hogy nem egy sokkal gyűjtögetőbb életmódú elnököt kapunk? A legfontosabb ma: megszilárdítani a rendet, a fegyelmet, az ágazatok segítsék, ne akadályozzák egymást. A munkahelyi gyűlésekre vonják be a tagságot, csak a versenytárgyalás útján adjanak ki munkát, a tíz kapun belüli munkanélkülit küldjék el, a téeszelnök sűrűbben forduljon meg a tagság körében, a Dőzsy-kastély vitáját társulás formájában zárják le. Jobb kapcsolatot, segítséget a háztájinak és végül a most ellene szavazókat ne szankcionálja senki.- Konkrét példát akartak, hát 1987-ben két hétig nem inszeminált az elnök. Kocsival elment Bakonyiék lakására, és onnan részegen jött vissza, úgy kellett hazavinni munkaidőben... - Jogtalanul vádolod Piri, nem is a lakáson, hanem az irodában találkoztak, és nem volt ittas... - Úgy látom, személyes bosszúról van szó, a párttitkárnőnek az elnök nem adott jutalmat pedig a nagydorogi pártbizottság titkára levélben kérte azt. De 1987-ben 3000 forint jutalmat, tavaly meg egy tambovi utat kapott, amihez a téesz járult hozzá... - Megissza a magáét mind a faluban, de csak az fészkalódik, akinek legnagyobb a fizetése. Az elnök csak ráfizet a jóságáért. - Az előző elnököt elzavartuk, mert vaddisznó volt. Ha hárman beszélgettek, közeledett, akkor szétugrottak. Ezt meg azért küldjük el, mert hárman beszélnek, odaáll közibük, akkor még kettő odagyön. Ki érti ezt? Fél tizenegykor kap szót Csanádi Attila:- Nagyon készültem, de nem olvasom el a mondandómat. Csak röviden válaszolok. Nincs etetnivaló: harminc vagon takarmányunk van, ebből 3-4 vagonnal kevesebb a kukorica, mint kellene és ugyanennyivel több búza. A tavalyihoz hasonlóan idén is várunk nyárig, akkor lesz akció és kukoricáért cseréljük el a búzát, mint máskor. Nem szántottunk: a szántás nélküli vetést nem mi találtuk ki. A napraforgó és egyes növények után ez a legjobb művelési mód. A fegyelem valóban romlott, ami a személyi jövedelemadónak is betudható, ha két hektárt szánt valaki, ugyanannyit kap, mint ha kilenc hektárt. A Dőzsy-kastéllyal vállalkozásba kezdünk. Hanyatlik a téesz: gépeket vásároltunk, szárítót, istállót, utat, magtárt építettünk, a községnek is sokat segítettünk, az iskola és a kultúr rendbehozatalánál. Az italozást valóban elkövettem, de nem gondoltam, hogy a fejembe fog kerülni, 86-ban egy, 87-ben és 88-ban két esetben történt. Végül semmi esélyt nem kaptam a védekezésre, mert mögöttem zajlott a vezetőségi ülés, tudtom nélkül kezdtek elnököt keresni. - Én csak azt mondom, ha engem elitéi a bíróság, nekem is ott kell lennem - kiáltja valaki, aztán Jankovics László pártbizottsági titkár kér szót- Nem kívántam szólni, de vádolják a párttitkárnőt és többek között engem is. Kezemben a jegyzőkönyv arról a vezetőségi ülésről, húsz ember véleményével, közülük tizenheten az elnök távozását kérték. Ha kívánják, felolvasom. „1989. január 10- én megtartott párttaggyűlésről. Jelenlegi taglétszám 13 fő... jelen van 10 fő. Meghívottak a tsz vezetőségi tagjai közül 6 fő... Napirend: a tsz-elnök bizalmi helyzetének megtárgyalása. Pergerné: A tsz elnöke iránt a bizalom megingott. A párttagok nagy része úgy döntött, hogy dönteni kell. Mindenki mondjon véleményt. Bor László: Nem vagyok az elnök sógora. A tsz további sorsa elnökváltással oldható meg... Szabó István: Mindenki nyíltan merje megmondani a véleményét, számíthatunk az ellenütésre... Kádi Gábor: Mindegy, hogy ki lesz az elnök, a munkámat el kell látni. Steer Antal: A gazdaság érdekében le kell váltani...” De nem ezért kértem szót. Nem a nagydorogi pb-től kapott Kiváló Munkáért kitüntetést a párttitkár, és 1988-ban nem én javasoltam, hanem a területi szövetség küldte a személyzeti munkáiért Tambovba, amit a téeszelnök jóváhagyott A személyeskedésre kénytelen voltam védekezni, önök szavazzanak. - Egy vékony termetű és szelíd hangú hölgy szól: - Csőd, szanálás, kemény szavak. Nem tudom, mire alapozzák néhányan a pánikhangulatot, hiszen 1 millió 260 ezer forint tartalékunk van, és ebből rendezni tudjuk a tavalyi hiányunkat - Én csak azt akarom tudni, ki szondáztathatja meg az elnököt? Mielőtt megállíthatatlanul összekuszá- ‘ lódnak újra a szálak, Barsi Mihály Teszöv- titkár javasolja a vita lezárását. Elfogadja mindenki és sorra járulnak a színpad mögötti urnához. Úgy látszik, a szünetig az erőviszonyok eldőltek. „Megvan az állásom, nem vágtam volna bele, de egyszer csak döntésre kellett vinni a dolgot” - mondja Perger Ödönné. „Nem volt igaza, Piriké, nem kellett volna előre győzködni az embereket, hagyni kell, hadd döntsenek maguk” - vélekedik Laták István. És mosolyogva beszélget Csanády Attila, nem lepődik meg, amikor elsőként meghallja a hírt: többséget kapott. „Kevesebb százalékra, de erre az eredményre számítottam.” Az ünnepélyes bejelentés következik, a 118 leadott érvényes szavazatból 91-en Csanády Attilára, 27-en ellene szavaztak. A megerősített elnök megköszöni a bizalmat, amivel élni és nem visszaélni akar. Mire a sorból valaki: „Isten adja, úgy legyen.” Takács Zsuzsa Kapfinger András „Kezemben a jegyzőkönyv. Olvassam?” Csak megmaradt az elnök, íme a befejezés Felment a függöny... „Le kell váltani!” ...„Eggyel sem cserélnék elnököt!” óra múlva elválik, hogy lesz-e puccs” „Mi lesz velünk?”
