Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február 24. Népújság 3 Vállalni Beszélgetés Ágh Attila politológussal a politizálás kockázatát-Ön a Valóság című folyóirat 1988 szeptemberi számában megjelent, Az új múlt című ta­nulmányában a neosztálinizmus természetrajzát vizsgálja. Véleménye szerint a társadalom- tudományok mennyiben ludasak abban, hogy régiónk nem tud kilépni a szocializmus sztálini koncepciójából?- Az bizonyos, hogy leegyszerűsítés lenne azt mondani: az egyik oldalon ott van a vétkes hatalom, a másik oldalon pedig a szűz tudomány vagy a szűz művészet. Válsághelyzetben a sztálinista politikai hatalmi döntési központ elég durván és elég közvetlenül rendeli maga alá a társadalmi rend többi tagját. Válságmentes időszakokban pedig a társadalmi életnek ezek a területei hasonulnak a politikai hatalom döntési szférájához: ugyanolyan belső struktúrákat alakítanak ki, ugyanúgy egy elit jellegű képződmény jön bennük létre, ugyan­úgy elszakad a tudomány és a művészet civil társadalma a tudomány és a művészet hatal­mától. Magyarán kettős hierarchia alakul ki az élet minden területén. A hatalom nemcsak a gazdaságban szereti a minél nagyobb, annál szocialistább elvet, hanem a társadalmi élet minden területén nagy alakzatok kialakítására törekszik, mert ilyen módon kevés ember által nagy tömegek ellenőrizhetők. A jól ismert filozófiai kifejezéssel él­ve ugyanolyan elidegenedés megy végbe a tudomány és a művészetek művelői és vezetői között, mint az egész életben a civil társadalom és a politikai hatalom között. A szocializmus lenini formájában és annak végérvényeserTdeförmálódott sztálini formájában a forradalmi pillanat a társadalom strukturális meghatározottságává vált, aztán saját logikájánál fogva tovább pörgött. Tehát amit Lenin még bürokratikus kinövésnek tartott, az vált a rendszer lé­nyegévé. Ma már látszik, hogy ez egy olyan társadalmi rendszert alakított ki, amiről csak egyet lehet mondani: nem működőképes. Tehát annak a hatalomgyakorlási formának, amely a hatalmi viszonyok közös nevezőjére von minden társadalmi szférát és így homo­genizálja őket - ezt próbáltam extenziv hatalomgyakorlási módnak elnevezni -, nem egy­szerűen politikai, gazdasági vagy morális kritikáját kell adnunk, hanem rá kell mutatnunk, hogy egészében képtelen a társadalmi folyamatok normális és ésszerű szabályozására.- Miben látja annak okát, hogy az 56/57-es fordulat nem volt képes átlépni a sztálinizmuson ?- Elsősorban abban, hogy csak a hatalomgyakorlás formai mozzanatai változtak meg. Az 56/ 57-es fordulat felszínen maradójellegére utal az is, hogy a felső vezetés tulajdonképpen érintet­len maradt Egy maroknyi ember ugyan kikerült a hatalomból, némileg átszerveződtek az erővi­szonyok, és változott a stílus is. Ez természetesen nagy megkönnyebbülést jelentett az ország lakosságának. Új mozzanat volt a magyar politikában, hogy a párt vezetése a hatvanas évek ta­pasztalatai alapján megpróbált kiépíteni egy olyan érdekbeszámítási rendszert, amely az egyes társadalmi rétegek érdekeit szimulálta. Bár ez a mechanizmus sem működött igazán jól, de i azért egy működőképesebb rendszert tett lehetővé, mivel valamennyire átlátszottak a valósá- ' gos értékmozgások, a hangok „fölhallatszottak”, volt visszacsatolási rendszer. Ez a mechaniz­mus azonban mindazok hangjának felerősödésével, akik a munkásosztály nevében, de annak valóságos érdekeivel ellentétben a múltat akarták megörökíteni, a hetvenes évek folyamán megkövesedett, működésképtelenné vált-Ön azt írta említetttanulmányában, hogy „csak új arcok képesek hitelesen és érdemben kép­viselni az új politikát”. Miért tartja a politikai megújulás egyik kulcskérdésének az új típusú politiku­sok megjelenését?- Mert ma olyan politikusokra lenne szüksége a pártnak, akik nem járták ki a konzervativiz­mus vezérkari akadémiáját akik innovatív módon képesek reagálni a problémákra, akik önálló személyiséggel - önálló arccal - rendelkeznek, amelybe a személyes felelősség mozzanata is beépül. A Havasi-jelenséget ebből a szempontból nagyon jellemzőnek tartom. Havasi Ferenc emlékezetes rádióinterjújában nem azt fájlalta, hogy kiszavazták a Központi Bizottságból, ha­nem azt hogy azokkal együtt, akik ellen harcolt Ez csattanós bizonyítéka annak, hogy amíg nem ismerjük politikai vezetőink arculatát addig - a legfelsőbb pártvezetés szűk körét leszámít­va - eligazodni sem nagyon tudunk a párt ügyeiben, mert elmosódik a választóvonal a reform­pártiak és a reformellenesek között- Amit ön most elmondott, az felveti a párton belüli platformszabadság kérdését Ezzel szem­ben -bár a KB mellett működő politikai munkabizottság a piatformszabadágot elfogadhatónak tartja és vitaanyagot készít a működése feltételeiről - mintha újra az egységet követelő hangok erősödnének- Ahhoz, hogy platform szülessék, egy koherens gondolatrendszerre van szükség. Politiku­saink ehhez nem szoktak hozzá. Ezért én most nem arra helyezném a hangsúlyt hogy a párton belüli eltérő platformoknak nincs elég nyilvánossága, bár ez is igaz, hanem azt mondanám, hogy vezetőink kellően tág nyilvánosság esetében sem lennének képesek kész platformokkal előállni. A két dolog szorosan összetartozik, hiszen eltérő platformok, markáns elképzelések nem szoktak csak úgy kipattanj az emberek fejéből, hanem kizárólag nyilvános vitákban alakul­hatnak ki; ne feledjük a platform sohasem egyesszám. A vita negyedik-ötödik lépcsőjében egy- egy politikai vezető körül markánsan kirajzolódna egy-egy platform, s ezzel megszűnnék az az áldatlan állapot hogy az egyéni vélemény megbélyegez, fekete báránnyá tesz. Ezt persze meg­nehezíti az, hogy a párttagság jelentős része meg van zavarodva, és azt várja, hogy mondják meg neki, mi a párt véleménye, tehát a pártnak és a vezetésnek olyanfajta egységét követeli, ami visszahúzó egység lenne.- Nem jogos-e a félelem, hogy ez a fajta platformszabadság a párt pártokra hullásának veszé­lyét is magában rejti?- A történelem során már sokan elmondták, tehát nem én találtam ki, hogy minden valódi po­litikai tevékenység kockázattal jár. Az elmúlt harminc évben fokozatosan felszínre került a rend­szer működésképtelensége, és lassan elfogyasztotta a tartalékokat. Most érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy legjobban a jelen rendszer fenntartása és újratermelése destabilizál, tehát csaka radikális megújulás stabilizálhat (Természetesen nem azokra a gyorsan alkalmazkodókra gondolok, akik látványos felszíni változtatásokkal akarják elhitetni, hogy a gyökeres átalakulás hívei, annak a mettemichi jelszónak a jegyében miszerint: ahhoz, hogy minden a régiben ma­radhasson, nagyon sok mindent meg kell változtatni). Ez olyan dolog, amit a pártban még min­dig sokan nem hajlandók elfogadni, és kapálóznak ellene. Képtelenség, hogy bizonyos embe­reket akik állítólag előreszaladtak a reformban, csendesen vagy nem is olyan csendesen kiha­gyunk a pártból, miközben azokat, akik az istennek sem hajlandók elmozdulni a változás irányá­ba, de állandóan ismételgetik a párthűséget és ragaszkodnak az állampárthoz, kölöncként ci­peljük magunkkal. Ez nem folytatható a végtelenségig. (MTI-Press) Vörös T. Károly Hogy érintették az áremelések? Lopakodva vagy beharangozva egyformán sújt... (Folytatás az 1. oldalról) És valószínűleg nem hat újdonság­ként: nemcsak az állampolgárt érinti. Erről gyűjtöttünk csokorba néhány véle­ményt. A vásárló Magyarkeszi, girbe-gurba kis utca. Idős asszony igazít útba bennünket, szí­vesen elegyedik szóba az idegenekkel. Szinte folyik belőle a szó.- A fiammal élek közös háztartásban, nem sok a pénz, de megvagyunk. Bedol­gozóként dolgoztam a szeksaárdi ruha­ipari szövetkezetnek, varrtam mielőtt nyugdíjba mentem. A férjem meghalt, 3600 forint a kiegészítéssel a pénzem, a fiam 6000 körül kap - sorolja miközben szorosan tartja a csaholó kutyát, nehogy nekünk rontson. Hogy mennyit hagy na­ponta a boltban?- Ma is odavoltam, 150 forintot fizet­tem. Atejet nagyon széreti a fiam, megve­szem, a kenyéren sem lehet spórolni. Közben akad valami, cigaretta, ilyesmi, ezt megengedhetjük magunknak. Min­den évben egyszer vágunk disznót, ba­romfit tartunk, úgyhogy húst nem veszek.- Min spórolnak?- Hát, amit el tudunk nélkülözni. Ruhá­ra legalább két éve volt, hogy kiadtam. Költeni kellene a házra is, tíz éve vettük, a tatarozás elmaradt. Közbejött három ha­lál a családban. A csatornázás is nagyon elkéne már.- A falu javára fizet-e?- Ha egyszer muszáj, minden adót be­fizetek, 400 vagy mit tudom én hány forintot...- Megmondaná hogy hívják?- Dehogy mondom, menjen névtelen­ben! A kereskedő Akár egy városi üzletben, olyan a for­galom a regölyi kisáruházban.- Az emberek nem is igen tudják, hogy minek az ára változott, több ezer cikkről van szó - mondja Kelemen Gyula üzlet­vezető. - Duplán sújt ez bennünket, egy­szer a munka oldaláról, és persze valahol mi is vevők vagyunk... A konzervgyár gyors, rugalmas szállítással próbál megmaradni a nehezedő piacon- Változott-e a vásárlói szokás?- Az alapélelmiszereket ezután is meg kell venni, ezért a többi termék iránti ke­reslet csökkent. A húsárakat most még falun nem érzik az emberek, mindenütt vágnak és a konzervfogyasztás nem jel­lemző errefelé. A hiánycikkek, tartós fo­gyasztási cikkek is befolyásolják a for­galmat, ha lehet kapni, rögtön beruház­nak a családok. A ruházat szinte teljesen visszaesett, át is rendeztük emiatt a bol­tot. Általában azt tapasztalom, hogy min­denből az olcsóbbat yeszik.- Mekkora munkát adnak a kereske­dőknek az árváltozások?- Rengeteget és nagy a hibalehetőség. A nem hatósági áremelkedések akkortól érvényesek, amikor a listát megkapjuk. Márpedig szinte mindennapra jut valami, úgy mondjuk, lopakodó emelések. Ke­zemben például a lista, amit nem jelez­tek, a szocialista exportból származó műszaki cikkekre, úgy 3000 tétel... Elő­fordul, hogy árazás után értesítenek, a lista 3. oldala érvénytelen, visszaárazzuk, aztán jön a következő: mégis az eredeti volt a helyes. Mit tehetünk? A kistermelő Hordi Ferenc örök életében magán­gazdálkodó volt Paks külterületén. A téesz szervezésekor nem lépett be, így ma 68 évesen is dolgoznia kell.- Nem csinálhatja az ember mindig azt, amilyen irányba mennek a dolgok... - nyugtázza a mai helyzetet. - Az biztos, hogy minden drága. Most vettem 50 mé­ter fóliát, 23 ezer 400 forintot fizettem. Két év alatt teljesen tönkrement a másik. Az olajra is sok elmegy, pedig fűteni kell. A mag ára egyre nagyobb, tavaly kétszáz volt, ma 360 körüli az őrölni való paprika magjának kilója.- Hogy változtak-e a vásárlók? - Nem­igen - mondja. - A szép árut megveszik, a palántára is van kereslet, de az árat nem emelhetem. Ha ezt tenném, nem vennék meg tőlem. A nagyvállalat A Paksi Konzervgyár kereskedelmi osztályvezetője Takácsné Tóth Márta így összegzi a helyzetet, a tennivalókat: - Speciális zöldség-gyümölcs konzervek- kel nem tudunk versenyezni, adottsá­gaink ezt nem teszik lehetővé. Gondolják meg, ha sokan gyártanak, akkor kié lesz a piac? Aki először jelenik meg. A lényeg tehát a gyorsaság és a rugalmasság, a vevő maximális kiszolgálása. A belföldi piacon így tudunk, ha nem is terjeszked­ni, pozíciónkat megőrizni. Eddig az ex­portorientált nagy volumenű termékek gyártása, csomagolása volt az első, most a kisebb tételeket kell megbecsülnünk.- A nagyfogyasztóknál, közétkezte­tésben nem várható jelentős visszaesés, a kisfogyasztók igényeinek azonban elé­be kell menni. Ha a kisebb kiszerelést ke­resik, hát azt kell gyártanunk, ha az üve­ges termék jobban megy belföldön, ak­kor eszerint kell alakítani profilunkat. Nem lehet kényelmesnek lenni, még ak­kor sem, ha idejön a vevő. Egyre nehe­zebb megtartani a megrendelőt az átlag 10 százalékos konzerváremelések mel­lett. Mindez pedig, ahogy az osztályvezető említette, a korábbinál igényesebb, más szellemű munkát követel. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András A kistermelő versenyt fut a vetőmag-, tüzelőárakkal A kereskedő próbálja követni a lopakodó árváltozásokat, átáraz és vissza... Hurok a kötélen Ásunk. Nem sok lelkesedéssel, de ásunk. Ezt teszi az egész or­szág. Kényszerűségből cselekszik. Ránk parancsoltak az asszo­nyok, mi tessék-lássék elvégezzük a munkát: a szánk meg jár. Politi­zálunk. Mindig csak politizálunk. Persze, ha igazán átgondolnánk az egészet, be kellene látnunk, hogy szitkozódunk. Másokról beszé­lünk. Közben egyet-egyet rúgunk az ásón, megfordítjuk a földet és a fagyos göröngyökkel birkózunk. Ésszerűnek tartjuk Sára döntését: korán lesz tavasz, időben kell veteményezni, mert egyébként a piac drága lesz. Egyet is értünk. Csak miért most, és miért nekünk kell ás- ni. Én még elvagyok, nem élhetek vissza a vendégszeretettel, tehát zokszó nélkül ásnom kell. Sándor annál inkább háborog. Ragyo­góan süt a nap, rengeteg dolga lenne, de ide parancsolták a kertbe, a fagyos földet piszkálni. Szólni, mint egyébként mindenki más, nem mer, inkább unottan dolgozik. Közben jártatja a száját. Nem akarom én azt mondani, hogy mondandója nem igaz, hogy az csak hőbör- gés, de sokkal előbb szabadulnánk, ha tisztességesen végeznénk azt, amit ránk bíztak. Merthogy nekünk kell ezt a kertet felásni, az biztos. Nem sok szerencsém van. Sándort elhívják a tehenészeti te­lepre, mert megjött az elnök és fontos megbeszélnivalója van Bodorral.- Öreg, csak ásd a kertet - búcsúzik el tőlem mosolyogva. Ásom a más kertjét. Közben élvezem a napsütést, a méhesi leve­gőt, az arcomon érzem a napsütés jótékony hatását, izmaimban kel­lemes fáradtság. Az agyam azért jár. A tegnap estén gondolkodom. Rendre elmondtuk Ferencz Jóska történetét. Szokásunk szerint nem elégedtünk meg a tények taglalá­sával, valamiféle tanulságot is szerettünk volna levonni. A hatalom működéséről, a pénz nélküli megvesztegetésről, arról, hogy a Ta- risznyás-félék sajátjukként kezelik a vállalatot, mindent. És nem tö­rődnek semmivel és senkivel, csak céljaikat elérjék. A konklúzió azonban súlyosabb ennél: partnereket is találnak hozzá.- Mit tehet egy kis falusi kocsmáros? - kérdezték az asszonyok. Jelezve egyben azt is, hogy Ferencz Jóska viselkedése nem általá­nos. Mások inkább beadnák a derekukat, árulnák a maszek bort. Egyébként is: a pénznek nincs szaga, és teljesen mindegy, hogy a vállalat által forgalmazott borból, vagy Tarisznyás borából van-e a kocsmáros haszna. Ezen majdnem összevesztünk. Sándor felhábo­rodva mondta, hogy éppen ezért jött el a tanácstól. A sok-sok baráti szívesség miatt. Elég egy apró megingás és az ember belekerül a gépezetbe, nem lesz többé ereje, hogy nemet mondjon.- A tanácsot ne említsd - mondom -, mert amúgy is fújnak ránk, mert mi, újságírók fordítottuk ellenük a közhangulatot.- A köldöknézés megy - mondta határozottan Sándor. - Olyanok mint a sündisznó: mindig csak védekeznek, pedig éppen az ő érde­kükben kellene kihasználni a közhangulatot és megszabadulni a korrupciótól, a gyomrot forgató szívességektől. S nem kellene olyan nevetséges védekezéssel előállni, hogy nem tehettek mást, mert va­lakiktől mindig utasítást kaptak. Nézd végig a bundaügyet: igaz, hogy X. Y. a tanácsi költségvetésből átszivárogtatott több millió fo­rintot a sportkasszába, de mivel abban az időben ezt felsőbb nyo­másra tette, így nem bűnös. A körülményekre hivatkozunk minduntalan - állapítjuk meg. Csak hát a körülmények maguktól nem változnak. Ha az államigaz­gatás merné és akarná, maga mellé állíthatná a közvéleményt, ép­pen azzal, hogy a nyilvánosság segítségével felhívná a figyelmet és rámutatna a bürokrácia milliónyi kötöttségére - ami éppen ezért, mert túlszabályoz - lehetőséget ad a korrupcióra. Helyette védekeznek, rossz a közérzetük, mindenkiben ellenséget látnak. Sára józanabbnak látszik. Azt mondja, hogy nehéz tisztának maradni ilyen körülmények között, mert amikor az embert úgy ítélik meg, milyen lelkesen szolgál, akkor nem a munkájára koncentrál, hanem a szolgá­latra. Sánta a megállapítás. Hiszen az embernek mindig van két lehetősé­ge. Vállalja vagy sem. Ha vállalja, mert félti az állását, a karrierjét, akkor ha hoppon marad, ne siránkozzon. Ha pedig ellentmond, akkor meg­maradhat az erkölcsi tisztasága.- Sokszor az erkölcsi tisztaság együtt jár az egzisztenciális bukással is - figyelmeztet bennünket Sándor. - Ha a közerkölcs ilyen, amilyen nálunk, akkor csak a szolga érvényesülhet Ebben kénytelenek vagyunk igazat adni Sándornak. Igazat adtunk, de nem fogadhatjuk el. Már csak azért sem, mert ennél nehezebb hely­zetben is van cselekvési lehetőség, ha az ember a tisztességét meg akarja őrizni. A cselekvési lehetőség példájaként felolvasom nekik a Rapcsányi László által készített interjú egy részletét Berki Mihályné, Tolna megye első tanácselnöke beszél leváltásáról: „1953-ban felmentettek a Tolna megyei tanácselnöki funkcióból. En­nek bizonyos előzménye volt. Egy fontos tanácskozáson jelentünk meg a megyei titkárral és ott elmondtam azokat a problémákat, amelyek már jelentkeztek a mezőgazdaságban. Tolna megyében 1952-ben 40 ezer katasztrális hold volt parlagon. Ez azt jelezte, hogy a termelési kedv csökkent a parasztság körében. A begyűjtés bizony sokszor durvasá­gokkal járt. Én ezt elmondtam. Rákosi vezette az ülést, és a végén közöl­te, hogy meg kell-nézni, hogy mi okozza ezt a nemkívánatos jelenséget Tolna megyében. Utána egy elvtársnő - nem nevezem meg - járt ott egy brigáddal, és vagy három hónapig vizsgálgatott. Nem tiszteletből nem nevezem meg, hanem sajnálkozásból, mert nem a valóságot igyekezett meglátni, inkább szépítette a dolgokat.- Ez utóbbi azt jelentette, hogy amit Berki Mihályné mondott, az nem úgy van?- Valószínűleg. Amit elmondtam a tanácskozáson, írásban is be kel­lett adnom, mire 1953. március 6-án, vagy 8-án közölte velem a belügy­miniszter, hogy azonnali hatállyal felmentenek.” t- folytatjuk ­HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents